2009. május 19., kedd

Nosztalgia panír

Gyerek- és kamaszkorom egyik kedvenc fogása volt ez, amikor beköszöntött a tavasz és a kertben megjelentek a friss répák, újkrumplik, karfiolok, patiszonok. Ugyan nem egy elképesztően egészséges fogás hiába a zöldségek - anyukám sosem törekedett az ilyesmire -, mégis nagyon szerettem tartármártásba tunkolni a ropogós panírban kisült finomságokat.

Hozzá kell tennem, ilyen vagy ehhez hasonló sütögetésre még sosem került sor a konyhában... kifejezetten utálok bő olajban sütni bármit... a tudat is zavar, a szaga is zavar és tulajdonképp minden kapcsolódó tényező ellenemre van. Plusz nem is beszélhetünk receptről, hisz semmi extra.

De ez egyszer kivételt kellett tennem, áldozva a nosztalgia oltárán.

Most újkrumplit, gombafejeket és karfiolrózsákat paníroztunk a hagyományos módon; előtte pedig a karfiolrózsákat kis ideig sós vízben áztattam, majd kb. 7-8 percig sós vízben főztem. A krumplikat (kb. 5-6 mm-es) szeletekre vágtam, a gombákat megpucoltam és ezeket is besóztam.

A panír tényleg a régi, jól bevált anyag... liszt, felvert tojás (tejjel hígítva) és zsemlemorzsa.
Aztán pedig jöhet a bő, forró olajban sütés, míg minden szép aranybarna nem lesz.



Tovább rontva a helyzeten, tartár mártással eszegettem az ízes, illatos kis darabokat. No de egyszer élünk! :-) Tamásnak pedig természetesen hús is kellett az elégedett tekintethez.

2 megjegyzés:

Fruzska írta...

HMMMMM Nagyon megéheztem:)

Zsuci írta...

Ugye?! :-)
Mi annyit ettünk tegnap belőle, hogy a reggeli gondolata is viccnek tűnt. :-)