2016. október 12., szerda

Túrós fogdmegsüti :)

Mióta a lányom rákapott a sütizésre (mert sokáig annyira nem volt édesszájú, hogy megkóstolni se akart semmi édeset), szempont lett az olyan sütik készítése, amit kicsi kezekbe lehet fogni és krémek lecsöpögése, elfolyása nélkül (csak morzsázási együtthatóval) lehet majszolgatni. További szimpátia jár az olyan sütiknek, amikhez nem kell sok macera, gyorsan összekeverhetők és máris mehetnek a sütőbe, illetve az egyszerűségüknek köszönhetően egy 2,5 éves kiskukta is aktívan segíthet az elkészítésükben. :) Így találtam rá egy szuper receptre, amit picit áthangoltam és az alábbi csudaság született belőle.




Itt éppen maciformában sütöttük, mert úgy sokkal, de sokkal finomabb, ezt mindenki elhiheti, de sima tepsiben sütve is nagyszerűen működik a dolog.
Kétszer sütöttem gyors egymásutánban és nem sokáig kellett tologatni a maradékokat egyik alkalommal se. Mondjuk az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az eredeti receptben szereplő mennyiségeket kb. feleztem, mert egyszerre ennyi is bőven elég és pont jól működik egy közepes tepsiben.

Szóval a hozzávalók:

  • 125 g liszt
  • 12 dkg cukor (én csak barna cukrot használok - lehet sima, demerara, muscovado, mindegyik egy kicsit más ízt ad ki - és sztem azzal finomabb is)
  • 2 kisebb tojás
  • fél tk szódabikarbóna
  • 10 dkg puha vagy olvasztott vaj (ha elfelejtettük kivenni a hűtőből) :)
  • 1 dl víz
  • 1 kisebb citrom, vagy egy nagy citrom felének a leve
  • 2 ek tejföl
  • 125 g túró
  • 1 ek vaníliás pudingpor (ami simán helyettesíthető 1 csapott ek liszttel és 1 kk vanília esszenciával)
  • csipet só
Tényleg nincs semmi fakszni, csak egy  nagy keverőtálba kell mérni mindent, majd kézi habverővel vagy gépi mixerrel eldolgozni szépen. Végül egy kivajazott tepsibe, vagy vajazás nélkül egy szilikonformába önteni a masszát, betolni a 170 fokra előmelegített sütőbe és addig sütni, míg a teteje aranyos barna nem lesz.

Én most mindkét alkalommal natúr főtt gesztenyét daraboltam bele, de szuperül működhet dióval, mogyoróval, akár csak némi fahéjjal is.

Isteni szaftos másnap is, nem kell hozzá semmi, csak két kis mancs, ami beadagolja a szájakba. :)

2016. szeptember 5., hétfő

Áfonyás-ricottás amerikai palacsinta

Azt gondolom, nem olvassa már ezt a blogot a világon senki, évek óta semmi törődést nem kapott és ennyi ideig nyilván semmilyen érdeklődés nem tart ki. Most mégis összekapom magam egy kicsit, mert azt vettem észre, hogy mióta nem jegyzem fel a jól sikerült receptjeimet, hajlamos vagyok elfeledni a bevált praktikákat, arányokat, kis tippeket, és legközelebb már nem is sikerül olyan jól az a fogás.

Ezért néha mégis ildomos lesz bekukkantanom ide és felvésni az aktuális dolgokat.

Ilyen most ez az áfonyás-ricottás amerikai palacsinta is, amiről egyelőre még csak fotót se tudok mutatni, mert az elkészítés és elfogyasztás pillanatában még nem merült fel bennem a megörökítés gondolata.

De mivel fotót bármikor tudok még csatolni, hát feljegyzem a receptet és legközelebb is ezek alapján az arányok alapján dolgozom majd.
(Az alapot egyébként Mautner Zsófi egyik régebbi receptje adta, csak a mennyiségeket alakítottam kicsit a készletre és apró finomhangolást végeztem. Ettől eltekintve hálás köszönet neki a szuper finomságért!) :)

Hozzávalók:
25 dkg ricotta
1,4 dl tej
3 tojás
12-13 dkg liszt
7,5 dkg barna cukor
1 csapott tk sütőpor
1 kk vanília esszencia
csipet só
1 kis doboz áfonya (sajnos nem tudom pontosan mennyi volt, sztem kb 15 dkg lehetett - kb 2 maréknyi)

Első lépésként a tojásokat szétválasztottam egy-egy keverőtálba. A fehérjét félretettem kicsit, a sárgájához pedig hozzátettem a ricottát és a tejet, majd ezt egy habverővel szépen kikevertem. Ezután hozzáadtam a cukrot, a vaníliát (egy fél rúd magjait is lehet használni hozzá természetesen) a sót, majd hozzászitáltam a sütőporral elvegyített lisztet. Az eredeti recept arányosítása alapján 10 dkg liszt kellett volna bele, de én úgy túl folyósnak találtam, ezért még adtam hozzá egy kevés lisztet a tetszetős állag eléréséig, ezért is írtam 12-13 dkg-t a hozzávalóknál.
Végül a tojásfehérjékből kemény habot vertem, majd ezt óvatosan beleforgattam az előzőleg elkészített masszába, utolsó lépésként pedig a megmosott, majd egy papírtörlőn alaposan lecsepegtetett áfonyaszemeket kevertem hozzá.

Egy nagy serpenyőben kevés olajat hevítettem (legközelebb inkább vajon fogom sütni, úgy ízletesebb) - picit annál többet, mintha csak megkentem volna a serpenyőt egy ecsettel és közepes lángon belekanalaztam a masszát és a palacsinták mindkét oldalát aranyosra sütöttem.
Lehet kisebbeket, nagyobbakat, arra kell csak figyelni, hogy minden palacsintába jusson elég fincsi áfonya, és hogy ne legyenek azért túl nagyok, mert elég lágy a tészta és fürgén, ügyesen kell forgatni.

Melegen és hidegen is nagyon finom volt, mi édesített natúr görög joghurttal ettük és biztosan elkészítem még máskor is!


2014. január 9., csütörtök

Az újévi fogadalom és a tökéletes rakott krumpli

Szilveszterkor nem titkos fogadalmat tettem, inkább egy ígéretet. Azt kérte tőlem a férjuram, hogy ne hagyjam senyvedni a blogot, újra álljak neki posztolni a készülő finomságokat. Belementem a dologba, mert engem is zavart a hosszú kihagyás, és most nekilendülök. Első körben nagyjából összefoglalom az elmúlt hónapok változásait.

Hol is kezdjem... ott fejeztem be, hogy kiderült, Tamásnak mindenféle ételérzékenysége van, amihez alkalmazkodnunk kell a mindennapok során. Nos, időközben nagyjából kialakult a napi rutin, tudjuk mi fér bele, mikor kell rendszabályozni a kívánalmakat, és azt mondhatom, működőképes gyakorlatot állítottam fel a konyhában.
Ez főleg abból áll, hogy itthon igyekszem helyrehozni mindazt, amit az úriember máshol elkövet. Hiszen lehetetlenség a munkahelyi ebédek alkalmával minden apróságot betartani, és nem is lehet azt kívánni, hogy az ember néha ne csábuljon el mondjuk egy finom desszert felé.
Természetesen majd jönnek olyan receptek, amik abszolút működőképesek a számára és azokról az összetevőkről is, amiket meg kellett tanulnom beépíteni, helyettesítés gyanánt.

A másik változás, hogy gyarapodik a párosunk, kiccsalád leszünk. :) Március végére várjuk az utánpótlást, aki remélem minél hamarabb bekapcsolódik majd a konyhai ténykedésbe és ügyesen formázza majd a mézeskalácsot, pogácsát. :)

A harmadik változás pedig ezzel összefüggésben, hogy új lakásba költöztünk. Az új lakás = új konyha. :) Az új konyha pedig szuper! Rengeteg tárolóhellyel, praktikus ötletekkel, már csak a fiókok és szekrények tartalmának kell rutinná válnia.

Nos röviden ezek a történések, és hogy témánál is maradjak, megosztom veletek a nemrégiben kifejlesztett rakott krumpli verziómat. Nincs benne nagy csoda, és egy kicsit melósabb is, mint az alap verzió, de esküszöm, minden plusz percet megér.

Mennyiségekkel és pontról-pontra leírással nem is próbálkoznék, hisz mindenki ismeri a rakott krumplit. Inkább csak az extra információt osztom meg.

Az egyik dolog, ami már szerepelt is a blogon, hogy nem csak sima krumpliból, hanem krumpliból és édeskrumpliból készítem, vegyesen. Itt annyi a plusz infó, hogy először csak a sima krumplit teszem fel főni felkarikázva, és csak kicsit később teszem hozzá az édeskrumpli karikákat, mert azoknak fele annyi idő is elég.
A másik, hogy a szuperfinom füstölt házikolbászt én mindig felkarikázom és egy pici zsír kiegészítéssel átforgatom, átsütöm pár perc alatt. De most már nem áll meg itt a folyamat, hanem: felkarikázok 1-2 fej hagymát (lehet vörös és lila is vegyesen) és puhára, édesre párolom a kolbászzsíron.
A rétegezés a megfőtt krumplikarikákkal indul, erre jönnek a kolbászkák, a tojáskarikák, majd pedig a szuperfinom hagyma.
Ezután egy tejfölkenet jön az eddig rétegekre, majd a maradék krumplival borítom az egészet. Itt jön még egy extra hozzávaló, a tejszín. Nem mondom, hogy diétás fogás, de én habtejszínt szoktam használni, az még finomabb, de a főzőtejszín is tök jó. Annyit öntök a tepsibe, hogy mondjuk 2/3-ig érjen a rétegeken. Végül még némi tejfölt pötyögtetek a tetejére, kis reszelt sajttal megfejelem, és betolom a forró sütőbe. A tejszín klasszul felzubog a felső krumplirétegre is sülés közben és az egész étel szaftos marad, nem szárad ki és nagyszerűen összemelegszenek az ízek.
Bármikor, bárhol szívesen enném. Imádom!

2013. április 18., csütörtök

Diéta kompatibilis tortilla vacsora


Ezzel a sikeres vacsora fogással térek vissza a mindenféle érzékenység kimutatásával záruló vizsgálat utáni felkészülési időszakról. Az első hetek nem mentek könnyen, nagyon lehangolt, hogy mennyi mindentől el vagyunk tiltva (persze a férifgyomor érdekében), vége a kreatívkodásnak, ésatöbbi. Aztán elkezdtem felvenni a kesztyűt és keresni azokat a megoldásokat, alternatívákat, amiket fel tudok használni a finom fogások elkészítése érdekében.

A legáltalánosabb tapasztalatom sajnos az, hogy egyelőre élelmiszeripari szinten nincs megkönnyítve azok élete, akik érzékenyek valamilyen, netalántán több összetevőre is. Nálunk ugye elég széles a kizárt élelmiszerek halmaza... tiltólistára került a búza és származékai, az árpa, a tojás (főleg a fehérje), a tej, utóbbi pedig nem a laktóz, hanem a tejfehérje miatt, csak hogy ebben se legyen egy szál könnyítés sem. Zöldségek közül a vörös vesebabbal és a zöldborsóval kellett megszakítanunk a barátságot, de ezek elkerülése nyilvánvalóan könnyebben megy.

Igyekszem majd minden tapasztalatomat, sikerélményemet megosztani a bejegyzésekben, most például a recept kapcsán is adódik, hogy a tortilla lapokat vegyem górcső alá. Ugyanis hiába gondolná azt az ember, h a tortilla lapok kukoricalisztből készülnek, ez sajnos nagy tévedés. Legalábbis akármelyik csomagos tortilla lap csomagolását vizsgáltam meg a az élelmiszer boltban, mindegyik esetben azt tapasztaltam, hogy itt bizony nem kukorica, hanem búza torilláról beszélünk.

Már-már kezdtem feladni a reményt, amikor eszembe jutott, hogy a Culinarisban is szokott lenni tortilla, gyorsan ellenőriztem is az ottani leírást és éljen, meglett a végeredmény. Nyilván, mint minden más esetben, nem a legolcsóbb megoldásról beszélünk, de az jóáras megoldások lehetőségét már lassan teljesen feladtam.
Így is örömmel vettem, hogy egyáltalán találtam olyan lapokat, amik megfelelnek a diétának.

