2009. március 4., szerda

Csirke 2féle mustárkenettel

Továbbgöngyölítve az előző posztot, kipróbáltatott a mustár mindkét ízben. A kulcsszavak: csirke, dijoni mustár, zöldség, sajt; köretként pedig: csicseriborsó.

Annyira izgatott az új szerzemények tudata, hogy muszáj volt a tettek mezejére lépnem. A csicserit pedig már napok óta terveztem, így most ezzel a husival együtt kerültek asztalra.

Hozzávalók:

  • 1 csirkemell filé
  • tárkonyos/mézes-balzsamecetes dijoni mustár
  • oliva, vaj
  • só, bors
  • póréhagyma
  • zöldbab
  • cukkini
  • kaliforniai paprika
  • sajt (ebben az esetben gran moravia)

A csicseri

Mivel elvileg vendégeket vártunk, de betegség miatt a mulatság elmaradt, a borsót pedig már előző nap beáztattam (500 g-ot!), kétféle módon készült a köret: rozmaringos-paradicsomos, illetve fokhagymás ízesítéssel.

Kellett hozzá:

  • csicseriborsó (most száraz, egy napig ázott bő vízben)
  • rozmaringos olivaolaj
  • paradicsomlé (nekem igazi házi volt kéznél, anyukám nyári készítménye; isteni!)
  • néhány szem koktélparadicsom

vagy:

  • csicseriborsó
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • só, víz

A csirkemellett megmostam, s kisujj vastag szeletekre vágtam; ahol vastagabbra sikerült, kicsit kiklopfoltam. A szeletekre sót, borsot tekertem, majd kis oliva és vaj forró keverékében mindkét oldalukat sütöttem kb. 15-20 másodpercig. Ez pont elég volt arra, hogy a hús szaftja kalodába kerüljön, s ne száradjon ki a sütőben.

Ezután a húsokat egy tepsire fektettem, s megkentem őket egyik vagy másik féle mustárral. Ezután következtek a zöldségek, egyszerűen ráhalmozva a csirkére. Annyira jól mutattak a színek együtt, hogy muszáj volt lefotóznom.

A halmokra került egy réteg finom sajt, és már toltam is be a tepsit a kb. 160-170 fokra előmelegített sütőbe. 20-25 percet kapott az étek, hogy készre süljön, s ezalatt a sajt is gusztusosan rányaffant (ugye milyen szép szó?) a halmokra.

A köretet kicsit korábban kezdtem el készíteni, ugyanis a csicserinek kellett idő a puhuláshoz bőven. Az egynapi áztatás után még pár vízben átöblítettem a szemeket, majd kétfelé adagoltam.

A paradicsomos verziónál a serpenyőbe került egy kis rozmaringos olvia, ebben a borsó, 1 percig összeforgattam, rotyogtattam őket, s ráöntöttem első körben úgy 1 dl paradicsomlevet, plusz tekertem rá sót is bőven. Utólagos tapasztalat, irdatlan mennyiségű sót felvett a borsó, persze részletekben adagoltam hozzá, kóstolások után. A paradicsomlevet még egyszer pótoltam a fedő alatt párolódás közben, kb. fél decit.

A fokhagymás készítés ennél is egyszerűbb volt: vajon megforgattam a csicserit, rávágtam 4-5 gerezd fokhagymát, s nyakonöntöttem 1 bő dl vízzel. Ismét só, fedő, rotyogás... mindkét ízben kellett neki legalább 30-40 perc... és még így is finom roppanós maradt az állaga.

A végeredmény pedig: a szokásostól eltérő ízvilág, de tetszetős és finom étel. A mustárok domináltak a húson... kellemesen vezették a húst és a zöldségeket. A köret nem nyomta el az ízeket, épp csak hozzájuk adott ezt-azt.

Nincsenek megjegyzések: