2009. június 30., kedd

Vargányás rizottó




Ez volt a tegnap esti nagyon gyors és még annál is finomabb vacsora. Természetesen a férfiszáj húst kívánt mellé, ami számomra teljesen érthetetlen, én viszont örömmel villáztam "csak" a szerintem tökéletesre sikerült rizsszemeket.

Bár az is igaz, h Tamás közölte - és ilyet még sosem mondott -, hogy akár hús nélkül is megette volna, olyan finom ez a "köret". :-D

Szóval... nem a klasszikus öntős-kevergetős módszerrel készült ez a rizottó... ahhoz én túlságosan lusta vagyok, időm pedig egyáltalán nincs rá így hétközben. Tehát a dolog egyszerűbb oldalát közelítettem meg.

Kb. egy evőkanál olívaolajon megforgattam egy nagyobb bögre arborio típusú rizst, majd felöntöttem bő másfélszerese csirkehús alaplével. Minimál erősséggel fedő alatt magára hagytam és legközelebb jó 10 perc múlva néztem felé - akkor egy kis levest még pótoltam.

A vargányám ismét otthoni forrás... vajon, petrezselyemmel, sóval, kis borssal lepárolva és fagyasztva... tehát ezzel annyi volt a dolgom, hogy kivettem a hűtőből és felmelegítettem. (Tudom, tudom, így könnyű... de nem tartott volna sokáig néhány szép vargányát megmosni, felszeletelni és gyorsan vajon megforgatni sem.)

Amikor a rizs 98%-ig elkészült, hozzákevertem a mascarponét, belereszeltem 4-5 dkg parmezánt és belekerült a gomba is. Az egészet összeforgattam és a még meleg főzőlapon hagyva kevés alaplével is lazítottam rajta, hogy pont jó legyen az állaga.

Gyors terítés, gyors tálalás, gyors élvezet! Ez kell egy utálatos hétfő estén! :-)

Szumma szummárum kellett hozzá:
  • 1 nagyobb bögre arborio típusú rizs
  • kb. 6-7 dl csirke alaplé
  • 2 ek mascarpone
  • 4-5 dkg parmezán reszelve
  • (vajon lepárolt, petrezselymes állapotban) kb. 14-15 dkg vargánya
  • olívaolaj
  • plusz vaj, só, bors, petrezselyem a gombához)
Egyéb sót nem használtam, hisz mind az alaplé, mind a sajtok és a gomba hozzájárultak az ízekhez.

2009. június 28., vasárnap

Bőrös malackaraj dupla burgonyás körettel





Amikor utoljára otthon voltunk, anyukámmal derékig bemásztunk a fagyasztóládába és találtunk ott 6 szelet szép bőrös malackarajt. Elkunyeráltatott... :-)

Aztán mivel tegnap kimaradt a főzőcske az életemből, tudtam, hogy ma feltétlenül készítenem kell valamit. Ezért előre ki is vettem a fagyasztómból a hússzeleteket, s becsúsztattam a hűtő egyik polcára.

Aztán délelőtt beugrottam egy gyors vásárlásra, s egy kis édesburgonya is hazajött velem az újkrumplik mellett. Most először készítettem édes verziót, és meg kell mondanom, maximálisan elégedett vagyok a "termékkel"!

A hús elkészítése bármiféle furfang nélkül zajlott, kellett hozzá:
  • egy nagyobb serpenyő fedővel
  • kb. fél dl fokhagymás napraforgóolaj
  • 3 szép szál újhagyma
  • 4-5 nagy gerezd fokhagyma
  • só, bors, víz
A felhevített olajon megforgattam a felkarikázott újhagymát, s a sózott, borsozott húsokat mindkét oldalunkon megforgattam a forróságban. Miután pirulni kezdett a szélük, felöntöttem az egészet kb. 1 dl vízzel, hozzáadtam a felcsíkozott fokhagymát és lassú tűzön puhára pároltam . időközben néha megfordítottam a malackákat.
Amikor már majdnem készre sültek, levettem a fedőt és sűrű szaftig forgattam nagyobb lángon minden szeletet.

A köret szuper kategóriájúra sikeredett... Tamás az érdeles jelzőt adta neki. Számomra külön fogásként is megállná a helyét.

Bele:
  • 1 kg apró újkrumpli - meghámozva
  • 1 erős közepes édesburgonya - én ezt is hámoztam vékonyan
  • 1 dl víz
  • só, bors, olívaolaj
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 1 dl tejszín
  • kb. 7-8 dkg cheddar sajt
Egy tepsi alját lefújtam olívával, s beleborítottam a krumplikat (kicsiket egészben, nagyobbakat aprítva - a lényeg hogy kb. egy méretben), rászórtam félbevágott fokhagymákat s mindet jól összeforgattam, hogy egy vékonyka olajos film vegye körül szemeket.
Ezután sóztam, borsoztam, újból kevergéltem, majd a vizet a tepsibe öntöttem és az egészet letakartam alufóliával. A sütő 190 fokra előmelegítve vűrta, hogy puhára melengesse a krumplikat.
Nem tudom pontosan, de maximum 20 perc kellett a fólia alatt... ezután kóstoltam, kicsit még sóztam, majd meglocsoltam az illatos burgonyákat a tejszínnel és reszelt sajttal koronáztam. Következett a grill fokozat, csak 4-5 percre, amíg a tepsi tartalma csodásan színes, sajtos, sűrű és végzetesen kívánatos lett.

Egyéb teendőm nem is akadt, mint tálalni az ebédet, s egy kis paradicsomsalátát kínálni mellé.

Finom, igazi vasárnapi ebéd... s már töröm a fejem, mi mindent lehetne még tenni az édeskrumplival!?

Ötletek?

2009. június 27., szombat

Kistücsök - Balatonszemes




Ugyan csak a véletlenen múlt, de ma volt szerencsénk betérni a Kistücsökbe. Nem bántuk meg, egy vicces pincér is járt az ott elköltött ebédhez. :-)

Kellemes, eső ellőt még éppen kiélvezett délután, elmaradt strandolás, jó társaság. Mi kell még?

Nos... mindenkinek más. Aztán irigykedve, nyálcsorgatva lestük egymás tányérját. :-)

Többnyire a magyaros vonalat részesítettük ma előnyben, de azt gondolom, nem bántuk meg.

Tamás gulyáslevest kért rettentő éhe első csillapítására, Bandi barátunk pedig hideg gyümölcsleves és sorbet-betét mellett nyeldekelt... ugyanis a gulyás masszív illata mindannyiunkat elbódított kicsit. - Persze mindketten elégedetten kanalazták ki az utolsó cseppeket is.

Az étlap további érdekes és izgalmas ízeket kínál... Bandi rózsaszín kacsamellel folytatja, mellette barack kompót és burgonyafánk - ennek most nem 100%-os a visszhangja... állítólag túl rózsaszínűre sikeredett.

Zsuzsi barátnőm extra kívánsággal érkezett: hetek óta vágyott egy jó rántott sajtra. :-) Természetesen megoldották... igényesen, ízletesen.

Tamás következő fogása friss lecsó tarhonyával. Tálalás szempontjából talán ez a legszebb fogás; középen tarhonyahullám, kétoldalt pedig a lecsó - persze mindez egy így kialakított tányérban. Csak a fogás fele fér a gulyás után, de a gyomor legalább olyan hálás, mint amilyen éhes volt az érkezés előtt.

Én halat választottam, meghazudtolva, hogy nem vagyok egy nagy rajongó - de csak azért, mert a harcsapaprikás kapor nélkül készül. Ezt a fűszert nem tudom elviselni. :-/
A paprikás finom, a túrós csusza és a szalonnapörc ízei istenien kombinálnak a hallal és a paprikás szósszal. Elégedett vagyok.

Bár emberes adagok érkeznek a tányérokon, nem bírjuk ki, hogy ne együnk desszertet. Érkezik egy házi krémes málnaöntettel vagy inkább habbal Bandinak, kávékrém csokoládéfagyival Tamásnak... s nekem... (sóhaj) ... nekem egy madártej... egy fantasztikus madártej... vaníliás, sűrű, krémes... meglepően stabil, csepp alakú, édes habcseppekkel. Már alig fért belém, de minden egyes kanálnyi külön öröm volt az ízlelőbimbóimnak. Fénypont!

Összességében igen elégedetten távoztunk, felhörpöltük a méhes mézes szörpök utolsó kortyait, s eltámolyogtunk az autóhoz. :-)))

Gyönyörű, gyönyörű teli gyomor... :-D

2009. június 25., csütörtök

Villámgyors spagetti garnélával





Sajnos azt kell mondanom: nem szeretem a halat. :-( Tudom, ez szörnyű vétek, de mentségemre szóljon, hogy már számtalanszor próbálkoztam. Finoman elkészítettem, Tamásnak is nagyon ízlett, én is ettem belőle. Aztán fél napon át betege voltam a tudatnak, hogy a gyomromban hal van. :-/
Tudom, tudom, ez pszichés probléma... lehet... De ez van.

Viszont az utóbbi időben azt vettem észre (kb. Mallorca-n kezdődött a dolog), hogy a jól elkészített tengeri herkentyűktől kevésbé viszolygok. Sőt mi több, egyik-másik kifejezetten ízlik. Gyorsan végig is kóstoltam néhány fogást, s bár a tintahal tintájával színezett szószos spagettit talán nem rendelném még egyszer feltétel nélkül, mostanra biztos, hogy új kedvencemmé vált a tintahal és a rákhús.

A Culinaris-ban már csekkoltam a lehetőségeket és tervezek valamikor elzarándokolni az Óceán bárba is; előző hétvégén pedig az IKEA-ban jártunk... s míg Tamás együtt kígyózott a hosszú sorral, én bekukkantottam az IKEA élelmiszer részre. És lőn... szereztem 2,200 Ft-ért fél kg fagyasztott garnélát! Juhéjjj!

Az alkalom pedig, hogy próbát tegyek, tegnap kínálkozott.



Hasonló szósszal készítik a kedvenc tésztáimat a Due Fratelli-ben is... ezzel nagyon melléfogni nem lehet az én szám íze szerint.

Hozzávalók:
  • kb. a fél kilós csomag rák 1/3-a (de kinek mennyi)
  • bő fél csomag spagetti tészta
  • 1 doboz Mutti Polpa paradicsompüré
  • kb. 1 dl tejszín
  • só, bors, csipet cukor
  • petrezselyem, bazsalikom
  • néhány gerezd citrom
  • 3 gerezd fokhagyma

A tésztának feltettem forrni a vizet egy kiskanálnyi sóval, s mire a spagetti megfőtt, ráérősen elkészültem a szósszal is. Igazi gyors vacsora.

Kevés olivaolajan kicsit megforgattam az apróra vágott fokhagymát, majd hozzáadtam a paradicsomot, sót, borsot, cukrot és összemelegítettem. Ezután beleraktam a garnélákat (még fagyosak voltak, előtte nem sokkal vettem ki a fagyasztóból) és megvártam, míg a szószban fölengednek. Hozzáöntöttem a tejszínt, fűszereztem és pár percig rotyogtattam lassú tűzön az egészet, míg az ízek összetalálkoztak.

Ezután a tésztát beleforgattam a szószba és 1-2 percig állni/hűlni hagytam, majd tányérra pakoltam és citromlevet facsarva rá jóízűen elfogyasztottuk. Tamás sem panaszkodott! :-)

2009. június 22., hétfő

Palacsinta - bézik és almás-fahéjas


Egyik kedvenc palacsintám: az almás-fahéjas.




A palacsintatésztával pedig személy szerint úgy állok, hogy sosem sikerül ugyanúgy. Tudom, mi kell bele, s ezeket nagyjából érzésre egy tálba borogatom, összekeverem, és megsütöm. Nagyjából ennyi. Tudom, ez így nem túl gasztro, de igyekszem megemberelni magamat.

Kis adagot terveztem, csak pár palacsinta... Egy tálba ütöttem két tojást, és hozzáadtam két evőkanál lisztet. Ezt csomómentesre kevertem, hozzáadtam egy csipet sót és felöntöttem kb. 3 dl tejjel. Újabb kb. 4 evőkanál liszt került a tálba, nagyjából annyi, hogy a tészta már túl sűrű legyen palacsintának. Ezután jött bele a szóda vagy szénsavas ásványvíz (kb. 2 dl), hogy lazítsa a tésztát és mivel bátor vagyok, egy fél evőkanál cukor (könnyen leéghet, ha sok a cukor a tésztában!).

Néhány palacsot megsütöttem ebben a formában (az elsőnél kiderül, jó-e a tészta; ha letapad, egy kis víz kell még bele, ha szakad, pici liszt), s a meglévő alapvetésnek vetettem alá, mégpedig hogy Tamás szerint A palacsinta Nutellás!




Aztán persze továbbfejlesztettem a tésztát, fél teáskanálnyi fahéjat adtam hozzá és belereszeltem úgy egy negyed almát. Innentől óvatosan kell bánni a tésztával, mert könnyebben szakad és nehezebb forgatni. De meg lehet küzdeni a problémával és hadd mondjam azt, megéri! :-)

Á la natúr, egy kis baracklekvárral és almával ettem, a gyorsaságnak kedvezve. Csak semmi fakszni.

Töltött krumplihajók



A hétvége az egyszerűség jegyében telt, nem készült semmi bonyodalmas. Ilyen is kell néha! :-) Viszont pihenni és jót enni összetartozik!, ezért vagy a városban bóklászva vettük magunkhoz a finom falatokat, vagy gyors ételeket készítettem; mint pl. ez a töltött krumpli.

Férfinépnek szava sem lehet, húsféle is akad a töltelékben bőven... köret és hús egyben - áldásos egység. Azért jól esett hozzá a képen is látható finom, édes paradicsom.

Hozzávalók:
  • 4 nagyobb újkrumpli (már egészen nagy méretűeket lehet találni; a képen pont egy kisebb virít)
  • kb. 15 dkg kolbász (nekem most Gyulai) - apróra kockázva
  • kb. 8 dkg sonka - szintén apró kockákra vágva
  • egy nagy dobozos tejföl kb. 3/4 része
  • 1 ek mustár
  • bors (sót nem kívánt a massza, a belevalók kitettek magukért)
  • sajt a tetejére (itt Pannónia)
Első lépésként jól lesikáltam a krumplikat és alufóliába csomagolva 1 órán át sütöttem a sütőben (190-200 fokon).
Aztán kivettem és a csomagolást megbontva hagytam kicsit hűlni, s amikor már a kezem bírta, meghámoztam a forró gömböcöket.
Ezután félbevágtam mindet és óvatosan, kiskanállal kikapirgáltam a puha krumplibelsőket.

Minden üregbe kanalaztam a sűrű kolbászos-sonkás töltelékből, a halmok tetejére pedig reszelt sajtot ügyeskedtem.

Kb. 10-12 percre visszatoltam a krumplikat a sütőbe, épp csak míg a sajt megolvadt és az egész összesült kicsit.

Ízletes és ha a krumplisütést nem számítjuk (de aközben meg lehet olvasni, tv-zni, miegymás), igen gyors eledel.

2009. június 21., vasárnap

Én a szivemet adtam neked...




A kenyér minden része felhasználható! :-)

2009. június 19., péntek

Tojásos lecsó - indul a gyógyulás :-)



Tegnap délután Tamás már jelezte, hogy elege van a turmixokból, pempőkből, ENNI akar! No persze várható volt, hogy nem egy jó kis megrágnivalóra gondol, csak mégis elkészült, eredeti formájában hagyott étekre.

Hazafelé jól ki is találtam, hogy a lecsó kellemes megoldás lehet - finom, puha, és úgy jó, ahogy van. Gyorsan be is vásároltam, s hazaérve nekiláttam. Tudom, lecsót mindenki tud sütni (bár nekem eddig nem sikerült soha úgy, ahogy vágytam rá), de ez most nálunk mérföldkő lett. A gyógyulás hírnöke. Már a duzzanat is kezd távozni!!! :-)

Egy csokor újhagymát (a fehér részeket, a többi elég undi volt) vékonyan felszeleteltem, s egy serpenyőben olívaolajon elkezdtem melegíteni. Ehhez jött egy nagy, apróra vágott TV paprika, s pár percig rotyogtak együtt a hagymával.

Aztán hozzáadtam majd' egy egész doboz (a nagyobbik) finom édes koktélparadicsomot negyedelve, sóztam, borsoztam és készre sütöttem.

Végül csak beleütöttünk néhány tojást és kívánság szerint összesült az egész. Én egy kis Gyulait is karikáztam mellé, csak az íze kedvéért! :-)))

2009. június 18., csütörtök

Häagen-Dazs hírek



Kép forrása: www.haagen-dazs.com

Nem vagyok nagy édesszájú, a csokiért pedig önmagában szinte egyáltalán nincs rajongás. Finom sütikbe szívesen használom, de csak úgy enni... nem az én műfajom. Van viszont egy édesség, amit ha tehetem, akár minden nap megkívánok: a Häagen-Dazs fagyi.



Kép forrása: www.haagen-dazs.com

Ha eszembe jut a tavalyi nyár és Barcelona... szinte Gaudival egyszerre jut eszembe a minden nap fogyasztott hűs édesség. Valahogy folyton sikerült útbaejtenünk a méregdrága fagyizót. :-)))

És nincs ez másképp itthon sem, közel a Culinaris, ott pedig mindig találunk kedvünkre való fajtát.

Sajnos a válság ezt a finomságot se kerülte el, így aki a honlapra téved, elolvashatja, hogyan reagál a cég az anyagi nehézségekre. Nem árakat emelnek, hanem a dobozok méretét csökkentik... így is úgy is fájó pont lenne, vagy a pénztárcámnak, vagy a szívemnek.

Persze van magyarázat, mely szerint nem hajlandóak lemondani a minőségi alapanyagokról (ez szuper!), így valamin szorítaniuk kell. :-(

Meg kell barátkoznunk a gondolattal: kevesebb kiskanálnyi fagyi jut fejenként a dobozból. :-/

(Pedig mostanra nagyjából kialakult a "rend", s megszállt minket az önuralom, hogy ne csak nekiessünk és együltő helyünkben elpusztítsuk az egész dobozzal. Szépen, módszeresen, lelket kényeztetve kanalaztuk több alkalommal is. Igazi önmegtartóztatás!) :-)

2009. június 17., szerda

Szájsebészet után - képekben

Olyan viszonylag gyors, és persze mag, szemcse, tejtermék nélküli étkeket kellett gyártanom, amiket úgy lehet leturmixolni, hogy közben ne veszítsék el minden élvezeti értéküket.

Kell persze vitamin, folyadék, íz... tehát zöldségleves:



Ami ilyen trutyis formában igazán pozitív képet mutat:



És egy kis bolognai spagetti...



... botmixerrel megdolgozva:




Hát így telt el a tegnapi este... alma nagyságúra dagadt arccal és fájdalommal. De legalább az étvágya jó! :-)

2009. június 16., kedd

Fokhagymás, paradicsomos csirke - szájsebészet után



Tegnap estére vendéget vártunk... csak nem jött el. A csirkecombok viszont már pácolódtak (olívaolaj + fokhagyma)... tehát mit volt mit tenni... nekiláttam.

Igazából semmi különös nem történt, egy nagyobb serpenyőben megpirongattam a combokat minden oldalról (6 db, a másik 6 később sült meg a sütőben), majd sóztam, borsoztam, rávágtam 2 közepes paradicsomot és kevés vízzel felöntöttem és fedő alatt szinte készre pároltam - közben pedig néha megfordítottam a húsokat.

Amikor elég puhának tűntek, levettem a fedőt és nagyobb lángon besűrítettem a finom paradicsomos, fokhagymás, olívás levet, s tálaláskor az időközben megsült krumplira locsoltam belőle. (Ez a legjobb az egészben!) :-)

Na és a csavar a történetben:
Tegnap Tamás a szájsebészeten kötött ki, s öltésekkel a szájában tért haza. Az állapotáról talán annyit, hogy ne hozzon neki egy darabig senki törökmézet, tejterméket, és igazából semmit, amit meg kellene rágni. (Még hogy bölcsesség fog!? Kínfog, gondgumó! Esetleg!)

A fenti ételt a következő formában fogyasztotta, kevés levessel hígítva:




Állítólag így is finom volt... De nagyon sajnálom mindazt, amit most kiáll... Ezért 1-2-3 napig, vagy amíg szükséges, jönnek a bébikaják; persze ízesítve.

2009. június 15., hétfő

Citromtorta




Egy újabb recept Anthony Bourdain könyvéből, friss, savanykás, számomra igazi nyári melegbe való édesség.
Gyorsan összedobható, nincs vele sok macera, a pitetészta pedig akár előre is elkészíthető.

Hozzávalók a tésztához:
  • 25 dkg sima liszt
  • csipet só
  • 2 dkg porcukor
  • 12 dkg vaj (hűtve, felkockázva)
  • 1 tojás felverve
  • 1,5-2 ek víz
A lisztet átszitáltam, majd hozzáadtam a sót és a cukrot. A halom közepébe mélyedést túrtam, s ide öntöttem bele a tojást, a vizet és a felkockázott vajat.
Az eredeti recept szerint mindezt nekem két kenőkés segítségével kellett volna összedolgoznom, hogy a vaj meg se olvadjon. Jelentem, belegondoltam, elvetettem és kézzel összemorzsolgattam a tésztát. Igen, azt hiszem ez volt a sorrend. :-)
Majd egy gombócba formáztam és folpakkba csavarva a hűtőben pihentettem egy szűk órácskát.

Közben elugrottunk otthonról, s mikor hazaértünk, lisztezett felületen kinyomkodtam, majd kinyújtottam 5-6 mm vastagságúra a tésztát, és a formába igazítottam. 180-190 fokos sütőben elősütöttem (cirka 12 perc alatt).

Közben pedig összedobtam a citromos lényeget, amihez kellett:
  • bő 1 dl citromlé
  • 10 dkg cukor
  • 4 nagy tojás
  • 2,3 dl tejszín
2 és fél nagy citrom levét kifacsartam s egy tálban összekevertem a kimért cukorral. Ehhez hozzáadtam a tojásokat és jól eldolgoztam, végül jött bele a tejszín, s kevertem az egészből egy homogén masszát.

A kicsit kihűlt formába öntöttem a citromos tejszínes folyományt, s a 170 fokra előmelegített sütőbe toltam. 25 percig sült, miután kihűtöttem és hűtőben tároltam további fogyasztásig.

Volt aki 2 szeletet fogyasztott belőle, nekem személy szerint egy szelet doszt elégnek bizonyult. És azt is be kell vallanom, hogy csoki nevelkedett édesszájúaknak (pl. Tamás) :-) nincs ínyére az eredmény. Savanykás is, tejszínes is, nem tudott mit kezdeni vele. Egyszerűen csak nem kérte. Ilyen is van.

Cseresznye á la natúr és Eperfesztivál



Nincs recept, nincs ötlet, csak a kép és a beismerés, hogy idén akár eper, akár cseresznye, csak úgy megettük.

Őszintén szólva olyan bágyadt volt eddig a gyümölcsszezon, szedni nem jutottunk el, a piacon pedig annyira drága volt pl. az eper, hogy fájt volna a szívem elsütizni. Mindig befaltuk azon nyomban, ahogy hazakerült.

Tudom, ez nem túl konstruktív, épp ezért nagy reményekkel telve látogattuk meg tegnap az Eperfesztivált Tahitótfaluban.
Hogy mire számítottam? Eperlekvár variációkra, szörpökre, epres sütikre, meg amit csak el lehet képzelni.

És mi volt? 2-3 standon némi eperlekvár, meggyszörp, ribizliszörp, málna, cseresznye és ribizli. És persze a halálra unt szokásos cucc: kürtős kalács, töki pompos, mindenféle sültek, kolbászok. :-/ Ja és volt eperbor... palackozott... pfff.

A (!) gyümölcsárustól meg is kérdeztem, hogy lehet, hogy eper egy szál se? Tudatta velem, hogy naná, egy hete vége az eperszezonnak. Félve kérdeztem meg, h ugyan akkor miért épp most van ez a feszt? Miért nem május végén? Erre csak annyit mondott, kérdezzem erről talán a szervezőket, s az arcáról nem sok jót olvastam le velük kapcsolatban.

Szóval ott voltunk, semmi különös nem történt, viszont hazafelé vettünk Leányfaluban egy kiló gyönyörűséges cseresznyét. Majd este nekiláttunk és befaltuk szinte az összeset. Ami maradt, az a mai reggeli címen esett áldozatul.

Ennyit a cseresznyés pitéről és az epres édességekről. :-/

2009. június 11., csütörtök

Kármentés - sonkás tekercs



Szigorúan kármentési céllal készültek a fenti kis tekercsek (zsibbasztó fejfájás közben)... múlt hétről megmaradt leveles tészta, hétvégi sonka és sajt forot. (Ismeri vki ezt a szót?) :-) És kaját sajnos így is sokat dobunk ki "maradvány" címen... ezt most nem szerettem volna. Fáj olyankor a szívem.

Szóval egész egyszerűen felkockáztam 3 nagyobb szelet sonkát (kb. 12 dkg), kihajtottam a leveles tésztát és megkentem belülről felvert tojással. Erre rászórtam a sonkát és az egészet feltekertem a hosszabbik oldaláról.

Késsel kis csigákat vagdostam belőle, amiket sütőpapírra fektettem, majd mindegyiket megkentem még tojással, és tettem 1-1 csipet sajtot a tetejükre.

200 fokos sütőben pirulásig sültek.

Én egy kis ketchup-ot is tettem a tetejére, úgy volt igazán finom. Jópofa gyors vacsora lehet - nálunk csak az én tetszésemet nyerte el.


2009. június 7., vasárnap

Rôti de porc au lait

Egy recept a New York-i Les Halles étteremből, Anthony Bourdain-től, a francia bisztrókonyha dicsőítésére.
Na jó, kevésbé faksznisan: egy nagyon finom sertésszűz, amiért NY-ban és már itt Budapesten is odavannak.



Előrevetem, hogy egyrészt rém elégedett vagyok... Tamásnál valahol létezik egy lista, amin az eddig elkészített ételekből szemezgetve szerepel a TOP 10. Nos nem tudom, mi alapján, és az sem világos, mik vannak rajta, de most pl. bejelentette, hogy ez az étel bizonyosan szerepel a listán.
Arról, hogy cserébe mi került le róla, ugyan nem szól a fáma, mindenesetre megértem, ha felvette a 10 közé. :-)

No és most jön a másrészt, hiszen a majd 2 órányi főzőcske eredménye alig 15 perc alatt úgy tűnt el a tányérokról, hogy nyoma se sok maradt. De erre meg mondhatná valaki, hogy irigyli ám a problémáimat! :-)

Essen szó hát a hozzávalókról:
  • az eredeti recept szerint 1,5 kg csont nélküli karaj - én 2 szép szűzpecsenyét dobtam a fazékba, biztosan nem volt 1,5 kg, de nekünk elég
  • a hús fűszerezéséhez só és bors
  • 2 ek. olívaolaj, 1 ek. vaj
  • 1 közepes fej hagyma
  • 1 sárgarépa
  • 1 póréhagyma (csak a fehér rész)
  • 1 gerezd fokhagyma (én titkon kettőt használtam)
  • 1 evőkanál liszt (kicsit púposabb)
  • 4,5 dl teljes értékű tej (nálam 5 dl 3,5%-os tej)
  • 1 bouquet garni (1 babérlevél, 2 szál petrezselyem és 2 szál kakukkfű)
Legelőször a hagymát, pórét, fokhagymát és répát megtisztítottam és feldaraboltam.
Aztán a húsdarabokat megszabadítottam az itt-ott megmaradt hártyától, és sóztam, borsoztam minden oldalon.

Egy nagyobb lábasban felhevítettem az olajat, majd hozzáadtam a vajat is, és amikor összeolvadtak, a pecsenyék mindkét oldalát szép barnára sütöttem (oldalanként kb. 3 perc alatt).
Ezután a húst kivettem egy tányérra, a megmaradt vajas olajra pedig rázuttyantottam a zöldségeket.

Nagyjából 10 percig kavarásztam, kavarásztam, majd egy evőkanál lisztet szórtam rá és 1-2 percig pirítottam együtt az egészet. Ezután felöntöttem tejjel a zöldségeket és beledobtam a fűszernövényeket is. Felforraltam, majd 4-5 percig forraltam a tejet, aztán visszatettem a lébe a húsokat, s lassú tűzön, fedő alatt 1 órán át pároltam - néha belekavarva, hogy a hús ne égjen le.

Közben újkrumplit hámoztam és vágtam félbe, beállítottam a kis katonákat egy tepsibe és 2,5 dl alaplevet öntöttem rá, sóztam, borsoztam, és egy kevés olívaolajjal is meglocsoltam. Alufóliával lefedtem és 200 fokos sütőben fél órán át sütöttem.

Amikor letelt az 1 óra, a húsokat kivettem egy tányérra, a szószt pedig átszűrtem egy kisebb lábosba, majd újra felforraltam és mixerrel egy kicsit habosítottam.


A krumplikról fél óra elteltével lekerült a fólia, kaptak még néhány spriccelésnyi olívát, és 220 fokos grill sütés közben szépen pironkodtak 6-8 percig.

A szűpecsenyét felszeleteltem, rácsorgattam a mártást, majd a köretet durvára vágott petrezselyemmel spiláztam, csak hogy romboljam kicsit a túlzottan is rendezett összképet.

És ennyi! Az egész talán csak egy városi legenda, mert nálunk már csepp bizonyíték se maradt, csak a fotók. :-)


Ratatouille+pirítós+sajt = zseniális




Tegnap este barátok voltak nálunk... fontos társasjátékozási elfoglaltság! :-))) Kipróbáltuk az új Alhambrá-nkat is... első körben igen sok dologra kellett figyelni és tanulgatni a szabályokat, de levontuk a tanulságot, ez egy igen jó móka hosszabb távon.

Aztán előkerült még egy Activity is... csak hogy lehessen egy jóízűt nevetni egymáson. Szóval jól telt az esténk. És a jó hangulat jó harapnivalót is kíván. Így készült el a fenti képeken látható isteni finom borkorcsolya. (Az ötletet a Nők Lapja Konyha júniusi számából merítettem.)

Hozzávalók: ( kb. 4 személyre)
  • 5 magos zsömle, vagy kb. 10 közepes szelet kenyér
  • 1 közepes cukkini
  • 1 piros kaliforniai paprika
  • kb. 20 db koktélparadicsom, vagy 2 nagyobb darab
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 3 vastag szál újhagyma
  • olívaolaj
  • 20 dkg brie sajt
  • 15-20 dkg jobbféle füstölt sonka
  • só, bors

Felforrósított olívaolajon megforgattam az apróra vágott hagymát és felszeletelt fokhagymát, és 1-2 percig puhítottam. Ezután rákerült az apró kockára vágott paprika és cukkini egyvelege, tekertem a serpenyő tartalmára borsot és kapott egy adag sót is, figyelembe véve, hogy a sonka is dob majd egyet a sósságán.

Míg a cukkini és paprika lassan rotyogott kb. 10 percig, a zsömléket félbevágtam és olívaolajat spricceltem rájuk, s oldalanként 1-2 percre betoltam az összeset az előmelegített sütőbe - grill funkcióval. Amikor mindkét oldaluk kellemesen megpirult (de ne száradjanak ki!!!), kivettem és félretettem őket.

A lecsóhoz adtam a félbevágott paradicsomokat és pár percig hagytam, hogy a kis pirosok befészkeljék magukat a keverékbe, átadják színüket és ízüket is. Ezután jött az apró kockákra vágott sonka, ezt is belekevertem a zöldségek közé, s összerottyantottam az egészet.

Végül a pirítósokra halmoztam a ratatouille-t, a szendvicsek tetejére pedig brie szeleteket helyeztem; a kész zsömlék pár percre - míg a sajt rájuk olvadt, -visszakerültek a grill alá, s onnan kivéve máris tálaltam a finomságot.

Engem teljesen levett a lábamról - mind az elkészítés gyorsasága, mind az íz!

Vargányás pirítós - így fényűzünk mi



Mindenki számára vannak olyan dolgok, amit evédenciaként működnek. A konyhában is... a tányérjukon is. Ilyen volt nekem mindig a vargánya.

A környékünkön sok gombalelő hely van, szóval csak elegendő eső és megfelelő időjárás kell a sok-sok gombához. És mi lehetne jobb, mint a vargánya, vagy szepe, ahogy nálunk hívják!?

Nem viccelek, volt rá példa több alkalommal is, hogy apukám több kosárnyit, esetleg egy egész csomagtartónyit hozott haza. Gyönyörű, kisebb-nagyobb, egészséges vargányákat. Amiket akkoriban még nem is igen tudtam értékelni.

Persze a kevésbé egészséges példányokat se hagyja ott senki; ezekből lesz szépen felszelve és kiszárítva a nálunk hagyományos karácsonyi leves, a szepés káposzta alap hozzávalója: az aszalt vargánya. Szóval nem veszik kárba egy csepp se.

És amikor egy-egy nagyobb adag gomba kerül a konyhába, valamit kezdeni kell vele. Ezt nálunk úgy oldja meg anyukám, hogy vagy vajon, petrezselyemmel megpárolja, vagy jó sűrű házi disznózsíron, paprikásan megsüti, és lefagyasztja.

Így szinte egész évben elő tud kapni a fagyasztóból 1-1 csomag vargányát húsok ízesítéséhez, vagy ha úgy tartja a kedv, egyszerűen csak pirítóshoz - erre a célra főleg a paprikásan lesütött verzió különösen ízletes.

Akkor kezdtem rájönni, micsoda kincs ez, amikor itt Budapesten először vargányát akartam venni a piacon. Nem is értettem, miért kerül olyan sokba!? Aztán jobban utánanéztem és képbe kerültem a dologgal. Azóta pláne nagyon szerencsésnek érzem magam! :-)

2009. június 4., csütörtök

Gyors sonkás paradicsomos mini piték





Tegnap délután viszonylag későn derült ki, hogy elmarad a szokásos elfoglaltságom... így mivel időm szabadult fel, úgy döntöttem, készítek valami gyors, de szép vacsorát.
Plusz barátaink is felénk jártak, így velük is megkóstoltattam az eredményt. Ha jól láttam, mindenkinek nagyon tetszett. :-)

A gyorsaság jegyében a tésztát most nem magam készítettem... ilyenkor a legjobb segítség Fanny tánti. :-D

Szóval munka után elfutottam beszerezni a hozzávalókat:
  • leveles tészta (én most egy lap Tante Fanny tésztát használtam fel)
  • 10-12 dkg sonka (valami olyan, aminek íze van és láthatóan húsból készült)
  • 10-12 dkg sajt (most Pannónia)
  • 2 dl tejszín
  • 2 tojás
  • 2 salotta hagyma (vagy 2-3 szár újhagyma - a fehér rész)
  • kb. 10 db koktélparadicsom
  • bazsalikom (jó esetben friss... most szárított) :-/
  • kevés vaj (3-4 dkg)
  • szerencsendió, só, bors
Első lépésként a tésztából megfelelő méretű köröket kanyarítottam (kis formai segítséggel persze), és ezeket belehelyeztem a formákba. Mivel az enyéim teflonosak, nem vajaztam, nem liszteztem semmit.

Aztán elkészítettem a tölteléket.
Felolvasztottam a vajat és a vékony karikákra vágott hagymát megpároltam rajta kevés sóval. Amikor a salotta már megadta magát, beletoltam a felkockázott sonkaszeleteket, és a negyedelt paradicsomokat is a serpenyőbe és jól összerotyogtattam az egészet, szükség szerint még ízesítve.

Közben a tejszínt, a tojásokat és a reszelt sajtot összekutyultam, sóztam, borsoztam, reszeltem bele szerecsendiót (kb. fél kk.) és szórtam hozzá kb. 1 tk. bazsalikomot is.

Végül a kis tésztakosárkák aljába terítettem a hagymás-sonkás-paradicsomos raguból, erre pedig rákanalaztam a tejszínes masszából - minden kosárba annyit, hogy majdnem tele legyenek.
Mivel a nagyobb lyukon reszelt sajtcsíkok a halmok tetején állapodtak meg, további sajtszórásra nem került sor.

A formákat 170 fokra előmelegített sütőbe pakoltam és addig sütöttem, míg a tészta láthatóan meg nem sült és a sajt elkezdett pirulni a kosarak púposodó tetején (kb. 20 perc).

Friss salátával és anyukám készítette isteni finom bodza szörppel fogyasztottuk.