2009. augusztus 29., szombat

Hamis spagetti 'carbonara'




Tutifix, hogy ez nem az autentik recept... de valami hasonló... és finom... úgyhogy megtartjuk; variálásra is abszolút alkalmas.

Tésztaétel gyors ebédhez, vacsorákhoz, de semmiképp sem késő estére, mert igen laktató, sőt mondhatni, inkább nehéz fogás, ad a gyomornak feladatot rendesen.

Hozzávalók:
  • 5-6 dkg vaj
  • kisebb fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 ek. liszt (de nem óriás kanál púpozva!)
  • kb. 4-5 dl tej
  • 20 dkg sonka (füstölt az igazi)
  • 15 dkg sajt (nekem cheddar)
  • szerencsendió, só, bors
  • fél csomag spagetti
A vajat megolvasztottam egy nagyobb serpenyőben és megfonnyasztottam rajta a nagyon vékonyra szeletelt hagymát, illetve az összenyomott fokhagymát. Erre szórtam a lisztet, kevertem, kavartam párat, majd amikor már színe kezdett lenni, felöntöttem a tejjel, fokozatosan, hogy lássam, mennyire sűrűsödik be. Egy nem túl sűrű besamel-szerű szósz a cél.

Aztán sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele jócskán (ezt nagyon szeretjük) és hozzáadtam az apróra kockázott sonkát is. Így együtt sűrítettem pár percig, végül a reszelt sajtot is a szószhoz kevertem, felolvasztottam benne.

Az egészet összeforgattam a leírás szerint nem szétfőzött tésztával, 1-2 percet állni hagytam, végül tányérokra szedve kiültünk vele az erkélyre és jóízűen tekergettük a villánkra.

Azóta beindult végre a régen várt nyaralás, most is épp sziesztázunk... a szobánkban bújtunk el az isztambuli meleg elől...
Próbálgatjuk a török ételeket, desszerteket... biztosan lesz miről beszámolnom... Addig is szép nyárvéget mindenkinek!

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Tutifix, hogy ez nem az autentik recept... de valami hasonló... "

Nem, sajnos még csak nem is hasonló:) Az eredeti carbonara, az egy piritott szalonnakockákkal és őrőlt borssal bőségesen megszórt, felvert nyers tojás és reszelt parmezán keverekével elkevert tészta...
Azért biztos ez is finom:)

Zsuci írta...

He-he... hát ez van. :-)

Viszont nekem tényleg nagyon hasonlított az íze arra az ételre, amit itthon 'carbonara' néven lehet kapni.

Persze ha a többi külföldi finomság magyar verziójából indulok ki, akkor ez semmit nem jelent.

De legyen akkor sonkás-sajtos spagetti, ez tán helytállóbb.

Bombadil Toma írta...

Én voltam a névtelen, csak valami miatt nem tudtam a profilommal kommentelni.

Amit leírtál, az inkább a magyar vendéglátásban elterjedt "átértelmezése" a carbonarának:) Sok étteremben pizzériában hasonlóképpen elkészített tésztát adnak carbonáraként. Nem mondom, hogy rossz, mert nyilván nem az, csak éppen nem carbonara...
boccs az okoskodásért, de én nagy olasz tészta és rizottó mániás vagyok és nem tudom megállni:))
ha kiváncsi vagy az "autentikus" receptre:
http://tomakonyha.blogspot.com/2007/12/spaghetti-alla-carbonara.html

Zsuci írta...

Igen, az sejthető volt nekem is, hogy itthon az éttermekben nem az igazi carbonara-t lehet kapni... azért is'hamis' az enyém is. Egyébként így az eredeti recept nyomán nem értem, miért lenne ez nehezebb... vagy inkább csak drágább és ez vele a baj. Majd egyszer kipróbálom. Addig maradhat ez sajtos, sonkás tészta is.

Hozzáteszem Rómában jártamkor azért ettem ott is olyan tésztát, amit nem tennék ki az ablakba...

Bombadil Toma írta...

valószínű, azért variálták át így a carbonarat a magyar vedéglátásban, mert az eredeti nem eltartható. csak frissen, azonnal tálalva jó, a tálalópultban/melegítőben nem áll el. meg talán a nyers tojásos tésztát is nehezebb beadni a magyaroknak, mint a tejszínest vagy besamelest:)
pedig érdemes kipróbálni, az egyik legfinomabb tészta...
én a carbonarán szoktam lemérni a helyet, ha egy új olasz étterembe tévedek. ha nem az eredi alapján készítik, az volt az utolsó látogatásom:)

az olaszoknál sem minden jó...:)