2009. július 29., szerda

Tészta - instrukciókkal!!!




Általában ha otthon megkérdezem, mit főzzek, kb. ennyi a válasz: valami húst valami körettel. :-( Ezért meg is lepődtem, hogy tegnap teljesen mást mondott a kedves, sőt tovább is bővítette az instrukciókat: valami tésztát... pici sonka, gomba, ilyesmi. (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
Azt sem tudtam, hova legyek az örömtől!

Úgyhogy nagy hirtelen a fenti képen látható megoldás kerekedett a kívánság nyomán.

Hozzávalók (2 adag):
  • kb. 10-12 dkg sonka
  • kb. 8-10 dkg vargánya (a fagyasztóból - de ha friss, pláne jó)
  • 2 kisebb paradicsom
  • 2 dl tejszín
  • 2 szál újhagyma
  • só, bors, olívaolaj
  • tészta
A tészta kb. bármilyen lehet - nálunk most a maradék hasznosítás jegyében vegyesen került a vízbe farfalle és rövid cső vagy mi. Nem rontott semmit az ízeken! És valamikor ezeknek a maradékoknak is el kell fogyniuk.

A szószhoz kis olíván megforgattam a felkarikázott hagymát, majd jöttek a paradicsomkockák, 1-2 percig forgattam együtt ezeket, utána pedig hozzápakoltam a felcsíkozott sonkát és a gombadarabokat. Sóztam, borsoztam... majd újabb 1-2 perc után felöntöttem tejszínnel. Amikor újra rotyogni kezdett a serpenyő tartalma, és a fehér+piros-ból gyönyörű rózsaszínes szósz lett, lekapcsoltam a kerámialapot, és magukra hagytam őket. Néhány percig még eléggé melegített a lap és összeértek az ízek, aztán már csak bele kellett forgatnom a kifőtt tésztát, állni hagytam pár percig és tálaltam is.

Igen pozitív volt a visszajelzés, állítólag naaaaaaaaagyon finom! :-)

Melegszendó remake

Korábban már írtam, hogy találtam egy nagyon ízletes melegszendvics formát, abból kóstoltam vendégként sajtosat, gombásat és sonkásat is. Aztán otthon ki is kavartam a sonkás verziót.

Na most... volt otthon sonka, gomba és sajt is, de Tamás inkább valami tésztára vágyott. Én pedig nagyon nem. Ergo megosztottam a hozzávalókat, és extra melegszendvics krémet alkottam, á la mindent bele! Sonkás-gombás-sajtos - egyszer élünk alapon. :-)



Nincs is semmi változás az első recepthez képest, csupán annyi, hogy a besamel-be kevertem aprított sonkát, vargányát (leforrázva volt eltéve a fagyasztóba - köszi anya!) és reszelt sajtot is. Aztán a tetejére, csak hogy díszesebb legyen, néhány sonkadarabka is került és így mentek a szeletek a sütőbe, 200 fok, légkeverés, néhány perc.

Nem vagyok büszke magamra, de rettentő mennyiséget el tudok fogyasztani belőle... :-/

2009. július 27., hétfő

Brownie - avagy a csoki mennybemenetele




Ebben a formában most készült először, de próbáltam már több csokis süti, vagy mondjuk így: brownie receptet is. Fontos faktor nálunk, mert igazán csak az lehet elismert desszert a ház uránál, ami csokis. :-) És persze kötelező kiegészítője a finom vanília fagyi!

Ez a recept még egy korábbi, azt hiszem júliusi GoodFood-ból való; a tésztája úgy indul, mint a szedres, nektarinos sütié.

A hozzávalók:
  • 25 dkg vaj
  • 24 dkg barna cukor (30 helyett)
  • fél rúd vanília magja
  • 3 nagyobb tojás
  • 20 dkg liszt
  • kicsit több mint fél zacsi sütőpor
  • 5 dkg holland kakaópor
  • 10 dkg tejcsoki pasztilla
  • csipet só
Első lépés, hogy a vajat megolvasztom és hűlni hagyom pár percig. Eközben pedig kimérek minden hozzávalót. Az eredeti recept 30 dkg cukrot ír, de mivel a múltkor túl édesnek találtam az eredményt, most csökkentettem az adagot.
Szóval az olvadt vajat simára kevertem a cukorral, a vaníliarúd kikapart magjaival és a tojásokkal, majd hozzáadom a kakaóport és sütőporos lisztet is, szépen adagolva, hogy felvegye a massza.

Ezután belekevertem a csokipasztillákat és kivajazott, kilisztezett tepsibe (20x30 cm) eresztettem a nagy barna trutyit. :-)

Előmelegített sütőben sütöttem 160 fokon légkeveréssel kb. 10 percig, majd 180 fokon tovább, míg ki nem állta a fogpiszkáló próbát.

A recept 35 percet írt sütési időnek, de nekem kb. 22-23 perc alatt tökéletesre sült a tészta. Nem szottyos és nem is száraz, azaz pont szuperjó!

Hűlni hagytam és amikor már csak langyos volt, felszeleteltem, mellékanalaztam a fagyit és boldog mosollyal belapátoltuk az arcunkba. Tamás még repetázott is! Pedig ez nagy szó!

(Ja és még egy csalás az írott recepthez képest: a tetejére valami nagyon cukros, sűrített tejes izét tettek - na az ilyesmi nálunk nem nyerő, csak a vanília fagyi.)

Hát így esett! :-)

Rabló borjú


A múltkor bevásároltunk borjúból és a hús egy része még a fagyasztóban várt a sorára. Ezen a hétvégén pedig úgy döntöttem, lazítok egy kicsit a jégverem zsúfoltságán. Ez lett belőle:



Azért "rabló", mert az íze és az elkészítése is hajazott a rablóhúsra. Hisz az a helyzet, hogy a múltkori kicsit különlegesebb, calvados-os szósz helyett most egy egészen egyszerű hagymás megoldást választottam. Két darabban várta a hús, hogy elkészítsem... amikor kiolvadtak, jól megmostam és minden oldalról besóztam, borsoztam őket. Egy tepsi aljába vékonyan füstölt szalonnát szeleteltem, erre kerültek a húsok, majd rájuk karikáztam egy nagyobb fej vöröshagymát és rászórtam 5-6 gerezd félbevágott fokhagymát. Semmi más nem fűszerezte tovább a kiváló húst; még kb. fél dl vizet öntöttem alá, majd lefedtem alufóliával és 160-170 fokos sütőbe toltam. Azt szerettem volna, ha lassabban párolódik / sül a szokásosnál. Igaz, hogy így kicsit több időbe telt, de a hús állaga mindenért kárpótolt minket. Bő 1,5 - szűk 2 órán át puhultak a húsok, majd amikor megnéztem és bele tudtam szúrni a villát mélyebben, vagyis átsült, levettem a fóliát és kb. 190 fokon sütöttem/pirítottam még - néha meglocsolva, míg szép barna nem lett a felülete. Ezután már csak a helyére toltam az előfőzött, szerecsendióval fűszerezett krumplikockákat, s míg ezek készre pirultak, a húst kicsit hűlni hagytam, majd felszeleteltem. Nagyszerű lett az állaga, nem maradt nyers a közepe sem, és egyáltalán nem száradt ki, finom szaftos maradt. Remekül bevált nekem ez a lassabban sütés, azt hiszem máskor, pláne ha hűvösebbre vált az időjárás, kipróbálom majd az igazán lassan sütést is... 100-120 fokon. Kíváncsi vagyok az eredményre. Addig is jó szívvel ajánlom a fenti fogást bárkinek. A fogás összetevői:
  • kb. 1 kg borjú borda
  • 6-8 kisebb szelet füstölt szalonna
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 5-6-7 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj, só, bors

2009. július 26., vasárnap

Új kincsem




Tamástól kaptam tegnap. Zseniális! Imádom!

Nincs többé pontatlan mérés, bénázás... arról már nem is beszélve, hogy az egész alig akkora, mint egy kisebb zsebkönyv. 1 cm vastag, 13 cm széles és 20 cm hosszú. Elképesztően praktikus, egyszerűségében szép és nagyon hasznos.

Nincs tányérja, hiszen bármilyen tálkát rátehetek, csak megnyomom a TARE gombot és 0-ra áll számláló, kezdődhet a méricskélés.

Az aktuális kedvencem a konyhában, egy ideig - azt hiszem - letaszíthatatlan!

2009. július 24., péntek

Gyors heti összefoglaló


Szokták azt mondani, hogy ember tervez, Isten végez... nos nem tudom, ki mit csinált ezen a héten, de én tuti nem azt, amit korábban elterveztem. Pontosabban főzőcske szempontból nem. Pár hete gondolkodtam... szerettem volna sokat főzni, sütni, próbálgatni. De hogy őszinte legyek, ebben a hőségben semmi kedvem nem volt legtöbbször, hogy fűtsem a lakást. :-/

Úgyhogy vagy programokat szerveztem magamnak (sokat gyerekeztem, ide-oda mentem pl.), vagy a kedvenc nyári csemegéimnek hódoltam - nehogy úgy járjak, mint több gyümölccsel is idén... elkezdődik a szezon, de még elég drága, inkább csak kicsit veszek és megesszük nyersen... aztán már nincs. :-(

Szóval hódít nálunk az elképesztően édes főtt csemegekukorica, a görögdinnye és a limonádé.

Ezeken felül néhány "ismételt" étel került az asztalra, mint pl. a fokhagymás sertéstarja; és a Flores-be is ellátogattam újra egy ebéd erejéig.

Ez utóbbi kisebb csalódás lett, összehasonlítva az első alkalommal, most lejjebb csúszott az osztályzat. Úgy tűnik, a hely főleg fiatal fiú ismerősök közül verbuválja a pincéreket, ami nem baj, ha ügyesek. Most pont nem volt az a beugrójuk.

Másik kisebb csalódásom, hogy a heti menü szinte semmit nem változott a múltkorihoz képest; egyetlen új fogás szerepelt az étlapon. Ez a konstans étlap pedig azért veszélyes, mert direkt összehasonlítható egy-egy étel. A múlt heti kukoricaleves fokhagyma chips-e elmaradt, és a desszert is pőrén került az asztalra, sehol egy szem málna, vagy bármi, ami kiegészítheti az édes sütit. Persze finom volt az ebéd így is, kipróbáltam a borjúpofát és finom volt, de lelohasztotta a kezdeti lelkesedésemet a mostani alkalom.

Mindenesetre azt mondhatom, hogy jól telt ez a hét, pihentem, várost jártam, barátokkal találkoztam és közben jól éreztem magamat. Hétfőtől újra munka, de megint van mit várni, augusztus végén: hurrá, nyaralunk! :-)

Végül két babázós, gyerekezős kép, mert szeretem:

2009. július 21., kedd

A híres kelet-európai borzas puding


Szabin vagyok a héten, és mivel ma el kellett intéznem az új útlevelemet (14,000 Ft 1 évre, mindkét mutatóujjamról tárolták a nyomatokat :-( és a fényképen el kellett takarnom a fogaimat minden áron), utána beugrottunk egy menüre a Régi Sipos-ba a Lajos utcában.

Nem minősíteném a teljesítményt, amire még az sem lehet kifogás, hogy "csak" 950 Ft a menüjük. 950 Ft-ból nagy tételben lehetne finom fogásokat készíteni. De úgy tűnik (és ezt sem első próba után mondom, több alkalommal próbáltunk már ott jót vacsorázni), a Régi Sipos is azok közé az éttermek közé tartozik, amelyek nem igazán akarják megérteni, hogy a névből már nem feltétlen élhetnek meg - egy kis minőséget kellene mellé kerekíteni.

A mai menü:
  • zöldborsó leves- ami meg kell mondanom, finom volt... édeskés, sok borsóval és némi répával. A menü fénypontja.
  • roston sült csirkemell lecsós burgonyával - a csirke rémes, cipőtalp állagúra agyonsütve, kiszárítva; a krumpli még finom a húshoz képest... néhány darab sült paprika darab és jó adag őrölt paprika a fűszer.
  • puding - ezt a nevet kapta a desszert és itt már igazán nem bírtam ki, hogy ne készítsek egy telefonos fotót:



Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy néhány szem ribizli is figyelt a tetején, ezt lementettük, de az a valami, amit ki mertek engedni a konyhából puding néven... íztelen, óriáscsomós... talán látszik a fotón, hogy kb. ebben az állapotában szokták kidobni az ilyesmit, hozzátéve: na ez most nem jött össze! :-(

Tamás még próbálta menteni a helyzetet és feldobta, talán ez a híres kelet-európai borzas puding... de nem hiszem, hogy lenne bármilyen pozitív vonatkozása.

Vagy esetleg mégis ismerős valakinek a tradíció? :-)))

2009. július 17., péntek

Flores Bistro


Nincs is jobb lehetőség kiszakadni a légkondis iroda bágyadt szürkeségéből, mint új helyeket, éttermeket kipróbálni néha.

Az utóbbi időben néhány kollégámmal szívesen mozdulunk ki a megszokott étkezdék, kifőzdék, éttermek vonzáskörzetéből és sétálunk vagy utazunk egy keveset az ízek kedvéért.

Nem feltétlen éreztem késztetést eddig, hogy beszámoljak ezekről az ebédekről, de most igazán le lettem kenyerezve a Flores Bistro-ban!

Új hely, annak minden bájával és ügyetlenségével, de az összkép, az ízek, a figyelmes vendéglátás együtt 100%-os.


A 3 fogásos menü ára 1,690 Ft... nem az olcsó kategória, de tökéletesen boldog és jóllakott vagyok utána (s a többiek is).

A választottjaim:
  • kukoricaleves - nagyon finom, édeskés, friss íz, tejhabbal és profi fokhagyma chips-el a tetején - mindenképp szeretném elkészíteni otthon is, és nagyon kedvesen, részletesen elmondták, hogyan készült. Szeretem, ha sikerül párbeszédet nyitni egy hely és az én érdeklődésem között. (Sajnos sok helyen nem nyitottak rá!)
  • konfitált malaccsászár paprikás burgonyával - úgy jó, ahogy van. Ropogós bőr, húsos császár... fűszeres, hagymás burgonya. Nem száraz, nem tocsogós, csak jó, és kész!
  • házi krémes - az a fogás, ami már nem az éhséget űzte, csak és kizárólag gyönyörködtetett. Roppanó tészta, nem gejl, "csak" édes és vaníliás krém, rajta pedig málnaszemek.
Visszafelé sétálva több ízben hangzott el a számból: tökéletesen elégedett vagyok és közben sűrűn vigyorogtam is. :-)

Egy új étterem minden bája, figyelmessége és bakija csokorba kötve - olyannyira nincs még bejáratva a dolog, hogy a kártyás fizetéshez kihívás volt tollat találni. De kit érdekel, amikor már kiült a vigyor az élvezetekkel jóllakott fejünkre!? :-)

Sajnos képeket nem készítettem, de jövő héten (szabiiiiiiiiiiiiiii!) Tamást is elcsábítom ide, az fix! Akkor kattogtatni is fogok! :-)

2009. július 14., kedd

Gyors tortilla vacsora garnélával




Tegnap este szerettem volna valami gyorsat összedobni, aminek azért van némi "hírértéke" is. :-) Így jött a tortilla ötlete - persze csak azért lehet gyors a művelet, mert magát a tésztát nem én készítem; a leggyorsabb megoldás elsétálni a Culinarisba érte.

Aztán jött a következő lépcső: mivel töltsem meg? Van még ugye a múltkor szerzett garnélából a fagyasztóban. Ez egy. Aztán a paradicsom mostanában az elhagyhatatlan kategória győztese - ez még egy. Ehhez jött még egy véletlen - a boltban járkálva szuper érett avokádót találtam.

Meg is volt a kész haditerv. Vagyis volt a tarsolyomban:
  • 2 kisebb újhagyma (már nem a száras, inkább pici vöröshagyma forma)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 ek. olívaolaj
  • 3 közepes paradicsom - apróra vágva
  • só, bors, chilli pehely
  • bő 15 dkg garnéla
  • 1 érett avokádó - felkockázva
  • 8-10 dkg cheddar sajt
  • tortilla (nekünk az elkészített töltelék 5 lapot töltött meg a kisebb méretűből; amúgy a csomagban 10 db van... jó lenne egy kisebb kiszerelés is, amit egy alkalommal lehet elfogyasztani!)
Először a vékonyra szeletelt hagymaféléket forgattam meg a felhevített olajon, majd rádobtam a paradicsomot is, sóztam, borsoztam, és közepes lángon forgattam pár percig, hogy a paradicsom asszimilálódjon a szószos létbe.

Ezután beledobtam a serpenyőbe a már félig kiengedett rákokat is, tűréshatár szerinti mennyiségű chilli-t tekertem rá, majd további percekig rotyogtattam - immár a finisben... csak arra volt szükségem, hogy a felesleges nedvesség elforrjon és egy szószos állag maradjon a paradicsomokból.

A főzőlapot lekapcsolva hozzákevertem az avokádó kockákat is a töltelékhez, és kb. 1 percig hagytam, hogy az egész összemelegedjen. (Az avokádót nem akartam sütni vagy elpépesíteni.)

A tortillákat a hűlőfélben lévő kerámia lapon pár pillanat alatt felmelegítettem, beléjük töltöttem a kész kavarékot, s jó adag cheddar-t reszeltem még hozzá a feltekerés előtt.

Amibe végül beleharaptunk... nos az valami extra finom lett - minden íz simult, ölelkezett!

2009. július 13., hétfő

Bacon-ös, hagymás pogácsák



A Delicious magazin augusztusi számában találtam ezt az ízletesnek ígérkező receptet, s első látásra elhatároztam, hogy elkészítem egy alkalmas vasárnap reggelen. Most volt az a vasárnap reggel...

Az is nagyon tetszett benne, hogy szinte semmi olyan nem kell hozzá, ami általában ne lenne itthon:
  • 45 dkg liszt
  • 1 cs sütőpor
  • 6 szelet bacon
  • fél tk. só (de egy kicsit több is elfér benne szerintem - így utólag)
  • 15 dkg vaj (hideg, felkockázva)
  • 2 tk. chilli pehely
  • 6 szál újhagyma, vékonyan felkarikázva (én 4et tettem bele, nem olyan vékonyak már itthon az újhagymák)
  • 10+5 dkg cheddar sajt, reszelve (nekem most fele cheddar és fele Pannónia volt)
  • 1-1,5 dl tej
Első lépésként a csíkokra vágott szalonnát ropogósra sütöttem, majd konyhai papírtörlőn leitattam és félretettem.

A lisztet, a sütőport és a sót az ujjaim között finoman elmorzsoltam, míg egyenletes nem lett. Hozzászórtam és elkevertem a chilli pelyheket, a hagymát, a bacon-t és 10 dkg-nyi sajtot; végül a tejet fokozatosan adagolva összeállítottam a tésztát.

Lisztezett felületen kinyújtottam (kb. 2-2,5 cm vastagságúra) és egy formával kikarikáztam az egyes pogikat. Sütőpapíros sütőlapra pakoltam a köröket, tejjel megkentem és sajtot szórtam rájuk befejezésként (elvileg ide is ír még chilli-t a recept, de nem akartam túlzásba vinni).

200 fokos előmelegített sütő felső részén aranybarnára sütöttem, majd hűlni hagytam az elkészült reggelit... végül már csak kóstolgatni kellett.

Annyit még a sztorihoz, hogy a receptben azt írták, 15 perc az előkészítés és 20 perc a sütés. Az ugye összesen 35.
Nos lehet h a vasárnap reggel vetette vissza tempómat, de azzal a szándékkal csusszantam ki az ágyból, hogy mire a mormota felébred, friss illat fogadja majd.
Mindennel együtt - aprítással, szeleteléssel, tészta összeállítással, ésatöbbi - kicsit több kellett, mint egy óra, hogy a pogácsák a már éhesen várakozó tányérján landoljanak. :-/

Békebeli sült csirke ebéd



Igazi vasárnapi hangulat... kirándulós program... végül sült csirke illat.

Szombaton vettünk szuper túracipőket, így vasárnap már viszketett a talpunk, hogy ki is próbáljuk bennük a járást valahol. Mivel én Budapest környékén nem vagyok még túl jártas, elautóztunk Dobogókőre és kirándultunk egyet a Rám-szakadéknál. Nagyon szép vidék, jó kis túrázó hely, a cipők pedig nagyon jól vizsgáztak.

Persze jó éhesen érkeztünk haza, már ezerrel korgott a gyomor, mire a csirke a tányérokra került.
Tényleg nem volt semmi fakszni, a combokat megmostam, sóztam (az ajándék perui sóval), borsoztam és bedörzsöltem fokhagymás napraforgóolajjal, majd aprított kakukkfüvet és bazsalikomot szórtam a bőrükre.
Tepsiben pakoltam mindet, egy nagy marék fokhagymát szórtam rá, kevés vizet engedtem alá párologni, majd alufóliával lefedve, 190 fokos sütőben 30 percig sütöttem.

Amikor a citrom csörgött, kivettem a tepsit a sütőből, lekerült a fólia, dobtak egy hátast bőrrel lefelé a combok és 200 fokon 5-6 percig sültek megint.

Aztán még mindig nem volt vége, pedig Tamás már szolidan megjegyezte: "tudna enni". Tepsi ki a sütőből, combok visszafordít, 220-230 fokos grill fokozat bekapcsol, combokat addig süt, míg a bőr szépen meg nem pirul.

És persze a hússütés közben rizst és sült krumplit készítettem, ezek nélkül nem lehet békés egy vasárnapi, békebeli ebéd!

Elégedettség áradt szét, miután befejeztük az ebédet.

Az ebéd stáblistája:
  • 4 egész tanyasi csirkecomb
  • 7-8 gerezd fokhagyma
  • só, bors, fokhagymás olaj
  • kakukkfű, bazsalikom
És a citrom:

Múlt héten vettem egy citrom formájú konyhai órát. Aztán másnap épp munkában ültem, amikor Tamás skype-on a következő üzenetet küldte: "a citrom, amit hoztál... ketyeg". :-)))

Első pillanatban azt sem tudtam, miről beszél?!... Aztán persze leesett... mondtam neki, hogy az csak akkor ketyeghet, ha eltekerte. Válasz: "igen, tekergettem, és most ketyeg". :-)))

Majd eltelt egy rövid idő... és jött egy újabb skype üzenet: "hú de megijedtem". :-D

2009. július 11., szombat

Borjú borda Calvados mártással




Délelőtt elmentünk a Nagycsarnokba. Volt ott sok zöldség, gyümölcs, hús és hangulat...
Vettünk egy szép nagy darabot egy néhai borjú bordáiból. Aztán...

Kitaláltam, hogy legyen valami új. Valami érdekes. Végül finomat ettünk.

A húst megmostam és kb. ujjnyi szeleteket ügyeskedtem belőle... csonttal vagy csont nélkül... lett ilyen is, olyan is.mindkét oldalukat sóztam, borsoztam és egy kis olívaolajat spricceltem rájuk.

A fűszerezett hússzeleteket pihenni hagytam, közben elindítottam a köretet is.

Aztán egy serpenyőben olívaolajat hevítettem, a húsokat megforgattam lisztben, majd mindkét oldalukon szép aranybarnára sütöttem (oldalanként kb. 3 perc, ne száradjon ki, középen még épp rózsaszín maradjon). A kész szeleteket melegen tartottam, míg a mártás is elkészült.

A Calvados-t a serpenyőbe öntöttem, hogy feloldja a sütés közben odaragadt pörköket. Rottyantottam rajta egyet-kettőt, hogy az alkohol távozzon, majd tejszínt és paradicsompürét kevertem hozzá, végül pedig felolvasztottam benne egy kevés vajat és elkevertem 1 tk. citromlevet.

A húst a körettel tányérra rendeztem, majd rákanalaztam a szószból is.

Végül jóízűen elfogyasztottuk. :-)


Hozzávalók:

4-5 szelet borjú borda
só, bors, olívaolaj
1 dl Calvados
1 dl tejszín
2 ek paradicsompüré
1 tk citromlé
2 dkg vaj

Mandarinos tejberizs - sárgadinnye hajóban




Tegnap egész nap kívántam a gyümölcsrizst vagy tejberizst, nekem kb. egyre megy. Hidegen vagy melegen, ez az étel finom, egyszerű és kész.
Aztán végre hazaértem és belelkesítettem a húsevőt is!

Nagy titok nincs a dologban, nem tudom, ki hogyan készíti; én így:

Kimértem 1 bögre (átlag méret) arborio rizst és a főzőlapot feltekerve kevés (2 ek.) mandarinos olívaolajon párszor átforgattam.
Aztán hozzáöntöttem bő másfélszeres adag tejet, belekapartam fél rúd vanília magját és a rudat is beledobtam, s néha belekavarva, hogy a tej ne égjen le, fedő alatt, lassú tűzön főztem.
Amikor a tejet nagyjából felvette a rizs és a szemek állaga inkább volt puha mint sem, hozzáadtam 3 csapott evőkanál kristálycukrot, és innentől gyakrabban kevergetve, fokozatosan adagoltam hozzá annyi tejet, amennyivel krémesre főtt.

Tamás csak magában kanalazta - nagyszerűen egészítette ki a vaníliás ízt a mandarin gyümölcsössége; én pedig sárgadinnyedarabkákkal fokoztam az élvezetet.

2009. július 9., csütörtök

Meleg saláta? Vagy csak egy köret?

Még múlt hétvégén hoztunk otthonról egy nagy zacskónyi, ritkításból származó növendék répát. Mi legyen vele?

Van egy kevés újkrumpli itthon... maradék... Mi legyen vele?

Az lett, hogy a hős férfi elment, hozott finom, vékonyra szelt, füstös feketeerdő sonkát és egy darab cheddar sajtot.

Megtisztítottuk a répát és a krumplikat.

Aztán egy tepsibe pakoltam mindent, sóztam, borsoztam, szerencsendiót reszeltem rá, zöldfűszeres fűszervajat szeleteltem, 4-5 fokhagyma gerezdet szórtam mellé, majd egy kevés vizet is aláloccsantottam.

Alufólia, letakar, 200 fokos sütőbe tol kb. 30 percre.

Aztán kivettem, lekerült a fólia és kétszer kb. 5-6 percig pirult a répa-krumpli vacsora a grill alatt, közben átkevertem, végül cheddar-t reszeltem rá és egy utolsó 2 perces pironkodás és kis hűlés után a hősnek sonkával tálaltam afféle meleg salátaként, én pedig hús nélkül toltam be a sajttal bevont, ízes falatokat.

Az egyszerűség gyönyörködtet! Pláne egy csütörtök estén, amikor tudni lehet, holnap még péntek jön - munkával, még több munkával és túlórával. :-(

2009. július 7., kedd

Nektarinos szedres süti




A múlt havi Good Food-ban tetszett meg ez a recept, és a hozzá tartozó kép - viszont csak most érett be, hogy el is készítsem. Azt kell mondanom, megérte várni!!! Nagyon finom!

Igazi, gyorsan összedobható süti, aztán amíg a sütőben parkol, lehet mást csinálni. Én pl. kitakarítottam a fürdőt és sütöttem egy lecsót. Tehát tényleg nem kell őrt állni mellette.

Az eredeti recept őszibarackot és málnát ír a tésztára, de sztem ez egész évben variálható ízlés, kedv, és persze a "mibőlkapokszépet" faktor szerint. Nálam most a nektarin és a szeder nyert. Akkora szedrek mentek haza velem tegnap délután, mint ... Nem jut eszembe jó hasonlat, de igazán nagyok! :-)

Tamás két órára elpályázott úszni, közben mindennel ügyesen végeztem... talán 10-12 percig tartott, mire a pre-sütit a sütőbe toltam.

Hozzá:
  • 25 dkg vaj
  • 30 dkg kristálycukor (ebből legközelebb inkább kevesebbett teszek, vagy kevésbé édes fajtát)
  • fél vaníliarúd
  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg liszt + 1 tk. sütőpor
  • 5 dkg darált + egy maréknyi szeletelt mandula
  • 2 nagy nektarin - de kicsit többet is elbírna szerintem
  • 2/3 tálca szeder (kb. 10-12 szem)
Először egy közepes lábasban felolvasztottam a vajat és pár percre hűlni hagytam. Egy 20x30-as tepsit kivajaztam és liszteztem, majd félretettem.
A vajba öntöttem a cukrot, a vanília kikapart magjait és beleütöttem a tojásokat, majd az egészet simára kevertem.
Ezután két részletben hozzáadtam a lisztet, majd a darált mandulát és egy csipet sót, s minden részletnél alaposan elkevertem a masszát.

Végül az egészet az előkészített tepsibe öntöttem, a tetejére halmoztam a felszeletelt nektarint, majd a szeder szemeket (félbevágva), s rászórtam a szeletelt mandulát is.

180 fokos sütőben 40 percig sütöttem, majd fóliát borítottam rá és további 20 percre visszakerült a melegbe. Fogpiszkálóval ellenőriztem, s késznek nyilvánítottam.

Kb. fél órát-40 percet hűlni hagytuk, majd langyos melegen estünk neki az első szeleteknek.
Tamás szerint nem is túl édes, és amennyit gyors tempóban eltüntetett a tányérról, azt mondta nekem: finom! :-)

Biztosan próbálkozom még más gyümölcsvariációkkal is legközelebb... de azt hiszem, inkább a savanykás típusok a nyerők ide.

2009. július 5., vasárnap

Tejszínes, rókagombás csirke

... vagy inkább csirkés rókagomba? ... ha kihagyni nem is sikerült a húst (jééééééé!?), legalább az arányok kedvezőek voltak. :-)


Ahogy az előző poszt képén látható a hétvégi gombatermés egyik kincse... nos itt a másik. Szintén nagy kedvenc: a rókagomba. Természetesen felénk ennek sem a "szótári alakja" van használatban... a nép nyelve igen kreatív... Cereden ez a csirkegomba. Állítólag mert sárga, mint a csibe.

Nos ebből kaptam most anyukámtól kb. 30-40 dkg-t; s ebből lett a mai vacsora.

Kellett hozzá:
  • 1 csirkemell
  • 30-40 dkg gomba
  • kb. 4 dl tejszín
  • kb. 6 dkg vaj
  • petrezselyem (egy szép csokornyi - szintén otthonról, saját termés)
  • só, bors
Első körben a csirkét megmostam, és apró falatokra vágtam. A gombát szintén mostam és viszonylag nagyobb, de nem túl vastag szeletekre aprítottam.

A vaj felét egy méretes serpenyőben megolvasztottam, s kevés sóval megpirítottam rajta a csirkekockákat. Amikor már puhultak, hozzáadtam a maradék vajat és rádobtam a gombát is; sóztam, borsoztam, ráollóztam a petrezselyem leveleket, s kevergetve megvártam, míg elillan a lé, amit a gombadarabok engedtek.
Mire ez megtörtént, a hús és a gomba is nagyjából kész állapotba került, nem is maradt más dolgom, mint a serpenyőbe önteni a tejszínt és pár percig összerottyantani az egészet. Az ízek összeértek, a tejszín (15%) kicsit besűrűsödött, és közben a tészta is megfőtt.

Bevallom, nekem sokkal jobban ízlett volna, ha nincs benne a hús, csak a gomba... de Tamás sajnos ragadozó. :-) Azért így is finom volt... sőt! Azt mondta, nagyon, nagyon finom!

Hétvége Cereden




Hétvégén otthon voltunk... a régi otthon... És ha már az idő kegyesen megengedte, begyújtottunk a kis grillsütőben. És hogy mi van a fenti kép egyes részein?

A jobb felső sarokban két kis gerlebébi... a szüleim házának egyik ablaka alatti fára fészkelt egy gerlepár... és rögtön családot is alapítottak. :-)

A macsek szintén jobb oldalon nagymamámé... gyönyörűszép kis disznó, de megfogni, simogatni nem hagyja magát. :-(((

A kép középpontja szüleim hétvégi gombázásának egyik legszebb eredménye. Sajnos azonban a sok eső ellenére sincs vargánya-, vagy ahogy felénk mondják szepe-dömping. Annyi azért került, hogy kóstolásra elég legyen. ;-)

A grillezéshez tulajdonképp anyukám készítette elő a finom húsokat, a hamburgerrel viszont én kísérleteztem. Még csiszolni tervezem, de finom alappal indulunk...

Természetesen, mint az lenni szokott, dupla adag húst és miegyebet sütöttünk, mint amennyi elfogyott... de ezen már senki nem lepődik meg. A lényeg, hogy mindenki jóllakott és egy kis ideig együtt voltunk. Ízlett a mustáros, fokhagymás tarja, a hagymás, fűszeres csirke és a hamburger is, hogy a képviselőfánkról már ne is beszéljünk!

2009. július 3., péntek

Gyors paradicsomos melegszendvics




Jó, jó, ez igazából nem is egy recept... de talán egy gyors és finom vacsora ötlete. Tegnap dél óta semmit nem ettem, egészen 1/4 9-ig, úgyhogy súlykontroll ide-vagy oda, valamit muszáj volt összedobnom - mert elmenni ilyenkor, egy végigdolgozott, majd caplatott nap után tényleg nincs kedvem.

Kinyitottam a hűtőt és jajj... nem sok használható dolgot láttam benne. Hétvégére hazamegyünk és ilyenkor igyekszem a legjobban kiüríteni romlandó, felbontott tartalmak tárgykörben.

Találtam viszont:
  • 2 szál újhagymát
  • 2 koktélparadicsomot és 1,5 db. fürtöst
  • kacsazsírt (fél ek. kellett nekem)
  • félkész, sütnivaló mini bagett-eket
  • brie-t
Több se kellett nekem... míg a bagett-ek a sütőben pironkodtak, gyorsan megforgattam a felkarikázott hagymát a zsíron, beledobtam az apró kockákra vágott paradicsomot, sóztam, borsoztam, rottyantottam rajta egyet-kettőt... majd a kisült, félbevágott bagett-ekre kanalaztam, elosztva az adott mennyiséget, sajtot szeleteltem a kis szendvicsekre és grill alá toltam még 2-3 percre.

Semmi extra... de az íze... egy pohár finom vörösborral... ez is egy amolyan "néha a kevesebb több" típusú étel... és nagyon éhes is voltam - az tény! :-)