2009. március 4., szerda

Vaníliás fahéjas panna cotta narancs granitával

Napok óta áhítoztam egy édességre, amit Chili és Vanilia blogján láttam, ezért szombaton, a hozzávalók beszerzése után nekiláttam, hogy egy újabb olyan desszertet alkossak, amit Tamás várhatóan majd csak eltol maga elől. Ennek ellenére akartam a dolgot.

Valóban fontos faktor nálunk, hogy Ő is megegye a "kész terméket", hisz ha nem, semmi értelme a dolognak... de ezesetben annyira tetszett amit láttam, hogy "ha törik, ha szakad" alapon akartam. :-)

Viszont történt egy kis változtatás, Chili vaníliarúddal és csillagánizzsal dolgozott, utóbbi azonban épp hiánycikk a boltokban. Pontosabban hiánycikk a Culinaris-ban, az Osan-ban pedig még azt is kikérte magának a kedves hölgy, akinél rákérdeztem, hogy feltételeztem, esetleg tartanak ilyesmit.

Szóval találni kellett valamit a csillagánizs helyett; így esett a választásom az újdonsült fahéjra... szeretem az ízét és mind a vaníliával, mind a naranccsal passzol. No igen, itt a másik apró módosítás... nem mandarin lett a jég alapja, hanem narancs, de azt hiszem, ez bocsánatos bűn.


Tehát ami kellett hozzá:

  • 2 dl tejszín
  • 1 dl tej
  • 1 rúd vanília
  • fahéj
  • 4 dkg finomítatlan barna cukor (itt demerara)
  • 1 zselatinlap
  • csipetnyi só

A granitához:

  • 2 dl frissen facsart narancslé
  • fél dl víz
  • 2 ek cukor


A tejszínt és a tejet összemelegítettem, s amikor már kezdett forrni, lehúztam a lapról, betetettem a vanília kikapart magjait, és a rudat is, illetve szórtam bele fahéjat. Mennyiséget nem mondanék, de sztem kb. annyi volt, amit mondjuk egy tányérka tejbegrízre szórnék... hisz elég erőteljes az íze. Majd az egészet lefedtem és fél órát állni hagytam, hadd ismerkedjenek.

Kis idő múlva, kb. 1/4 óra, a zselatinlapot vízbe áztattam (10-12 percre); majd a vaníliás, fahéjas aromájú tej-tejszín keverékből kivettem a vaníliarudat, s az egészet leszűrtem. A fehér folyadék visszakerült a lábasba, s újra felmelegítettem, belekeverve közben a barnacukrot, végül pedig kézi habverővel a kinyomkodott zselatinlapot. Újabb szűrés után 4 kis tálkába adagoltam, kicsit hűlni hagytam, majd egy éjszakára hűtőbe toltam a kis édest. :-)

A narancslé facsarásának csak másnap délelőtt álltam neki; a lé egy részét leszűrtem, de egy kis rostot is hagytam benne. Fél dl vizet összeforraltam 2 evőkanál cukorral, s hozzáöntöttem a narancsléhez. Egy nagyobb tűzálló tál tetejébe öntöttem, az erkélyen kihűtöttem, majd lefagyasztottam. Fagyasztás közben egyszer, kétszer villával összetörtem (gyors fagyasztásra állítottam a hűtőt, így kb. 1 óránként törhettem), s mire elnyerte végleges formáját, már végeztünk is az ebéddel, s kanalazhattam a megdermedt panna cotta-ra.

S ami amellett, hogy nagyon ízletes, még inkább lenyűgözött: Tamásom egyedül megevett egy egész adagot, dacolva a tejszínnel, tejjel és mindennel amit amúgy nem igazán hajlandó megenni. Szóval azt hiszem mondhatom: az első fehér színű édesség, amit elfogyasztott a fehér csoki óta, az pedig, h tejszín az alapja, mármár csodaszámba megy. :-)))

Nincsenek megjegyzések: