2009. augusztus 29., szombat

Hamis spagetti 'carbonara'




Tutifix, hogy ez nem az autentik recept... de valami hasonló... és finom... úgyhogy megtartjuk; variálásra is abszolút alkalmas.

Tésztaétel gyors ebédhez, vacsorákhoz, de semmiképp sem késő estére, mert igen laktató, sőt mondhatni, inkább nehéz fogás, ad a gyomornak feladatot rendesen.

Hozzávalók:
  • 5-6 dkg vaj
  • kisebb fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 ek. liszt (de nem óriás kanál púpozva!)
  • kb. 4-5 dl tej
  • 20 dkg sonka (füstölt az igazi)
  • 15 dkg sajt (nekem cheddar)
  • szerencsendió, só, bors
  • fél csomag spagetti
A vajat megolvasztottam egy nagyobb serpenyőben és megfonnyasztottam rajta a nagyon vékonyra szeletelt hagymát, illetve az összenyomott fokhagymát. Erre szórtam a lisztet, kevertem, kavartam párat, majd amikor már színe kezdett lenni, felöntöttem a tejjel, fokozatosan, hogy lássam, mennyire sűrűsödik be. Egy nem túl sűrű besamel-szerű szósz a cél.

Aztán sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele jócskán (ezt nagyon szeretjük) és hozzáadtam az apróra kockázott sonkát is. Így együtt sűrítettem pár percig, végül a reszelt sajtot is a szószhoz kevertem, felolvasztottam benne.

Az egészet összeforgattam a leírás szerint nem szétfőzött tésztával, 1-2 percet állni hagytam, végül tányérokra szedve kiültünk vele az erkélyre és jóízűen tekergettük a villánkra.

Azóta beindult végre a régen várt nyaralás, most is épp sziesztázunk... a szobánkban bújtunk el az isztambuli meleg elől...
Próbálgatjuk a török ételeket, desszerteket... biztosan lesz miről beszámolnom... Addig is szép nyárvéget mindenkinek!

2009. augusztus 25., kedd

Citromos, fügés rizsfelfújt




Tegnap úgy megkívántam a rizsfelfújtat, hogy amint hazaértem, muszáj volt nekilátnom. Még épp el is készült, mielőtt a fiúk elindultak volna a meccsre. Innen is gratulálunk, Debrecen! Végre valami siker a magyar fociban!

Szóval ha valaki hirtelen felindulásból szeretne valami tartalmas édességet, a rizsfelfújt igazán jó választás, pláne hogy az alap hozzávalók is általában megtalálhatók egy konyhában; mondjuk én egy kicsit cifráztam a dolgot:
  • 6 dl tej
  • 15-16 dkg rizs (ha lehet, valami jobbféle, mondjuk arborio)
  • fél citrom reszelt héja
  • 3+2 ek cukor
  • 3 tojás
  • csipet só
  • +
  • 2 ek citromos olívaolaj
  • 10-12 szem mini füge (aszalt)
Első körben a citromos olajon megforgattam párszor a rizst, felöntöttem a tejjel, hozzáadtam a cukrot és jó ragacsos tejberizst főztem belőle. Aztán kicsit hűlni hagytam és hozzáreszeltem a citromhéjat és belekevertem az apró darabokra vágott fügét.

Ezután szétválasztottam a tojásokat; a sárgáját kikevertem 2 ek cukorral, a fehérjét pedig csipetnyi sóval kemény habbá vertem.

A cukros sárga masszát belekevertem a rizsbe, majd szépen hozzáforgattam a fehérjehabot is, végül kivajazott formába öntöttem az egészet és 180 fokon kb. 20 percig sütöttem, míg a hab szép aranybarna nem lett a tetején.

A füge igazán finom volt a krémes rizsszemek között, a fiúk is csöndesen belapátolták az adagjukat.

2009. augusztus 18., kedd

Rakott patiszon




Mit mondjak? Egyáltalán nem egy fotogén étel... de az íze mindenért kárpótolt. Nem gondoltam volna, de Tamás olyan lelkesen tolta befelé, mintha a világ egyik legfinomabb fogása lenne a tányérján.

Otthonról kaptam friss patiszont a kertből, és nem a panírozott verzióra vágytam. Gondoltam, rétegezem ezzel-azzal, mi baj lehet belőle?!

Hozzávalók:
  • 1 közepes patiszon
  • 35 dkg darált sertéscomb
  • 2 dl sűrű paradicsomlé
  • 1 közepes hagyma
  • besamel szósz
  • 1-2 közepes húsos paradicsom
  • só, bors
  • 5 dkg sajt - most Grana padano maradék volt itthon
  • 3-3,5 dl tej
A patiszont meghámoztam és kibeleztem, majd vékonyabb szeletekre vágtam és egy kicsit besóztam.

A húst a felszeletelt hagymával és némi kacsazsírral megpirítottam, sóztam, borsoztam, végül a paradicsommal sűrű ragut készítettem belőle.

A besamel-hez kb. 4 dkg vajat felolvasztottam és elkevertem, megpirítottam benne kb. 2 ek. lisztet. Azért a kb. adagok, mert nem méricskéltem pontosan; nagyjából látni lehet, mennyi lisztet vesz fel a vaj. Ezután felöntöttem a tejjel és csomómentesre kevertem, s szépen besűrítettem a szószt, a végén pedig belereszeltem a sajtot is.

Aztán már csak egy tűzálló tálba kellett rétegeznem a fentieket... pár szelet patiszon, egy réteg ragu, néhány szelet paradicsom, rá néhány kanálnyi besamel; újra patiszon, ragu, paradicsom, besamel; végül patiszon, paradicsom, besamel és még egy kis reszelt sajt került az egész tetejére.

180 fokra előmelegített sütőbe toltam először tetővel, majd a tetőt levéve az étket, és 35-40 perc múlva tálaltam.

Mivel kevésbé lett sűrű, mint vártam, nem lehetett szépen tálalni, de ez legyen a legnagyobb probléma egy finom étellel.
Friss bagettel ettük, jól illett hozzá.

2009. augusztus 17., hétfő

Kacsasült almás-aszús párolt káposztával

Hétvégén anyukám születésnapját ünnepeltük nálunk, így hát én készítettem az ebédet. Hagymalevessel indítottunk, erről már szóltam korábban. A második fogás pedig ez a szépséges kacsasült volt, hagymás krumplival és almás-aszús párolt lilakáposztával. Utóbbi ötletét Ízbolygótól lestem, és saját kereteimre szabtam.

És íme az ebéd:

ELŐTTE



UTÁNA


Kora reggel elzarádokoltam a Fény utcai piacra és nagyon szép kacsacombokat szereztem vállalható áron. Az elkészítés inkább időt mint macerát igényelt, de ez is volt a terv; amíg a többi dolog elkészül, a kacsa önállóan teszi a dolgát a sütőben.

Szóval a combokat megmostam, sóztam, borsoztam, majd bőrrel lefelé egy nagy tepsibe fektettem. A kakukkfüvet megmostam és nagyjából felaprítottam, így szórtam a kacsára egy kis cserépnyi nagy részét. Ezután minden combra került 1-1 szelet paradicsom, pár kockányi fehér paprika és kevés hagyma is (most új és vörös vegyesen).

Kevés vizet öntöttem a hús alá, lealufóliáztam a tepsit, és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. 1 órán át sült a hús így, majd kivettem a tepsit, a combokat megfordítottam, visszaügyeskedtem a fóliát és újabb 1 óra következett 190 fokon.

Végül megszabadítottam a kacsát a fóliától, és kb. 200 fokon gyönyörűséges piros-ropogósra sütöttem a combokat.

Nem száradt ki, nem sült túl, kellett neki ennyi idő, hogy porhanyós, puha és ízletes legyen, a húson pedig ahhh... mennybemenetel... ott a leírhatatlan bőr, amit nem lehet nem megenni.

Aszús-almás párolt lilakáposzta

Hozzá:
  • egy közepes fej káposzta fele
  • 1 közepes fej hagyma
  • 2 alma (savanykás)
  • 2 dl tokaji aszú
  • barnacukor
  • só, bors, őrölt kömény
  • kacsazsír
A káposztát felvágtam vékonyabb "szeletekre", amik ugye csíkokra hullnak, majd óvatosan sóztam és állni hagytam kb. 10 percig.
Egy nagyobb serpenyőben kacsazsírt olvasztottam (kb. 2 ek), megüvegesítettem rajta a felaprított hagymát, majd erre dobtam rá a káposztát. Kevertem, kavartam, borsoztam, köményeztem, majd fedő alatt jó 20-25 percig pároltam - amihez épp elég nedvességet eresztett.
Ezután hozzákockáztam az almákat, ráöntöttem a bort (volt egy kis maradék egy üveg 5 puttonyos aszúból... beleengedtük), összeforgattam, majd egy csapott evőkanálnyi barnacukorral indítottam a célegyenesbe a köretet. Amikor a cukor karamellizálódott és szépen bevonta a káposztát az íz, ez is elkészült.

Konyhatitok, de a kacsasült alatt maradt kincset (fűszeres zsír) elmentettem, ma ebből készült a reggeli:



Pecsenyezsírral megkent bagett szeletek, sütőben pirítva, friss kerti zöldségekkel. Nyami! :-)

2009. augusztus 13., csütörtök

Csavarhúzó citromos bukéval, garnéla nyárson


A tegnapi vacsora.. amiről sejtettem, hogy nem lesz egy sportolás után nagy szeretettel fogadott és laktató valami... de azért nekiláttam. És főztem mellé kukoricát is... tegnap a Lehelen még találtam pár zsengébbnek tűnő darabot.



Előzetes félelmeim csak részben igazolódtak be. Nagy tetszést aratott a vacsora, de azért egy óra múlva elkopott némi tengeri is. :-)
Egyébként azt állította a fogyasztó vendég, hogy eddig ez a tészta + rák kombó sikerült a legjobban.


A nyársak így készültek:
A maradék garnélámat használtam el most... kb. 15-18 dkg volt még. Egyenként felkínlódtam őket a nyársakra, igyekezve a legkevesebb kárt tenni a húsban, és egészen addig visszahelyeztem mindet a hűtőbe, míg mindennel kész nem voltam.

Amikor a szósz elkészült, a tészta kifőtt és e kettő egymásra lelt, egy nagyobb serpenyőben olívaolajat hevítettem, benne 3 nagyobb gerezd felszeletelt fokhagymával és pici sózás után ebben sütöttem meg a garnélákat, oldalanként kb. szűk 1-1 percig; végül mehettek is a tányérokra.

A szósz:
Egy doboz paradicsom pürét (ami általában Mutti Polpát jelent nálam) felmelegítettem, hozzáadtam egy nagy evőkanálnyi citromos olívaolajat, sót, borsot és bazsalikomot, majd lassan rotyogtattam kicsit. Amikor épp úgy éreztem, jött még bele kb. 3-4 evőkanálnyi tejszín, újra a rotyogás, kóstolás és kész is.

A tésztafőzésen kívül semmi más dolgom nem akadt, majd amikor elkészültek a dugóhúzók, összeforgattam a szósszal, tényérokra ügyeskedtem és feldíszítettem a nyársakkal.

Olyan lelkesen fogtunk az evéshez, hogy teljesen elfeledkeztünk a hűtőben csücsülő Grana Padano sajtról, amit direkt mostanra vettem. :-/ Na sebaj, majd kitalálok hozzá egy újabb fogást. :-)

2009. augusztus 11., kedd

Csirke-bacon tekeredli

Nos, ezt a nevet nyerte a keresztségben...



Egyébként nem egy komoly recept, inkább csak egy ötlet... Tegnap este borsófőzeléket készítettem a fociról hazaérkező férfiembernek, és mivel halálosan unalmasnak tartom már a pörkölt / hagymás sült csirke váltakozását feltét szerepben, most kicsit másképp láttam hozzá.

Vettem egy csomag bacon szalonnát, 1,5 közepes csirkemellet (vagy egy jó nagy is elég) és egyéb nem is kellett hozzá... illetve de, egy kevés só és bors.

A csirkemellet megmostam és vastagabb ujjnyi csíkokat késeltem belőle. Óvatosan sóztam, hisz a bacon is elég sós, plusz borsoztam az íze kedvéért, majd ügyesen betekertem a szalonnával minden kis húsdarabot.

Tepsibe pakoltam mindet, kb. 0,5 dl vizet öntöttem alá és alufólia alatt, 190 fokon kb. 15-18 percig, plusz az alufóliát levéve, 220 fokon 10 percig sütöttem, hogy a bacon szépen meg is piruljon.

Jó ötlet volt... finom, újszerű feltét került a főzelékre. Omlós csirkehús, ami a szalonnának köszönhetően nem száradt ki egy csöppet sem.

Lecsós sertésszűz

Avagy amit a szezon és a gyomor megkíván.



Igazi nyári vasárnapi ebéd. Persze tudni kell, hogy ehhez is kell a tűzhely, de szerencsére kicsit lehűlt az idő épp.

Szombaton eszembe jutott, hogy még nincs semmi terv a másnapi ebédhez. Gyorsan beletúrtam a fagyasztóba - ez van ha már nincs kedvem elmenni bevásárolni csak 1-2 hozzávalóért -, és kihalásztam az utolsó, otthonról zsákmányolt szűzpecsenyét. És beugrott, mi az az étel, amit Tamás előszeretettel választ tradicionálisabb éttermekben - s miben szokott csalódni is ugyanakkor. A lecsós szűzérme.

Tehát itt volt az alkalom, hogy egy igen jó verzióval álljak elő; és azt hiszem, ez sikerült is.
Persze nincs titkos recept, csak finom nyári hozzávalók, jó minőségű hús és persze ami elengedhetetlen: az étvágy.

Miből készült?
  • kb 30 dkg szűzpecsenye
  • 3 nagyobb TV paprika
  • 5 szép nagy fürtös paradicsom
  • 2 nagy fej hagyma
  • 1 félujjnyi szelet császárszalonna (füstölt, főtt)
  • kacsazsír
  • só, bors
Úgy kezdtem hozzá, mintha lecsót sütnék... felcsíkoztam a szalonnát, felszeleteltem a hagymát, felkockáztam a paprikát és a paradicsomot.
A szalonnát pirítani kezdtem, de mivel elég húsos volt, így egy kis kacsazsír is került alá, hogy ne égjen le.
Hozzádobtam az aprított hagymát és lassan pirítottam együtt a szalonnával. Amikor kezdett üvegesedni, hozzáadtam a paprikát is és 1-2 percig hagytam őket, néha belekeverve.

A húst sóztam, borsoztam egy kicsit, majd a hagymás paprikás ragut odébb tologatva minden oldalára kérget fehérítettem.

Amikor a hús nedvei bennrekedtek, beletoltam a paradicsomot a serpenyőbe, sóztam, borsoztam az egészet és fedő alatt lassan párolni kezdtem. A paradicsomokból kieresztett lé épp elég volt ahhoz, hogy a hús megpuhuljon benne, és persze közben magába szívja a zöldségek finom ízét.

Néha belekeverve kb. 3/4 óra kellett lassú tűzön, míg a hús átpuhult, aztán levettem a fedőt, kiemeltem a húst, feljebb emeltem a hőfokot és elpárologtattam a felesleges nedvességet a lecsóból. A húst közben felszeleteltem és úgy tettem vissza a lecsós szaftba, hogy bevonja az ízes zöldségragu.

Sütőben párolt/pirult krumplival ettük... nagy megelégedéssel.

2009. augusztus 9., vasárnap

Nektarinos cobbler

Íme, nálunk is elkészült a cobbler. Annyi blogon olvastam dicsérő szavakat róla, hogy kipróbáltam én is - nektarinos változatban.




Nos nem állíthatom, hogy osztatlan sikert aratott nálunk... 1:1 arányban hoztuk ki a végereményt. Tamás annyi mondott néhány falat után: "tényleg finom... meg ízlik is... csak én ezt nem annyira szeretem... - ... nem elég csokis". :-))) És valóban, egyáltalán nem csokis; de talán már említettem, hogy nálunk a desszert többnyire csak csokis lehet, ha be akar vágódni. :-/
Nekem azért ízlett... nagyon tetszett az alul lévő krémes, mázas barackréteg... és jól esett langyosan, hideg fagyival körítve.

A recept nálam is ugyanaz, mint Ancsikánál és Lila Fügénél... de azért leírom ide is.

Hozzávalók az alsó réteghez:
  • kb. 60 dkg gyümölcs, megpucolva, darabolva
  • 2 ek. étkezési keményítő
  • 2 ek. barnacukor
  • 1 vaníliarúd - magok kikaparva

Egy tűzálló tálban a fentieket összekevertem, és állni hagytam, míg összedobtam a tésztát.

Tészta hozzávalói:
  • 25 dkg liszt
  • 5 dkg cukor
  • csipet só
  • 1 csomag sütőpor
  • 10 dkg hideg vaj
  • 1 tojás
  • 1,5 dl tejszín
A lisztet, cukrot, sót, sütőport vegyítettem, majd a hideg, felkockázott vajat elmorzsoltam a szárazanyagokban.
A tojást kicsit felvertem a tejszínben, majd hozzáöntöttem az egészet a lisztes vajas tésztalaphoz, és egy fakanállal masszát kevertem belőle, amit aztán egy evőkanál segítségével kis galuskák formájában a gyümölcsre helyeztem. Nem kell, hogy teljesen belepje a tészta, sütés közben összeérnek a tésztahalmok a rések fölött.

170-180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig sütöttem és kicsit hűlni hagytam, mielőtt tálaltam.

2009. augusztus 7., péntek

Életem első pizzája!




Gyakori főzőcskézés ide vagy oda, eddig még sosem sütöttem pizzát. Valahogy úgy voltam vele... nem éri meg. Nos... ha az anyagiakra gondolok, továbbra sem éri meg... és tulajdonképpen nem pipáltam le a kedvenc olasz éttermünk pizzáját se... MÉG! :-)))
De mindezek mellett az élmény sokkal de sokkal nagyobb, mint gondoltam. Az én saját pizzám, tésztástól, szószostól, cakli-pakli! És ez nagyon jó - legyek akár gyerekes ezért.

A szeptemberi GoodFood magazinban találtam egy igen könnyűnek ígérkező tészta receptet, a szószt pedig már saját kútfőből, egyszerű megoldással dobtam össze. Az pedig, hogy a feltétek skálája milyen széles lehet, mindenki tudja... csak a hűtő vagy a fantázia szab határt, bár én inkább az egyszerűbb megoldásokat szeretem.

A tészta hozzávalói:
  • 450 g liszt
  • 7 g-os tasak instant élesztő
  • 350 ml meleg víz
  • 2 evőkanál extra szűz olívaolaj
  • 2 tk só
Egy keverőtálba tettem a kimért lisztet, majd jól elvegyítettem az élesztővel és a sóval. Ezután hozzáadtam a meleg vizet és az olajat és egy fakanállal masszát kutyultam belőlük. Lefedve 15 percig állni hagytam - a recept szerint ez a kulcsa annak, hogy később nem kell karszakadásig gyúrni a tésztát.

Szóval 15 perc után lisztezett felületen 1-2 percig gyurmáztam a tésztával, míg jól össze nem állt és nem mutatta azt az arcát, amire még az otthoni konyhából emlékszem, hogy mutatnia kell.
Ekkor visszatettem a tálba, olajozott fóliával és egy konyharuhával is letakartam majd megvártam, míg bő duplájára megkel - ehhez kb. 20-25 perc kellett.

Közben elkészítettem a pizzaszószt: egy doboz Mutti Polpa paradicsompürét felforraltam 1 evőkanál olívaolajjal, sóztam, borsoztam valamint tettem bele bőkezűen bazsalikomot és oregánót. Rottyant egyet és már kész is volt.

Végül a megkelt, levegős tésztát kisebb részekre csipkedtem és jó esetben kör(szerű) alakúra nyújtogattam a kezemmel, valahogy úgy, ahogy a pizzériákban is szokták... forgattam a szélénél fogva és engedtem nyúlni. (Lehet h evidens, nekem a tapasztalás hozta: a lecsípett részek oldalait kicsit megliszteztem, h ne ragadjanak, hanem beléjük tudjak kapaszkodni.)

Sütőpapíros sütőlemezre tettem a tésztákat, megkentem szósszal és jöhettek is a feltétek. Én most serrano sonkát, friss paradicsomot, hagymát és sajtot (Pannónia volt itthon, legközelebb majd a jó öreg parmezánnal próbálkozom) variáltam többféleképpen.

230-240 fokra előmelegített sütőben nagyjából 12 perc alatt sültek készre (3 fordulóban) a kis pizzáim és szerencsére sikert arattak. Nekem a hagymás paradicsomos sajtos lett a kedvencem.

2009. augusztus 6., csütörtök

Édeskrumpli-csirke korongok

AUGUSZTUS, HŐSÉG, NAPSÜTÉS, TÜSZŐS MANDULAGYULLADÁS... melyik kifejezés nem illik a sorba? :-)

Nos igen, érdekes dolgokat tudok produkálni, bár meggyőződésem, hogy ebben sokat segített az irodában dühöngő légkondis hőmérséklet is. :-/
A lényegen azonban sajnos nem változtat: ezer tű szúr a nyelőcsövembe, ha nyelni próbálok... tehát "éljen" az antibiotikum! :-(
Enni viszont azért nem árt néha... gyorsat, könnyen összedobhatót; mint pl. ezek a lenti kis halmok is. Néhány hozzávaló, kis türelem és máris fogyasztható.



Tényleg igyekeztem nem túlbonyolítani, de újfent beigazolódott: az egyszerűség gyönyörködtet!

Hozzávalók:
  • 2 közepes édesburgonya
  • 1/2 csirkemell filé
  • 1,5 dl tejszín
  • sajt (nekem most Maasdamer)
  • olívaolaj
  • só, bors
Talán 45 perc telt el a tálalásig egészen a burgonyák meghámozásától, tehát tényleg nem egy időigényes lakoma.

Első lépésként megtisztítottam a krumplikat és női ujjnyi vastagra szeleteltem. Egy tepsi aljába sütőpapírt terítettem és olívaolajat spray-ztem rá. Erre pakoltam a narancsszínű karikákat szépen egymás mellé, majd újabb spray-zés és kis sózás következett.

A csirkemellet is jól megmostam, a maradék hártyát eltüntettem róla, kis szeleteket vágtam belőle és 1-2 kisebb klopfoló ütéssel igazítottam helyre a vastagabb résztvevőket - majd sót és borsot tekertem rájuk.

Ezután már csak annyi dolgom maradt, hogy a burgonyakarikákra fektettem 1-1 szeletnyi csirkehúst és az egészet meglocsoltam a tejszínnel.

Alufóliával lefedtem a tepsit és az egészet betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe - úgy 20-25 percre. Végül levettem a fóliát, a hőfokot 200-ra erősítettem és betakartam a halmokat reszelt sajttal, így tettem vissza a melegre.
Innentől már csak annyi időre volt szükség, míg a sajt jól ráolvadt a húsokra, a tejszín pedig besűrűsödött.



Tamás kétszer is repetázott. Ezt nagyon bírom! :-)

2009. augusztus 4., kedd

Kezemben a centi

Még bő 3 hét és végre kiszakadhatunk innen... munkából, a megszokott dolgok közül. Alig bírom kivárni. Addig is tépem a centit és megfogadtam, h jó leszek, a mozgás mellett igyekszem nem össze-vissza mindent enni, pláne este.

Így esett, h tegnap egyáltalán nem ettem a főztömből... Tamásnak összedobtam egy kis gombás csirkét... én pedig egy igen finom salátát nyomtam be.

Gombás, tejszínes csirke

Hozzá:
  • egy nagyobb csirkemell fele, felkockázva
  • 6-7 fej csiperke gomba, szeletelve
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • petrezselyem
  • tejszín
  • só, bors, olívaolaj
Persze, persze, semmi extra, de hét közben minden tiszteletem azé, aki este fél8kor munkából hazaesve egyéb rettentő érdekességeket varázsol az asztalra.
Szóval annyi történt, hogy a felaprított hagymát kevés olajon megfonnyasztottam kicsit, majd rádobtam a csirkekockákat. Pár percig, kb. míg minden oldaluk elkezdett fehéredni, forgattam a serpenyőben, közben sóztam, borsoztam, majd jöhettek a gombaszeletek és egy jó adag petrezselyem. Fedő alatt pároltam puhára a csirkét a továbbiakban, majd amikor már kezdett a megfelelő állapotban kerülni (kb. 10-12 perc), levettem a fedőt és elpárologtattam a gombából még ottmaradt vizet.
Ezután már csak annyi dolgom maradt, h ráöntöttem az egészre 2 dl tejszínt és ezzel is összefőztem. Amikor a szósz kezdett besűrűsödni, elkiáltottam magam: KÉSZ! És már ugrott is teríteni az éhes farkas. :-)

Közben pedig gyorsan összedobtam a salátámat édes paradicsomból (3 közepes), fekete olajbogyóból és holland Maasdamer sajtból. Nem volt nagy varázslat, a felkockáz, összekever elvet követtem. :-)

Terveztem még meglocsolni kevés citromos olívaolajjal, de elmaradt. Annyira szeretem ezt az érett, édes paradicsom ízt, h semmi mással nem akartam elvenni róla a figyelmet.

2009. augusztus 3., hétfő

Cserpes joghurt

Hogy ez milyen nagyon jó!



Nemrég nyílt a munkahelyemtől pár lépésnyire egy pékség, ahol Cserpes tejtermékeket is lehet kapni. Eddig csak a kefírt fogyasztottam gyakran, mivel reggelire nekem nem igazán jönnek be az édes ízek, a sós a nyerő. Na az a kefír már megér egy misét! Sűrű, ízes, igazi kefír no, ez a lényeg benne!

Viszont mivel ma sokáig dolgozom, és így az ebédet rég elfelejtve megkordul az ember gyomra, gondoltam, leugrok valami harapnivalóért. És akkor beugrott, h többen dícsérték már a joghurtot.

Vettem hát egy epreset (nálam ez az alap - de rengeteg féle van), hozzá egy brióst... nos hadd fejezzem ki egyszerűen és hatásosan magam: BAROMI FINOM! Alul eperpüré, felette pedig a sűrű, krémes natúrjoghurt. Csak egy kis kevergélés és kész az epres csoda! Megtaláltam az ideális uzsonnára valót!

Egyébként elsőre azt gondoltam, nem olcsó... viszont ha számolunk... 250 g jó minőségű joghurt, 195 Ft-ért... mennyiségre pont duplája egy bifiduszos doboznak, és árban sem lehet több - ha nincs valami akciós megoldás. Máris csitul a pénztárcám is. Bár tény, h sec-perc alatt elfogyott az egész doboz! :-)))