2009. szeptember 29., kedd

Menza retro - krumplis tészta

Hétvégén próbáltam előre betervezni néhány ételt, hogy hozzávalókkal készülhessek, és megkérdeztem az örökké éhes férfit is, mit enne. Nos ez az egyik kérdés, amivel fel lehet bosszantani - hisz mit tudja ő, hogy mit enne majd kedden és egyébként is... hisz jól tudom, hogy neki csak az kell hogy legyen hús meg mellé valami... na de ha annyira akarom, akkor tessék, itt egy ötlet, legyen ... KRUMPLISTÉSZTA!
(Mert ugye az hús meg mellé valami. :-))) No de sebaj, ennél nehezebbet soha nem kérjen - bár sosem készítettem még, de nem tűnik nagy ördöngösségnek.)



Szóval így tervelődött ki a tegnapi vacsora... és ugyan későn értem haza, nem volt nagy erőfeszítés összehozni. A verdikt szerint nem pont olyan, mint a nagyikáé volt, de az ilyesmi nem szokott letörni. Megkóstoltam és szerintem kifejezettem jobb lett, mint amiket anno menzán van szoci kisvendéglőkben lehetett kapni. (Kb. akkoriban ettem utoljára.)

Plusz előnyére szól, hogy éhes szájak táplálására igen alkalmas, hisz igazi bomba... szénhidrátból... krumpli + tészta kombó... anyám borogass. De néha jó az ilyesmi. Nekem is ez lesz ma az ebédem. No igen, és kiváló hónap végi kaja, csupa olyan hozzávalóból, amiket általában tart otthon az ember szorgos lánya.

Nos ami kell hozzá:
  • 3 szelet füstölt szalonna
  • 2 kisebb fej vöröshagyma (vagy egy nagy)
  • 2 paradicsom
  • 1 TV paprika
  • 1 tk. őrölt csemege paprika
  • kb. 3/4 kg krumpli hámozva, felkarikázva
  • só, bors, víz
  • 20-25 dkg fodros kocka
Először a szalonnát felcsíkoztam és jól kisütöttem, majd ezen megfonnyasztottam a hagymát, rácsíkoztam a paprikát és hozzádobtam a felaprított paradicsomot, tehát szinte mintha egy lecsót indítottam volna. Sóztam és együtt rotyogtattam lassú tűzön, míg felkarikáztam a krumplit.

Ezután a tűzről félrehúztam a serpenyőt és egy púpos teáskanál őrölt paprikát szórtam rá, kicsit elkevertem és hozzátettem egy maréknyi krumplit is.
Visszatoltam a tűzre és belepakoltam a többi krumplikarikát is, jól elkevertem és felöntöttem annyi vízzel, hogy ne lepje el teljesen. Megvártam míg az egész újra felforr, lefedtem és lassú tűzön addig pároltam, míg a krumpli nagyjából megpuhult.
Utána fedő nélkül addig rotyogtattam az egészet, míg jól besűrűsödött és a karikák kezdtek széttöredezni.

Végül az elkészült paprikás krumplit (mert ugye!) összekevertem az időközben kifőtt tésztával és 1-2 percet barátkozni hagytam őket. Nem törtem össze teljesen a krumplit, mint anno a menza verzióban - szeretem látni legalább nagyjából, hogy mit eszem.

Némi kis savanyúság illik hozzá, de nálunk ez most nem volt kívánság. Van ilyen.

2009. szeptember 27., vasárnap

Almás süti mazsolával és mogyoróval

Csütörtök este "dobtam össze" ezt a sütit - bár a sütési idő miatt nem egészen érvényes az összedobni szó. De az előkészítés nem egy hosszas huzavona. És az eredmény igen finom.



GoodFood recept, és mostantól már alaptézisként kezelem, hogy ha az, hát a cukormennyiségeket csökkenteni kell. Egyébként a tészta pont olyan, amilyennek egy őszi, szívmelengető sütit elképzelek - puha, omlós, egyáltalán nem száraz.

Hozzávalók:
  • 100 + 50 g + 1 ek. vaj
  • 175 g + 85 g + 1+1 ek. barna cukor (én demerara-t és sima barna nádcukrot használtam; és legközelebb biztosan csökkentem a mennyiségeket legalább 3/4ére!)
  • 2 közepes alma
  • 2 tojás
  • 1 tk. vanília kivonat
  • 200 g + 25 g liszt (egy része lehet teljes kiőrlésű)
  • 1 tk. sütőpor
  • fél + fél tk. őrölt fahéj
  • 1-1,5 dl tej
  • 20 nagy marék pörkölt mogyoró darabosra aprítva
Először egy evőkanálnyi cukrot és egy evőkanálnyi vajat összeolvasztottam és karamellizáltam, majd ebbe forgattam bele a meghámozott, felkockázott almát, míg pár perc alatt szép barnás színe nem lett és sűrű karamell vonta be. Aztán félretettem, hogy kihűljön.

Egy keverőtálban az ujjaimmal durván összedolgoztam 50 g vajat, 85 g cukrot, 25 g lisztet, fél tk. fahéjat és az összetört mogyorót. Ezt a kulimászt szintén félretettem, vissza a hűtőbe, hogy a vaj ne olvadjon.

Végül a tészta összeállítása: egy tálban kézi mixerrel világosra kevertem a 100 g vajat és a 175 g cukrot; aztán egyenként hozzáadtam a tojásokat és a vaníliát. Ezután jött a 200 g liszt, a sütőpor a fél tk. fahéj és a tej fokozatosan. A recept egy dl-t írt, nekem simán felvette a tészta a 1,5-et. Az egész masszát szépen kikevertem, majd beleforgattam a karamellizált almadarabokat és hozzácsaltam egy jó marék extra barna mazsolát is (ami nincs a receptben).

Egy kapcsos tortaforma aljára sütőpapír került, az
oldalát pedig kivajazt am, ebbe simítottam a süti tésztáját és a tetejére szórtam a hűtőben várakozó mogyorós matériát. Kevés cukrot hintettem még a tetejére (egyáltalán nem indokolt, utólag belátom, hisz a mogyorós keverékbe is kerül elég) és előmelegített 180 fokos sütőbe toltam. Elvileg legalább egy óra kell a sütőben, ha nem 70 perc... nekem a fogpiszkálóteszt 50 perc után azt mutatta, készen vagyunk.

Hűlni kell hagyni mindenképp, hogy a tészta állaga élvezhető legyen... kitűnő uzsonna egy jó könyv mellé... de egy pohár tejjel reggelinek sem utolsó.

2009. szeptember 22., kedd

Fehérboros nyúlragu szőlővel




A legutóbbi GoodFood-hoz megint kaptam a csomagban egy kisebb receptes füzetkét, abban találtam ezt a receptet... vagyis hogy egészen pontos legyek, azt a receptet, ami alapján tegnap ezt a ragut összehoztam. Nem sok mogyoróhagymát találtam a napokban jártamban-keltemben. De ha már itt járok, kérdezem: hol lehet szerezni? Felénk a kertben nem termesztenek ilyet. És piacon se láttam még - vagy nem járok elég nyitott szemmel.

De hogy visszakanyarodjak... kaptam nagynénéméktől házi nyúlhúst (amitől szégyen ide, szégyen oda, engem nem pirongat a szégyenérzet; így nőttel fel, gyerekkorom óta ettem nyulat, és kész). És azt találtam ki, hogy az egyik részéből ezt készítem el.

Kis malőr, hogy nem emlékeztem pontosan, mi van a két részben lefagyasztott csomagokban. Láttam, hogy ott vannak a combok, megörültem. De ott figyelt kiolvadva a nyúlgerinc is, aminek lehet, hogy nem ez volt a legjobb sorsa, de azért nem rossz, nem rossz.

Szóval az én verziómban ezek kellettek a recepthez:
  • 2 nyúlcomb és egy gerinc
  • só, bors, liszt, olívaolaj
  • 1,5 dl fehérbor
  • 1 nagyobb lilahagyma
  • fél liter alaplé
  • 1 csapott teáskanál kakukkfű
  • 14-15 nagyobb szem fehér szőlő
Amúgy az eredeti recept 1 egész nyúllal dolgozott és mogyoróhagymával; 3 ág kakukkfűvel és 2 dl borral. Én meg kényem-kedvem szerint változtattam a dolgokon...
Plusz az eredeti írás szerint szükség van egy nagy tűzálló fazékra is, vagy vmi olyasmire. Mivel nekem olyanok nincs, ezért serpenyőben készült az első fázis és tűlálló tálban a második.

Vagyis a húst jól besóztam, borsoztam, majd lisztbe forgattam. Az így kapott fehér darabokat forró olíván barnára pirítottam a serpenyőben és beletettem a tűzálló tálba. Ezután a nagy darabokra vágott hagymát barnulásig pirítottam a maradék olajon, aztán hozzáadtam a bort, feloldottam az esetleg még lekapva maradt ízeket, végül jött a kakukkfű és az alaplé, majd a forráspont. Ezután az egész löttyöt ráöntöttem a húsra és a lefedve 200 fokos sütőbe tettem az egészet. Kb. 40 percet hagytam bugyborogni, főni, majd hozzáadtam a szőlőt is és újabb kb. 20 perc következett.

Ezután ízlés szerint lehet még sózni, borsozni, majd végül fogyasztani.

Nem állítom, hogy rémületesen lenyűgözött az eredmény, de azért finom volt. Nekem még több bort is elbírt volna a hús, alig lehetett érezni a bukéját. Plusz akár még több időt is tölthetett volna a sütőben - bár az eredeti receptnél így is bőven tovább hagytam a melegben.

Egyébként azt hiszem, csak a szokásos hús + gyümölcs fóbiám lépett fel megint és nem hagyta elfogadni ezt az ételt sem 100%ig.

Vaaaagy csak nem bírom kiverni a fejemből nagymamám régi nyúlpaprikását, az otthoni tradícionális nyúl-elkészítési módot. Ahhoz mérni pedig bármit is olyan, mintha eleve halálraítélnénk.

2009. szeptember 21., hétfő

Garnéla raclette vacsora




Kicsit csaltam, nem full-fitt fogás, de cserébe finom, még akkor is, ha első ránézésre hektikusnak tűnik az összeállítás.
És egy szuper erény: a rák istenien laktat, miközben szinte 100% fehérje a bevitel. No persze csak akkor ha semmi más nem fogy mellé! :-) Ami pedig nehéz, de nem elképzelhetetlen.

Tehát adott volt otthon egy csomó hozzávaló, plusz a Culinarisban (az árat igyekeztem nem meglátni) szereztem egy tálca friss főtt garnélát.

Vagyis a hozzávalók (2 személyre):
  • 15-20 dkg garnéla
  • 2-3 ek. szójaszósz
  • 2-3 ek. citromos olívaolaj
  • 1 kisebb padlizsán
  • 4-5 közepes szem krumpli
  • kb. fél fej lilahagyma
  • 15 dkg sajt (nekem most Gruyére 2/3 + emmentáli 1/3)
  • só, bors
Előkészület gyanánt a rákokat a szójaszósz és a citromos olíva keverékébe forgatta és egy szűk órát állni hagytam. Aztán felkarikázta a padlizsánt, sóztam és borsoztam. Plusz előkészítettem a krumplit és felkarikáztam a hagymát is.

Aztán amikor evéshez készülődtünk, már gyorsan történt minden. A padlizsánszeleteket a rákok fürdővizével kicsit meglocsolgatva megsütöttem a racletten; a hagymát szintén megpirítottam a lapon, míg alul olvadtak a sajtok a kis kanalakban; a krumpli épp megfőtt és a tányérokra került, végül a garnélák 1-2 percet a lapon töltve felmelegedtek és kicsit megpirultak.

Lehet hogy kuszán hangzik, lehet hogy sajátos összeállítás, de nagyon finom lett. És a szójaszószos citromos kombó igen jól vizsgázott!

2009. szeptember 18., péntek

Fitt csirkemell - 20 perces vacsora




Én tényleg nagyon igyekszem nem vacsorázni... de vannak napok, amikor nem megy. Egyszerűen ennem kell valami finomat egy undorító, stresszes nap után. Viszont tegnap egészen jó megoldást sikerült találnom.

Egy csirkemell filét felszeleteltem, sóztam, borsoztam és pár perc alatt mindkét oldalon megpirítottam mindegyiket. Ezután egy tepsire pakoltam őket és ráhalmoztam némi lila hagymát, felezett koktélparadicsomot és kevés sajtot.

Az egészet előmelegített, kb. 190 fokos sütőbe toltam és jó 10 perc alatt összesütöttem.
Hozzá egy kis sült krumpli fogyott, de ez is fitt verzióban, légkeveréssel, 0 zsiradékkal sütve.

Nem nagy cucc, csak egy finom és gyors vacsi hétköznap estére, és még Tamás is megnyalta utána a 10 ujját! :-)

2009. szeptember 17., csütörtök

Csőben sült brokkoli

Vagy valami olyasmi. Mindenesetre finom.



Valami olyan vacsora kellett, ami táplálja a férfiszervezetet, ugyanakkor elhozhatom ebédre másnap a "vissza kell fognom magam és fogyni pár kilót" szlogennel egyeztetve. Ugyan nem 100%-ig fitness, de ebédre még belefér. És nem mellékes, hogy nagyon ízletes!

Igazán egyszerű étel egyébként, amolyan rétegezd és süsd meg fajta, tehát szeretjük. :-)

Kell hozzá:
  • 1 csirkemell filé
  • 1 nagyobb/erős közepes fej brokkoli
  • besamel szósz (kb. 5 dkg vaj, 2 csapott ek liszt, annyi tej, amennyit felvesz)
  • sajt
  • só, sültcsirke fűszer
Mivel gyors esti vacsoráról beszélünk, az ilyesmit igyekszem nem túlbonyolítani. Ilyenkor barátok a különféle fűszerkeverékek. Most 'sültcsirke' típusú.

Azzal kezdtem, hogy a csirkemellet megmostam és apró kockákra vágtam. Egy serpenyőben 2 ek olívaolajat hevítettem és jól megsültcsirkefűszerezve a húst, megpirítottam benne. Mivel bőven elég sós a fűszer, külön már nem kellett ízesíteni. Amikor kifehéredett, fedő tettem rá és jól lepirítottam, aztán amikor kezdte lekapni, még kb. fél dl vizet öntöttem alá és ezt is elpárologtattam.

Közben a brokkolit rózsákra szedtem és enyhén sós vízben főztem 3-4 percig. Aztán kicsit hűlni hagytam, végül a rózsákat függőlegesen felszeleteltem, úgy fél cm-esre.

Egy tűzálló tálat olívával kicsit lefújtam, leraktam egy réteg brokkolit, rá a húst, majd még egy réteg zöldet. Aztán az egészet leborítottam a besamel-el, végül megfejeltem néhány szelet sajttal.
190 fokos sütőben úgy 20-25 percet kaptak barátkozni, míg a teteje szép barnára nem sült.

Aztán ismét rácsodálkoztunk (főleg a hús+köret mániás, aki nem én vagyok!), milyen finom! Pedig alig látszik a hús. De azért jó hogy ott van! :-)

2009. szeptember 10., csütörtök

Klasszik zöldségleves

Az egyszerűség jegyében; és amikor kezdenek hűvösre fordulni az esték, olyan kellemesen melenget egy tányér forró leves. Csak semmi komoly, semmi téli, olyan könnyen nem adhatom meg magam! :-)



De ötvözhetem a melengető levest és a friss zöldségeket - hisz ezt teszi most a konyhájában még több ezer lány/nő/anya/nagymama. És milyen jól teszik!

Hozzávalók:
  • 1 kis fej karfiol
  • 1 TV paprika
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 3 szál nagy répa
  • 3 szál petrezselyemgyökér
  • 2 szem közepes rózsaszín krumpli
  • 1 nagy csokor friss petrezselyem
  • só, 8-10 szem egészbors (tarka), 2-3 tekerésnyi chilli
Nincs semmi titok, de ha valaki annyira nem leveses, mint én, mégis néha megkívánja az otthoni ízeket, jól jöhet egy ilyen receptötlet is.

Szóval egy közepes lábasban (fazékban? sose tudom, de kb. 5-6 literes) kb. 3/4ig töltve feltettem vizet forrni a hagymával, a paprikával, a felkarikázott gyökérrel és répával, sóval és borssal.

Aztán amikor úgy tűnt, hogy a répa és gyökér már kezdenek veszíteni a kemény állagból, hozzádobtam az apró rózsákra szedett karfiolt és persze jött az emberes csokor petrezselyem is. Kb. 10 perc múlva pedig a felkiskockázott krumpli.

Ezután már csak addig kellett főzni az egészet, míg a karfiol és a krumpli is megpuhult. Lehet persze még utánsózni, és egy kis chilli sem árt neki. Na nem a csípősségig, nem az volt a cél.

Fokhagymás szűzpecsenye harmatgomba paprikással




Hol lehet? Hol lehet? ... Jaaa, hiszen ma is foci van! Hoppá! Éhes lesz mire hazaért. Farkas éhes. Vagy inkább egy éhes farkas. (Ahogy nagymamám mondta régen, egy éhfarkas.) :-) Mi legyen? Gyorsan ki kell találni valamit! Valamit a fagyasztóból, mert semmi nincs itthon. :-/

Oké, van 2 szűzpecsenye... és gomba... előre elkészítve és lefagyasztva - köszi Anya! Akkor... lássuk miből élünk:

  • 2 szűzpecsenye
  • 8-10 gerezd fokhagyma
  • kacsazsír (még fűszerekkel, ahogy sültek anno)
  • só, bors
  • és a paprikásan lesütött gomba
  • rizs
Amikor nekiláttam, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen finom vacsora kerül az asztalra.

A húsokat - amennyire sikerült - kiolvasztottam és megmostam, majd sóztam, borsoztam és a kacsazsírral jól alátámasztva a tepsibe fektettem. Mellészórtam a fokhagymákat, kevés vizet öntöttem alá, letakartam a tepsit alufóliával és 190 fokos sütőben kb. egy órán át sütöttem.

Amikor megnéztem és a villát egy szaftos, szinte kész húst sikerült beleszúrni, levettem a fóliát és 200 fokon még pirongattam egy picit a cuccot. :-)

Közben elkészült a rizs, felmelegítettem a gombát és már csak szeletelni és tálalni kellett. Nagyon ízletes variáció kerekedett; a gomba pedig sokat dobott a sima hús-köret pároson.

(Egyébként csak felénk hívják harmatnak ezt a gombát... a hivatalos neve szegfűgomba. Így talán már mindenkinek ismerős.)

2009. szeptember 8., kedd

Isztambul, óóóóóó Isztambul... tarararararara... :-)

Szóval hazaértünk... már egy ideje... egész pontosan múlt pénteken. 8 napot töltöttünk az óriási török városban és közben ettünk, láttunk... talán egyszer még vissza is mennénk - de nem garantálom.

Sajnos az étkezések elég hamar átadták, amit tudtak... így a törökös ízektől személy szerint félidőben a tenger felé fordultam... ismét sok halat és rákot ettem, nagy megelégedéssel.

Viszont így utólag azt mondhatom, hogy a Szerájban kapható kaja kísérteties mása a kinti fogásoknak... és a stílus, a hely is igen autentikus. De elég nagy százalékban nem az én világom.

Természetesen ettünk kebabot, köftét, és egy csomó mást is. Inkább azokról számolnék be, amik igazán ízlettek.



Padlizsán minden mennyiségben... a joghurtos nem vált be teljesen (1. sor 1. kép), de a szénen grillezett finom (2. sor 2. kép).

Ropogósra sütött tésztába tekert majd megsütött sajt, vagy spenót-sajt, vagy szalámi-spenót-sajt variációja (2. sor 4. kép).

Rákok minden mennyiségben; pl. szép nagyok grillezve (1. sor 2. kép), vagy kicsikék paradicsomos szószban, esetleg enyhén csípős Han módra, spagettivel (1. sor 3. kép). Kardhal sish zöldségekkel. Halas szendvics, amit a tengeren ringatózó ladikon sütnek frissen (alsó kollázs, ).

A jó öreg sült tejberizs (4. sor 1. kép).

Friss tonhal (3. sor 2. kép), makréla, salátával, kenyérrel.

Gyöngyhagymás bárányköfte (3. sor 2. kép).

Török "palacsinta", amit a török nők az étterem kirakatában gyúrnak és töltenek meg mindenfélével (alsó kollázs), pl. spenóttal, gombával, marhahússal, burgonyával (a felső képen a jobb alsó sarok környékén, a döner kebab fölött van).

Végül az igazi élmény, egy édesség: bébi dió (ami bébiként nagyobb, mint a miénk) mézes lében eltéve. Isteni! (2.sor 3. kép) Egy barátkozó pincér megkérdezte, kitaláljuk-e, mi az. És én tudtam. Mert gyerekkoromban rengeteg friss, zöld diót ettem... lehúzva a "bőrét". A pincér teljesen meglepődött, és mondta is, talán ez "földrajzi adottság", mert rajtam kívül egy nő találta még ki, Romániából jött. Tehát éljen a bébi dió!

Ja és a Raki, ami Ouzo... csak Raki... :-))) ánizspálinka no. Üt! Bevallom... :-)))



És persze ott a bazár, a fűszerpiac, a főtt és sült kukorica, az édességek, amik egy alkalommal 1 hétre telítik el az ízlelőbimbókat... és ezer más dolog... tengernyi látnivaló... és maga a történelem...

Látni a Boszporuszt... megérdemel 1 perc néma csendet...

De a kebab akkor sem az én világom... :-P