2009. március 4., szerda

KeserÉdes

Ebédidőben kiszöktem ma csokis "kellékeket" vásárolni a közeli csokiboltban. Olyan illat fogadott belépve a KeserÉdesbe, hogy megfordult a fejemben, itt most letelepszem :-)

Ugyan jó előre kigondoltam, mit szeretnék, olyan lányos zavar jön rám mindig, amikor ilyen helyen vagyok. Jajj mit is szeretnék!? MINDENT! De azt is mérlegelni kell, hogy túl sok dolgot se szerezzek be egy alkalommal, hisz akkor olyan sok idő múlva mehetek megint. Szóval jól meg kell fontolni mindent. ;-)

Most csokipasztilla készleteimet töltöttem fel (jobban szeretem a KeserÉdes pasztilláit, mint amiket a Culinaris-ban csokichips néven kapok, azok ugyanis jóval nagyobbak és mindig tovább kell darabolni még őket a kedvenc sütimhez); plusz vettem még 6 db csokikelyhet - ezek sorsáról később értekezem, ez fix; és csokikaviárt, vagyis barna és fehér csokival bevont gabonagolyócskákat, pusztán esztétikai befolyásolás céljával. :-))) Nem kaptam viszont csokiforgácsot, a kedves hölgy a boltban azt mondta, "nem ment annyira, h megérje tartani". :-( Kár! De ez a csokikaviár is nagyon mutatós!

Nincs túl sok munka ma, és a nagy tétlenségben alig tudok megülni a fenekemen... nagyon mennék tenni-venni, sütni-főzni. Úgy bennem van a lendület. De munka után indul a mandula, este még beszerzem a maradék szükséges hozzávalókat (és megveszem az utolsó SPAR késemet), és hétvégére már rengeteg dolgot találtam ki.

Vendégségbe is megyünk, ahol én leszek a sós süti felelős, és persze saját részre is megvannak már a hétvégi ötleteim, csak hogy Tamást is boldogítsam. Engem főleg a készítés, őt főleg az evés boldogítja - persze én is részt veszek becsülettel az utóbbi műveletben is. :-)))

Nincsenek megjegyzések: