2009. szeptember 8., kedd

Isztambul, óóóóóó Isztambul... tarararararara... :-)

Szóval hazaértünk... már egy ideje... egész pontosan múlt pénteken. 8 napot töltöttünk az óriási török városban és közben ettünk, láttunk... talán egyszer még vissza is mennénk - de nem garantálom.

Sajnos az étkezések elég hamar átadták, amit tudtak... így a törökös ízektől személy szerint félidőben a tenger felé fordultam... ismét sok halat és rákot ettem, nagy megelégedéssel.

Viszont így utólag azt mondhatom, hogy a Szerájban kapható kaja kísérteties mása a kinti fogásoknak... és a stílus, a hely is igen autentikus. De elég nagy százalékban nem az én világom.

Természetesen ettünk kebabot, köftét, és egy csomó mást is. Inkább azokról számolnék be, amik igazán ízlettek.



Padlizsán minden mennyiségben... a joghurtos nem vált be teljesen (1. sor 1. kép), de a szénen grillezett finom (2. sor 2. kép).

Ropogósra sütött tésztába tekert majd megsütött sajt, vagy spenót-sajt, vagy szalámi-spenót-sajt variációja (2. sor 4. kép).

Rákok minden mennyiségben; pl. szép nagyok grillezve (1. sor 2. kép), vagy kicsikék paradicsomos szószban, esetleg enyhén csípős Han módra, spagettivel (1. sor 3. kép). Kardhal sish zöldségekkel. Halas szendvics, amit a tengeren ringatózó ladikon sütnek frissen (alsó kollázs, ).

A jó öreg sült tejberizs (4. sor 1. kép).

Friss tonhal (3. sor 2. kép), makréla, salátával, kenyérrel.

Gyöngyhagymás bárányköfte (3. sor 2. kép).

Török "palacsinta", amit a török nők az étterem kirakatában gyúrnak és töltenek meg mindenfélével (alsó kollázs), pl. spenóttal, gombával, marhahússal, burgonyával (a felső képen a jobb alsó sarok környékén, a döner kebab fölött van).

Végül az igazi élmény, egy édesség: bébi dió (ami bébiként nagyobb, mint a miénk) mézes lében eltéve. Isteni! (2.sor 3. kép) Egy barátkozó pincér megkérdezte, kitaláljuk-e, mi az. És én tudtam. Mert gyerekkoromban rengeteg friss, zöld diót ettem... lehúzva a "bőrét". A pincér teljesen meglepődött, és mondta is, talán ez "földrajzi adottság", mert rajtam kívül egy nő találta még ki, Romániából jött. Tehát éljen a bébi dió!

Ja és a Raki, ami Ouzo... csak Raki... :-))) ánizspálinka no. Üt! Bevallom... :-)))



És persze ott a bazár, a fűszerpiac, a főtt és sült kukorica, az édességek, amik egy alkalommal 1 hétre telítik el az ízlelőbimbókat... és ezer más dolog... tengernyi látnivaló... és maga a történelem...

Látni a Boszporuszt... megérdemel 1 perc néma csendet...

De a kebab akkor sem az én világom... :-P

2 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Óóóóóóóóó... Énekeltem magamban a régi Dolly Roll számot :-DD

Micsoda élmények!!! Majd még mesélj róla!

Fűszert hoztál haza?

Bulgáriában masztika az ánizs, és valóban üt :-)))

Zsuci írta...

Igen, jártunk-keltünk a fűszerpiacon, és pár dolgot hoztunk is... borsokat, szerecsendiót pl; és teákat persze... nekem az almatea nagy favoritom lett.

Amúgy azért is ez a címe a posztnak, mert mióta tudtuk h ide utazunk és említettük bárkinek, ezt kezdte el énekelni. Látod, te is. :-)

Gondoltam rá, egyszer a 6-os buszon elkiáltom magam, hátha sokan elkezdenek énekelni. :-)))