Ezután már gyerekjáték volt a recept összeállítása - pláne hogy istenien variálható bármikor, készletre igazítható, sokféleképp elkészíthető. Nálunk most így készült:

Hozzávalók 2 főre:
  • fejenként 3-4 kicsi vagy 2 nagy kukorica tortilla lap
  • 1 kisebb csirkemell filé
  • 2 közepes fej vöröshagyma
  • 1-2 paradicsom
  • néhány csík kaliforniai paprika
  • só, bors
  • zsiradék (nekem most kókuszzsír)
  • balzsamecet, Worcestershire szósz
  • (plusz én még tejfölt is tettem a sajátomra)
  • egy fél lime leve
Első körben megtisztítottam és apró kockákra vágtam a csirkehúst, és nagyobb kockákra aprítottam a hagymát. Egy serpenyőben kókuszzsírt melegítettem és sóval, illetve borssal fűszerezve megpirítottam benne a csirkemelldarabokat.

Amíg a hús elkészült, a felaprított hagymát szintén egy csipet só társaságában kevés kókuzsszíron pirítani kezdtem, majd amikor kezdte megadni magát, levettem a hő erejét, 1-2 ek Worcestershire szószt locsoltam rá és lassan, kb. 10-12 perc alatt puhára, édeskés-pikánsra pároltam.

Ezután elkészítettem a salsa-t, amiket most egyszerűen apró kockákra vágtam a paradicsomot és a paprikát, kevés sót és borst hintettem rá és meglocsoltam a lime levével.

Innentől már nagyon könnyű dolgom volt, egy serpenyőt felmelegítettem és megmelegítettem benne egyenként az épp fogyasztani kívánt tortilla lapokat, és szépen elkezdtem töltögetni. Először belekerült a hagyma, egy jóleső adag csirkekocka, végül a salsa, magamnak pedig tejfölt is pötyögtettem a tetejére. A nagyobb lapok feltekerve, a kisebbek félbehajtva, vagy ahogy tetszik, minden formában szuper eledel.

Jottányi lemondást sem éreztünk a diétához összeválogatott összetevők miatt, és senki nem maradt éhes.
Biztos hogy rendszeres megoldásként regisztrálom a konyhánkban ezt az ételt, és több verzióban is ki fogom próbálni. Most a pikáns ízű sült hagyma adott nagyon finom ízt a tekercseknek, de legközelebb avokádóval is mindenképp fel fogom turbózni a salsa-t, mert az is garantált siker lesz szerintem.

Érzékenységgel nem rendelkezők természetesen a tejföl mellett sajttal, mondjuk egy jó kis cheddar-al is megspékelhetik a töltési folyamatot, a variációk sora végtelen.

2013. március 6., szerda

Recept nélküli blabla és egy "remek" diagnózis

Sok-sok gyomorfájás és egyéb gyomorpanasz után nemrégiben rászánta magát a férfi a házban, hogy továbblépjen a semmire nem vezető TB-s vérvétel és ultrahang fázison és elment egy privát étel-intolerancia tesztre. Ezt a tesztet vérből végzik és 226 élelmiszerre vizsgálják az érzékenységet.

Nos... úgy tűnik, megvan a panaszok oka... vagyis sajnos inkább okai, hiszen több alapélelmiszer is a pozitív kategóriába esik, nem is alacsony értékekkel. :-/ Tehát pár hét óta amennyire csak lehetséges, elkerüljük az étrendjében... és most nagy levegő... 1) a búzát és búzakorpát (nem, nem glutén érzékeny, hanem a búzára és annak minden atomjára), 2) az árpát, 3)a tehéntejet (nem, nem laktóz érzékeny, hanem az egész tehéntej - és juhtej - fogalom kiesett), 4) a tojásfehérjét, 5) a zöldborsót és a 6) kazeint.

Vannak még olyan dolgok is ebben az oszlopban, amik nem igazán érdekesek, viszont van még egy "határeset" című oszlop is, és az abban szereplő dolgok fogyasztását szintén érdemes korlátozni. Na... hát ebben az oszlopban pedig olyanok szerepelnek, mint a tojássárgája, a rizs, a krumpli, a vörös vesebab...

Tehát elég rendesen felfordult az életünk gasztro szempontból, de azért igyekszem állni a sarat. Azt hiszem, hogy a néhány korábbról maradt recept után következnek majd a szépen felsorakozó tapasztalatok, próbálkozások... és persze szívesen várok ötleteket, tippeket tőletek is. Örülnék beszerzési forrásoknak (mert a megfelelő termékek ára horrorisztikus), gusztusos és finom édességrecepteknek (mert ez egyelőre elérhetetlennek tűnik), és tulajdonképp bárminek.

Hamarosan érkeznek az első bemutatók és ígérem, a kedvem is visszatér majd és lendülettel vágok bele a férifember kúrálásába. :)

2013. január 14., hétfő

Tuttifrankó sajtos pogácsa



Úúúh meg áááh, kábé ezt tudnám hozzáfűzni, ha le kellene írnom ezt a pogácsát. Nagyon jó kis recept, különféle sajtokkal szuperül variálható az íze, az állaga pedig igazán omlós, szaftos, szóval olyan, amilyennek egy finom pogácsának lennie kell. Több helyen is láttam már a receptet (pl. Limara is kedvencei között tartja számon), el is mentettem magamnak, és mivel Szilveszter, majd pedig egy kis szülinapi lakásavató alkalmából elő akartam rukkolni valami finom sóssal, most végre duplán is sor került rá. Nyilván az első alkalommal aratott siker következménye volt, hogy néhány napon belül újra elkészítettem.

Egyébként amellett hogy isteni finom, számomra nagy előnye még, hogy előző este előkészíthető és a tészta boldogan pihen a hűtőben egy egész éjszakán át.

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt átszitálva (BL 55)
  • 1 ek só
  • 25 dkg HIDEG vaj
  • 25 dkg reszelt sajt (lehet többféle is - érdemes finom aromás, erősebb ízű sajtot is közéjük csempészni)
  • 1/2 dl tej
  • 1 tk méz
  • 3 dkg friss élesztő
  • 200 g tejföl
  • 1 egész tojás
Majd sütés előtt a tetejére:
  • 1 egész tojás
  • reszelt sajt (4-5 dkg)
A tészta elkészítése egyáltalán nem bonyolult, amolyan tunkolós-trutymákolós móka. :)

Első lépésként meglangyosítom a tejet, elkeverem a mézzel és belemorzsolom az élesztőt.
Amíg az élesztő felfut, egy tálba szitálom a lisztet és elvegyítem a sóval, majd ugyanide kockázom a hideg vajat. Az egészet elmorzsolom, hogy a vaj és a liszt morzsás állagot vegyen fel (mint a linzerféléknél).

A vajjal elmorzsolt liszthez hozzákeverem a jóadag reszelt sajtot, majd egy kis völgyet alakítok ki a lisztes keverék közepében és ide kerül a tejföl, az életre kelt élesztős tej, valamint az egész tojás.

Ezután indul a trutymózás, tocsogás a nedves és száraz anyagok között, amíg aztán végül megadják magukat és szépen összesimulnak. Jól átgyúrom az összeálló tésztát, nagy gömböcöt formázok belőle majd egy lisztezett tálba vagy tányérral teszem, lefóliázom és minimum 2-3 órára, de ahogy mondtam korábban, akár egész éjszakára is beparkolom a hűtőbe. (Mindkét várakozási időt próbáltam, a végeredményben nincs különbség, így is, úgy is nagyon finom.)

Amikor eljön a sütés ideje, előkapom a tésztát és lisztezett felületen kb. ujjnyi vastagra nyújtom és kis pohárral vagy pogácsaszaggatóval kis köröket szaggatok belőle, majd sütőpapíros sütőlapra pakolom (némi távolságtartással, mert még növekedni fognak).
A hűtés miatt sütés előtt érdemes keleszteni az első tepsinyi tésztát is legalább 40 percig, a következő adagok pedig úgyis kapnak legalább 1 órát. Mielőtt a nyers pogácsák sütőbe kerülnének, megkenem a skalpjukat felvert tojással és egy csipet reszelt sajtot igazgatok rájuk.

200 fokon sütöttem; nagyjából 18-20 perc alatt sültek aranyos színűre, ropogósra (de ez persze sütőtől függ, tehát 15 perc után már érdemes ellenőrizgetni).

2013. január 10., csütörtök

Fokhagymás tigrisrákok - óóó te jóóó ég! :)



Elteltek az ünnepek, itt az új év és a sok trakta, beigli és töltött káposzta után könnyebb ételek után áhítozik az ember gyomra így januárban. Ezt a vágyat párosítottam most az egyébként folyamatosan fennálló imádatommal. Ebben az ételben (még ha nem is egy bonyolult recept) szinte minden benne van, amit nagyon szeretek.

Most egy józan ésszel mért, önmegtartóztató adag készült ebédre, de bevallom, kétszer ennyit is meg tudnék enni belőle simán. 

Hozzávalók 1 főre:
  • 10 db megtisztított nyers tigrisrák
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 kis kocka vaj
  • só, bors
Nincs ezen semmi bonyolítanivaló, 5 perc alatt elkészül és körülbelül ugyanennyi idő alatt el is tűnik a tányérról. Előkészületként annyi, hogy mivel frissen elég bonyesz beszerezni a rákocskákat, kivettem a kicseszacskót a fagyasztóból is kiszámoltam egy kis tányérra az engedélyezett adagot, majd kb. 2 óra alatt hagytam kiolvadni.

Megpucoltam 1 gerezd fokhagymát és leheletnyi vékony szeletekre vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem a vajat és az olajat, megfuttattam rajta a fokhagymát, majd rádobtam a megmosott rákokat. Sóztam, borsoztam és kb. 2-2,5 perc alatt mindkét oldalukat gyönyörűséges rózsaszínűre pirítottam. Eközben a hús hófehérré vált, a fokhagymás vaj-olaj átjárta a kis páncélokat, majd ezzel a vajas olajjal együtt tányérra löktem a herkentyűket, bagettet törtem hozzá és tunkolva, cuppogva, kézzel azonmód elfogyasztottam.

Komolyan mondom, ez a világ egyik legfinomabb étele!
(Friss petrezselymem most nem volt hozzá, de ha lett volna, azzal is meghintettem volna a rákokat - illetve citromot is facsarhat rá, aki szereti. Nekem ez most így volt zseniális.)

2012. december 17., hétfő

Mousse au chocolat...

... ahogy a művelt franszia mondja... vagyis csokimussz. :)))


Nem is akármilyen! Veszélyesen csokis, brutálisan finom csokimussz. A karácsonyi menük tuti résztvevője nálunk.

A hozzávalók (8-10 főre):
  • 30 dkg jó minőségű étcsoki (60%-osat használtam)
  • 4 tojássárgája
  • 13 dkg cukor (én barnacukrot használtam)
  • 50 ml tejszín
  • 25 dkg tojásfehérje
Az elkészítése igen egyszerű, kezdőknek is simán vállalható, és ami szintén szerethető tulajdonsága, hogy (legalább néhány órával) előre kell elkészíteni. Az ízesítés pedig számtalan irányt vehet, én most például klasszikusként egy fél narancs héját reszeltem hozzá.

A cukrot kimértem, a tojásokat 1-1 tálba szétválasztottam.
A csokit (nekem most pasztilla volt, de ha táblás, darabokra törve) egy üvegtálban, vízgőz fölött felolvasztottam. (Nem kell lobogó víz hozzá, inkább csak olyan sistergős, éppen forrni készülős, hogy a csoki meg ne égjen.)
Amíg a csoki olvadt, a tojássárgájákat 2-3 evőkanálnyi cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a tejszínt is.
A tojássárgájás masszát és a narancshéjat a felolvadt csokihoz kevertem, majd a tojásfehérjéket egy csipet sóval és a maradék cukorral kemény habbá vertem. (A cukrot nem rögtön és nem egyszerre kell hozzáadni. Amikor kezd fehéredni a hab, kanalanként adagoltam hozzá.)

A kemény habot végül óvatosan hozzáforgattam a csokis masszához és a kész krémet formákba (jelen esetben borospoharakba) adagoltam.
Ezután minimum pár órás, de akár egy éjszakás hűtés, majd pedig a masszív kulináris élvezet következett.

Kis kiegészítés: a képen a pohárban látható adag óriási! A mussz isteni, fenomenális, ugyanakkor elképesztően tömény élvezet. A fenti adagot minimum 8, de 10 adagra porcióznám legközelebb.

(Terveim szerint különféle ízesítések próbája következik. Lesz karácsonyi (gyömbéres-szegfűszeges), chilis, és ki tudja még mi jut eszünkbe.)

* - Gyakran a konyhában tüsténkedőknek további jó hír: több tojásfehérjét igényel a dolog, mint amennyit a szükséges tojássárgájákkal járó mennyiség szolgáltat. Ergo a fagyasztóban pihenő fehérjék felhasználásának remek megoldása lehet.

2012. december 15., szombat

Fast food post: isteni hamburger és káposztasaláta




Ez a bejegyzés inkább az evést és az ízeket élteti, nincs nagy receptleírás, maximum a majonézes káposztasaláta. Mostanában többször is játunk a Ring Café-ban, mert egyszerűen zseniális a hamburgerük. Nekem személy szerint az avokádós, bacon-ös verzió a kedvencem. Én is készítettem már itthon remek hamburgereket, saját sütésű bucival meg minden, de most egy expressz megoldás aratott nagy sikert.

Nemrégiben újra megkívántuk a hamburgert és ilyen esetben nyilván nem a Mekibe fut a jóérzésű ember (na jó, szökőévente előfordul az is). :))) Viszont bucit sütni már nem volt idő, és eszembe jutott, hogy a Ring-ben sem buciban, hanem inkább valami ciabatta-szerűben szervírozzák a finom húspogácsákat. Persze ezt sem volt időm sütni, venni viszont nagyon ügyesen tudtam.

Szóval nagyon finom magos és sima olaszos kenyérkéket vettünk, amiket a kenyérpirító tetejét kicsit átmelegítettem. Ebbe kerültek a kis hagymával, fokhagymával, sóval és borssal begyúrt, a sajtot a tetejére olvasztva megsütött húspogácsák (marha és sertés hús  vegyesen), 1-2 szelet sült bacon, egy marék rukkola, egy kenésnyi ketchup és pár szelet paradicsom. Komolyan mondom zseniális lett! Szerintem ezt a megoldást megtartjuk örökre! Sütöttem hozzá sültkrumplit és még előző nap készítettem egy pont idepasszoló káposztasalátát. Úgy muzsikáltak együtt, hogy azt öröm volt hallgatni. A fő hangok a "hmmmmm" és a "nyammmm" voltak. :)))

A káposztasaláta is különösen jól sikerült. Így készült:
Egy kis fej káposztát és 3 közepes répát lereszeltem a nagylyukú reszelőn és besóztam. Hozzáaprítottam 1 salotta hagymát (nem kell sok, úgyis átveszi az ízt) és az egészet elkevertem annyi tartármártással, amitől nem tocsogott, csak szépen felvette. 1 éjszakát állni hagytam a hűtőben, majd kábé mindenhez ezt ettük egy darabig, amihez csak lehetett. :-)

2012. december 8., szombat

Tepsiben sült tarja gyökérzöldségekkel



Magam se gondoltam, hogy ez egy siker kaja lesz, de végül nagyon szerettük. Inkább csak a "dobjunk össze valamit gyorsan, hogy minden macera nélkül süldögéljen a sütőben" elv vezérelt. De általában az ilyen lassan sülő husikák mindig sikerre futnak, szóval most sem csalódtam.


Hozzávalók:
  • annyi szelet tarja, amennyit szeretnénk :-) - nálunk 4 szelet
  • 3-3 szép szál sárgarépa és petrezselyemgyökér
  • 1 kisebb fej hagyma (nem kell hogy domináljon)
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • só, bors
Előkészítés címszó alatt megmostam és szárazra töröltem a hússzeleteket, illeve megtisztítottam és vastagabb karikákra vágtam a zöldségeket.
A húsokat sóztam és borsoztam, majd egy tepsibe fektettem, rá- és köré dobáltam a zöldségeket, végül alufóliával letakarva sütöttem 160 fokon amíg a hús szinte készre puhult (kb. 70-80 perc). Ezután levettem a fóliát és a hőfokot 190-re emelve rövid ideig még rápirítottam.

A zöldségek finom puhára párolódtak és isteni ízeket adtak át a húsnak, a bennük lévő cukor pedig nagyon finoman karamellizálódott.

Sütőtökös krumplipürével ettük, a kissé édeskés püré nagyon jó társnak bizonyult.