2009. május 31., vasárnap

Pastrami - akkor és most



Igen furcsa dolog múltról és jelenről beszélni egy egészen új étteremmel kapcsolatban, s eddig nem is igen ragadtattam magam étteremkritikákra, pedig sok helyet kipróbálunk időről időre.

A Pastrami az elsők között volt, amiről szerettem volna lelkes véleményemet közzétenni. Ez a vélemény azonban mostanra sajnos elhalványult... :-(

Hogy mi volt akkor?
A pincérek látványosan lesték a vendég kívánságát, apró dolgokkal komfortosabbá tették az ottlétet, gyorsan finom ételeket kaptunk, s ha olcsónak nem is volt mondható arányaiban a hely, pici figyelmességek segítettek túllendülni a végösszegen.

És mi van most? Egész pontosan mi volt ma reggel? (Nem is első alkalommal.)
Talán azzal kezdeném, hogy ne csináljon nyitott konyhát az, aki megengedi magának, hogy vendég - már 20 perces várakozás után néhány tükörtojásra - azt nézze további 4-5 percig, amint a kész étel a pulton áll, de a pincér nem nagyon akarja kihozni azt. Be kell csukni a konyha ajtaját, jobb marad a renomé talán. A pulton ellaposodó kávéhab sem okoz túl sok élvezetet... talán ha kicsivel hamarabb elkezdhettem volna eszegetni.

Egy tükörtojást megsütni nem nagy művészet, gondolnám én! Nem akarok pirult, szinte égett tojásfehérjét!

Rosszul tolerálom, ha a rendelésnél több ízben megemlítem, hogy pirítóst kérek, és a pincér a végre kiérkező tojások mellé leteszi a sima kenyeret; majd persze visszaszállítja megpirítani... közben pedig tovább hűl a már akkor sem forró tojás a tányéromon.

Kifejezetten harapok, ha befejeztük az evést, és sehol senki vagy 10 percig, hogy elvigye az üres tányérokat, s fizethessünk, és végre el innen. Amikor jön, akkor is csak azért, mert Tamás már felállt, hogy megkérje rá.

Ami pedig szerintem nem férhet bele egy nívósnak, de akár csak normálnak mondott hely repertoárjába sem, hogy amikor a vendég nem ad borravalót, s látványosan még a 45 forintot is kiszámoltatja a pincérrel, adott pincér egy röpke érdeklődést sem dob fel, vajon mindent rendben találtál-e kedves vendég!?

S hogy miért vagyok igazán dühös? Mi ide visszajáró vendégek vagyunk... vagyis voltunk. A párom hetente több ízben ott reggelizik/ebédel... hétvégente együtt is be szoktunk ugrani reggelizni. Ahogy egyre többen fedezték fel a helyet és egyre gyakrabban van teltház esténként, úgy csappan meg szép lassan a színvonal.

Jelen pillanatban halálosan csalódott vagyok... azt hittem, végre egy jó hely és ráadásul ennél közelebb már nem is lehetne. De úgy tűnik, sajnos kifulladt a kezdeti lendület. :-(

3 megjegyzés:

dora írta...

Kedves Zsuci!
Nagyon köszönjük észrevételedet a Pastrami vendégszeretetével kapcsolatban. Azért használom ezt a szót, mert ez áll a legtávolabb attól, amit leírtál, viszont a legközelebb ahhoz, amit mi szeretnénk, ha elégedetten távozó vendégeink éreznének. Mert mi igazán azért vagyunk, hogy mindenki jól érezze magát nálunk, és nagyon igyekszünk vigyázni arra, hogy a színvonal akkor is kifogásolhatatlan legyen, amikor éppen nagyon sok vendég van nálunk, vagy egy lassú reggelen, amikor nehezebben indul a nap. Amiket írtál, valóban megengedhetetlenek és teljesen ellentétesek azzal, amit mi - akik terelgetjük a Pastramit - kérünk, megkövetelünk az egyébként nagyon helyes és nagyon ügyes felszolgálóinktól. Ha felmész a honlapunkra, láthatod, nálunk mindenki FONTOS! Minden nálunk dolgozóról olvashatsz pár mondatot, mert az a cél, hogy ők is magukénak érezhessék a helyet és ne csak ők ismerjék meg törzsvendégeinket, hanem ha kíváncsi vagy rájuk, tudd, kik ők, mely vizekről eveztek hozzánk. Természetesen a csapattagok cserélődnek, voltak olyanok, akik munkájával nem voltunk megelégedve és voltak olyanok, akik továbbálltak, mert nem értették, mi az a szellemiség, és az ezzel kapcsolatos elvárás, amit a Pastramiban szeretnénk megvalósítani.
Még egyszer köszönjük a kritikát és azt, hogy rávilágítottál egy hibára. Gondolom nem kell kihangsúlyoznom, hogy igyekszünk kiköszörülni a csorbát és hogy SZERETETTEL VÁRUNK VISSZA TÉGED ÉS FÉRJEDET, TAMÁST.

Zsuci írta...

Kedves Dóra!

Először is köszönöm a választ. Osztom a véleményedet azzal kapcsolatban, hogy eddig valóban vendégszeretetet éreztem Nálatok. Szerettem bemenni, mert ismerősök arcok mosolyogtak rám - sokszor még akkor is ha csak elmentem az étterem előtt.

Az utóbbi alkalom sajnos eléggé kiábrándított, és feldúltan távoztunk. Visszás érzés volt kritizálni egy alapvetően "hozzánk tartozó" helyet... de talán pont azért érintett érzékenyebben a dolog.

Természetesen a düh elpárolog és juszt is eszünk mi még jót és jól a Pastramiban! ;-)

dora írta...

Jaj de jó, jaj, de jó! Már tegnap észrevettem, hogy írtál rólunk, csak külföldön voltunk és nem akartam ékezetek nélküli gépről válaszolni. És rosszul is aludtam, de tényleg. Az ilyen hibák nagyon zavarnak, mert nagynak látszó apró hibák miatt nem jó elveszteni vendégeket, különösen, ha már ennyire igyekszünk a kedvetekben járni.Ha esetleg észreveszel a Pastramiban, kérlek hadd mutatkozzak be!

A legközelebbi viszontlátásig:

Prokopp Dóra