2009. május 31., vasárnap

Pastrami - akkor és most



Igen furcsa dolog múltról és jelenről beszélni egy egészen új étteremmel kapcsolatban, s eddig nem is igen ragadtattam magam étteremkritikákra, pedig sok helyet kipróbálunk időről időre.

A Pastrami az elsők között volt, amiről szerettem volna lelkes véleményemet közzétenni. Ez a vélemény azonban mostanra sajnos elhalványult... :-(

Hogy mi volt akkor?
A pincérek látványosan lesték a vendég kívánságát, apró dolgokkal komfortosabbá tették az ottlétet, gyorsan finom ételeket kaptunk, s ha olcsónak nem is volt mondható arányaiban a hely, pici figyelmességek segítettek túllendülni a végösszegen.

És mi van most? Egész pontosan mi volt ma reggel? (Nem is első alkalommal.)
Talán azzal kezdeném, hogy ne csináljon nyitott konyhát az, aki megengedi magának, hogy vendég - már 20 perces várakozás után néhány tükörtojásra - azt nézze további 4-5 percig, amint a kész étel a pulton áll, de a pincér nem nagyon akarja kihozni azt. Be kell csukni a konyha ajtaját, jobb marad a renomé talán. A pulton ellaposodó kávéhab sem okoz túl sok élvezetet... talán ha kicsivel hamarabb elkezdhettem volna eszegetni.

Egy tükörtojást megsütni nem nagy művészet, gondolnám én! Nem akarok pirult, szinte égett tojásfehérjét!

Rosszul tolerálom, ha a rendelésnél több ízben megemlítem, hogy pirítóst kérek, és a pincér a végre kiérkező tojások mellé leteszi a sima kenyeret; majd persze visszaszállítja megpirítani... közben pedig tovább hűl a már akkor sem forró tojás a tányéromon.

Kifejezetten harapok, ha befejeztük az evést, és sehol senki vagy 10 percig, hogy elvigye az üres tányérokat, s fizethessünk, és végre el innen. Amikor jön, akkor is csak azért, mert Tamás már felállt, hogy megkérje rá.

Ami pedig szerintem nem férhet bele egy nívósnak, de akár csak normálnak mondott hely repertoárjába sem, hogy amikor a vendég nem ad borravalót, s látványosan még a 45 forintot is kiszámoltatja a pincérrel, adott pincér egy röpke érdeklődést sem dob fel, vajon mindent rendben találtál-e kedves vendég!?

S hogy miért vagyok igazán dühös? Mi ide visszajáró vendégek vagyunk... vagyis voltunk. A párom hetente több ízben ott reggelizik/ebédel... hétvégente együtt is be szoktunk ugrani reggelizni. Ahogy egyre többen fedezték fel a helyet és egyre gyakrabban van teltház esténként, úgy csappan meg szép lassan a színvonal.

Jelen pillanatban halálosan csalódott vagyok... azt hittem, végre egy jó hely és ráadásul ennél közelebb már nem is lehetne. De úgy tűnik, sajnos kifulladt a kezdeti lendület. :-(

2009. május 28., csütörtök

Mézes-mustáros karaj



Sikerült a hétfői bevásárláskor 4 szép szelet csontos karajt beszereznem - vékonyra szelt, friss husika. Annak ellenére, hogy nem vagyok nagy barátja a sertéshúsnak, megkívántam; és lehet hogy nem az elsőként adódó párosítás, de én rögtön hozzákívántam a mustáros, mézes ízt is. Aztán másnap vacsora lett belőle.

Kb. mindent beletettem, amit odavalónak találtam; került bele mustár (kb. 2-3 ek), mézes-balzsamecetes mustár (1 ek), méz (2-3 ek) és tejszín (2 dl)... persze minden érzésre, azért a kb. mennyiségek.

A hússzeleteket megsóztam és olívaolajon megpirítottam mindkét oldalukon. Aztán rápakoltam az összes kencét, elkeverésztem, és tekertem rá borsot is bőven. Innentől már csak annyi volt a dolgom, hogy amíg a hús puhára rotyog a sűrűsödő szószban, elkészítsem a köretet. Persze rotyogás közben párszor érdemes megfordítani a szeleteket, hogy le ne égjenek, illetve kóstolgatásos módszerrel ellenőrizni a megfelelő ízt/fűszerezést.

Mindketten nagyon szerettük ezt az édes, pikáns ízt.

Étvágygerjesztő Mallorca-ról

Múlt héten Mallorca szigetén jártunk... Palma, Valldemose, Fisca son Bosch, és végigettük a napokat, természetesen. Jobbnál jobb falatok kerültek az asztalunkra, és általában már a mennyi és királyi jelzőkkel illethető ízű és minőségű előételek után azt éreztem: én már boldog vagyok. :-)


Leírhatatlan, milyen az ottani olajbogyó... húsos, zamatos, fantasztikus... és ezek keveréke. Életem eddigi legjobbja! Gyönyörű Iberico sonkával, friss házi kenyérrel, ... összefut a nyál a számban.

És a mandulamártásos csirke, a bátran bevállalt sephia-s spagetti, és természetesen ne feledkezzünk meg a nagy tételben fogyasztott, édesen simogató sangría-ról sem. Mesés!




Gyönyörű tájak, kifogástalan helyszínek, profi vendéglátás... paella variációk, a nagy könyvben leírtak alapján sütött ibériai sertésszűz vörösbormártásban, tintahal minden mennyiségben... és persze jobbnál jobb borok választéka.

Tudom, ez csak egy felsorolás képekkel... de milyen felsorolás! :-) Olyan helyszíneken jártunk, ahová szó szerint a spanyol király jár pihenni... és olyan ételeket ettünk, amiket még remélem, lesz alkalmam sokszor a jövőben!

2009. május 19., kedd

Töltött cukkinihajók




Finom, könnyű nyári vacsora vagy ebéd... férfiembernek is kielégítő, hisz bizonyítható a hústartalom. :-)

Szombat reggel elcsattogtam a közeli kis piacra, beszereztem a cukkiniket és persze ha már úgyis ott jártam, hazajött velem fél kiló gyönyörű eper is. Bevallom, eddig még képtelen voltam összehozni egy epres édességet. Egyrészt pillanatok alatt tűnik el nyersen, ami így a legjobb és legegészségesebb, másrészt 1200 Ft/kg-ért a pénztárcám is húzódozik pépesíteni, és egyebek. De majd csak összejön egy jó kis "szedd magad" még a nyáron!?

De igyekszem nem eltérni a témától...

Szóval a töltött cukkinikhez egy a Portugálban szerzett ebédből merítettem ihletet és hangulatot... és bár nem ugyanazt az ízt sikerült összehozni, ez is nagyon finomra sikeredett.

Hozzá:
  • 6 cukkini megmosva, félbevágva
  • 1 közepes csirkemell igen apró darabokra vágva
  • 1 doboz (Mutti) paradicsompüré
  • kb. 3-4 marék rizs, készre főzve
  • hagyma, oliva, bazsalikom, oregano, só
Első körben az aprított hagymát (nekem épp salotta, 4 db; de egy közepes fej vöröshagyma is szuper) kevés olívaolajon megfonnyasztottam, majd rápakoltam a csirkemellkockákat, és pár percig összepirítottam. Ezután kevés vízzel felöntöttem, sóztam, borsoztam és fedő alatt pároltam szinte készre.

A rizst megfőztem, mintha köretként szeretném használni és hűlni hagytam kicsit.

A cukkiniket félbevágtam, majd a közepüket egy kiskanállal kifarigcsáltam, hogy kb. 4-5 mm-es fal maradjon mindenhol. A cukkinibél egy részét (kb. egy cukkiniből) apróra vágtam és félretettem. A cukkinihajókat lespray-ztem olivaolajjal és megsóztam.

Amikor a hús megpuhult és a levét is elfőtte szinte teljesen, ráöntöttem a paradicsompürét, ment bele a mentett cukkinibél, újra ízesítettem sóval, borssal, és persze jöhetett bele a bazsalikom, az oregano és két nagy gerezd fokhagyma apróra vágva.

Ezeket együtt rotyogtattam kb. 6-8 percig, majd amikor az állaga és az íze is elérte a kész státuszt, belekevertem a rizst.

A masszát a hajókba kanalaztam, sütőpapíros tepsire helyeztem, a tetejükre pedig reszelt sajtot szórtam; végül a tepsit kb. 170 fokra előmelegített sütőbe toltam és nagyjából 30 percig sütöttem a töltött cukkiniket.

Amikor Tamás megkérdezte, hogy akkor ez most hogy is van, hol a köret, vagy hol a "hús" része az ebédnek... nemes egyszerűséggel csak azt mondtam: itt minden egyben van, semmi fakszni! :-)
Szerette!

Nosztalgia panír

Gyerek- és kamaszkorom egyik kedvenc fogása volt ez, amikor beköszöntött a tavasz és a kertben megjelentek a friss répák, újkrumplik, karfiolok, patiszonok. Ugyan nem egy elképesztően egészséges fogás hiába a zöldségek - anyukám sosem törekedett az ilyesmire -, mégis nagyon szerettem tartármártásba tunkolni a ropogós panírban kisült finomságokat.

Hozzá kell tennem, ilyen vagy ehhez hasonló sütögetésre még sosem került sor a konyhában... kifejezetten utálok bő olajban sütni bármit... a tudat is zavar, a szaga is zavar és tulajdonképp minden kapcsolódó tényező ellenemre van. Plusz nem is beszélhetünk receptről, hisz semmi extra.

De ez egyszer kivételt kellett tennem, áldozva a nosztalgia oltárán.

Most újkrumplit, gombafejeket és karfiolrózsákat paníroztunk a hagyományos módon; előtte pedig a karfiolrózsákat kis ideig sós vízben áztattam, majd kb. 7-8 percig sós vízben főztem. A krumplikat (kb. 5-6 mm-es) szeletekre vágtam, a gombákat megpucoltam és ezeket is besóztam.

A panír tényleg a régi, jól bevált anyag... liszt, felvert tojás (tejjel hígítva) és zsemlemorzsa.
Aztán pedig jöhet a bő, forró olajban sütés, míg minden szép aranybarna nem lesz.



Tovább rontva a helyzeten, tartár mártással eszegettem az ízes, illatos kis darabokat. No de egyszer élünk! :-) Tamásnak pedig természetesen hús is kellett az elégedett tekintethez.

2009. május 15., péntek

Póréhagyma krémleves

Ez a leves nagyon bevált nálam... és az elfogyasztott mennyiség alapján Tamásnál is. :-) Ízletes, sűrű, nyamiii... semmit nem szeretnék változtatni rajta.



Megint 4 kéz serénykedett a tennivalókon, ki kavart, ki aprított, mindenkinek jutott tennivaló egy rövid időre. :-)

Egy nagyobb lábasban felolvasztottam 2-3 dkg vajat és ezen megforgattam, pirítottam 3 szelet apróra vágott bacon szalonnát és 5 felkarikázott salotta hagymát.
Amikor ezek összeestek és pirulni kezdtek beletettem a lábasba a felkarikázott póréhagymát és a krumplit, rákanalaztam 1 nagy kanál levest és fedő alatt 4-5 percig pároltam - közben néha megrázogattam.

Ezután ráöntöttem a levest, kevés sót, borsot adtunk hozzá és lassú tűzön addig főztük, míg a krumpli és a hagyma puhára nem főtt.
Lehúztam a tűzről, pár percig hűlni hagytam, majd botmixerrel átturmixoltam a levest.
Végül már csak újra kellett melegíteni, belekeverni a tejszínt, forralni egyet rajta és ízesíteni, ha szükséges.

A tetejére pirított bacon szalonnát törtünk össze; a díszítés és feltét funkcióját is betöltötte. Tamás pedig extra pirított bagettet ropogtatott hozzá.

És a hozzávalók pontosítva:
  • 5 db tisztított salotta hagyma (vagy egy közepes fej vöröshagyma)
  • 2-3 dkg vaj
  • 3 szelet bacon + a díszítéshez amennyi jól esik :-)
  • kb. 40 dkg póréhagyma (nekem ez most 4 vékonyabb szálból jött ki)
  • 3 közepes méretű krumpli
  • 1,4-1,5 l zöldségleves
  • 2 dl tejszín
  • só, bors

Sajtos tészta variáció



A GoodFood szerint ez a "best-ever macaroni cheese". Kétségtelenül finom... de igen nagy problémám volt vele, hogy milliónyi mosatlan edény az eredmény - pláne egy fáradt csütörtök estére. :-S



Az eredeti recept alapján 25 dkg cheddar és 5 dkg parmezán kell hozzá; nálam a sajfelállás ez volt: 12 dkg cheddar (ennyi volt otthon), 9 dkg kéksajt, 10 dkg Pannónia sajt. A kéksajtnak köszönhetően erősebb, pikánsabb ízt kaptam, plusz eredmény pedig, hogy Tamás 3 villányi után megköszönte a részvételt. :-/ Hiába, túlfeszíteni semmilyen húrt nem szabad...

Szóval én ezeket használtam hozzá:
  • 1 magos bagett
  • 5 dkg vaj
  • 12 dkg cheddar sajt
  • 10 dkg Pannónia sajt
  • 9 dkg kéksajt
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál mustár
  • fél liter 2,8-as tej
  • 3 ek liszt
  • 2/3 csomag rövid tészta

Mielőtt belekezdenék, el kell mondanom, hogy a tegnapi főzőcskében Tamás nagyon sokat segített!!! :-)))

Szóval első körben felvagdosta a bagettet kis darabokra, megfröcskölte kevés olivaolajjal, kevés sót tekert rá, majd az egészet betoltuk a 200 fokra előmelegített sütőbe, míg meg nem pirult. További sorsáról később.

A tésztát "majdnem készre" főztem kissé sós forró vízben, közben pedig elkészítettem a mártást.

A vajat felolvasztottam egy nagyobb serpenyőben, megpirítottam benne az apróra vágott fokhagymát, majd 1-2 perc kevergetés után beletettem a lisztet és kb. további 1 percig pirítottam.

Ezután a lisztes masszát felöntöttem a tejjel és csomómentesre kevertem; majd lassú tűzön főztem pár percig, míg besűrűsödött. Ekkor sóztam, borsoztam, majd belepakoltam a cheddar sajtot, a kéksajtot és a Pannónia sajt felét és az egészet jól elkevertem.

Ebbe a trutyiba ment a tészta, jól összeforgattam, s az egész egy tűzálló tálban végezte. A tetejére szórtam a pirított bagett darabokat, s a reszelt sajttal való borítás tette fel az i-re a pontot.
170 fokos sütőben kb. 20 percig sütögettük.




Észrevételek:

1) a legfurább hozzávaló a pirított bagett volt számomra, végül azonban kiderült, hogy isteni finom a roppanó és a szószos puha állag ha keveredik.
2) finnyás pasival megáldott személyek (ld. én) óvakodjanak a kéksajt használatától - parmezán, pecorino romano, vagy akár a Pannónia is tökéletes szerintem
3) azt gondoltam, hogy a tészta nagyon fel fogja szívni a masszát sütés közben, így a végeredmény száraz lesz, de szerencsére nem lett igazam; ez a szósz igen jól használható ilyen esetekben... gombával tervezem továbbgondolni.

2009. május 10., vasárnap

Körtés csokis süti

Kerti sütés desszertjeként készült a következő süti; melynek aranyos felvezetője volt, hogy a nálunk éjszakázó majd' 3 évessel a következő párbeszédet folytattuk:
- Sütünk tortát?
- Igen!
- Segítesz?
- Nem!

Hát ennyi, kérem szépen! :-)))




Első körben reggelit adtam a munkakerülőnek, majd ledaráltam a mandulát. Ezután elkészítettem a karamell szószt. 25 dkg cukrot 4 evőkanál vízzel karamellizáltam (először sokáig habzik, majd megkeményedik, amikor csak mérsékelten kell megijedni, maradhat a viszonylag erős hőfok is alatta, a kőkemény cukor gyönyörű, aranybarna karamellé olvad a végén), majd belekevertem kb. 1,5 dl tejszínt és 5 dkg vajat. Kitartóan és pánikmentesen simára kevertem a masszát és hagytam hűlni.

Ezután kivajaztam a piteformát, a sütőt pedig előmelegítettem 180 fokra.

3 tojást szétválasztottam, a sárgáját habosra kevertem 5 dkg cukorral, a fehérjét pedig egy picike sóval keményre vertem.
Egy tábla (10 dkg) 70%-os (Lindt) csokit 10 dkg vajjal összeolvasztottam, majd a barna katyvaszba belekevertem kb. 1 evőkanálnyi Metaxát.

Aztán itt kezdtek egybefolyni a szálak/tálak. :-)

A kikevert tojássárgákhoz kevertem a vajas-csokis részt, a 10 dkg darált mandulát és beleforgattam a felvert tojásfehérjét - igyekezve nem kivégezni a hab tartását. A formába öntöttem, igazgattam a masszát, majd a tetejére dobáltam a körtekockákat, majd pedig bőven csurgatott karamellcsíkokkal tettem fel az i-re a pontot.

Bő fél órát sült a sütőben, fogpiszkálóval ellenőriztem, valóban kész-e, ami késznek látszik.

Egy kis vanília fagyit el tudtam volna képzelni mellé, de így is isteni volt. Tömény ugyan, de inkább csak ízben, semmint állagában. Hisz liszt egy szál se ha visszaolvassuk!

Szumma szummárum kellett hozzá:

A sütihez:
  • 3 tojás
  • 5 dkg cukor
  • 2 körte
  • 10 dkg mandula
  • 10 dkg 70%-os csoki
  • 10 dkg vaj
  • csipet só
  • 1 ek Metaxa
A karamellhez:
  • 25 dkg cukor
  • 1,5 dl tejszín
  • 5 dkg vaj

Tészta á la "amid van tedd bele"




Péntek esti gyors vacsorám... tényleg beledobáltam amit a hűtőben találtam a hét maradékaként. Természetesen nem született gasztronómiai csoda, "csak" egy finom és gyors vacsora... de én pont erre vágytam.

Volt itthon (egy személyes adagban gondolkodva):
  • spagetti tészta
  • kevés füstölt-főtt császárszalonna
  • újhagyma és salotta hagyma (1-1)
  • 3 ek tejföl
  • 1 nagy ek füstölt krémsajt
  • 2-3 dkg Pannónia sajt
  • só, bors
A tésztát forró vízfürdőbe tettem, s közben megpirítottam a csíkokra vágott szalonnát, rádobtam a felkarikázott hagymákat, majd amikor a hagyma kicsit megadta magát, jött a tejföl, a krémsajt, majd pedig a reszelt Pannónia.
Az egészet masszává olvasztottam, s mivel sót nem igazán igényelt, borsot tekertem bele jócskán.

Amikor a tészta megfőtt, ímmel-ámmal lecsurgatva belepakoltam a szószba, kevertem-kavartam, majd a tányéromra csúsztattam és vígan elfogyasztottam a végeredményt. :-)

2009. május 5., kedd

Favorit melegszendvicskrém

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a következő nagyon egyszerű, jól variálható szendvicskrémről. Ugyan nem túl fotogén, de aki ezt egyszer megkóstolja... rögtön megbocsát a szépséghibáért.


A már majdnem családomtól a recept, náluk ettem már többször is. Kiváló nagyobb társaságok vendégül látásához, ha semmi extrát nem akarunk, s időnk sincs sok a bíbelődésre.
Ha ilyen kaptam náluk, egyszerűen rámtört a falánkság... :-)

Ha többen vagyunk, általában 3 verzió készül: sonkás, gombás és sajtos. Mivel most csak 2 személyre kalkuláltam, választani kellett és ezúttal a sonkás nyert.
Ebédidőben ki is ugrottam a Wesztendbe 1-2 hozzávalóért, hogy percet se veszítsek, ha lejárt a munkaidőm.

Egyébként hogy ne borzoljam tovább a kedélyeket, elárulom, egy teljesen mezei besamel szószról van szó és ebben lehet ezt-azt-amazt belekeverni. Ha csak hallanám, és nem a kóstolással kezdtem volna, nem is érteném, ebben mi lehet a jó?! De így... elvesztem. Lehet h kínos ennyire rajongni pont egy melegszendvicsért, de ha valaki most a kedvenc ételemről kérdezne, hááát...

Hozzá (a mostani mennyiségeket mondom, ami sztem 2 főnek 2 étkezésre elég):

- a besamelhez (nem igazán pontos mennyiségek, a lényeg, hogy egy közepesen sűrű mártást kapjunk):
  • 5 dkg vaj
  • kb. 2 ek liszt
  • 3-4 dl tej
- a belekevernivalóhoz:
  • 25 dkg füstölt sonka/tarja
  • 10 dkg marhapárizsi
  • 3-4 dkg reszelt sajt (opcionális - itt most Pannónia)
A vajat kis lábasban felolvasztottam, majd elkevertem benne a lisztet fokozatosan adagolva. Kis ideig pirítottam, majd hozzáadagoltam a tejet, s közben csomómentesre dolgoztam a sűrűsödő masszát. Amikor úgy döntöttem, elérte a közepesen sűrű állagot, félrehúztam.

A sonkát és a párizsit aprítóba dobtam és addig nyomtam a gombot, míg darált sonkához nem hasonlított. :-) Majd a sonka-párizsi zúzalékot a besamel-hez kevertem. Az arány a kapott instrukciók szerint 50-50% volt, s be is vált a tanács. Sóval, borssal ízesítettem még a masszát, s belereszeltem némi sajtot.

Maradék szikkadt kenyeret szeleteltem, tepsire fektettem. A masszába beleütöttem egy nyers tojást, majd megkenegettem a kenyereket, s toltam be az egészet az előmelegített, légkeveréses, 180-200 fokos sütőbe.

Nem bírtam várni, míg ehetővé hűl az eredmény... :-( de a szájpdlásom holnapra regenerálódik. :-)))

A gombás verzióhoz kevés hagymán kell megpirítani/sütni a gombát, majd ezt ledarálni és hozzáadni a mártáshoz.
A sajtoshoz pedig nem kell egyéb -mily meglepő- csak 2-3 féle ízesebb sajt, érdemes füstöltet is belekeverni.

Egyébként ez a recept iskolapéldája annak, hogy a kevesebb mennyivel több tud lenni, s hogy mennyi szuper dolgot tanulhatunk az idősebbektől.

Raclette kísérők - tzatziki, padlizsánkrém és társaik



Szintén hétvégi termés... néhány kence-fice... hűs, nyári... nyami. :-) Került az asztalra egy adott típusú padlizsánkrém, tzatziki (ha így kell), isteni finom sült fokhagyma és kis alufóliabatyukban sült, fűszervajas újkrumpli is. Hm... kit érdekel ilyenkor a hús???

A tzatzikihez:
  • 1 nagy doboz natúr joghurt
  • 1,5-2 kígyóuborka
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors

Az elkészítés játszi könnyen ment, lereszeltem az uborkákat a négyoldalú reszelő nagyobb lyukú oldalán, majd a reszeléket részletekben marokra fogtam és kinyomkodtam belőle elég tetemes mennyiségű vizet.
Ezután az uborkára öntöttem a joghurtot (1,5 uborkához én nem tettem hozzá az egészet, de a kettőhöz mindenképp kell, és persze uborkamérettől is függ a dolog, bár tudjuk, hogy nem a méret a lényeg.) :-) A lényeg az, hogy kellemesen trutyis állagot kapjon a dolog.
Utána már csak belereszeltem a fokhagymát, tekertem bele sót és borsot, majd állni hagytam a hűtőben, hogy összerázódjanak ők, a hozzávalók.

A padlizsánkrémhez:
  • 2 közepes padlizsán
  • 4-5 szem koktélparadicsom (a nagyobb verzió)
  • 3-4 szál újhagyma
  • fokhagyma
  • só, bors, olivaolaj
Szerintem ez a recept lényegesen leegyszerűsíti a padlizsánkrém fogalmát, de annál jobb! Nincs belecsorgatott olajtenger, nincs majonéz... szóval fittttnessszwelllllnesssssz a javából. :-)))
Bő egy óra alatt puhára pároltam a padlizsánokat (200 fokos sütő, padlizsánokat megszurkál, alufóliába csavar, várakoz), majd kicsit hűlni hagytam, lehúztam a héjukat és amennyire lehetett felkockáztam a maradékot.

Egy serpenyőben, kevés olivaolajon megforgattam a karikára vágott hagymát, s erre toltam rá a padlizsánt. Forgattam, forgattam őket, közben belecsempésztem a masszába a félbevágott paradicsomokat is, sóztam, borsoztam, belefokhagymáztam.

Majd amikor már kellemesen összemelegedtek, belezuttyantottam az egészet a turmixgépbe és kb. fél dl olajat öntöttem még bele. Amikor már teljesen pépes lett, kikanalaztam egy tálkába és vártam, míg kihűlt. Utána ez is a hűtőbe került fogyasztásig.

Ezeken kívül fokhagymát sütöttem, amivel aztán tényleg nincs sok tennivaló, csak várni kell rá szinte. 3 fej fokhagymának levágtam a skalpját, kis olivaolajat löttyintettem rájuk, s egyenként alufóliába csomagoltam, és 200 fokos sütőben 1,5 órán keresztül sütkéreztek. Elképesztő az eredmény... istenien krémes, ízes, hmmmm.......

Végül a batyuk... éljen az újkrumpli! Sok időt áldozva egyenként megpucolgattuk a kis drágákat, majd újra jött az alufólia (sok fogyott szombaton), 5-6 szem krumpli, és egy karika fűszervaj; ezt a műveletet ismételgettem sokszor. Összezártam a batyuk tetejét és 180 fokos sütőbe toltam egy tepsire pakolva. Kb. 25 percet töltöttek bent, amikor késznek nyilvánítottam a társaságot.



Ízkavalkád! Minden részét imádtam!

Spárgakrémleves - túl későn fotózva

Hétvégi vendégvárásunkra készítettem ezt a levest, de sajnos már csak az üres tányéroknál kaptam észbe, hogy jajj, a fotó. De azokat legalább megörökítettem. :-)





Ez volt az első spárgás próbálkozásom és ugyan nem maradéktalanul, de jól sikerült.
A probléma az volt, hogy a megadott mennyiségekből elkészült adag épp csak egy kis tányérkányira volt elég négyünknek... így kínosan érintett, hogy a vendégek szerettek volna repetázni. Ugyanakkor ezek szerint finomra sikerült! :-)

Hozzávalók az eredeti recept szerint:
  • 80 dkg spárga (esetben most 1 kg és fehér)
  • 5 dl tyúkhúsalaplé
  • 3 dl tejszín (nálam 2 dl)
  • 1 csipetnyi cukor
  • só, bors
  • 1 ek kukorica- vagy burgonyakeményítő (én kukoricát használtam)
  • 1-2 ek tej + a tejszín helyettesítője is tej volt nálam
Első lépésként levágtam a spárgák szárának végét, és megpucoltam/hámoztan a kis rudacskákat. A kis sípokat levágtam, majd forrásban lévő, kissé sós vízben főztem 2 percig. Utána hideg vízbe tettem őket, hogy roppanósak maradjanak, de párolódjanak tovább.

A levest 2 dl tejszínnel és 1 dl tejjel, a cukorral, sóval és tört borssal felforraltam és lábasban, majd a spárgaszárakat beletettem és kb. 12 percig főztem. Kicsit félrehúztam, hogy hűljön, majd az egészet beleöntöttem a turmixgépbe és simára turmixoltam.

Itt jött a mindent visz lépés, vagyis sűrű szűrőn át kellett törni, passzírozni a pépet. Alul maradt a könnyű leves, felül pedig a spárgát kellemetlenné tevő rész, az összeturmixolt szálak. Viszont ezért cserébe a mennyiség is megcsappant. :-(

A maradék levest egy lábasban újra felforraltam; egy kis tálkában összedolgoztam 1 evőkanál keményítőt, 1-2 evőkanál tejet és 1-2 evőkanál levest, majd ezt a levesbe kevertem. Így szerencsére nem lett csomós az a kevéske kis nedű. :-)

A végén sóval és borssal ízesítettem még, majd beledobtam a spárgacsúcsokat és tálaltam.
A vártnál jóval nagyobb sikert aratott. Pirított bagett karikákkal ettük/tunkoltuk.