2009. június 22., hétfő

Palacsinta - bézik és almás-fahéjas


Egyik kedvenc palacsintám: az almás-fahéjas.




A palacsintatésztával pedig személy szerint úgy állok, hogy sosem sikerül ugyanúgy. Tudom, mi kell bele, s ezeket nagyjából érzésre egy tálba borogatom, összekeverem, és megsütöm. Nagyjából ennyi. Tudom, ez így nem túl gasztro, de igyekszem megemberelni magamat.

Kis adagot terveztem, csak pár palacsinta... Egy tálba ütöttem két tojást, és hozzáadtam két evőkanál lisztet. Ezt csomómentesre kevertem, hozzáadtam egy csipet sót és felöntöttem kb. 3 dl tejjel. Újabb kb. 4 evőkanál liszt került a tálba, nagyjából annyi, hogy a tészta már túl sűrű legyen palacsintának. Ezután jött bele a szóda vagy szénsavas ásványvíz (kb. 2 dl), hogy lazítsa a tésztát és mivel bátor vagyok, egy fél evőkanál cukor (könnyen leéghet, ha sok a cukor a tésztában!).

Néhány palacsot megsütöttem ebben a formában (az elsőnél kiderül, jó-e a tészta; ha letapad, egy kis víz kell még bele, ha szakad, pici liszt), s a meglévő alapvetésnek vetettem alá, mégpedig hogy Tamás szerint A palacsinta Nutellás!




Aztán persze továbbfejlesztettem a tésztát, fél teáskanálnyi fahéjat adtam hozzá és belereszeltem úgy egy negyed almát. Innentől óvatosan kell bánni a tésztával, mert könnyebben szakad és nehezebb forgatni. De meg lehet küzdeni a problémával és hadd mondjam azt, megéri! :-)

Á la natúr, egy kis baracklekvárral és almával ettem, a gyorsaságnak kedvezve. Csak semmi fakszni.

Nincsenek megjegyzések: