2009. április 28., kedd

Camambert-batyu

Tegnap dobtam össze ezt a nyálcsorgató vacsorát... igaz, elsőre nem lett tökéletes, de ebből is tanultam egy 's mást. Így nézett ki:



Munkából hazafelé menet vettem egy csomag leveles tésztát (de sajnos csak élesztős volt, nem a sima vagy a vajas, azok sokkal jobban működtek volna), egy fokhagymás-fűszeres camambert sajtot, illetve volt otthon néhány szelet sonka a hűtőben.

A tésztából egy nagyobb négyzetet kivágtam, közepére tettem a sonkaszeleteket, rá a sajtot egészben, majd itt következett a túlbuzgózott rész... jól ráhajtogattam a tetejére a tésztát. Azért igyekeztem bebiztosítani magamat, mert semmiképp sem akartam, hogy a sajt kibugyogjon a batyuból.

A halmot megkentem felvert tojással és 190-200 fokos sütőbe toltam... és szép pirosra sütöttem.

A hibát a túlzott biztonsági intézkedésekkel követtem el, ugyanis a tetején felhalmozódott több réteg tészta természetesen nem tudott átsülni és nyers maradt.

Ezt azért ügyesen kiküszöböltem és a nyers tésztaréteget kikaparásztam fogyasztás közben; s a baki ellenére el kell mondanom, hogy rendkívül ízletes fogást alkotott a tésztabatyus sajt egy kis salátával.

2009. április 27., hétfő

Körtés diós muffinok



Hétvégén benéztem a könyvfesztiválra és össze-vissza vásároltam egy csomó jó könyvet. Ezzel sajnos egyenes arányban van az elköltött pénzmennyiség is, de állítólag erre nem kell sajnálni - már ha van persze!
Legjobban az Ulpius ház akciós ajánlatának örvendtem: kettőt fizet, ötöt vihet! És ez nem valami rossz kamu volt, béna, 1978-as kiadású könyvekre érvényes. Nem. Bármilyen könyvet lehetett választani. Persze a két legdrágábbat kellett kifizetni, de még így is nagyon megérte a dolog.

De most nem is ez a lényeg, hanem hogy hogyan jött az ihlet a fenti muffin-okhoz.
Természetesen a kapocs a könyvfesztivál, hisz könyvek gasztro témában is vannak dögivel. Ráadásul volt olyan szerencsém, hogy 1/3 áron jutottam hozzá a LE CORDON BLEU - Főzőiskola ínyenceknek című sorozat néhány részéhez. Pontosabban ott volt az összes, így elég nehezemre esett a választás.

Végül egy muffinos, egy leveses és egy édességes recepttár került a szatyromba... s persze azonnal ki akartam próbálni valamit belőlük.

Mivel muffint sütni nem a világ meghódításával egyenlő, még hazafelé kiválasztottam egy szimpatikus receptet, és megvettem az 1-2 hiányzó hozzávalót; majd délután nekifutottam a sütésnek.

Hozzávalók 24 db muffinhoz:

  • 45 dkg liszt
  • 1 tasak sütőpor
  • 1 tk őrölt fahéj
  • 1/2 tk őrölt szerencsendió
  • 10 dkg barna cukor - én most nádcukrot használtam
  • 40 dkg körte
  • 10 dkg pekándió - vasárnap a Maccsban pekándiót beszerzni... hehe... szóval sima dió :-)
  • 2 tojás
  • 3,7 dl tej
  • 2-3 csepp vaníliaaroma - az én esetemben most fél rúd vanília kikapart magja
  • 12 dkg olvasztott vaj
Kimértem a lisztet és egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sütőport, a fahéjat és belereszeltem a szerecsendiót is.
A meghámozott, kimagozott körtéket kis kockákra vágtam, a diót összetörtem (de nem túl kis darabokra!), s ezeket, plusz a cukrot is a lisztes keverékbe forgattam.

Az eddig összekevert hozzávalókból álló tésztakezdemény közepébe egy mélyedést formáztam, majd ide öntöttem az összedolgozott tojás-tej-vanília triót. Utána pedig a felolvasztott vajat.

Az egészet lendületesen összekevertem, de nem túlzottan... állítólag a muffin tésztáját nem szabad finomra kevergélni, mert nyúlós lesz a tészta. Pont az a szépsége, hogy itt-ott csomós marad.

A muffinsütő formába kis muffinpapírokat pakoltam, s kb. 4/5-éig töltöttem a mélyedéseket. Az eredeti recept 2/3-áig írta, de az első tepsi azt mutatta, mehet bele több is, úgy lettek szép kövérek a sütik.

Etikett szerint mindegyik muffin tetejére járt volna sütőbe tolsá előtt egy dísz-dió... de annyi most nem volt otthon. Így csak á la semmi extra lettek nagyon finomak. :-)

2009. április 23., csütörtök

Egyszerű körözött

Ma este ismét egyedül maradtam... of korsz hogy sörözés... és a sör sosem fogy el; viszont mit csinál az ember lánya, aki imádja a tejtermékeket, ha a finnyás "se-túró-se tejföl-se-semmi-más" férfi kiteszi a lábát otthonról? Dorbézol... most épp körözöttel! :-)



Annyira jól esett ez az egyszerű, de intenzív íz. Remek párosnak bizonyult a krémes, natúr körözött a füstös, sós sonkával! Hm...

Csak összekevertem a hozzávalókat:
  • 250 g félzsíros túrót
  • egy púpos evőkanál juhsajtot (kb. 8-10 dkg)
  • 2 szép szál újhagymát karikákra vágva
  • 1 kk. őrölt pirospaprikát
  • és borsot;
és mivel a juhsajt elég sós, és a feketeerdő sonka se épp az íztelen kategória, nem sóztam tovább direkt módon.

Biztosan jót tett volna neki, ha állni hagyom egy kis időre legalább, de már éhes voltam. Felszeltem egy kiflit, jó vastagon rákencéztem egy adag körözöttet, mellé pedig élvezettel tépkedtem az isteni vékonyra szeletelt, rongyos sonkaszeleteket.

Hiába! Nincs itthon a macska, cincognak az egerek! :-)

2009. április 21., kedd

Tócsni verzió


Azt ígértem tegnap vacsorára, hogy összedobok egy rántottát. Aztán azt gondoltam, az mégis túl unalmas. Viszont mérhetően több időt nem szerettem volna szentelni az ügynek. Végigpörgetve az igényeket végül arra jutottam, egy kis pepecs azért még belefér.

A végeredmény sokkal látványosabb, mint egy mezei rántotta, és nem hátrány az sem, hogy nagyon finom.

Ami kellett hozzá:
  • 4-5 kisebb/közepes szem krumpli lereszelve a nagyobb lyukú sajtreszelőn
  • 4-5 tojás (mérettől függ)
  • 4-5 dkg füstölt sajt
  • só, bors, oliva, hagyma
Amíg a krumplit szorgos segítőm lereszelte egy tálba, hozzáütöttem a tojásokat; aztán míg ő sajtot reszelt a masszába, én ízesítettem sóval, borssal és kevés apróra vágott vöröshagymával. (Igazából újhagymát képzeltem el bele, de tegnap este se égen, se földön nem lehetett kapni a Nyugatinál, még a drága és poros aluljárós zöldségeseknél sem. Bár az sem biztos, hogy ha lett volna, megvettem volna tőlük.)

Egy serpenyőt felforrósítottam és kevés olivaolajat spricceltem bele; csak hogy bevonatot képezzen. Egy evőkanálnyi massza adott egy kis tócsnit, amit jól elegyengettem, hogy nagyjából egyforma lapos legyen; majd amikor az egyik oldala szépen megpirult, megfordítottam, mint egy minipalacsintát, s a másik oldalt is készre sütöttem.
Egyszerre 3 db fért a serpenyőbe, és minden kész adag után újrafújtam olajjal a serpenyőt.




A legjobban a roppanós krumplicsíkok tetszettek benne.
Párosunk egyik fele késsel-villával, vagyis szofisztikált módon ette; én pedig :-))) zsömlébe rétegezve, ketchup-majonéz-paradicsom társítással - mint fent.

2009. április 19., vasárnap

Csirkenyársak grillezve



Az ötlet már korábban megragadt egy hatalmas grillezős szakácskönyvből; viszont most párosítanom kellett az "amid van, azt főzd meg" helyzettel. A hétvége nem a tervezgetés, bevásárlás, előkészítés jegyében telt/telik. De ez legyen a legnagyobb baj, ha mégis ilyen jókat eszünk. :-)

Összeszedtem a hűtőből és a fagyasztóból szinte mindent, amit hasonló helyzetekre raktározok el alkalomadtán.

Találtam:
  • 1 csirkemellet
  • spórolós márkájú, bio zöldborsót és bébirépát (drága volt, de utólag azt mondom, megérte, finom, ropogós zöldségek voltak a dobozokban)
  • emmentáli típusú sajtot
  • újhagymát
A hűtőn kívül pedig:
  • pár szem krumplit
  • 1 fej fokhagymát
  • 1 dl pirított földimogyoró olajat
  • sót, borsot
  • fanyársakat és egy raclette sütőt :-)
Utóbbiról Tamás azt állapítottam meg újfent: ez tényleg a legjobb háztartási eszköz, amire egy egyedülálló férfiembernek szüksége lehet... mégis én készítettem el az ebédet megint. :-P Szóval nincs ennek a férfiembernek szüksége se egyedül állásra, se sütőre, csak rám! :-)))

A csirkemellet úgy csíkoztam, daraboltam, hogy két verzió is készülhessen a nyársakból. Az egyikhez hosszabb vékony csíkokra van szükség, a másikhoz pedig kis téglalapokra, illetve hasonló hosszú újhagyma darabokra.

Egy kis illusztráció --->

A hagymás módszernél két szúrkapiszka kellett, amikre a képen látható módon feltűzögettem a kis húslapokat és a hagymákat.

A hosszú csíkok pedig azért kellettek, hogy egy egyszerű "itt be, ott ki" módszerrel felszúrjam azokat a pálcikára.

Sütés előtt az összes nyársat sóztam, borsoztam, illetve meglocsoltam a pirított földimogyoró olajjal, s abban párszor meg is forgattam. Nem volt sok idő álldigálni, éhes volt a gyomor, így kb. fél órát kaptak a nyársak a vigyázz!, kész!, tűz! előtt.

Aztán beizzítottam a sütőt, a nyársakat a már felforrósodott lapra helyeztem, az alsó lapátokba sajt került, a répa-borsó-(félkészrefőtt) krumplikockák trió pedig sós vajon párolódott ízletesre.

Kb. 8-10 perc alatt készre sültek - pirultak a husik, és hál' Istennek egy kis szeletelt, sült fokhagymának is maradt hely a sütőlapon. :-)

Bár minden ilyen egyszerű és nagyszerű lenne...

Újabb turmix tipp

Most tej nélkül futottam neki, szinte minimál hozzávalókkal, mégis annál nagyobb az élvezet! :-)



Hozzá:
  • 1 banán
  • kb. 2 gombóc lime-os epersorbet
  • méz (fél ek.)
  • narancslé (2-3 dl)
  • jégkocka (2 IKEA rúd)
A fentieket turmixba potyogtattam, megnyomtam a gombot, majd amikor a jég asszimilálódott a turmixba, késznek nyilvánítottam.

Kellett még két pohár, két szívószál és két hűs italra szomja száj.

Minden megadatott. :-)))

2009. április 15., szerda

Szamócafagyinak indult...

... és az is lesz belőle, csak sajnos türelmünk nem volt kivárni. Olyan gyönyörű a színe és az íze is szuper frissítő. Már csak ki kell várni, hogy tényleg normálisan megszilárduljon.
Az ötlet egyébként Ízbolygótól származik, ott is a színek fogtak meg.


Megkaptam anyukám régi fagyigépét. Hogy valójában mennyire régi, nem tudom, mindenesetre egyáltalán nem megviselt. Nincs igazán az emlékeim között, hogy 1-2 alkalomnál többször használtuk volna. Pedig nagyon jó érzés saját fagyit gyártani, pláne hogy irtó könnyű és gyönyörű szép színes a végeredmény!

Ezt vásároltam ma:
  • 450 g-os fagyasztott szamóca
  • egy nagy poharas natúr joghurt
  • 1 db lime
  • plusz kellett még a fagyihoz méz (vagy cukor)
  • (szívem szerint egy kis borsot is őröltem volna az eperhez, de egy férfihang szigorúan letiltott a dologról.) :-) Na majd legközelebb... titokban... :-P
Az epret és a joghurtot nagyon gyorsan összeturmixoltam (ne is lássa, hogy joghurt van benne), belefacsartam kb. 1/4 lime levét és kevés héjat is belereszeltem; majd mézzel ízesítettem - ki, ki ízlés szerint. Kb. 2 ek-al elbírt simán.
Még egy kis turmixolás, és az egész trutyit beleöntöttem a fagyigép - pár órája már előre a fagyasztóban pihentetett - tartályába, rá a tető és mehetett is a kavar-kavar. Zümmögött a masina kb. fél órát... le is hűlt a fagyi, de nem vett fel igazi fagyi állagot. :-/ Gondolkodtam is, hogy mit kellett volna még belecsempészni... na majd kitalálom.

Egész egyszerűen egyébként úgy oldottuk meg a dolgot, hogy a tartály fagyistul visszakerült a fagyasztóba, ahol szépen dermed, nemsokára már lehet formásan kanalazni is. Persze csak ha marad még annyi...

Tésztaétel Húsvét után

Ugyan mi nem tobzódtunk idén a húsvéti sonkában és társaiban, azért otthonról került pár szelet a hűtőbe, amivel kezdeni kellett valamit. És egyébként is volt még ott egy csomó olyan dolog, amit fel kellett már használni. Szóval így kerekedett ez a tészta tegnap este - hogy ma legyen mit ebédelni mindenkinek.

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
  • 1 jó vastag ujjnyi szelet füstölt, főtt császárszalonna
  • 3 szelet húsvéti sonka (nekem tarja volt, de oly' mindegy sztem)
  • 1 póréhagyma
  • 5-6 fej vékonyra szeletelt csiperke gomba
  • 4-5 dl tejszín
  • só - de csak csínnyán a szalonna, sonka és a tejszín miatt
  • sok-sok bors
  • szerecsendió

A szalonnát vékony csíkokra vágtam és egy nagy serpenyőben pirítani kezdtem. Mivel füstölt-főtt császárom volt, eltartott egy ideig, míg megpirult, de érdemes kivárni. Rászórtam a karikára vágott pórét és összeforgattam vele; majd ugyanerre a sorsra jutott a felkockázott sonka és a gomba is. Pár percig forgattam, sütögettem a serpenyőbe került finomságokat, s közben egy kevés (bő fél deci) vizet is öntöttem alá.
Amikor már a meccset néző, s közben számítógépen bütykölő férfiembernek is feltűnt, h finomak az illatok, rázuttyantottam a tejszínt a sonkás-szalonnás-gombás-hagymás keverékre, tekertem rá annyi borsot, amennyit csak bírtam, s belereszeltem egy kevés szerecsendiót is - és milyen jól tettem!
Sót csak annyit érdemes tenni bele, ami feltétlen szükséges. Hisz szinte az összes hozzávaló sós magában is.

Az egészet rotyogtattam, amíg szép sűrű masszává nem vált, majd rákanalaztam egy kevés felpúpozott tésztára a próba adagot.
Megkóstoltam - nálam bevált. Kínáltam az egyébként notóriusan és mániákusan nem kóstolgatónak is, beleevett, majd végül levámolta a tányér tartalmát. :-)

Hómméd VitaDzsúsz






Szombaton az Arénában vásárolgattunk á la tavasz és közben a szokásos rém drága gyümölcsös turmixunkat kortyoltuk. És kiterveltük, hogy ilyet mi is tudunk csinálni, naná!
Húsvét hétfőjének délelőttjét otthon töltöttük, heverésztünk, kitaláltuk, mi legyen délután, reggeliztünk, visszafeküdtünk, majd kitaláltuk, hogy akkor csináljunk saját turmixot.

Rém bonyolult az elkészítés. :-)
Turmixot elővesz, 1 banánt, 2 almát és 4-5 szem epret darabokban beledobál, hozzátesz 3-4 jégcsíkot (by IKEA) , kb. 1 ek mézet (de ez a gyümölcsök nyárba hajlásával elmarad majd) és annyi tejet, hogy az állaga pont jó legyen. Sűrű, krémes, de nem lötyögős.
Naaagy pohárba tölt, szívószálat beledob és fogyaszt! :-)))

Az egészben a legjobb pedig az egyre bővülő variációs lehetőség! Szedret akarok! Érett epret akarok! Színeket akarok!

2009. április 5., vasárnap

Tavasz van, tavaszi a csirke is

A hétvégi időjárás... a mai meg pláne... gyönyörűséges! TAVASZ VAN!!!
Sőt! Tegnap este hétkor indultunk el enni valamit valahol (hozzáteszem, körbeautóztuk szinte az egész várost, halálosan nem tudtuk eldönteni, mit kívánnánk, mire végül kilyukadtunk a Czukor-ban), és 21 fok volt. 21! Egészen fél9ig egy szál rövidujjúban ücsörögtünk. Imádom ezt az évszakot!


És ha már tavasz, amit látok, érzek és szeretek, meg is akarom ízlelni azt. Olyan ételt akartam készíteni, aminek egyszerűen, mindenféle pucc nélkül tavasz íze van. Így született ez az étel.

Miközben készítettem, szépséges illatok szálldostak körülöttem. És az sem hátrány, hogy nem kellett ezzel töltenem az egész délelőttöt. Maradt idő egy masszázsra és a napfényben sétálgatásra is.


A hozzávalók:
  • 8 csirke alsócomb
  • 1 csomag újhagyma
  • 1 nagy fehér paprika (TV)
  • 2 nagy fürtös paradicsom
  • kacsazsír (tudom, nem túl könnyű, de az íze...)
  • só, bors
Egy nagy evőkanál kacsazsírt olvasztottam egy edényben, amin kicsit megforgattam a nagyobb karikákra darabolt hagymát. Rádobtam a megtisztított húst, minden oldalról megforgattam, hogy kérget kapjon, majd ráhalmoztam a csíkokra vágott paprikát és a felszeletelt paradicsomot.
Sóztam, borsoztam, és egy kevés vizet öntöttem alá; majd fedő alatt az egészet puhára pároltam.

Amíg a hús párolódott, épp elég időm maradt a köret elkészítéséhez is - aminél egy csöppet csaltam. Krumplit hámoztam és vágtam nagyobb csíkokra, majd Meggle fokhagymás vajat karikáztam a tetejére. A tepsibe terítve kevés vizet kapott a krumpli is, és persze sót, alufóliát a tepsire, és már toltam is a 190 fokos sütőbe. Bő 20 percig pároltam zavartalanul, aztán levettem a fóliát, átforgattam a közben megolvadt vajon a csíkokat és jó meleg (220-240 fokos) grill fokozaton napoztattam még. Tálalás előtt 1-2 perccel arany színű cheddar sajtot reszeltem a tetejére és ráolvasztottam. Gyööönyörű!

Ánizsos, vaníliás tejbegríz

Ha adott X + extra 20-25 perc a reggeli készítésére, és X nagyobb mint nulla, érdemes tekerni egyet a legegyszerűbb tejbegrízen is.



Tényleg nem kell semmi más, csak:
  • kb. 6 dl tej
  • 2-3 csillagánizs
  • 1 rúd vanília
  • 2-3 ek. cukor
  • és persze búzadara (4-5 ek.)
A tejet egy csipet sóval forráspontig hevítettem, lehúztam a tűzről majd beledobtam az ánizst, és a vaníliarúd kikapart belsejét (plusz a rudat is). Az egészet letakartam és állni hagytam kb. 20 percig.
Aztán leszűrtem a tejet és visszatettem a tűzre. Forrástól ugyanúgy készítettem a tejbegrízt, mint bármikor máskor. A tejhez adtam a cukrot, kavargattam, majd amikor felforrt, jöhetett a dara, fokozatosan adagolva.

Tamás mindig kakaóval eszi ezt az édes reggelit, most azonban nem kért rá. Két adagot kanalazott be csöndesen. Szóval nem volt ez rossz! :-)

2009. április 3., péntek

Medvehagymás, sonkás quiche

Semmi komolyat nem volt kedvem ma főzni, munka után általában nem vagyok a helyzet magaslatán. Inkább egy kis pepecselésre vágytam. És ha már medvehagyma őrület... gondoltam, összehozom egy kis füstös, omlós feketeerdő sonkával.



Hozzávalók a tésztához:
  • 18 dkg liszt (1/3-2/3 arányban én teljes kiőrlésű és fehér lisztet használtam)
  • 1 tojás
  • 4-5 dkg reszelt pecorino romano sajt
  • 10 dkg felkockázott hideg vaj
  • só, bors, szerecsendió
  • 1 ek hideg víz, ha így könnyebben összeáll a tészta
A fentieket összedolgoztam, majd fóliába csomagolva a hűtőbe tettem 20-30 percre. Lisztezett deszkán, plusz fólián (! különben senki nem szedi fel onnan) kinyújtottam a tésztát és beügyeskedtem a sütőformába. A szélét az "innen-oda, onnan-ide egy kicsit" technikával építettem fel, majd villával kicsit megszurkáltam a tésztát. Amíg a szószt elkészítettem, a formát betettem ismét a hűtőbe.

Hozzávalók a masszához:
  • 2 dl tejszín
  • 1/2 dl tej
  • 3 tojás
  • kb. egy jó maréknyi medvehagyma, felaprítva (szerintem nagyjából 16-18 levél lehetett)
  • 10 dkg feketeerdő sonka csíkokra szelve
  • 5 dkg pec. romano sajt
  • só, bors
A tejszínt, a tejet, a tojásokat és a reszelt sajtot összekutyultam és megsóztam, majd a masszába beleforgattam az aprított medvehagymát is.*** A csíkokra vágott sonkát elosztottam a tésztán, ezután pedig rácsorgattam a tejszínes szószt.

200 fokra előmelegített sütőbe tettem a formát és kb. 30 perc alatt készre sütöttem. A tojás nagyon szépen felhozta a masszát és helyes kis tortát vettem ki a sütőből.

***
Be kell vallanom, hogy egy kicsit sós lett a végeredmény, de ennek igaz prózai oka van: épp az iráni, kékes színű sót próbáltam beletekerni a masszába, amikor annak valahogyan (!?) leesett a teteje és beleborult a tálba. Mentettem ami menthető, ennek hála "csak" az első 1-2 falatnál érezhető h sós. Aztán egyszerűen elmúlik a dolog, és megérkezik a finom íz. :-)))
Jó, tudom, ez elég bénán hangzik, de hát balesetek mindenkivel előfordulhatnak. :-) A szerelmes szakácsnő hazavárja épp késő este a reptérre érkező emberét.

2009. április 2., csütörtök

Néha a kevés több...

Tudom, tudom, nem pont a legfotogénebb és "leggasztromenőbb" ételek, de én akkor is szeretem őket. Íme kettő is azok közül, amik soha nem kopnak ki a konyhámból: a borsófőzelék és a rakott krumpli. (Igen, ugyanazon a tányéron fotózva - nem ugyanakkor.) :-)



A borsófőzelék mostanra találta meg azt az állapotát nálam, ami nekem is és neki is megfelelő. Több okból ütköztünk... náluk anno nem fehér színű volt, nálunk meg jóval hígabb. A fehér színből nem engedtem, de hogy bő lére nem eresztem, nem siratom.

A rakott krumplinak pedig több verzióját is imádom... a képen a klasszikus kolbászos pózol - másik nagy kedvencem a gombás, és a karfiolos is listás. (Ja, és ijesztő degenerációm: őszibarack befőttel fogyasztom ezt az ételt. Nem vicc! De tényleg!) :-)

Nem hiszem, hogy van olyan konyhatulaj, aki ezeket az ételeket nem tudja elkészíteni, azért produkálom magam egy kicsit. Hátha...

Borsófőzelék

Hozzávalók:
2 üveg borsó
kevés reszelt hagyma
petrezselyem
liszt vagy étkezési keményítő
1 pohár tejföl
kb. 2-3 dl tej
vaj, só, kevés víz

Kevés vajat felolvasztok és erre öntöm a leszűrt borsót. Ráreszelek egy kis hagymát (tényleg nem kell sok, csak hogy egy kis ízt adjon), vágok bele petrezselymet és sózom. Pár percig pirítom, kevergetem a borsószemeket, majd ráteszek 1 ek. lisztet/keményítőt, amivel összekeverem (ekkor egy gusztustalan, zöld, darabos masszám van épp). Ráöntök kb. annyi vizet, hogy oldódjon a massza (1-2 dl) és felforralom.
Közben a tejbe belekeverem a tejfölt, s amikor a borsó felforrt, beleöntöm, s az egészet összekeverem/forralom.
Ízlés és alkalom szerint tejjel még hígítom és persze sózom - ahogy tetszik. :-)

Tuti, hogy százan még százféleképpen készítik, de mi így szeretjük. Nekem á la natúr tökéletesen megfelelne így is, de Tamásnak elkerülhetetlenül dukál hozzá a hús (mint mindenhez). Hol fokhagymás csirke, hol paprikás.

Rakott krumpli

Hozzávalók
krumpli ("piros") - és persze a mennyiség az éhesek számától függ - nálam kb. 1-1,5 kg
25-30 cm füstölt kolbász (de nem száraz!)
3-4-5 tojás
sok tejföl - kinek mennyi
kevés sajt


Röviden: a krumplit meghámozom, szeletelem, sós vízben megfőzöm (bevallom, nem szoktam héjában sülttel játszani ilyenkor). A tojást keményre főzöm. A kolbászt felkarikázom és átpirítom.
Ezután se titok következik; tűzálló tálba vagy tepsibe rétegezem a krumplit, kolbászt és tojást, erre jön egy réten tejföl, majd a takaró réteg krumpliszeletek, amikre MÉG tejfölt kanalazok, s a kevéske kolbászból kisült zsiradékot lötykölöm.
Jó félórára a 180 fokos sütőbe lököm az egészet, majd amikor már szinte kész, sajtot reszelek a tetejére és rápirítom.

Ja, hogy semmi újat nem mondtam?
Azért finom volt...