2009. szeptember 22., kedd

Fehérboros nyúlragu szőlővel




A legutóbbi GoodFood-hoz megint kaptam a csomagban egy kisebb receptes füzetkét, abban találtam ezt a receptet... vagyis hogy egészen pontos legyek, azt a receptet, ami alapján tegnap ezt a ragut összehoztam. Nem sok mogyoróhagymát találtam a napokban jártamban-keltemben. De ha már itt járok, kérdezem: hol lehet szerezni? Felénk a kertben nem termesztenek ilyet. És piacon se láttam még - vagy nem járok elég nyitott szemmel.

De hogy visszakanyarodjak... kaptam nagynénéméktől házi nyúlhúst (amitől szégyen ide, szégyen oda, engem nem pirongat a szégyenérzet; így nőttel fel, gyerekkorom óta ettem nyulat, és kész). És azt találtam ki, hogy az egyik részéből ezt készítem el.

Kis malőr, hogy nem emlékeztem pontosan, mi van a két részben lefagyasztott csomagokban. Láttam, hogy ott vannak a combok, megörültem. De ott figyelt kiolvadva a nyúlgerinc is, aminek lehet, hogy nem ez volt a legjobb sorsa, de azért nem rossz, nem rossz.

Szóval az én verziómban ezek kellettek a recepthez:
  • 2 nyúlcomb és egy gerinc
  • só, bors, liszt, olívaolaj
  • 1,5 dl fehérbor
  • 1 nagyobb lilahagyma
  • fél liter alaplé
  • 1 csapott teáskanál kakukkfű
  • 14-15 nagyobb szem fehér szőlő
Amúgy az eredeti recept 1 egész nyúllal dolgozott és mogyoróhagymával; 3 ág kakukkfűvel és 2 dl borral. Én meg kényem-kedvem szerint változtattam a dolgokon...
Plusz az eredeti írás szerint szükség van egy nagy tűzálló fazékra is, vagy vmi olyasmire. Mivel nekem olyanok nincs, ezért serpenyőben készült az első fázis és tűlálló tálban a második.

Vagyis a húst jól besóztam, borsoztam, majd lisztbe forgattam. Az így kapott fehér darabokat forró olíván barnára pirítottam a serpenyőben és beletettem a tűzálló tálba. Ezután a nagy darabokra vágott hagymát barnulásig pirítottam a maradék olajon, aztán hozzáadtam a bort, feloldottam az esetleg még lekapva maradt ízeket, végül jött a kakukkfű és az alaplé, majd a forráspont. Ezután az egész löttyöt ráöntöttem a húsra és a lefedve 200 fokos sütőbe tettem az egészet. Kb. 40 percet hagytam bugyborogni, főni, majd hozzáadtam a szőlőt is és újabb kb. 20 perc következett.

Ezután ízlés szerint lehet még sózni, borsozni, majd végül fogyasztani.

Nem állítom, hogy rémületesen lenyűgözött az eredmény, de azért finom volt. Nekem még több bort is elbírt volna a hús, alig lehetett érezni a bukéját. Plusz akár még több időt is tölthetett volna a sütőben - bár az eredeti receptnél így is bőven tovább hagytam a melegben.

Egyébként azt hiszem, csak a szokásos hús + gyümölcs fóbiám lépett fel megint és nem hagyta elfogadni ezt az ételt sem 100%ig.

Vaaaagy csak nem bírom kiverni a fejemből nagymamám régi nyúlpaprikását, az otthoni tradícionális nyúl-elkészítési módot. Ahhoz mérni pedig bármit is olyan, mintha eleve halálraítélnénk.

Nincsenek megjegyzések: