2009. december 29., kedd

Malackaraj, tökélyre sütve majd elszúrva

Nem szégyen az, ha az ember elront valamit, legalább tanul belőle. Így jártam én a tegnapi vacsorával... :-( Nem lett azért ehetetlen, az íze kifejezetten finom volt, de sajnos kiszáradt a karaj. Na de nem szaladok ennyire előre.



Szóval úgy indult, hogy az egész, bőrös karajt megmostam és egy papírtörlővel leitattam róla a vizet. Alaposan besóztam és beborsoztam minden oldalát, majd kb. 1-2 percig sütöttem egy serpenyőben, amiben kevés kacsazsírt hevítettem ehhez. Így gondoskodtam a hús nedveinek megtartásáról, első pont pipa.

A sütőt bemelegítettem 150 fokra, a karajt pedig minden oldalán megszórtam kakukkfűvel, majd egy tepsibe tettem, kevés plusz kacsazsír, 2 fej fokhagyma, 1 nagy fej felaprított lilahagyma és két paradicsom társaságában. Kb. 1 dl vizet is öntöttem alá, és egy kevés sóval is újra meghintettem, majd alufóliával letakartam az egészet és betoltam a sütőbe. Lassú sütés és ízek előkészítve, második pont pipa.

A húst kb. 1,5 órán át sütöttem 150 fokon, és amikor ez letelt, az állaga egyszerűen zseniális volt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen puha, omlós, szaftos húst sikerül sütnöm. Tényleg, nagyszerű volt.

Aztán elrontottam. :-(

Mivel bőrös húsom volt, szerettem volna, ha a bőr ropog, mert az úgy finom. Ezért levettem a húsról a fóliát és erős grill alatt pirítottam - sajnos kb. 15 percig, mert a bőr nagyon lassan pirongott csak. És ezalatt a 15 perc alatt mindent elrontottam, ami addig olyan jól sikerült. :-(
A karaj kiszáradt, szinte minden szaftossága odalett. A vacsoránál csak a krumplipüré és a mellé evett paradicsom és hagymák mentették meg.

Mellette szólt viszont, hogy az íze remekül sikerült. A kakukkfű és az enyhe paradicsomos, hagymás íz nagyon jól dolgozott együtt.

Szóval összességében sikert nem könyvelhettem el, de tanulságot annál inkább. És legközelebb már tudom, hogyan lesz szuper a húsom.

A maradékot egyébként okosan használtam fel, nagyon finom húskrém lett belőle reggelire. Kevés vajjal és a hússal, maradék hagymával, pecsenyelével.


2009. december 20., vasárnap

Csokicsúcsok hósipkásan



Nem mondhatok mást, rögtön azzal kezdem, Ízbolygótól az ötlet és a recept, ami annyira megtetszett, hogy mindenképp szerettem volna ezt adni valakinek ajándékba. Ma este barátokhoz megyünk egy kis karácsonyi koccintásra, és remélem, értékelik majd, hogy tegnap este sütöttem ezeket a kis fehér csúcsos csokihegyeket, kifejezetten nekik. Nagyon jól mutatnak a szép üvegedényben!

Csak annyit változtattam a hozzávalókon, hogy egy kortynyi tejet is adtam a tésztához, ami nem és nem akart összeállni; illetve nem mogyoró- hanem diónugátot használtam a tésztába, de ez kb. a tökmindegy kategória. Ezért le sem írnám még egyszer a receptet és az elkészítést, csak szerettem volna egy kicsit eldicsekedni vele, milyen szépek. :-)

Csülök pékné módra




Vasárnapra be volt tervezve ez az étel, szombaton a hentes frissen bontotta nekem csülköt és gyorsan neki is estem a dolognak, mert nem megy ám ez hipp-hopp. Pláne nem abban a verzióban, ahogyan nálam alakult. Viszont! Belefér a napba egy jó kis szánkózás, ha ügyesek vagyunk. :-)

Ugyanis még reggel el akartunk menni szánkózni, de olyan szélvihar volt, hogy nem mertünk elindulni. Délelőtt nekiláttam a csülök előkészítésének, de közben hétágra kisütött a nap. Na ilyenkor mi van!?

Végül az lett, hogy forrástól számított 1 órát főztem a csülköt 5-6 gerezd fokhagymával és 4-5 babérlevéllel, majd szép nagy darabokra vágtam kb. 1 kg krumplit és felkarikáztam 4 fej vöröshagymát. Ezeket sóztam, borsoztam, kevéske kacsazsírt dobáltam rá, és közéültettem 3 kisebb fej fokhagymát is, végül a csülköt ültettem erre az ágyra, szintén jól megsózva, beborsozva.

2 merőkanál főzőlevet mertem alá, majd alufóliával letakartam a tepsit, és 135 fokos sütőbe toltam, aztán vettük a sapkáinkat és elhúztunk szánkózni. Amikor 3 óra múlva hazaértünk, olyan illatok fogadtak belépéskor, hogy összefolyt a nyál a szánkban. A csülök omlós volt, puhára sült, párolódott, a krumpli minden ízt magába szívott és jó volt ránézni a szinte kész eredményre.

Már csak annyi dolgom volt, hogy 1,5-2 dl sörből és 2 tk. mézből locsolólevet keverjek és grill alatt pirítsam a csülök bőrét kb. 10-15 percig, közben pedig a sörös lével kenegessem, locsolgassam. Plusz eközben még egy gyors uborkasaláta is összejött.

A végeremény magáért beszélt, olyan csöndben ettünk végig, hogy a nemlétező legyeket is meghallhattuk volna. Tamás csak hümmögni tudott még utána is, egészen estig emlegette, hogy ejj de jó volt ez; még ilyen jót! :-)

Szóval tény, hogy nem egy 20 perc alatt összedobható étel, a kalóriákról nem is beszélve, de ha okosan alakítjuk az időnket és a sütést, programot is szervezhetünk, s közben a tepsiben omlósra sül az ebédünk. Tetszetős koncepció! :-)

A hozzávalók még egyszer:

  • 1 szép nyers csülök
  • 4-5 babérlevél
  • 5-6 gerezd + 3 fej fokhagyma
  • 1 kg rózsaszín krumpli
  • 4 fej vöröshagyma
  • 1,5-2 dl sör
  • 2 tk méz
  • só, bors, kevés kacsazsír

2009. december 19., szombat

Aszalt szilvás, mandarinos kacsa




Ma volt az első olyan szombatom jó ideje, hogy nem kellett suliba mennem, és mihaszna módon most egyéb tennivalóimmal sem haladtam. Voltam viszont hentesnél, bevásárolni, csomagoltam ajándékokat, és főztem!

Szép kacsacombokat kaptam a hentes bácsitól, és szerettem volna valami újat, amit nem szoktam. Márpedig ha valami nem jellemző rám, akkor az a hús-gyümölcs párosítás. Ennek ellenére azonban elmondhatom, ez bizony bitang jól sikerült!

Hozzávalók:
  • 4 kacsacomb
  • 15-16 szem aszalt szilva
  • 2 mandarin
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • só, bors, olívaolaj
Sok tennivalóm nem akadt a vacsorával, hálás darab, csak megmostam a húst, besóztam, borsoztam és bőrrel lefelé egy tepsibe pakoltam.
Ráfacsartam a combokra a mandarinok levét és rájuk/melléjük pakoltam a negyedeket, plusz a szilvákat és fokhagymagerezdeket is.
A tepsire alufóliát borítottam és az egészet a sütőbe toltam, amit 180 fokra kapcsoltam és együtt hagytam felmelegedni a hússal.
Hosszú sütés következett, először kb. 50 perc múlva néztem a sütő felé, amikor megfordítottam a húsokat és visszafedtem fóliával a tepsit. Betoltam megint a sütőbe, és újabb 40 percet adtam neki, majd levettem a fóliát és plusz kb. 10 perc alatt megpirítottam kicsit a bőrt a combokon.

Ez a kb. 10 perc bőven elég volt arra, hogy összedobjam a köretet is, amihez meghámoztam 3 szép édeskés almát és felkockáztam, majd 1 mandarin levével, 1 kiskanál mézzel és kevés fahéjjal, aztán pedig kb. 4 cl jó konyakkal pároltam meg.

Az omlós puhára sült kacsa, a szilva, az almás köret, a citrusos háttéríz annyira jól összedolgoztak, hogy teljesen lelkes vagyok a további próbálkozásokkal kapcsolatban hús + gyümölcs vonalon.

Egy igazi rendhagyó fogás, könnyű, friss körettel és ünnepváró ízekkel, sőt mi több, a lakásban terjengő ünnepi illatokkal!

2009. december 14., hétfő

Créme Brulée - és a hír: élek még!

Már alig bírtam magammal az utóbbi napokban, de le kellett győznöm a főzés utáni vágyat, rengeteg volt a munka, tanulnivaló, miegymás. Jó esetben is csak rutinkaják kerültek az asztalra, nem volt azokon mit ragozni.

Viszont időközben elmúlt egy szülinap, és az egyik ajándék eeeeeeeegy.... dobpergés, dobpergés... szuperjó karamellizáló pisztoly volt. Jellemerősítő várakozás előzte meg a használatot, de megérte, tegnap elkészült életem első créme brulée-je.


Ezer a recept a neten, az előzetes pozitív tapasztalatok alapján Ízbolygó verzióját próbáltam ki (kiküszöbölve a kis elírást a hozzávalóknál). Az eredmény finom lett, sikerként elkönyvelt, bár nem pont ez az állag rémlik nekem a spanyol és mallorca-i utazásokról. Ott egy kicsit hígabb volt a vaníliakrém.

De most már a próbálkozások lehetősége határtalan, valószínűleg más recepteket is próbára teszek majd, hátha eltalálom az emlék-állagot; ez a mostani pedig megy a jól működők közé. :-)

Már csak a pisztoly helyes használatát kell megtanulnom, hogy a legszebb végeredményt érhessem el. A képen az első nekifutás virít, ami szerintem nem is olyan rossz, hisz a látszat ellenére evés közben kiderült, összefüggő az a páncél, csak ilyen kis pöttyös a képe.


Hozzávalók:
  • 2,5 dl tejszín
  • 5 dkg porcukor
  • 4 tojás sárgája
  • 1 tk vaníliaaroma
  • barnacukor a karamellpáncélhoz

Végtelenül egyszerű a dolog, egészen gyorsan összedobható, ha nem számítjuk a hűtőben pihentetés idejét, de emiatt pont megfelelő egy előre elkészíthető desszert szerepére.

A tejszínt a vaníliával forrásba hoztam, de csak szép lassan és éppenhogy. Közben kikevertem a porcukrot és a tojássárgákat, majd erre a szépen kivilágosodott kavarékra öntöttem rá a felhevített tejszínt. Közben folyamatosan kevergettem, hogy szépen elegyedjenek.

Az egészet visszaöntöttem a kis lábosba, és alacsony fokozaton, folyamatosan kevergetve besűrítettem a krémet. Vigyáztam, ne kezdjen forrni a sűrűsödő alap, nehogy kicsapódjon a tojássárgája.

Amikor szépen elérte a kívánt állagot, kis szufléformákba osztottam szét a keveréket és egy magas falú tepsibe pakoltam, amibe a formák feléig forró vizet öntöttem.

150 fokra előmelegített sütőbe toltam az egészet és 25 percig gőzöltem, sütöttem. Végül szobahőmérsékletűre hűtöttem és berámoltam a hűtőbe 3-4 órára (legalább!).

Aztán már evés előtt csak egy finom réteg barnacukor került a szép sárga krémekre, amit a szuper pisztolyommal karamellizáltam.

A siker garantált! Nyamiii!

2009. december 2., szerda

Reggeli melegszendvics olaszos hangulatban

Múlt vasárnap készült ez az isteni reggeli, kényeztetve a szemet, az orrot és az ízlelőbimbókat is. Egy ilyen délelőtti fogás után hajlamos vagyok azt érezni, enyém a világ! :-)

Hozzávalók (most 8 szeletkéhez):
  • egy teljes kiőrlésű bagett kb. 2/3-a
  • 1 ek kacsazsír
  • fél fej lilahagyma
  • 2 paradicsom
  • fél kk. bazsalikom
  • só, bors
  • kb. 5-6 dkg grana padano
  • igény szerinti mennyiségben pármai sonka (kb. 2-3 szelet fejenként)

A bagettet feldaraboltam és feleztem, majd lehasaltatva először átmelegítetettem a keményebb felüket.

Közben a kacsazsírt felhevítettem, az apróra vágott lilahagymát megforgattam rajta és hozzáadtam a szintén felaprózott paradicsomot és a fűszereket. Az egészet lassan rotyogtattam pár percig, míg be nem sűrűsödött (persze a darabok nem tűnjenek el belőle!).

A paradicsomos szószt a bagettekre halmoztam, jó adag sajtot reszeltem reszeltem mindegyikre. Egy sütőlapra sorakoztattam a mini szendvicseket és jól befűtött grill alá toltam pár percre.

Amikor szépen rápirult a sajt, kipakoltam a sonka ölére mindet és jóízűen befalatoztuk. Elképesztő ízeket kölcsönzött az egésznek az a kevéske kacsazsír. Tudom, nem bruschetta, nem olasz reggeli, de a leheletnyi bazsalikom és a sajt, a sonka megadta az illúziót. Tamás szerint 10/10-es!

Korog a gyomrom, ha rágondolok!

2009. november 23., hétfő

Zabpelyhes sütikeksz




Ízbolygótól a recept alap, csak az itthon meglévő készleteket és ízlést vettem alapul hozzá. Igazán nagyon jó ötlet és laktató reggeli lesz holnap egy nagy pohár hideg tejjel.

Azért írtam hogy sütikeksz, mert nekem a keksz szó valaki szárazabbat, valami ropogósat takar. Ebben az esetben azonban egy keksz formájú puha sütiről van szó, ami gazdag rostban, egészséges, laktató és szuperkönnyű elkészíteni.

Hozzávalók:
  • 15 dkg zabpehely
  • 15 dkg aszalt gyümölcs - én most fügét és nagyméretű mazsolákat használtam
  • 25 dkg vaj
  • 5 dkg darált dió
  • 10 dkg darált keksz
  • 3 tojás
  • 2 nagy evőkanál méz
  • 1 citrom és 1 narancs héja
  • 1 tk. sütőpor
  • 1/3 szerecsendió reszelve
  • 1 kk fahéj


A zabpelyhet egy nagyobb serpenyőben átforgattam a tűzhelyen, majd hozzákevertem az olvasztott vajat és szépen egymásután a többi alkatrészt is. Igyekeztem jól elkeverni de közben nem összetörni a pelyheket.

A sütőt 180 fokra melegítettem elő és a masszából korongokat formáztam egy sütőpapíros sütőlapra. Szép nagy tallérok kerekedtek belőle, kb. 15-20 perc alatt szépen meg is sültek. A lakásban pedig terjengett a karácsonyi illat, amolyan otthon illat, amit csak egy süti kreálhat.

Jó munkás ember reggelije leveles "deszkán"




Ez a reggeli egy korábbi gyors vacsora más irányba terelt verziója - és milyen jó irányba! Az viszont fix, hogy REGGELI, utána pedig jöhet a fizikai munka is akár. Energiánk lesz bőven.

Hozzávalók:
  • 1 csomag friss leveles tészta (én a Tante Fanny-t használom)
  • kb. 3 dl tejföl (20%)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • fél fej lilahagyma
  • kb. 10-15 dkg füstölt kolbász
  • só, bors, olívaolaj
A tésztát a kívánt formára vágom és sütőpapírral fedett sütőlapra pakolom. A fokhagymát apróra vágom és a tejfölbe keverem, majd ezzel a kencével kenem meg gazdagon a lapokat.

Ezután már csak a feltét következett, kolbászkarikák és hagymacsíkok, só, bors, és egy kis olívaolaj a végén, csak úgy odalöttyintve.

190 fokos előmelegített sütőbe toltam a készülő reggelit és a tészta pirulásáig sütöttem.

Hű, de jóllaktunk! :-)

2009. november 21., szombat

Fasítgolyók csicsókás körettel




Mostanában csak úgy megkívánok ételeket... olyan ételeket, amiket eddig nem igazán kedveltem. És persze amit az ember lánya megkíván... annak el is kell készülnie, mégpedig záros határidőn belül. :-)

Így adódott, hogy életemben először fasírtot gyártottam. Szép kis golyókat, hogy sok legyen a ropogós rész, ahogy én szeretem.

Nyers hús kóstolásban van még mit fejlődnöm, mert az csak úgy ímmel-ámmal, gyorsan történt, ezért egy kevés sót még elbírt volna a cucc, de ahogy nagymamám mondaná, sózni lehet, kivenni belőle nehezebb. :-)

A piacon pedig sikerült szereznem csicsókát, s bár a pucolása közben öregedtem pár évet, egész érdekes köret került belőle a tányérral.

Hozzávalók a fasírtgolyókhoz:

  • 70 dkg darált sertéscomb
  • fél fej apróra vágott vöröshagyma
  • 5-6 gerezd apróra vágott fokhagyma
  • 1 kk habanero chilli-s paprikaszósz vagy más csípős szósz
  • 1 kisebb csokor petrezselyem, aprítva
  • só, bors
  • 2 kisebb tojás
  • 2 zsömle vízbe áztatva (nekem most 1 zsömle és egy tk. bagett vége)

A húst egy nagyobb tálba tettem, majd hozzákevertem a jól kinyomkodott zsömlét, a tojásokat és az összes többi hozzávalót - s az egészet jól összemalackodtam. :-) Elég szűk a határvonal számomra, hogy az ilyen nyers húsban turkálás móka vagy gusztustalan tevékenység-e inkább?! Vagy a kettő együtt. :-)

Amikor a masszát késznek gondoltam, kis golyókat formáztam belőle és kenyérmorzsában megforgattam mindegyiket. Végül olajat hevítettem és szép lassan, hogy ne égjenek meg, kisütöttem az összeset. Azért kell lassan sütni, hogy ne csak a külseje süljön meg, a belseje se maradjon rózsaszín a golyóknak.

A köret egyébként nem lett túlbonyolítva, kb. fél kg csicsókát és 2 óriási szem krumplit megpucoltam és szép vékonyra szeleteltem. Egy tűzálló tálat kivajaztam, alulra jött egy réteg krumpli, sóztam, borsoztam. szerecsendiót reszeltem rá. Ezt követte egy réteg csicsóka, só, bors, reszelt grana padano, ismét csicsóka, só, bors, sajt és kevés tejszín (kb. 3 ek; maradék), nagyon vékonyra vágott vöröshagyma, a tetejére pedig még egy utolsó réteg krumpli, só, bors, szerecsendió és sajt, végül kevés tejet is öntöttem alá.

Alufólia alatt pároltam kb. 20 percet, majd a fólia nélkül készre sütöttem, pirítottam.

2009. november 18., szerda

Extra reggeli


Múlt vasárnap készült ez a rendkívül laktató és igen finom reggeli. Ugyan a forma nem lett szép tiszta, a végeremény szerintem nagyon gusztusos lett. Nagy örömmel kanalazgattuk.

Hozzávalók 2 főre:

  • 4 szuflé vagy valami más kisméretű hőálló sütőforma
  • 2 ek vaj
  • 4-5 szelet bacon
  • 8-10 szem koktélparadicsom vagy 1-2 fürtös paradicsom
  • 1 tk bazsalikom
  • 4 tojás
  • 4-5 dkg sajt
  • só, bors

Azzal kezdtem, hogy a formák oldalát kivajaztam kicsit, majd egy serpenyőben ropogósra sütöttem a csíkokra vágott bacont, ezt kiszedve ugyanabban a serpenyőben plusz vajjal megforgattam felaprított paradicsomot is, plusz fűszereztem sóval, borssal és a bazsalikommal.

Ezután a formákba került egy paradicsomos réteg, majd arányosan elosztva a bacon darabkák, erre kevés sajt, minden formába beleütöttem egy tojást (ezt megsóztam és borsoztam) és kevés sajt került még a tetejére.

200 fokos sütőbe toltam egy sütőlapon mind a 4 formát és a tojásokat közepesre sütöttem. (Közben pedig illatozva pirultak a kacsazsíros pirítósok... ahhhhhhhhhhh, vasárnap délelőtti áhítat.) :-))))))))))))

Diós, csokis kevert süti




Az utóbbi időben fájdalmasan kevés időm van új receptek kipróbálására, sőt sajnos sokszor a rutin főzésre is alig jut időm. :-( Suli, fordítás, fordítás, tanulás... buszon, itthon, ahol érem. Elég fáradt vagyok.

Hasonló helyzetekre ideálisak a gyors, hipp-hopp összekeverem sütik. És ami persze egyáltalán nem elhanyagolható, nagyon finomak.

Ezzel a recepttel volt egy kis baki... a kis szakácskönyv fordítása, amiben találtam, nem sikerült a legjobban. 1-2-t a hozzávalók között felsorolt elemek közül elfelejtettek belevenni a programba, ergo nem volt egyértelmű, mikor mit. Persze annyi gyakorlat azért van már, hogy ügyesen megoldottam a helyzetet és így készült végül a hétvégi finomság (hogy legyen mit csipegetni a hosszú-hosszú szombati órák közben).

Hozzávalók (egy adaghoz, én 1,5-szerest készítettem, ami épp jó volt egy 20x30-as tepsihez)):
  • 12 dkg vaj + a kikenéshez
  • 23 dkg csokoládé (harmadolva használtam tej, ét és fehércsokit)
  • 12 dkg dió
  • 2 tojás
  • 12 dkg barna cukor (kevesebb is elég!, mondjuk 6-8 dkg)
  • 12 dkg sütőporos liszt
A tepsit kikentem egy kis vajjal és kevés lisztet hintettem bele.
A csokik kb. 1/3-át nagyon lassú tűzön felolvasztottam a vajjal, s míg ők elegyedtek, kimértem a többi hozzávalót.
Miután a vajas csokis massza kicsit hűlt, a sütőporos liszthez kevertem, majd hozzáadtam a cukrot (tényleg érdemes kevesebbet használni, mint amit a recept ír, kivéve ha nagyon édesszájú a közönség) és a tojásokat, s ezekből sűrű masszát kavarásztam.
Végül a durvára tört hazai dió és a kisebb-nagyobb csokidarabok kerültek a tésztába. Szinte túlnyomó többségben voltak a masszához képest, de így lett szuper a végeremény.
180 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsibe kanalazott sütikezdeményt és kb. 25-30 percet sütöttem (fogpiszkálóval ellenőrizve a kész állapotot).
Megjegyzem, mivel elég nagy csokimennyiség szükséges ehhez az édességhez, kiváló alkalom a háztartásban fellelhető maradék csokik felhasználására. Nálunk pl. került bele fehér csokipasztilla, 70%-os Lindt étcsoki, és Svájcból kapott ajándék tejcsokik is. Nagyszerűen megfértek együtt, édes hármas! :-)

2009. november 12., csütörtök

Berlin? - Bármikor!

Az előző hétvégét, vagy inkább hosszú hétvégét péntek reggeltől hétfő estig Berlinben töltöttük egyik kedves barátnémnál, aki épp ott tölt 4 hónapot. Tudnék ömlengni, és kicsit fogok is. Egyszerre ujjongtam és fájt a szívem... ilyet akarok minden nap!

És az egyébként is mozgalmas élethez hozzájött, hogy a város most ünnepelte a fal lebontásának 20 évfordulóját. Programok, emberek, lehetőségek mindenfelé... imádtam! Hihetetlen, hogy az a város, ami 20 éve döntötte le a családokat, kapcsolatokat szétszakító falat, most szinte úgy él mintha mi se' történt volna. Haladnak előre, vigyáznak arra, ami van, tesznek azért, amit szeretnének. Nyugalom van, jólét.

Természetesen megnéztük az azóta Európa szerte hírnévre szert tett dominófalat, a Reichstagot és egyéb szembe jövő érdekességeket és emlékeket, sőt még focimeccsen is voltunk az Olimpiai Stadionban, de mivel ez itt egy ún. gasztro blog, inkább másfelé terelném a szót.

Sajog a szívem azután a kínálat után, azután a minőség és kapaszkodjunk, azok után az árak után, amit kint láttam. Elképesztő számomra, hogy sokszor többet keresnek, sokkal jobban élnek, mint mi itt Magyarországon, mégis olcsóbbak a termékek a boltok polcain, a választékbeli különbség pedig leírhatatlan.

Rögtön első este egy hetente kétszer "működő" török piacra vezényelt minket jártas idegenvezetőnk (helló Erzsi!). Itt aztán újra Isztambulban érezhettük magunkat újra. Kavalkád, kiabálás, törökök és árubőség - de nevetségesen olcsón. 2-3 kg bármiből, paradicsomból, grapefruit-ból, gránátalmából!, kakiból (és ez a gyümölcs!) 1-2-3 EUR-ért, friss halak, polip, tintahal hihetetlen áron, és még sorolhatnám. De inkább mutatom.








A zöldségeken és gyümölcsökön kívül vettünk még egy nagyon érdekes és finom lekvárt egy kedves férfitól... birsalma-méz-vanília kombináció. Naaaaaaaaaaagyon finom! És legalább 30 féle másik ínycsiklandó íz kecsegtetett, mindegyik valami érdekes ízzel megbolondítva, természetesen egyéb fokozók ésatöbbik nélkül.


...

Második napunkon meglátogattuk a KaDeWe, vagyis Kaufhaus des Westens nevű áruházmonstrumot, de nem ám holmi plázára vagy szupermarketre kell gondolni. Luxusra, ízlésre, eleganciára és szájtátásra dögivel. Európa 2. legnagyobb áruháza, 6 szinttel, 60.000 nm-en.

Tamás rögtön az első szinte leakadt, világhírű óramárkák (a legteteje) mutogatták a termékeiket. Tudtam, erre időt kell hagynunk neki, így mi a 6.-ra irányítottuk a liftet. Közben ott vannak a női, férfi, gyerek és lakber osztályok is, de mi a csúcsra törtünk.

Úgy éreztem ott magam, mint Alíz Csodaországban, vagy mint ... mint... mint aki sokkot kapott.

Meg kell mutatnom, a liftből kilépve rögtön ez fogadott, mint egy kedves hazacsatolásként:


Aztán később láttunk még 2-3 féle magyar szalámit, kolbászt jártunkban-keltünkben.

Tésztákból annyi féle kapható, hogy el sem hittem - száraz és friss verziók egyaránt:



Sörökből, édességből minden elképzelhető formában, pékáruból, magokból (natúr, pörkölt, sós és ezek bármilyen kombinációjában) már-már túlzásnak érzi a választékot a józan ész, de a főzni szerető agy ujjong és tobzódik már a látványtól is.



És ami a legdurvább... a halas, "felvágottas" és sajtos pultok... A vagy százféle érlelt sonkáról és szalámiról és társaikról a véletlen műve, hogy nem készült fotó, de nem tudtam kihagyni a homárokat, amik úgy voltak bekészítve a hűtőpultba, hogy azok aznap tutira elfogynak, lesz rá kereslet. Elképesztő. És aki az alábbi sajtokat látja, elhiszi, hogy ha ilyen van, akkor tényleg ott volt még az a vagy 500-600 fajta tutira.



Természetesen itt nem mutatkoztak alacsonyabb árak, mint itthon, de ez egy másik világ. Ez egy olyan hely, ahol a fanatikusok lubickolnak, aki pedig azért eszik, hogy ne haljon éhen, felháborodik és visszafordul az ajtóban.

DE! Betértünk több más "élelmiszerboltba" is... több helyen elérhető az igényes kínálat; olcsóbb verzióban tapasztaltunk nagyon hasonlót. Mindent lehet kapni, sok-sokfélét, nem csak a nagyon standard hús-krumpli dolgokat, hanem szinte bármit.

Igazi álomváros Berlin... mind főzőcskére bevásárlás, mind kultúra, mind programok, mind szinte bármi terén. Olyan, ami élhető fiatalként, gyerekesként és bármilyen korban is. Nem túl nyüzsgő, de bőven van élet.

Végül pedig következzen néhány tipikus helyi fogás:

Na ezt aztán tényleg eszik úton-útfélen. Hasábbal, zsömlében, magában, ketchup-al, majonézzel, mustárral, curry-vel, bármivel. Wurst forever!


Szupersűrű, finom, krémes burgonyakrémleves


Álmás rétes vanília sodóval


Természetesen haza is menekítettem ezt-azt... mindenhol szereztem vásárfiát. A KaDeWe-ből megengedtünk magunknak egy üveg chilli szószt (34% habanero), igazi szuper lekvárokat és Lindt csokit (99-%ost is, mindössze 2 EUR-ért), a Galeria-ból 20 dkg kiszerelésű mandulát annyiért szinte, mint itthon a 10 dkg, fűszereket, édességet, és a Lidl-ből Giotto-t, ami jajj de finom édesség! Csak itthon nem lehet kapni, pedig Ferrero gyártmány.

Erzsitől pedig kaptunk egy édes mustárt, ami a legközelebbi virslizést, bocsánat wursztolást dobja majd fel.

Ééééés... 2 EUR-ért csini szuflé formákat szereztem, még azt sem bántam, hogy egész nap hordoznom kellett. :-)))

Napokig tudnék még mesélni, de ha röviden kellene összefoglalnom: minden szempontból élmény volt a kiruccanás - köszönjük Bözs és 100%, hogy visz még ide az utunk!

2009. november 3., kedd

Leveles pizza, vagy mi...




Sokszor láttam már hasonló ötletet és mindig fel is figyeltem rá, de a kipróbálás egészen idáig váratott magára. Utólag azt kell mondanom, a fenébe! Ezt már sokszor meg kellett volna sütnöm, ezer verzióban.

Elképesztően hálás fogás... nagyon gyorsan elkészíthető és ehhez képest meg pláne irtó finom. Teljesen belelkesültem. :-)

Hozzávalók 2-3 személyre, éhségtől függően:
  • 1 rúd Tante Fanny friss leveles tészta
  • paradicsompüré
  • 3 nagy szelet sonka (sült sonka vagy prágai pl.)
  • 3-4 fej gomba (csiperke)
  • 1 kisebb fej paradicsom
  • 1 salotta hagyma
  • só, bors, bazsalikom
A tésztát sütőpapírral letakart sütőlapra terítettem és megkentem a paradicsompürével. Azért is nem írtam mennyiséget, mert ki hogyan szereti, de kb. 1,5 dl-t használtam a tésztára; majd enyhén meg is sózta és borsoztam.

A piros rétegre sonkadarabokat szaggattam, csak ahogy sikerült, majd rászeleteltem a gombákat, vékonyan a salottát és a paradicsom húsos részét. Végül megfröcsköltem az egészet olívával, kicsit megint sóztam és rádobáltam némi sajtot - de csak imitt-amott, nem sajtos bevonatot akartam képezni.

180 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb. 15-20 percig sütöttem, amíg a tészta láthatóan kezdett pironkodni.

Húúúúúúúúúúúúúúú de jóóóóóóóóóóóóóóóó! :-) És máris legalább 3 másik variáció van a fejemben.

2009. november 1., vasárnap

Málnás süti




Ma Tamás szüleinél ebédeltünk, és gondoltam, biztos örülnek majd, ha egy tál sütivel állítok be hozzájuk. Nos örültek. :-) És úgy tűnt, ez a süti nekik is legalább annyira ízlik, mint nekem.

Egy korábbi receptet használtam fel, csak 1-2 dolgot módosítottam, nem nagy cucc. Mégis kicsit más lett, a savanykás ízű málna pedig olyan harmóniát alkotott az édes, puha, omlós tésztával, hogy jaj!, elvesztem.

Hozzávalók:
  • 20 dkg liszt + 1 tk sütőpor
  • 3 nagy vagy 4 kicsi tojás
  • 1 tk vaníliakivonat
  • 15 dkg kristálycukor
  • 15 dkg barnacukor
  • 25 dkg vaj + a forma kenéséhez
  • 5 dkg darált + 1 nagy marék szeletelt mandula
  • csipet só
  • 450 g fagyasztott málna (de ez nem szentírás, 550 g is lehetne, kb. fél kg gyümölcs kell, ha lehet, kicsit levesebb)
A vajat lassan felolvasztom, közben a tepsit (20x30as pl. jó, én most kicsit nagyobbat használtam, ezért nem lett magas a sütim) kivajaztam és liszteztem.

Ha a vaj felolvadt és hűlt pár percet, hozzáadtam a cukrot, majd a vaníliát (fél rúd magja is szuper hozzá), a csipet sót és a tojásokat, és minden résznél homogén masszát kevertem belőlük egy tálban.

Ezután részletekben jött a mandula és a liszt is, minden fázisnál szépen kikeverve, ne maradjon csomó sehol.

Ezután már csak annyi dolgom maradt, hogy a masszát a tepsibe simítottam, ráhalmoztam a gyümölcsöt és meghintettem a szeletelt mandulával, végül a 180 fokos sütőbe toltam. 40 perc sütést ír az eredeti recept, majd alufólia alatt még 20 percet, de mivel most nagyobb tepsivel dolgoztam, ezek az idők kb 10-10 perccel lerövidültek.
Amikor szépen barnulni kezdett a tésztám, lefedtem a fóliával és kb. 10 percet adtam még neki. Persze a kész állapotot a fogpiszkáló próba segített kihirdetni.

Nagyon bejött nekem az a cukormegosztás és a málna íze is igen jól passzolt a tésztához. Nyami!

Isteni tésztavacsora - tortiglioni sonkás, gombás rózsaszín szószban




Gyorsan összedobható vacsi hazaesős estékre - hmmmmmmmmmmmmmmm és nagyon finom!!! Imádtuk!

Az alapötlet a kedvenc olasz tésztám ihletése... a Fratelliben és a Da Lello-ban is imádom a tejszín-sonka-gomba-paradicsom láncra felfűzött spagettit. Ugyan itt most nem spagettit főztem ki hozzá, de az ízélmény isteni volt! A kedvenc tésztaszószom.

Hozzávalók 2-3 főre:
  • 2 salotta hagyma vékonyra szeletelve
  • 1 ek olívaolaj
  • 7-8 kisebb fej csiperkegomba szeletelve
  • 4 nagyobb szelet sonka (prágai vagy sült sonka) - kb. 12 dkg - vékonyra csíkozva
  • 3,5 dl sűrített paradicsom (nekem most passzírozott volt a neve, de sztem az kb ugyanaz)
  • 2,5 dl tejszín
  • 4 nagy gerezd fokhagyma picire aprítva
  • só, bors
  • 1 kk bazsalikom, fél kk oregano
  • fél doboz tortiglioni (Barilla)
Ha minden össze van aprítva, a szósz elkészítése max addig tart, mint hogy felforr a víz és kifő a tészta.

A hagymát az olíván átforgattam pár percig, majd hozzáadtam a gombaszeleteket, enyhén sózva és borsozva. 3-4 percig így pároltam a gombát a saját levében, amit kieresztett.
Aztán hozzáadtam a fokhagyma felét, a paradicsomot és a tejszínt, összemelegítettem, s ekkor jöttek a sonkacsíkok.

Az egész gyönyörű rózsaszín szószt újra lassú, meg-megbuggyanó forrásba hoztam, fűszereztem a bazsalikommal, oreganoval, kis sóval és még borssal saját ízlésünk szerint, majd további kb. 8-10 percig lassan főztem, hogy kellően besűrűsödjön.

Amikor a tészta megfőtt, akkor kevertem a szószba a maradék fokhagymát, hogy frissen bolondítsa tovább az ízeket. Leöntöttem a kis csövecskékről a vizet és összekevertem az egészet a meseszínű, sonkás-gombás cuccal, majd pár percig pihenni hagytam a tálalás előtt.

Fájdalom, de épp nem volt itthon parmezán, belesütöttem a szuper mandulás, parmezános kekszbe. Azért így is ment a lamentálás, hogy 10-ből 9 vagy 10 tán 10 pontot ítél-e a bíróúr a fogásnak. :-)

2009. október 31., szombat

Fokhagyma krémleves




Úgy tűnik, itt a levesek korszaka... ha hűvösebbre fordul az idő, jobban kívánja az ember. Ma délután, miután hazaértünk a kiadós belvárosi sétánkról, neki is láttam, és szinte se-perc alatt kész is volt.

Hozzávalók:
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 2 kis fej fokhagyma (kb. 15-16 gerezd)
  • 1 ek vaj
  • 1 ek liszt
  • 7-8 dl tyúkhúsleves
  • 2,5 dl tejszín
  • só, bors, szerecsendió
  • kb. 1 ek citromlé
  • csipet barnacukor
A vöröshagymát lassú tűzön megpároltam a vajon, majd ha megpuhult, hozzádobom a felaprított fokhagymát is és párszor átkeverem. Ráhintek egy evőkanál lisztet és megpirítom így együtt.

Aztán felöntöttem a levessel és a tejszínnel, felforraltam és csipet sóval és kevés fehérborssal ízesítettem, és fedő alatt szép lassan, kb. 15-20 percig főztem.

Végül botmixerrel átdolgoztam, és ízesítettem a frissen facsart citromlével, egy csipet barnacukorral és reszeltem bele szerecsendiót is. Még 1-2 percet kapott a tűzön a leves és tálaltam is finom, sajtos pirítóssal.

Nagyon jól sikerült, pikk-pakk bepusziltuk. Igazi melengető leves, igazi ízbomba.

2009. október 28., szerda

Aranysárga tyúkhúsleves

Az a leves, amit ma este főztem, az az igazi sárga fajta, amit otthon eszik az ember az anyukája konyhájában.



És most itt, az én konyhámban is megszületett. Ami pedig a legszebb, hogy merő véletlen indította a dolgot.

A munkahelyemről hazatelefonáltam Tamásnak, hogy vegyen ki egy csomag csirkemellet a fagyasztóból, bármelyiket, csak ne azt, amit otthonról hoztunk, nagymamám baromfiudvarából. Elszeparált csomagokat készítettünk, célzottan.

És naná hogy Tamásnak sikerült mégis AZT a csomagot kihalásznia. És mire hazajöttem, már kiolvadva várt rám egy egész mell, két szárny és egy máj + szív kombó (az állat egyébként nem tyúk, inkább fiatal felnőtt volt, amolyan növendék csirketyúk vagy mi). Amolyan igazi élénksárga bőrrel.

Eredeti terv szerint csak a mellekre lett volna szükségem, de csak nem dobok ki házi csirke alkatrészeket!? Gyorsan szemrevételeztem, mim van itthon. Találtam alap hozzávalókat, úgyhogy nekifutottam.

Hozzávalók:
  • 2 csirkeszárny
  • a hús lefejtése után maradt csirkemell csontok (egy kis hús úgyis marad) :-)
  • 1 máj, szívvel
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 közepes répa
  • 2 közepes petrezselyemgyökér
  • kb. 10 dkg karfiol apró rózsákra szedve
  • kb. 4,5 l víz
  • só, bors
  • ha ciki, ha nem, de egy leveskocka (Lehet ám ilyesmiből jobbféléket kapni; a rögtönzött alaplé elkerülhetetlen kelléke. Sajna másra nekem személy szerint nincs időm. Persze rákészülni egy levesfőzésre más kérdés. Most nem ez volt a szitu.)
A megmosott húst, a hagymát, a répát és gyökeret kb. két kávéskanál vízzel felforraltam és lassú tűzön főzni kezdtem. Amikor a hús kieresztette a habját, leszedegettem róla, majd borssal és a kockával ízesítettem.

Innentől már csak főztem, főztem, egészen addig, míg a hús is megpuhult és minden íz átjárt minden szereplőt. Végül beledobtam a karfiolokat, csak mert voltak és egyáltalán nem ártottak az ízeknek. Pár perc és kész is volt a friss, meleg, otthonszínű és -ízű leves. Talán nem illett hozzá a betűtészta, de csak ez volt itthon. Korábban megláttam valahol és vicces volt az ovis évekre emlékezni. :-)

Nem vicc, a fentieket senki ne próbálja ki "bolti csirkéből", vagy ha mégis, ne számítson a leírt eredményre. Lehetetlen. Próbáltam már, de annyi esélye van a dolognak, mint lufiárusnak a nyílzáporban. :-)

Csőbe húzott karfiol




Igazából nem új a recept, nem is olyan régen került brokkolis verzióban hasonló a tányérra és az nagyon tetszett. Most nem kaptam épp brokkolit, gyönyörű szép karfiolok pukkadoztak viszont a kis zöldségesnél. Ugyan a szín merőben eltérő, gondoltam, adok ennek a megoldásnak is egy esélyt.

És milyen jól tettem!

Nem futok neki még egyszer a receptnek, tényleg talán csak az tért el, hogy most Pannónia és Cheddar került a kupac tetejére. Csak olyan jól nézett ki, hogy le kellett fotóznom. Szuper gyors vacsora és másnap is jól vizsgázik újramelegítve. Az adagok pedig szabadon variálhatók.

Brokkoli krémleves




Egyik kedvenc levesem, bár számomra is meglepő, de ahogy telnek az évek, kezdem megszeretni a leveseket. Persze ez nem mindennapos fogyasztást jelent, de amikor megkívánom, akkor igen szívesen kanalazom.

A brokkoli krémlevesnek több előnye is van... egyrészt finom, másrészt nagyon szép szerintem. Csupa szín, csupa zöld. Jó ránézni. Ez volt az első olyan étel, amire rávettem Tamást, miután komolyabban kezdtünk együtt járni. Addig semmi nem jöhetett szóba, ami mellett akár csak a polcon is volt valaha tejszín. Aztán szép lassan rájött, hogy általában finom dolgokat pakolok elé kóstolásra. :-)

Nem említettem a másik nagy előnyét ennek a levesnek: nagyon könnyen és gyorsan összedobható.

Hozzávalók:
  • 1 közepes fej brokkoli (kb. 70-80 dkg maradt belőle nekem miután levagdostam a rózsákat)
  • kb. 1 l víz vagy alaplé
  • 0,33 l tejszín (akkor épp Cserpes volt itthon, ilyen a kiszerelés)
  • só, fehérbors, szerecsendió
A brokkoli rózsáit annyi sós vízben (ha van, alaplében), h épp csak ellepte főzni kezdtem. Amikor már szét tudtam könnyen villázni a darabokat, leöntöttem a víz kb. felét és botmixerrel összeturmixoltam a zöldséget. Ezután visszahúztam a lapra, ízesítettem borssal és szerecsendióval, majd belekevertem a tejszínt és újra összeforraltam az egészet - nem sokáig, csak hogy a tejszínnel is rottyanjon egy keveset az egész.

Akár rögtön is lehet fogyasztani, én jobban szeretem langyosan, amikor már nem kell attól tartani, hogy a következő 1-2 napban a szájregenerálódás lesz a leghőbb vágy.

2009. október 21., szerda

Megaciki! - Stand Bisztró



http://www.europarl.europa.eu/eplive/expert/photo/20060628PHT09315/pict_20060628PHT09315.jpg

Ma délben felkerekedtünk és kis metrózással elzarándokoltunk a Stand Bisztróba. Alkalmanként, ha van kedv kimoccanni a szokásos 3-4-szögből ebéd téren, benézünk.

Nos, azt hiszem, a mai volt az utolsó alkalom... A teljesítmény kritikán aluli volt! És nem az étel minősége, odáig el sem jutottuk.

Azzal kezdődött a dolog, hogy csekkoltuk az étlapot, hogy tuti tetszik-e mindenkinek a menüválaszték, majd elindultunk. 12:20-kor értünk a Sas utcába, és azt láttuk az ajtóra kiírva: Closed! Plusz egy lapon, hogy ottan bent most épp valami forgatás zajlik, de 12:30-tól felszolgálnak ebédet, várnak szeretettel.

Gondoltuk, 10 perc az nem lehet gond, bár általános tapasztalat, hogy sokszor csúszik, döcögős a kiszolgálás, de várjunk, csak nem késünk el nagyon.

Fél egykor ki is nyitották az ajtót, bementünk, leültünk, rendeltünk... És szinte azonnal megkaptuk a kancsó ásványvizünket, ami tőlem igen jó pontot érdemel, hisz nem kényszerítenek egy 4-500 Ft-os ital megvásárlására, 4-en megiszunk 1 l vizet és 100-120 Ft az egész fejenként. Hiába, ebéd téren mindenki árérzékeny.

Szóval... felvették a rendelést, majd vártunk. És vártunk. És még vártunk. 15-20 perc elteltével már kezdtünk fészkelődni, 55-kor pedig megkérdeztük az egyik pincért, hogy ugyan várható-e már az ebéd. Azt mondta, végre a fiúk már odaférnek a tűzhelyekhez, mert a forgatás elhúzódott, nem egyszerű. Itt már kezdett felmenni a pumpa. Ha megy a forgatás, engem nem érdekel, de akkor vagy zárják be az éttermet és ezt legyenek szívesek közölni, lehetőleg már a honlapon, vagy intézzék úgy, hogy ez ne gátolja a főzést! De főleg ne vegyék fel a rendelést anélkül, h tájékoztatnának. Egyáltalán nem nyűgöz le Dzsanni vagy ki a fene, se az hogy ott van, se az, hogy forgat. Az pedig, hogy emiatt éhen maradok, már-már fáj.

Tehát ott tartottam, hogy 55-kor azt ígérte a pincér, hogy már jön a kaja. Szuper... vártunk tovább.

Aztán egészkor (amikor hivatalosan le is járt az ebédszünetünk és még vissza is kellett menni, kaja pedig sehol) elpattant a húr... felálltam, megkértem a pultban álló fiatalembert, hogy legyen kedves törölni a rendelésünket és kifizetném az üveg vizet, ugyanis az ebédidőnk lejárt sajnos.

Egy elhaló elnézést és teljesen értetlen fej... majd törlés a számítógépben... és amire nagyon kíváncsian vártam, de itt sem kellett kellemesen csalódnom, a víz kifizetése következett. Nincs ám "ó kedves vendég, szánjuk-bánjuk, röstelljük is egyben és vendégünk erre a nyamvadt 450 Ft-os vízre, kérem jöjjenek máskor is, nem bánják meg". A nagy ................. - t! Törlés, fizetés, majd ennyi: nagyon sajnálom, de még tart a forgatás.

Itt már csak néztem magam elé és kifelé indultam, de ezt szerettem volna mondani:

LESZAROM!!!

Én meg éhes vagyok és mehetek vissza az irodába, az asztalomnál pedig elmajszolgathatok egy béna szendvicset. Köszi! Egy élmény volt!

És persze még a hülye vendégre néznek furcsán, vajon ennek mi baja?!
Tényleg én nem tartok lépést a világgal, vagy egyesek szaladtak el kicsit? Netán a Stand-ba csupa olyan vendéget várnak, aki láblógázást megszakítva megebédel és megkávézik valahol, úgy déltől fél 3-ig?

Azt hiszem, ez nem egy versenyképes hozzáállás. És még akkor is sokkal "elégedettebben" távozunk, ha minimálisan azt érezzük, nagyon sajnálják. Erre nem futja, úgy látszik. Életemben először felálltam egy étteremben és evés nélkül, irtó idegesen távoztam.

2009. október 18., vasárnap

Lasagne - némi defekttel




Soha nem készítettem még lasagne-t; nem rajongok érte. Tamás viszont sokszor választja az étlapról, ha látja. Gondoltam, csak kipróbálom, olyan nagy ördöngösség nem lehet. Aham...

Mondjuk az ízzel nem volt baj, nagyon jók sikerült eltalálni, a tésztalap, paradicsomos marharagu, besamel, sajt rétegezése meg nem nagy művészet. De! Direkt nem száraz tésztalapokat vettem, mondván, biztos nem puhul meg rendesen. Az Interspar-ban találtam egy előhűtött, friss lasagne tészta nevű verziót, meg is örültem neki és hazahoztam.

Nos, nem kellett volna... a tepsi legalább 40 percet pihent a sütőben, a legalsó lapok közepe mégis lisztes kemény maradt. :-( Úgyhogy kénytelenek voltunk leenni a talpáról a többi réteget - ami nagyon ízlett.

Ha olvassa valaki a bénázásomat, ötleteljen velem. Ti hogyan készítitek a lasagne-t? A receptben nem is mennék bele, semmi különös, és azzal nem is volt gondom; volt benne anyag... darált marhacomb, paradicsomlé, fűszerek, grana padano, meg ami csak kell. Mi a garancia, hogy az a hülye lap puha lesz a végére? Pláne ha kemény lapokkal dolgozom?! Hisz még így is cipőtalp maradt az alja, h ez elvileg friss volt!?

Vagy tök ciki vagyok és kimaradt egy lépés? (A csomagolásra írva nem volt más, mint rétegezni, majd sütni 30-40 percet.) :-(

Almás lepény




Ez a süti akkoriban készült először, amikor még csak kezdtem főzögetni. És nagy sikert aratott, barátok voltak nálunk és elfogyott a tepsit teljes tartalma. Akkor szilvás verzió készült, most almás... és az a helyzet, hogy megvan a tanulság is... levesesebb gyümölcsből finomabb... egyszerűen szaftosabb a süti, a gyümölcsdarabok pedig lesüllyednek jobban, nem lebegnek a tetején. Ebben az almás verzióban jólesik egy kis lekvár vagy öntet mellé. Egyébként maga a tészta nagyon szerethető, hisz könnyen összedobható és igen finom.

Hozzávalók:
  • 38 dkg cukor (nekem 2/3 barna, 1/3 vaníliával érlelet kristály)
  • 38 dkg liszt
  • 5 tojás
  • 1 cs sütőpor
  • 1,5 dl étolaj
  • 1,5 dl langyos víz
  • 30-40 dkg gyümölcs
Nem tettem bele fahéjat, most valahogy nem kívántam az ízét.

Egy keverőtálban kikevertem a tojásokat és a cukrot, majd fokozatosan hozzáöntöttem a vizet és az olajat. Végül a sütőporos lisztet kevertem a tésztakezdeménybe, míg egynemű masszát nem kaptam.

Az egészet egy kiolajozott tepsibe öntöttem és a tetejére dobáltam az almaszeleteket. 200 fokos sütőben kb. fél óra kellett neki, míg nem ragaszkodott a tészta a fogpiszkálóhoz.

2009. október 13., kedd

Burgonya pékné módra





Hétfő esti kényeztető vacsora, ha már beköszöntött ez az undorító hideg, szeles idő. Nemrégiben vettem két pici szakácskönyvet és az egyik témája a burgonya. Innen az ötlet, és milyen jó! Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán finom köretet.

Hozzávalók:

  • kb. 40-50 dkg krumpli (nem a szétfővő típus)
  • 4-5 salottahagyma (vagy egy nagy fej vöröshagyma)
  • 5 dkg vaj
  • fél dl tej
  • fél dl zöldségalaplé
  • só, bors
  • plusz én használtam egy kis reszelt parmezánt is (kb. 2 dkg)

Egy tűzálló tál aljára pár szeletke vajat tettem, majd szépen rétegezve bepakoltam a felszeletelt krumplit és hagymát, sóval, borssal meghintve minden sort. Végül ráöntöttem a tejes alapleves keveréket, és alufóliával letakarva fél órára a 180 fokos sütőbe dugtam.

Amikor letelt kb. fél óra, levettem a fóliát, ráreszeltem a parmezánt és további kb. fél órára visszatoltam a sütőbe, aminek az utolsó 10 percében rászabadítottam a grillt a cuccra, kb. 220 fokon. Hadd piruljon szlogennel.

Isteni finom a végeredmény! Akár önmagában is megállja a helyét kevésbé húsigényeseknek. Egyébként hagymás-fokhagymás csirkecombbal tálaltam fel a Húsevőnek. :-) Azt mondta, ez megint egy toplistás dolog volt! Annyit evett belőle, hogy már féltem, rosszul lesz. De csak a hasát simogatta. :-)))

2009. október 9., péntek

Csokis mogyorós muffin




Nem tudtam mit kezdeni magammal ma este... holnap korán kell kelnem sajnos, és még jópárszor egy évig... suli van... elkezdtem egy szakirányú továbbképzést (Európai Uniós szakfordító). Tehát összekötöttem a kellemest a hasznossal és összedobtam egy muffin-t, így holnap nem csak szendvicseznem kell a hosszú padban ülés alatt.

Az alapötlet a Le Cordon Bleu muffin-os füzetéből való, de annyira készletre és igényre kellett szabnom a receptet, hogy már csak hasonlít esetleg eredeti önmagára. Plusz felezett adaggal is dolgoztam.

Hozzávalók:
  • muffinpapír
  • 175 g liszt
  • fél tasak sütőpor
  • 2 csapott evőkanál holland kakaópor
  • 75 g vaj
  • 75 g barnacukor
  • 0,9 dl tej
  • 1 nagyobb tojás
  • 5 dkg durvára tört pörkölt mogyoró
  • 75 g ét és fehércsoki pasztilla vegyesen
Amolyan tipikus ezt keverjük össze azzal, aztán mehet bele az izé és kavar, kanalaz, süt a sorrend. :-) Naszóval...

A lisztet, a kakaót és a sütőport beleszitáltam egy keverőtálba. Majd a vajat és a cukrot kis fokozaton összeolvasztottam egy kis serpenyőben; a tojást pedig felvertem a tejjel egy tálkában.

A mogyorót agyonvertem kicsit klopfolóval (egy rongyba tekerve) és belekevertem a lisztes halomba a csokipasztillákkal együtt.

Kis völgyet alakítottam ki a szárazanyagban és beleöntöttem a vajas és tejes keverékeket, végül fémkanállal (ezt külön kérte a recept!) nagyjából összedolgoztam a masszát és kb. 3/4ig töltöttem vele a muffinpapírokkal kibélelt formákat.

200 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsit és kb. 20 percig sütöttem (tűpróba). Miután kivettem, kicsit pihenni/hűlni hagytam, majd örömsütivé vált az U20as magyar csapat csodaszép győzelmére az olaszok ellen.

Hajrá magyarok! Éljen! A világ 4 legjobb csapata között vagyunk!!! :-)))

Gyors és finom melegszendvics reggelire



Valamelyik hétköznap reggel készítettem el ezt a melegszendvicset - ha jól emlékszem, azt követő nap, hogy megérkezett az új GoodFood. :-)

Jó ötlet, és lehet majd tovább fokozni, próbálgatni, sok variáció van benne. Én most az alapötletet próbáltam ki és minden elfogyott.

Kellett hozzá:
  • 4 szelet rozskenyér
  • 2 szál újhagyma
  • 1 tk. jóféle mustár
  • 1 tojás
  • kb. 8-10 dkg cheddar sajt (nem tudom pontosan)
A sütőt grilljét jól bemelegítettem és a kenyérszeletek egyik oldalát megpirítottam. Közben a felkarikázott hagymát, mustárt, reszelt sajtot és tojást összedolgoztam, majd a kenyerek még nem pirult felére halmoztam.

Visszatoltam a szeleteket a sütőbe és olvadásig/pirulásig kaptam még időt.

Tényleg gyors reggeli, finom és legalább nem a szokásos. Érdemes kipróbálni.

2009. október 6., kedd

Dupla-krumpli+csirke rakottas




Ez egy tipikusan olyan étel, amit este hazaérve is van ereje az embernek összedobálni, aztán amíg sül, már lehet relaxálni a kanapén és nézni ki a fejből - vagy persze bármi más jöhet, kinek mihez van ereje esténként. ;-)

Bár nem pont így terveztem, keresztülhúzta a számításaimat, hogy nem volt itthon tejszín, pedig mindig szokott... de azért nem adtam fel.

Hozzávalók:
  • 1 édesburgonya
  • 3-4 nagyobb szem (rózsaszín) krumpli
  • 1 nagyobb csirkemell filé
  • 10-12 dkg gruyére sajt
  • 2 pohár tejföl
  • 5 dkg vaj
  • só, bors
Sok részleteznivaló nincs is az összeállításon... a sütőt 190 fokra melegítettem elő, és míg előállt a kellő hőmérséklet, gyorsan rétegeket építettem a hozzávalókból, s persze minden rétegnél sóztam, borsoztam.

Pár szelet vajjal kezdtem, erre jött egy réteg szeletekre vágott krumpli, majd hússzelet, aztán reszelt sajt, édeskrumpli szeletek, tejföl, hús, krumpli, sajt, tejföl és édeskrumpli, plusz tejföl és sajt a tetejére. De az is lehet hogy valahol összekevertem a sorrendet. Középtájon volt még kevés vaj, és a tetejére is dobtam pár darabkát.

Az egészre öntöttem még kb. 1 dl tejet, lefedtem és a sütőbe toltam egy szűk órácskára (kb. 50 perc). Kellett is ennyi idő, egyszer csekkoltam közben, de még visszakívánkozott.

Aztán amikor már szinte késznek ítéltem az eredményt, levettem a tetőt és 200 fokon elrotyogtattam a maradék levet és jól megpirítottam a sajtot rajta.

Nagy érdekes ízek keveredtek a tányéron... a standard hús+krumplit tejföl és - sülés közben szinte elviselhetetlenül büdös, érett - gruyére fanyarította, amit kitűnően ellensúlyozott a szinte őszibarackosan édes édesburgonya.

Nekem bejött!

2009. október 3., szombat

Vegyes főzelék




Az ötlet Gabojszától ered, nincs ezen semmi ragoznivaló - még ha az ilyesmit egyesek bizonyos esetben el is sumákolják (nem szép dolog!).

Szerettem volna egy jobb megoldást főzelékkészítésre, mint a régi lisztes verzió és amit nála láttam, megtetszett. Bár elsőre furcsálltam a krémsajtos sűrítést, tényleg működik. És ugyan itt-ott készletre szabtam a leírást, a végeredmény nagyon finom!

Hozzávalók:
  • 2 nagy répa vagy 3 normál méret
  • 4-5 kisebb/közepes szem krumpli
  • 450 g fagyasztott zöldborsó (vagy persze friss, ha adott)
  • 3 dkg vaj
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 2 dl tejszín
  • 2-3 dl tej
  • 1 doboz natúr krémsajt (nekem most Filadelfia)
  • 1 csokor petrezselyem
  • só, bors
A hagymát lereszeltem és a vajon megpirítottam kicsit, majd hozzáadtam az egységnyire darabolt répát és a borsót is. 1-2 percig kevergettem majd ráöntöttem a tejszínt és a tejet is (tejből annyit h épp ellepje a zöldségeket a tejszín-tej keverék), forrásba hoztam, közben sóztam, borsoztam és fedő alatt pároltam. Amikor már kezdett megpuhulni a répa, beletettem a szintén felaprított krumpli darabokat is a lábasba - azért később, mert a krumpli hamarabb hajlamos meg- sőt szétfőni is.

Amikor a krumpli is szinte készre puhultnak tűnt, levettem a fedőt és jöhetett a finomra vágott petrezselyem is. Pár percig együtt rotyogtak lassan, végül belekapartam a sajtot a zöldséges keverékbe, s ahogy olvadt, úgy sűrűsödött be a főzelék.

Látványra olyan, mint egy lebutított francia saláta, de nálunk nagyon jól vizsgázott. Krémes, ízes, a sajt kifejezettem jól viselkedett ebben a környezetben. Nyoma sincs a régi menzás főzelék "élménynek".

Tamásnak egy kis majorannával ízesített csirkemell dukált mellé, én pedig szívesen kanalaztam magában, feltét és bármi nélkül.

2009. szeptember 29., kedd

Menza retro - krumplis tészta

Hétvégén próbáltam előre betervezni néhány ételt, hogy hozzávalókkal készülhessek, és megkérdeztem az örökké éhes férfit is, mit enne. Nos ez az egyik kérdés, amivel fel lehet bosszantani - hisz mit tudja ő, hogy mit enne majd kedden és egyébként is... hisz jól tudom, hogy neki csak az kell hogy legyen hús meg mellé valami... na de ha annyira akarom, akkor tessék, itt egy ötlet, legyen ... KRUMPLISTÉSZTA!
(Mert ugye az hús meg mellé valami. :-))) No de sebaj, ennél nehezebbet soha nem kérjen - bár sosem készítettem még, de nem tűnik nagy ördöngösségnek.)



Szóval így tervelődött ki a tegnapi vacsora... és ugyan későn értem haza, nem volt nagy erőfeszítés összehozni. A verdikt szerint nem pont olyan, mint a nagyikáé volt, de az ilyesmi nem szokott letörni. Megkóstoltam és szerintem kifejezettem jobb lett, mint amiket anno menzán van szoci kisvendéglőkben lehetett kapni. (Kb. akkoriban ettem utoljára.)

Plusz előnyére szól, hogy éhes szájak táplálására igen alkalmas, hisz igazi bomba... szénhidrátból... krumpli + tészta kombó... anyám borogass. De néha jó az ilyesmi. Nekem is ez lesz ma az ebédem. No igen, és kiváló hónap végi kaja, csupa olyan hozzávalóból, amiket általában tart otthon az ember szorgos lánya.

Nos ami kell hozzá:
  • 3 szelet füstölt szalonna
  • 2 kisebb fej vöröshagyma (vagy egy nagy)
  • 2 paradicsom
  • 1 TV paprika
  • 1 tk. őrölt csemege paprika
  • kb. 3/4 kg krumpli hámozva, felkarikázva
  • só, bors, víz
  • 20-25 dkg fodros kocka
Először a szalonnát felcsíkoztam és jól kisütöttem, majd ezen megfonnyasztottam a hagymát, rácsíkoztam a paprikát és hozzádobtam a felaprított paradicsomot, tehát szinte mintha egy lecsót indítottam volna. Sóztam és együtt rotyogtattam lassú tűzön, míg felkarikáztam a krumplit.

Ezután a tűzről félrehúztam a serpenyőt és egy púpos teáskanál őrölt paprikát szórtam rá, kicsit elkevertem és hozzátettem egy maréknyi krumplit is.
Visszatoltam a tűzre és belepakoltam a többi krumplikarikát is, jól elkevertem és felöntöttem annyi vízzel, hogy ne lepje el teljesen. Megvártam míg az egész újra felforr, lefedtem és lassú tűzön addig pároltam, míg a krumpli nagyjából megpuhult.
Utána fedő nélkül addig rotyogtattam az egészet, míg jól besűrűsödött és a karikák kezdtek széttöredezni.

Végül az elkészült paprikás krumplit (mert ugye!) összekevertem az időközben kifőtt tésztával és 1-2 percet barátkozni hagytam őket. Nem törtem össze teljesen a krumplit, mint anno a menza verzióban - szeretem látni legalább nagyjából, hogy mit eszem.

Némi kis savanyúság illik hozzá, de nálunk ez most nem volt kívánság. Van ilyen.

2009. szeptember 27., vasárnap

Almás süti mazsolával és mogyoróval

Csütörtök este "dobtam össze" ezt a sütit - bár a sütési idő miatt nem egészen érvényes az összedobni szó. De az előkészítés nem egy hosszas huzavona. És az eredmény igen finom.



GoodFood recept, és mostantól már alaptézisként kezelem, hogy ha az, hát a cukormennyiségeket csökkenteni kell. Egyébként a tészta pont olyan, amilyennek egy őszi, szívmelengető sütit elképzelek - puha, omlós, egyáltalán nem száraz.

Hozzávalók:
  • 100 + 50 g + 1 ek. vaj
  • 175 g + 85 g + 1+1 ek. barna cukor (én demerara-t és sima barna nádcukrot használtam; és legközelebb biztosan csökkentem a mennyiségeket legalább 3/4ére!)
  • 2 közepes alma
  • 2 tojás
  • 1 tk. vanília kivonat
  • 200 g + 25 g liszt (egy része lehet teljes kiőrlésű)
  • 1 tk. sütőpor
  • fél + fél tk. őrölt fahéj
  • 1-1,5 dl tej
  • 20 nagy marék pörkölt mogyoró darabosra aprítva
Először egy evőkanálnyi cukrot és egy evőkanálnyi vajat összeolvasztottam és karamellizáltam, majd ebbe forgattam bele a meghámozott, felkockázott almát, míg pár perc alatt szép barnás színe nem lett és sűrű karamell vonta be. Aztán félretettem, hogy kihűljön.

Egy keverőtálban az ujjaimmal durván összedolgoztam 50 g vajat, 85 g cukrot, 25 g lisztet, fél tk. fahéjat és az összetört mogyorót. Ezt a kulimászt szintén félretettem, vissza a hűtőbe, hogy a vaj ne olvadjon.

Végül a tészta összeállítása: egy tálban kézi mixerrel világosra kevertem a 100 g vajat és a 175 g cukrot; aztán egyenként hozzáadtam a tojásokat és a vaníliát. Ezután jött a 200 g liszt, a sütőpor a fél tk. fahéj és a tej fokozatosan. A recept egy dl-t írt, nekem simán felvette a tészta a 1,5-et. Az egész masszát szépen kikevertem, majd beleforgattam a karamellizált almadarabokat és hozzácsaltam egy jó marék extra barna mazsolát is (ami nincs a receptben).

Egy kapcsos tortaforma aljára sütőpapír került, az
oldalát pedig kivajazt am, ebbe simítottam a süti tésztáját és a tetejére szórtam a hűtőben várakozó mogyorós matériát. Kevés cukrot hintettem még a tetejére (egyáltalán nem indokolt, utólag belátom, hisz a mogyorós keverékbe is kerül elég) és előmelegített 180 fokos sütőbe toltam. Elvileg legalább egy óra kell a sütőben, ha nem 70 perc... nekem a fogpiszkálóteszt 50 perc után azt mutatta, készen vagyunk.

Hűlni kell hagyni mindenképp, hogy a tészta állaga élvezhető legyen... kitűnő uzsonna egy jó könyv mellé... de egy pohár tejjel reggelinek sem utolsó.

2009. szeptember 22., kedd

Fehérboros nyúlragu szőlővel




A legutóbbi GoodFood-hoz megint kaptam a csomagban egy kisebb receptes füzetkét, abban találtam ezt a receptet... vagyis hogy egészen pontos legyek, azt a receptet, ami alapján tegnap ezt a ragut összehoztam. Nem sok mogyoróhagymát találtam a napokban jártamban-keltemben. De ha már itt járok, kérdezem: hol lehet szerezni? Felénk a kertben nem termesztenek ilyet. És piacon se láttam még - vagy nem járok elég nyitott szemmel.

De hogy visszakanyarodjak... kaptam nagynénéméktől házi nyúlhúst (amitől szégyen ide, szégyen oda, engem nem pirongat a szégyenérzet; így nőttel fel, gyerekkorom óta ettem nyulat, és kész). És azt találtam ki, hogy az egyik részéből ezt készítem el.

Kis malőr, hogy nem emlékeztem pontosan, mi van a két részben lefagyasztott csomagokban. Láttam, hogy ott vannak a combok, megörültem. De ott figyelt kiolvadva a nyúlgerinc is, aminek lehet, hogy nem ez volt a legjobb sorsa, de azért nem rossz, nem rossz.

Szóval az én verziómban ezek kellettek a recepthez:
  • 2 nyúlcomb és egy gerinc
  • só, bors, liszt, olívaolaj
  • 1,5 dl fehérbor
  • 1 nagyobb lilahagyma
  • fél liter alaplé
  • 1 csapott teáskanál kakukkfű
  • 14-15 nagyobb szem fehér szőlő
Amúgy az eredeti recept 1 egész nyúllal dolgozott és mogyoróhagymával; 3 ág kakukkfűvel és 2 dl borral. Én meg kényem-kedvem szerint változtattam a dolgokon...
Plusz az eredeti írás szerint szükség van egy nagy tűzálló fazékra is, vagy vmi olyasmire. Mivel nekem olyanok nincs, ezért serpenyőben készült az első fázis és tűlálló tálban a második.

Vagyis a húst jól besóztam, borsoztam, majd lisztbe forgattam. Az így kapott fehér darabokat forró olíván barnára pirítottam a serpenyőben és beletettem a tűzálló tálba. Ezután a nagy darabokra vágott hagymát barnulásig pirítottam a maradék olajon, aztán hozzáadtam a bort, feloldottam az esetleg még lekapva maradt ízeket, végül jött a kakukkfű és az alaplé, majd a forráspont. Ezután az egész löttyöt ráöntöttem a húsra és a lefedve 200 fokos sütőbe tettem az egészet. Kb. 40 percet hagytam bugyborogni, főni, majd hozzáadtam a szőlőt is és újabb kb. 20 perc következett.

Ezután ízlés szerint lehet még sózni, borsozni, majd végül fogyasztani.

Nem állítom, hogy rémületesen lenyűgözött az eredmény, de azért finom volt. Nekem még több bort is elbírt volna a hús, alig lehetett érezni a bukéját. Plusz akár még több időt is tölthetett volna a sütőben - bár az eredeti receptnél így is bőven tovább hagytam a melegben.

Egyébként azt hiszem, csak a szokásos hús + gyümölcs fóbiám lépett fel megint és nem hagyta elfogadni ezt az ételt sem 100%ig.

Vaaaagy csak nem bírom kiverni a fejemből nagymamám régi nyúlpaprikását, az otthoni tradícionális nyúl-elkészítési módot. Ahhoz mérni pedig bármit is olyan, mintha eleve halálraítélnénk.

2009. szeptember 21., hétfő

Garnéla raclette vacsora




Kicsit csaltam, nem full-fitt fogás, de cserébe finom, még akkor is, ha első ránézésre hektikusnak tűnik az összeállítás.
És egy szuper erény: a rák istenien laktat, miközben szinte 100% fehérje a bevitel. No persze csak akkor ha semmi más nem fogy mellé! :-) Ami pedig nehéz, de nem elképzelhetetlen.

Tehát adott volt otthon egy csomó hozzávaló, plusz a Culinarisban (az árat igyekeztem nem meglátni) szereztem egy tálca friss főtt garnélát.

Vagyis a hozzávalók (2 személyre):
  • 15-20 dkg garnéla
  • 2-3 ek. szójaszósz
  • 2-3 ek. citromos olívaolaj
  • 1 kisebb padlizsán
  • 4-5 közepes szem krumpli
  • kb. fél fej lilahagyma
  • 15 dkg sajt (nekem most Gruyére 2/3 + emmentáli 1/3)
  • só, bors
Előkészület gyanánt a rákokat a szójaszósz és a citromos olíva keverékébe forgatta és egy szűk órát állni hagytam. Aztán felkarikázta a padlizsánt, sóztam és borsoztam. Plusz előkészítettem a krumplit és felkarikáztam a hagymát is.

Aztán amikor evéshez készülődtünk, már gyorsan történt minden. A padlizsánszeleteket a rákok fürdővizével kicsit meglocsolgatva megsütöttem a racletten; a hagymát szintén megpirítottam a lapon, míg alul olvadtak a sajtok a kis kanalakban; a krumpli épp megfőtt és a tányérokra került, végül a garnélák 1-2 percet a lapon töltve felmelegedtek és kicsit megpirultak.

Lehet hogy kuszán hangzik, lehet hogy sajátos összeállítás, de nagyon finom lett. És a szójaszószos citromos kombó igen jól vizsgázott!

2009. szeptember 18., péntek

Fitt csirkemell - 20 perces vacsora




Én tényleg nagyon igyekszem nem vacsorázni... de vannak napok, amikor nem megy. Egyszerűen ennem kell valami finomat egy undorító, stresszes nap után. Viszont tegnap egészen jó megoldást sikerült találnom.

Egy csirkemell filét felszeleteltem, sóztam, borsoztam és pár perc alatt mindkét oldalon megpirítottam mindegyiket. Ezután egy tepsire pakoltam őket és ráhalmoztam némi lila hagymát, felezett koktélparadicsomot és kevés sajtot.

Az egészet előmelegített, kb. 190 fokos sütőbe toltam és jó 10 perc alatt összesütöttem.
Hozzá egy kis sült krumpli fogyott, de ez is fitt verzióban, légkeveréssel, 0 zsiradékkal sütve.

Nem nagy cucc, csak egy finom és gyors vacsi hétköznap estére, és még Tamás is megnyalta utána a 10 ujját! :-)

2009. szeptember 17., csütörtök

Csőben sült brokkoli

Vagy valami olyasmi. Mindenesetre finom.



Valami olyan vacsora kellett, ami táplálja a férfiszervezetet, ugyanakkor elhozhatom ebédre másnap a "vissza kell fognom magam és fogyni pár kilót" szlogennel egyeztetve. Ugyan nem 100%-ig fitness, de ebédre még belefér. És nem mellékes, hogy nagyon ízletes!

Igazán egyszerű étel egyébként, amolyan rétegezd és süsd meg fajta, tehát szeretjük. :-)

Kell hozzá:
  • 1 csirkemell filé
  • 1 nagyobb/erős közepes fej brokkoli
  • besamel szósz (kb. 5 dkg vaj, 2 csapott ek liszt, annyi tej, amennyit felvesz)
  • sajt
  • só, sültcsirke fűszer
Mivel gyors esti vacsoráról beszélünk, az ilyesmit igyekszem nem túlbonyolítani. Ilyenkor barátok a különféle fűszerkeverékek. Most 'sültcsirke' típusú.

Azzal kezdtem, hogy a csirkemellet megmostam és apró kockákra vágtam. Egy serpenyőben 2 ek olívaolajat hevítettem és jól megsültcsirkefűszerezve a húst, megpirítottam benne. Mivel bőven elég sós a fűszer, külön már nem kellett ízesíteni. Amikor kifehéredett, fedő tettem rá és jól lepirítottam, aztán amikor kezdte lekapni, még kb. fél dl vizet öntöttem alá és ezt is elpárologtattam.

Közben a brokkolit rózsákra szedtem és enyhén sós vízben főztem 3-4 percig. Aztán kicsit hűlni hagytam, végül a rózsákat függőlegesen felszeleteltem, úgy fél cm-esre.

Egy tűzálló tálat olívával kicsit lefújtam, leraktam egy réteg brokkolit, rá a húst, majd még egy réteg zöldet. Aztán az egészet leborítottam a besamel-el, végül megfejeltem néhány szelet sajttal.
190 fokos sütőben úgy 20-25 percet kaptak barátkozni, míg a teteje szép barnára nem sült.

Aztán ismét rácsodálkoztunk (főleg a hús+köret mániás, aki nem én vagyok!), milyen finom! Pedig alig látszik a hús. De azért jó hogy ott van! :-)

2009. szeptember 10., csütörtök

Klasszik zöldségleves

Az egyszerűség jegyében; és amikor kezdenek hűvösre fordulni az esték, olyan kellemesen melenget egy tányér forró leves. Csak semmi komoly, semmi téli, olyan könnyen nem adhatom meg magam! :-)



De ötvözhetem a melengető levest és a friss zöldségeket - hisz ezt teszi most a konyhájában még több ezer lány/nő/anya/nagymama. És milyen jól teszik!

Hozzávalók:
  • 1 kis fej karfiol
  • 1 TV paprika
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 3 szál nagy répa
  • 3 szál petrezselyemgyökér
  • 2 szem közepes rózsaszín krumpli
  • 1 nagy csokor friss petrezselyem
  • só, 8-10 szem egészbors (tarka), 2-3 tekerésnyi chilli
Nincs semmi titok, de ha valaki annyira nem leveses, mint én, mégis néha megkívánja az otthoni ízeket, jól jöhet egy ilyen receptötlet is.

Szóval egy közepes lábasban (fazékban? sose tudom, de kb. 5-6 literes) kb. 3/4ig töltve feltettem vizet forrni a hagymával, a paprikával, a felkarikázott gyökérrel és répával, sóval és borssal.

Aztán amikor úgy tűnt, hogy a répa és gyökér már kezdenek veszíteni a kemény állagból, hozzádobtam az apró rózsákra szedett karfiolt és persze jött az emberes csokor petrezselyem is. Kb. 10 perc múlva pedig a felkiskockázott krumpli.

Ezután már csak addig kellett főzni az egészet, míg a karfiol és a krumpli is megpuhult. Lehet persze még utánsózni, és egy kis chilli sem árt neki. Na nem a csípősségig, nem az volt a cél.