2009. augusztus 7., péntek

Életem első pizzája!




Gyakori főzőcskézés ide vagy oda, eddig még sosem sütöttem pizzát. Valahogy úgy voltam vele... nem éri meg. Nos... ha az anyagiakra gondolok, továbbra sem éri meg... és tulajdonképpen nem pipáltam le a kedvenc olasz éttermünk pizzáját se... MÉG! :-)))
De mindezek mellett az élmény sokkal de sokkal nagyobb, mint gondoltam. Az én saját pizzám, tésztástól, szószostól, cakli-pakli! És ez nagyon jó - legyek akár gyerekes ezért.

A szeptemberi GoodFood magazinban találtam egy igen könnyűnek ígérkező tészta receptet, a szószt pedig már saját kútfőből, egyszerű megoldással dobtam össze. Az pedig, hogy a feltétek skálája milyen széles lehet, mindenki tudja... csak a hűtő vagy a fantázia szab határt, bár én inkább az egyszerűbb megoldásokat szeretem.

A tészta hozzávalói:
  • 450 g liszt
  • 7 g-os tasak instant élesztő
  • 350 ml meleg víz
  • 2 evőkanál extra szűz olívaolaj
  • 2 tk só
Egy keverőtálba tettem a kimért lisztet, majd jól elvegyítettem az élesztővel és a sóval. Ezután hozzáadtam a meleg vizet és az olajat és egy fakanállal masszát kutyultam belőlük. Lefedve 15 percig állni hagytam - a recept szerint ez a kulcsa annak, hogy később nem kell karszakadásig gyúrni a tésztát.

Szóval 15 perc után lisztezett felületen 1-2 percig gyurmáztam a tésztával, míg jól össze nem állt és nem mutatta azt az arcát, amire még az otthoni konyhából emlékszem, hogy mutatnia kell.
Ekkor visszatettem a tálba, olajozott fóliával és egy konyharuhával is letakartam majd megvártam, míg bő duplájára megkel - ehhez kb. 20-25 perc kellett.

Közben elkészítettem a pizzaszószt: egy doboz Mutti Polpa paradicsompürét felforraltam 1 evőkanál olívaolajjal, sóztam, borsoztam valamint tettem bele bőkezűen bazsalikomot és oregánót. Rottyant egyet és már kész is volt.

Végül a megkelt, levegős tésztát kisebb részekre csipkedtem és jó esetben kör(szerű) alakúra nyújtogattam a kezemmel, valahogy úgy, ahogy a pizzériákban is szokták... forgattam a szélénél fogva és engedtem nyúlni. (Lehet h evidens, nekem a tapasztalás hozta: a lecsípett részek oldalait kicsit megliszteztem, h ne ragadjanak, hanem beléjük tudjak kapaszkodni.)

Sütőpapíros sütőlemezre tettem a tésztákat, megkentem szósszal és jöhettek is a feltétek. Én most serrano sonkát, friss paradicsomot, hagymát és sajtot (Pannónia volt itthon, legközelebb majd a jó öreg parmezánnal próbálkozom) variáltam többféleképpen.

230-240 fokra előmelegített sütőben nagyjából 12 perc alatt sültek készre (3 fordulóban) a kis pizzáim és szerencsére sikert arattak. Nekem a hagymás paradicsomos sajtos lett a kedvencem.

Nincsenek megjegyzések: