2009. március 4., szerda

Mandulás-parmezános keksz

Az úgy volt, hogy középiskolában összeszedtem az első Zsuzsi barátnőmet. Nagyon különböztünk, és azt hiszem különbözünk is a mai napig, de ez minket soha nem zavart. Aztán úgy alakult, hogy ugyanarra a főiskolára jártunk, s eközben akadtunk a 3. Zsuzsira, s így hárman Zsuzsik azóta is nagyon jó barátok vagyunk. Ennek, s az eheti Zsuzsanna napnak apropójából összejöttünk.

Pasistól, férjestől, gyerekestől!, igen, mert egyikünknek már olyanja is van. :-) A szőkének. Mert van a szőke, a fekete és a barna. Ez utóbbi vagyok én. A feketének pedig nyáron lesz az esküvője. De ez nem tartozik most szorosan a témához. :-)

Szóval összejöttünk, és én személy szerint "a sós" kategóriában szállítottam alkotórészt a délutánhoz. Így esett a választás arra a mandula és parmezán alapú kekszre, amit még Szilveszterkor próbáltam ki nagy sikerrel (és Gabojszánál láttam az Ünnepek alatt). Azt hiszem, hogy sokáig repertoáron lesz ez a sós süti, mert eddig két alkalomból kétszer aratott sikert.

Az elkészítése pofon egyszerű, és még élvezetes is. Annak kell lennie, ha még egy férfiember is csatlakozik a tevékenységhez. :-) Segített nekem formákkal kiszúrni a tésztát, és még nyújtani is próbált.

Szóval, kell hozzá:

  • 10 dkg parmezán
  • 10 dkg mandula
  • 15 dkg liszt
  • 15 dkg puha vaj
  • 2 tojás sárgája
  • kevés tej
  • kk só és fehérbors

A parmezánt és a mandulát is kis aprítóba pakoltam egymás után és szinte por állagúra "reszeltem". Egy keverőtálba öntöttem mindkettőt, s ehhez jött még a liszt, a só és a bors. Gyors keverés, majd mehet bele a tojások sárgája és a vaj. Össze kell dolgozni, hogy homogén masszát kapjunk - ebben nagy segítség a tej. Épp annyi, amennyivel jól kezelhetővé válik a tészta.

Nekem mindkét alkalommal kicsit ragacsosnak tűnt, és kellett is lisztezni nyújtáskor alatta, felette. De nem baj, semmi nem baj, annyira finom a végeredmény. :-) Tehát a tésztát kinyújtottam 4-5 mm vastagságúra és mézeskalács kiszúró formákkal sütőpapírra szaggattam. Kis tejföllel vegyített tojással megkentem a formák tetejét, egyikre-másikra szezámmagot is szórtam, majd 170-180 fokos sütőben addig sütöttem, míg aranybarna kezdett lenni minden kis darab.

A kiszúró formák miatt viszonylag sok "forot" marad, ezért még kétszer összegyúrtam a maradékokat... válság van, és egyébként sem olcsó a parmezán. :-) Pláne pedig finom az eredmény, minél több lesz belőle, annál jobb. Soook kis kacsa, gomba, csillag, szivecske és hasonlók. :-)

És a végeredmény:


Iiisteni! :-))) Mindenki imádta!

Egyébként ez is készült még az alkalomra:



Semmi extra... Tante Fanny leveles tészta... két variáció: cheddar sajtos illetve fetás + fekete olivabogyós. Kis csomagokat készítettem, ezeket is sütőpapírra pakoltam, megkentem a batyukat tojással, és sütőbe toltam. És nem hazudok, nem pizzakrém, csak sült cheddar. :-)

Nincsenek megjegyzések: