2009. június 27., szombat

Kistücsök - Balatonszemes




Ugyan csak a véletlenen múlt, de ma volt szerencsénk betérni a Kistücsökbe. Nem bántuk meg, egy vicces pincér is járt az ott elköltött ebédhez. :-)

Kellemes, eső ellőt még éppen kiélvezett délután, elmaradt strandolás, jó társaság. Mi kell még?

Nos... mindenkinek más. Aztán irigykedve, nyálcsorgatva lestük egymás tányérját. :-)

Többnyire a magyaros vonalat részesítettük ma előnyben, de azt gondolom, nem bántuk meg.

Tamás gulyáslevest kért rettentő éhe első csillapítására, Bandi barátunk pedig hideg gyümölcsleves és sorbet-betét mellett nyeldekelt... ugyanis a gulyás masszív illata mindannyiunkat elbódított kicsit. - Persze mindketten elégedetten kanalazták ki az utolsó cseppeket is.

Az étlap további érdekes és izgalmas ízeket kínál... Bandi rózsaszín kacsamellel folytatja, mellette barack kompót és burgonyafánk - ennek most nem 100%-os a visszhangja... állítólag túl rózsaszínűre sikeredett.

Zsuzsi barátnőm extra kívánsággal érkezett: hetek óta vágyott egy jó rántott sajtra. :-) Természetesen megoldották... igényesen, ízletesen.

Tamás következő fogása friss lecsó tarhonyával. Tálalás szempontjából talán ez a legszebb fogás; középen tarhonyahullám, kétoldalt pedig a lecsó - persze mindez egy így kialakított tányérban. Csak a fogás fele fér a gulyás után, de a gyomor legalább olyan hálás, mint amilyen éhes volt az érkezés előtt.

Én halat választottam, meghazudtolva, hogy nem vagyok egy nagy rajongó - de csak azért, mert a harcsapaprikás kapor nélkül készül. Ezt a fűszert nem tudom elviselni. :-/
A paprikás finom, a túrós csusza és a szalonnapörc ízei istenien kombinálnak a hallal és a paprikás szósszal. Elégedett vagyok.

Bár emberes adagok érkeznek a tányérokon, nem bírjuk ki, hogy ne együnk desszertet. Érkezik egy házi krémes málnaöntettel vagy inkább habbal Bandinak, kávékrém csokoládéfagyival Tamásnak... s nekem... (sóhaj) ... nekem egy madártej... egy fantasztikus madártej... vaníliás, sűrű, krémes... meglepően stabil, csepp alakú, édes habcseppekkel. Már alig fért belém, de minden egyes kanálnyi külön öröm volt az ízlelőbimbóimnak. Fénypont!

Összességében igen elégedetten távoztunk, felhörpöltük a méhes mézes szörpök utolsó kortyait, s eltámolyogtunk az autóhoz. :-)))

Gyönyörű, gyönyörű teli gyomor... :-D

Nincsenek megjegyzések: