2009. május 5., kedd

Favorit melegszendvicskrém

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a következő nagyon egyszerű, jól variálható szendvicskrémről. Ugyan nem túl fotogén, de aki ezt egyszer megkóstolja... rögtön megbocsát a szépséghibáért.


A már majdnem családomtól a recept, náluk ettem már többször is. Kiváló nagyobb társaságok vendégül látásához, ha semmi extrát nem akarunk, s időnk sincs sok a bíbelődésre.
Ha ilyen kaptam náluk, egyszerűen rámtört a falánkság... :-)

Ha többen vagyunk, általában 3 verzió készül: sonkás, gombás és sajtos. Mivel most csak 2 személyre kalkuláltam, választani kellett és ezúttal a sonkás nyert.
Ebédidőben ki is ugrottam a Wesztendbe 1-2 hozzávalóért, hogy percet se veszítsek, ha lejárt a munkaidőm.

Egyébként hogy ne borzoljam tovább a kedélyeket, elárulom, egy teljesen mezei besamel szószról van szó és ebben lehet ezt-azt-amazt belekeverni. Ha csak hallanám, és nem a kóstolással kezdtem volna, nem is érteném, ebben mi lehet a jó?! De így... elvesztem. Lehet h kínos ennyire rajongni pont egy melegszendvicsért, de ha valaki most a kedvenc ételemről kérdezne, hááát...

Hozzá (a mostani mennyiségeket mondom, ami sztem 2 főnek 2 étkezésre elég):

- a besamelhez (nem igazán pontos mennyiségek, a lényeg, hogy egy közepesen sűrű mártást kapjunk):
  • 5 dkg vaj
  • kb. 2 ek liszt
  • 3-4 dl tej
- a belekevernivalóhoz:
  • 25 dkg füstölt sonka/tarja
  • 10 dkg marhapárizsi
  • 3-4 dkg reszelt sajt (opcionális - itt most Pannónia)
A vajat kis lábasban felolvasztottam, majd elkevertem benne a lisztet fokozatosan adagolva. Kis ideig pirítottam, majd hozzáadagoltam a tejet, s közben csomómentesre dolgoztam a sűrűsödő masszát. Amikor úgy döntöttem, elérte a közepesen sűrű állagot, félrehúztam.

A sonkát és a párizsit aprítóba dobtam és addig nyomtam a gombot, míg darált sonkához nem hasonlított. :-) Majd a sonka-párizsi zúzalékot a besamel-hez kevertem. Az arány a kapott instrukciók szerint 50-50% volt, s be is vált a tanács. Sóval, borssal ízesítettem még a masszát, s belereszeltem némi sajtot.

Maradék szikkadt kenyeret szeleteltem, tepsire fektettem. A masszába beleütöttem egy nyers tojást, majd megkenegettem a kenyereket, s toltam be az egészet az előmelegített, légkeveréses, 180-200 fokos sütőbe.

Nem bírtam várni, míg ehetővé hűl az eredmény... :-( de a szájpdlásom holnapra regenerálódik. :-)))

A gombás verzióhoz kevés hagymán kell megpirítani/sütni a gombát, majd ezt ledarálni és hozzáadni a mártáshoz.
A sajtoshoz pedig nem kell egyéb -mily meglepő- csak 2-3 féle ízesebb sajt, érdemes füstöltet is belekeverni.

Egyébként ez a recept iskolapéldája annak, hogy a kevesebb mennyivel több tud lenni, s hogy mennyi szuper dolgot tanulhatunk az idősebbektől.

Nincsenek megjegyzések: