2009. március 4., szerda

Egy... két... há'...

A dolog egész pontosan anyukám konyhájában kezdődött, ahol inkább csak "konyhalány" szerepet tölthettem be, vagyis soha semmibe nem volt beleszólásom, és a készített ételek mindig a magyaros kategóriában maradtak. Persze ennek is van előnye, bármikor összedobok egy pörköltet, vagy rakott kelkáposztát (erről még ejtek szót később).

Azonban ahogy elkerültem a szülői házból, s romantikus szálak is fűzödtek az életembe, egyre inkább érdekelt a dolog, mivel lehet lefőzni a férfiakat a lábukról. :-) Igazi teret ennek az érdeklődésnek a főiskola utáni külön élet és a mostanáig folyton boldoguló kapcsolat adott.

1,5 éve élünk együtt, és a Kedves jellemzője közben az idegtépően válogatósról kissé finnyássá szelídült. Sikerrel formáltam abba az irányba, hogy nem minden undorító, ami tejterméket tartalmaz. Azóta nagy kedvence például a tejfölöspaprikás csirkém, és egyéb ételek, amik tejföllel, tejszínnel és hasonlókkal készülnek. Édesanyja azóta is csak tátja a száját.

Szóval arra gondoltam, hogy ez egy igen jó fórum lehet arra, hogy ötleteket cseréljek, adjak, vegyek azoktól, akik szintén örömmel tevékenykednek a konyhában.

A mai napra egy magyaros klasszikus esett, a Kedves nagyon bukik az efféle tápláló étkekre: rakott kelkáposzta készült nagy serényen.

Tudom, nincs nagyon mit taglalni a hozzávalókon, hisz kell hozzá kelkáposzta, rizs és az én elkészítési módomban apróra kockázott csirkemell pörköltté alakítva, no és persze a fűszerek ízlés szerint, valamit jó adag tejföl... de igazat kell adnom a férfinak, jól esik néha egy ilyen hazai fogás.

Nincsenek megjegyzések: