2009. március 4., szerda

Raclette - szerelem első sütésre

A férfiszáj azt mondta tegnap, idézem: "ez a készülék nagy barátja lehet az egyedülálló pasiknak". :-) Azon túl, hogy remélem nem recepteket gyűjt rosszabb napokra, akár igaza is lehetne, ha nem akadna el nála a folyamat 100%-os biztonsággal az "Induljunk el bevásárolni! - Mooooooost?!?!?!" stációnál.

Mindenesetre oly nagy kedvvel fogytak a tányéron lévő étkek, hogy alig volt módom fotózni... csak 1-1 elcsípett fél adag került vaku elé... elnézést hát a hiányosságért.

A csirkemellet kétféleképp készítettem el, egyik variáció sült a raclette tetején. Vékony szeleteket vágtam, és bepácoltam a húst olivaolaj, egy teáskanál mustár és fokhagymadarabok keverékébe pár órára. Amikor evéshez készültünk, sót tekertem rájuk és finom szaftosra sütöttem a lapon, miközben a sajt az alsó kis lapátokon pirult. Elvileg csak raclette sajttal lehetne próbálkozni, de én bátor lány vagyok és pannónia, illetve cheddar keverékéből mertem nagyot álmodni. :-))) Hisz a raclette is 3féle sajt keveréke... és az enyémek is isteni finomra olvadtak. Csak rácsúsztattuk a krumplira, amit előtte szerecsendióval, sóval és egy kevés margarinnal pároltam meg, s teljes volt az élvezet. Íme egy éppen fogyó adag:

Ja, és a csirke másik fele (összesen 1,5 csirkemell filével dolgoztam)... szintén pácba került (hahaha :-D)... rálöttyintettem 2-3 ek szójaszószt (ez adta a husi sósságát), 2 ek mézet, 1 púpos teáskanál mustárt és kb. 2 teáskanál chilli szószt. Ebben ücsörögtek a húsok 2-3 órát (épp ennyi idő volt opcionális, lehetne több is), majd mindenféle zsiradék és plusz só nélkül mentek egy tepsibe, azzal együtt pedig a 180 fokos sütőbe egy csík alufólia alatt. Így melegedtek kb. 20 percig, majd az alufóliát levéve további 5-6 percet.

Az eredmény pont annyira lett csípős, amit még én is elviselek... azt pedig, hogy micsoda ízkavalkádot éreztem a porhanyós és már bocsánat, de finoman trutyis húsba harapva... hmmmmmmmmmmmmmmmmm... ilyet. :-)))


És még egyszer, a végén is elnézést kérek, a képek a teljesség igénye nélkül készültek... fogjuk ezt fel úgy, mint a háziasszony dícséretét. :-)

Nincsenek megjegyzések: