2009. szeptember 29., kedd

Menza retro - krumplis tészta

Hétvégén próbáltam előre betervezni néhány ételt, hogy hozzávalókkal készülhessek, és megkérdeztem az örökké éhes férfit is, mit enne. Nos ez az egyik kérdés, amivel fel lehet bosszantani - hisz mit tudja ő, hogy mit enne majd kedden és egyébként is... hisz jól tudom, hogy neki csak az kell hogy legyen hús meg mellé valami... na de ha annyira akarom, akkor tessék, itt egy ötlet, legyen ... KRUMPLISTÉSZTA!
(Mert ugye az hús meg mellé valami. :-))) No de sebaj, ennél nehezebbet soha nem kérjen - bár sosem készítettem még, de nem tűnik nagy ördöngösségnek.)



Szóval így tervelődött ki a tegnapi vacsora... és ugyan későn értem haza, nem volt nagy erőfeszítés összehozni. A verdikt szerint nem pont olyan, mint a nagyikáé volt, de az ilyesmi nem szokott letörni. Megkóstoltam és szerintem kifejezettem jobb lett, mint amiket anno menzán van szoci kisvendéglőkben lehetett kapni. (Kb. akkoriban ettem utoljára.)

Plusz előnyére szól, hogy éhes szájak táplálására igen alkalmas, hisz igazi bomba... szénhidrátból... krumpli + tészta kombó... anyám borogass. De néha jó az ilyesmi. Nekem is ez lesz ma az ebédem. No igen, és kiváló hónap végi kaja, csupa olyan hozzávalóból, amiket általában tart otthon az ember szorgos lánya.

Nos ami kell hozzá:
  • 3 szelet füstölt szalonna
  • 2 kisebb fej vöröshagyma (vagy egy nagy)
  • 2 paradicsom
  • 1 TV paprika
  • 1 tk. őrölt csemege paprika
  • kb. 3/4 kg krumpli hámozva, felkarikázva
  • só, bors, víz
  • 20-25 dkg fodros kocka
Először a szalonnát felcsíkoztam és jól kisütöttem, majd ezen megfonnyasztottam a hagymát, rácsíkoztam a paprikát és hozzádobtam a felaprított paradicsomot, tehát szinte mintha egy lecsót indítottam volna. Sóztam és együtt rotyogtattam lassú tűzön, míg felkarikáztam a krumplit.

Ezután a tűzről félrehúztam a serpenyőt és egy púpos teáskanál őrölt paprikát szórtam rá, kicsit elkevertem és hozzátettem egy maréknyi krumplit is.
Visszatoltam a tűzre és belepakoltam a többi krumplikarikát is, jól elkevertem és felöntöttem annyi vízzel, hogy ne lepje el teljesen. Megvártam míg az egész újra felforr, lefedtem és lassú tűzön addig pároltam, míg a krumpli nagyjából megpuhult.
Utána fedő nélkül addig rotyogtattam az egészet, míg jól besűrűsödött és a karikák kezdtek széttöredezni.

Végül az elkészült paprikás krumplit (mert ugye!) összekevertem az időközben kifőtt tésztával és 1-2 percet barátkozni hagytam őket. Nem törtem össze teljesen a krumplit, mint anno a menza verzióban - szeretem látni legalább nagyjából, hogy mit eszem.

Némi kis savanyúság illik hozzá, de nálunk ez most nem volt kívánság. Van ilyen.

5 megjegyzés:

Maimoni írta...

Nálunk ez a mai ebéd!

Zsuci írta...

Akkor jó étvágyat hozzá, én is ezt villázom majd a munkahelyemen. :-)

(Egyébként te is így vagy hasonlóan készíted?)

Maimoni írta...

Hát, én csak haggymát dinsztelek, megszóróm kicsit több, kb. 2 tk paprikával, felengedem vízzel, beleborítom a krumplit, amit én nem karikára, hanem apró (mondjuk kb. 1X1 cm-s) kockákra vágok, aztán annyi vizet öntök rá, amennyi ellepi, és megfőzöm a krumplit, hogy egy kicsit szét is főjön. Egy paprikát is belefőzök. Aztán belekeverem a tésztát.

De ez a lecsós alap igen jól hangzik...

Maimoni írta...

Khm... szóval hagymát, és szórom... bocs.

Zsuci írta...

Anyukám is kb. pont a te módszereddel csinálja a paprikás krumplit - ezt a lecsós verziót nemrég hallottam és mindenképp ki szerettem volna próbálni. Sztem megéri! Keverednek kicsit az ízek. Ha nem tésztával esszük, egy kis kolbász is igen jól mutat benne. :-)