2009. augusztus 11., kedd

Lecsós sertésszűz

Avagy amit a szezon és a gyomor megkíván.



Igazi nyári vasárnapi ebéd. Persze tudni kell, hogy ehhez is kell a tűzhely, de szerencsére kicsit lehűlt az idő épp.

Szombaton eszembe jutott, hogy még nincs semmi terv a másnapi ebédhez. Gyorsan beletúrtam a fagyasztóba - ez van ha már nincs kedvem elmenni bevásárolni csak 1-2 hozzávalóért -, és kihalásztam az utolsó, otthonról zsákmányolt szűzpecsenyét. És beugrott, mi az az étel, amit Tamás előszeretettel választ tradicionálisabb éttermekben - s miben szokott csalódni is ugyanakkor. A lecsós szűzérme.

Tehát itt volt az alkalom, hogy egy igen jó verzióval álljak elő; és azt hiszem, ez sikerült is.
Persze nincs titkos recept, csak finom nyári hozzávalók, jó minőségű hús és persze ami elengedhetetlen: az étvágy.

Miből készült?
  • kb 30 dkg szűzpecsenye
  • 3 nagyobb TV paprika
  • 5 szép nagy fürtös paradicsom
  • 2 nagy fej hagyma
  • 1 félujjnyi szelet császárszalonna (füstölt, főtt)
  • kacsazsír
  • só, bors
Úgy kezdtem hozzá, mintha lecsót sütnék... felcsíkoztam a szalonnát, felszeleteltem a hagymát, felkockáztam a paprikát és a paradicsomot.
A szalonnát pirítani kezdtem, de mivel elég húsos volt, így egy kis kacsazsír is került alá, hogy ne égjen le.
Hozzádobtam az aprított hagymát és lassan pirítottam együtt a szalonnával. Amikor kezdett üvegesedni, hozzáadtam a paprikát is és 1-2 percig hagytam őket, néha belekeverve.

A húst sóztam, borsoztam egy kicsit, majd a hagymás paprikás ragut odébb tologatva minden oldalára kérget fehérítettem.

Amikor a hús nedvei bennrekedtek, beletoltam a paradicsomot a serpenyőbe, sóztam, borsoztam az egészet és fedő alatt lassan párolni kezdtem. A paradicsomokból kieresztett lé épp elég volt ahhoz, hogy a hús megpuhuljon benne, és persze közben magába szívja a zöldségek finom ízét.

Néha belekeverve kb. 3/4 óra kellett lassú tűzön, míg a hús átpuhult, aztán levettem a fedőt, kiemeltem a húst, feljebb emeltem a hőfokot és elpárologtattam a felesleges nedvességet a lecsóból. A húst közben felszeleteltem és úgy tettem vissza a lecsós szaftba, hogy bevonja az ízes zöldségragu.

Sütőben párolt/pirult krumplival ettük... nagy megelégedéssel.

1 megjegyzés:

atmosfairy írta...

Ez volt az első recept, amit megnéztem. EZ lett életem első lecsója. Tócsnival tálaltam, mert úgy éreztem, ez illik hozzá nekünk. Eszméletlen hálás vagyok a receptért, mert én utálom a lecsót, de ez isteni finom lett. KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM. :-********