2009. május 28., csütörtök

Mézes-mustáros karaj



Sikerült a hétfői bevásárláskor 4 szép szelet csontos karajt beszereznem - vékonyra szelt, friss husika. Annak ellenére, hogy nem vagyok nagy barátja a sertéshúsnak, megkívántam; és lehet hogy nem az elsőként adódó párosítás, de én rögtön hozzákívántam a mustáros, mézes ízt is. Aztán másnap vacsora lett belőle.

Kb. mindent beletettem, amit odavalónak találtam; került bele mustár (kb. 2-3 ek), mézes-balzsamecetes mustár (1 ek), méz (2-3 ek) és tejszín (2 dl)... persze minden érzésre, azért a kb. mennyiségek.

A hússzeleteket megsóztam és olívaolajon megpirítottam mindkét oldalukon. Aztán rápakoltam az összes kencét, elkeverésztem, és tekertem rá borsot is bőven. Innentől már csak annyi volt a dolgom, hogy amíg a hús puhára rotyog a sűrűsödő szószban, elkészítsem a köretet. Persze rotyogás közben párszor érdemes megfordítani a szeleteket, hogy le ne égjenek, illetve kóstolgatásos módszerrel ellenőrizni a megfelelő ízt/fűszerezést.

Mindketten nagyon szerettük ezt az édes, pikáns ízt.