2009. április 27., hétfő

Körtés diós muffinok



Hétvégén benéztem a könyvfesztiválra és össze-vissza vásároltam egy csomó jó könyvet. Ezzel sajnos egyenes arányban van az elköltött pénzmennyiség is, de állítólag erre nem kell sajnálni - már ha van persze!
Legjobban az Ulpius ház akciós ajánlatának örvendtem: kettőt fizet, ötöt vihet! És ez nem valami rossz kamu volt, béna, 1978-as kiadású könyvekre érvényes. Nem. Bármilyen könyvet lehetett választani. Persze a két legdrágábbat kellett kifizetni, de még így is nagyon megérte a dolog.

De most nem is ez a lényeg, hanem hogy hogyan jött az ihlet a fenti muffin-okhoz.
Természetesen a kapocs a könyvfesztivál, hisz könyvek gasztro témában is vannak dögivel. Ráadásul volt olyan szerencsém, hogy 1/3 áron jutottam hozzá a LE CORDON BLEU - Főzőiskola ínyenceknek című sorozat néhány részéhez. Pontosabban ott volt az összes, így elég nehezemre esett a választás.

Végül egy muffinos, egy leveses és egy édességes recepttár került a szatyromba... s persze azonnal ki akartam próbálni valamit belőlük.

Mivel muffint sütni nem a világ meghódításával egyenlő, még hazafelé kiválasztottam egy szimpatikus receptet, és megvettem az 1-2 hiányzó hozzávalót; majd délután nekifutottam a sütésnek.

Hozzávalók 24 db muffinhoz:

  • 45 dkg liszt
  • 1 tasak sütőpor
  • 1 tk őrölt fahéj
  • 1/2 tk őrölt szerencsendió
  • 10 dkg barna cukor - én most nádcukrot használtam
  • 40 dkg körte
  • 10 dkg pekándió - vasárnap a Maccsban pekándiót beszerzni... hehe... szóval sima dió :-)
  • 2 tojás
  • 3,7 dl tej
  • 2-3 csepp vaníliaaroma - az én esetemben most fél rúd vanília kikapart magja
  • 12 dkg olvasztott vaj
Kimértem a lisztet és egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sütőport, a fahéjat és belereszeltem a szerecsendiót is.
A meghámozott, kimagozott körtéket kis kockákra vágtam, a diót összetörtem (de nem túl kis darabokra!), s ezeket, plusz a cukrot is a lisztes keverékbe forgattam.

Az eddig összekevert hozzávalókból álló tésztakezdemény közepébe egy mélyedést formáztam, majd ide öntöttem az összedolgozott tojás-tej-vanília triót. Utána pedig a felolvasztott vajat.

Az egészet lendületesen összekevertem, de nem túlzottan... állítólag a muffin tésztáját nem szabad finomra kevergélni, mert nyúlós lesz a tészta. Pont az a szépsége, hogy itt-ott csomós marad.

A muffinsütő formába kis muffinpapírokat pakoltam, s kb. 4/5-éig töltöttem a mélyedéseket. Az eredeti recept 2/3-áig írta, de az első tepsi azt mutatta, mehet bele több is, úgy lettek szép kövérek a sütik.

Etikett szerint mindegyik muffin tetejére járt volna sütőbe tolsá előtt egy dísz-dió... de annyi most nem volt otthon. Így csak á la semmi extra lettek nagyon finomak. :-)