2009. március 4., szerda

Bableves

Ugyan a palacsinta kimaradt a mai repertoárból, de a bableves csak elkészült. Igazság szerint megint rájöttem, miért nem főzök ehhez hasonló ételeket... Azért a lényeg, hogy a végeredmény, ha nem is olyan, mint az anyukámé, finom lett.

Szóval az a helyzet, hogy szinte egy egész délelőttön keresztül a tűzhelynél ácsingózni, nézegetni, rotyogtatni... ez nem az én műfajom. A hatékony konyha híve vagyok, vagyis viszonylag kevés idő alatt, finom ételt rittyenteni, ha pedig sok időt szánom rá, az már legyen valami extra.

És talán ezért vagyok egy kicsit csalódott... mert ez "csak" egy bableves lett. Ami tök jó, és egyebek... de a palacsintához már se kedvem, se hangulatom nem maradt... és Tamás (hagyom a francba ezt a "Kedves"-ezést meg a "Férfiú"-zást, ez a neve, oszt jóvan) is erősen szorgalmazta, hogy ha már csak a hétvégét tölti itthon, ugyan ne a főzéssel teljen el az idő. Igaza van.

A végeredmény egyébként így néz ki:

Igen, csalás van a dologban... nem füstölt csülökkel dolgoztam... :-/ Anyukám a "hogyan kell" telefonos megbeszélésen félreértett valamit és azt mondta, ehhez ő nem füstölt csülköt szokott használni. Ergo én sem azt vettem, hagyatkozva az autentikus forrásra. És hát megfőztem én becsülettel a csülköt, nem is lett az rossz, beletettem a bablevesbe... csak hát nem OLYAN...

A recept egyébként így alakult:

Még tegnap este beáztattam vízbe kb. 30 dkg fehér babot. Majd ma reggel megmostam és feltettem főni sós vízben. Amikor már puhult, hozzáadtam 3 szál répát és 3 szál fehérrépát, egy fej hagymát és egy leveskockát (anya mondta, az is kell bele - nekem most erőleves volt itthon). Ezeket főztem, utánsóztam kicsit... amíg a bab meg nem puhult, főtt rendesen. Ekkor beleaprítottam 3 kisebb szem krumplit, s amikor a krumplidarabok megfőttek, berántottam a levest. Ez a rántás dolog nem nőtt a szívemhez, bevallhatom... Már ahogy kinéz se tetszik... Csipetkét a másik nem nem kért bele, úgyhogy ez elmaradt, talán azért is kevésbé sűrű, mint szüleimnél szokott.

Ja, a csülköt feltettem főni reggel sós, fokhagymás vízben és addig főztem, míg teljesen puha nem lett. Aztán a hús részeket leszedtem a csontról és ment ek bele a levesbe.

Szóval ez volt az én mai bableves kalandom... azt hiszem, a továbbiakban maradok majd azoknál a recepteknél, amiket spontán szimpátiával választok ki, nem pedig a "mit kéne, mit kéne, régen otthon mi is volt?!" technikával.

S csak hogy mentsem a dolog becsületét, egyszer nagyon meg lehet enni. :-)

Nincsenek megjegyzések: