2009. március 23., hétfő

Fahéjas-almás pite

Hétvégén gyerekes vendégeink voltak, s ha gyerek van, süti is kell, ez alapszabály. :-) De azért nem akartam túlspilázni se az édesség-frontot - így esett a választás erre az almásra. Vaníliafagyival ettük, ami szinte kötelezőnek is tekinthető a még langyos süti mellé.



Az a jó az elkészítésében, hogy amíg a tészta pihen, hozzá lehet fogni egyéb tennivalókhoz. aztán már csak nyújtás, töltelék, vigyázz, kész és mehet a sütőbe. De nem szaladok ennyire előre.

Ami kell hozzá:

Tészta
  • 10 dkg süteményliszt + 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 20 dkg vaj
  • 5 dkg barnacukor (én most Demerara-t használtam)
  • pici só
  • 10 dkg darált mogyoró/dió/"amivan"
  • 4-5 ek víz - vagy amennyit a tészta kíván
A lisztet, a diót, a sót és a vajat összemorzsoltam és a víz segítségével tésztát gyúrtam belőle. Jól átdolgoztam, hogy a vaj teljesen elvegyüljön, majd gombócot formáztam belőle és fóliába csomagolva a hűtőbe parkoltam vele. Itt következett egy kb. 1-1,5 órás szünet (ennél kevesebb is elég lenne), egyéb folyó ügyeimet intéztem, majd amikor újra a szeren voltam, megkértem életem Tamását, segítsen almát hámozni.

Töltelék
  • 4 nagy alma (én Idared-et használtam most)
  • 1 citrom leve
  • 3 ek barnacukor
  • 1 ek étkezési keményítő
  • 1 tk fahéj
Szóval Ő hámozott, én magháztalanítottam, feldaraboltam, majd az almakockákra rálöttyintettem a citrom levét, és az egészet összekevertem a fahéjjal, cukorral, keményítővel.

A tészta kb. kétharmadát igyekeztem kör alakúra nyújtani (tipp: ne csak úgy asztalon/fán/egyében nyújtsa, aki szintén pitézik, mert onnan az életben fel nem szedi - csak darabokban. Egy átlátszó-, vagy alufóliát érdemes a tészta alá helyezni a nyújtáskor, s annak segítségével beaplikálni a tésztát a kivajazott, kilisztezett kapcsos tortaformába, vagy akármibe.). Lisztet jócskán kellett használnom a nyújtásnál, mert tapadt a tésztám egy kicsit, de mire a formába került, pont jó lett.

A tésztára öntöttem az ízesített almát, a tetejére pedig a maradék tésztát ügyeskedtem rá ismét fóliás nyújtással.

Nekem az tetszett az egészben a legjobban, hogy mivel persze nem pont illeszkedve sikerült a fóliáról leborítanom a tésztát, itt-ott a leszakít-kipótol módszerével dolgoztam. Többízben púpos, nyomi látványt nyújtott a süti, amikor betettem a 200 fokos sütőbe, de 40-45 perc múlva gyönyörűszép, rusztikus torta csücsült a melegben. Fogpiszkálóval ellenőriztem, h valóban elkészült a művem, majd kivettem a sütőből és hagytam állni (kb. pont egy étkezés erejéig) nagyjából 30-40 percig, aztán lepattintottam a forma szélét és láss csodát, az egész egyben maradt. :-) Finom sütitészta, puha almakockák, és persze a vaníliafagyi!

Nincsenek megjegyzések: