2009. október 31., szombat

Fokhagyma krémleves




Úgy tűnik, itt a levesek korszaka... ha hűvösebbre fordul az idő, jobban kívánja az ember. Ma délután, miután hazaértünk a kiadós belvárosi sétánkról, neki is láttam, és szinte se-perc alatt kész is volt.

Hozzávalók:
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 2 kis fej fokhagyma (kb. 15-16 gerezd)
  • 1 ek vaj
  • 1 ek liszt
  • 7-8 dl tyúkhúsleves
  • 2,5 dl tejszín
  • só, bors, szerecsendió
  • kb. 1 ek citromlé
  • csipet barnacukor
A vöröshagymát lassú tűzön megpároltam a vajon, majd ha megpuhult, hozzádobom a felaprított fokhagymát is és párszor átkeverem. Ráhintek egy evőkanál lisztet és megpirítom így együtt.

Aztán felöntöttem a levessel és a tejszínnel, felforraltam és csipet sóval és kevés fehérborssal ízesítettem, és fedő alatt szép lassan, kb. 15-20 percig főztem.

Végül botmixerrel átdolgoztam, és ízesítettem a frissen facsart citromlével, egy csipet barnacukorral és reszeltem bele szerecsendiót is. Még 1-2 percet kapott a tűzön a leves és tálaltam is finom, sajtos pirítóssal.

Nagyon jól sikerült, pikk-pakk bepusziltuk. Igazi melengető leves, igazi ízbomba.

2009. október 28., szerda

Aranysárga tyúkhúsleves

Az a leves, amit ma este főztem, az az igazi sárga fajta, amit otthon eszik az ember az anyukája konyhájában.



És most itt, az én konyhámban is megszületett. Ami pedig a legszebb, hogy merő véletlen indította a dolgot.

A munkahelyemről hazatelefonáltam Tamásnak, hogy vegyen ki egy csomag csirkemellet a fagyasztóból, bármelyiket, csak ne azt, amit otthonról hoztunk, nagymamám baromfiudvarából. Elszeparált csomagokat készítettünk, célzottan.

És naná hogy Tamásnak sikerült mégis AZT a csomagot kihalásznia. És mire hazajöttem, már kiolvadva várt rám egy egész mell, két szárny és egy máj + szív kombó (az állat egyébként nem tyúk, inkább fiatal felnőtt volt, amolyan növendék csirketyúk vagy mi). Amolyan igazi élénksárga bőrrel.

Eredeti terv szerint csak a mellekre lett volna szükségem, de csak nem dobok ki házi csirke alkatrészeket!? Gyorsan szemrevételeztem, mim van itthon. Találtam alap hozzávalókat, úgyhogy nekifutottam.

Hozzávalók:
  • 2 csirkeszárny
  • a hús lefejtése után maradt csirkemell csontok (egy kis hús úgyis marad) :-)
  • 1 máj, szívvel
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 közepes répa
  • 2 közepes petrezselyemgyökér
  • kb. 10 dkg karfiol apró rózsákra szedve
  • kb. 4,5 l víz
  • só, bors
  • ha ciki, ha nem, de egy leveskocka (Lehet ám ilyesmiből jobbféléket kapni; a rögtönzött alaplé elkerülhetetlen kelléke. Sajna másra nekem személy szerint nincs időm. Persze rákészülni egy levesfőzésre más kérdés. Most nem ez volt a szitu.)
A megmosott húst, a hagymát, a répát és gyökeret kb. két kávéskanál vízzel felforraltam és lassú tűzön főzni kezdtem. Amikor a hús kieresztette a habját, leszedegettem róla, majd borssal és a kockával ízesítettem.

Innentől már csak főztem, főztem, egészen addig, míg a hús is megpuhult és minden íz átjárt minden szereplőt. Végül beledobtam a karfiolokat, csak mert voltak és egyáltalán nem ártottak az ízeknek. Pár perc és kész is volt a friss, meleg, otthonszínű és -ízű leves. Talán nem illett hozzá a betűtészta, de csak ez volt itthon. Korábban megláttam valahol és vicces volt az ovis évekre emlékezni. :-)

Nem vicc, a fentieket senki ne próbálja ki "bolti csirkéből", vagy ha mégis, ne számítson a leírt eredményre. Lehetetlen. Próbáltam már, de annyi esélye van a dolognak, mint lufiárusnak a nyílzáporban. :-)

Csőbe húzott karfiol




Igazából nem új a recept, nem is olyan régen került brokkolis verzióban hasonló a tányérra és az nagyon tetszett. Most nem kaptam épp brokkolit, gyönyörű szép karfiolok pukkadoztak viszont a kis zöldségesnél. Ugyan a szín merőben eltérő, gondoltam, adok ennek a megoldásnak is egy esélyt.

És milyen jól tettem!

Nem futok neki még egyszer a receptnek, tényleg talán csak az tért el, hogy most Pannónia és Cheddar került a kupac tetejére. Csak olyan jól nézett ki, hogy le kellett fotóznom. Szuper gyors vacsora és másnap is jól vizsgázik újramelegítve. Az adagok pedig szabadon variálhatók.

Brokkoli krémleves




Egyik kedvenc levesem, bár számomra is meglepő, de ahogy telnek az évek, kezdem megszeretni a leveseket. Persze ez nem mindennapos fogyasztást jelent, de amikor megkívánom, akkor igen szívesen kanalazom.

A brokkoli krémlevesnek több előnye is van... egyrészt finom, másrészt nagyon szép szerintem. Csupa szín, csupa zöld. Jó ránézni. Ez volt az első olyan étel, amire rávettem Tamást, miután komolyabban kezdtünk együtt járni. Addig semmi nem jöhetett szóba, ami mellett akár csak a polcon is volt valaha tejszín. Aztán szép lassan rájött, hogy általában finom dolgokat pakolok elé kóstolásra. :-)

Nem említettem a másik nagy előnyét ennek a levesnek: nagyon könnyen és gyorsan összedobható.

Hozzávalók:
  • 1 közepes fej brokkoli (kb. 70-80 dkg maradt belőle nekem miután levagdostam a rózsákat)
  • kb. 1 l víz vagy alaplé
  • 0,33 l tejszín (akkor épp Cserpes volt itthon, ilyen a kiszerelés)
  • só, fehérbors, szerecsendió
A brokkoli rózsáit annyi sós vízben (ha van, alaplében), h épp csak ellepte főzni kezdtem. Amikor már szét tudtam könnyen villázni a darabokat, leöntöttem a víz kb. felét és botmixerrel összeturmixoltam a zöldséget. Ezután visszahúztam a lapra, ízesítettem borssal és szerecsendióval, majd belekevertem a tejszínt és újra összeforraltam az egészet - nem sokáig, csak hogy a tejszínnel is rottyanjon egy keveset az egész.

Akár rögtön is lehet fogyasztani, én jobban szeretem langyosan, amikor már nem kell attól tartani, hogy a következő 1-2 napban a szájregenerálódás lesz a leghőbb vágy.

2009. október 21., szerda

Megaciki! - Stand Bisztró



http://www.europarl.europa.eu/eplive/expert/photo/20060628PHT09315/pict_20060628PHT09315.jpg

Ma délben felkerekedtünk és kis metrózással elzarándokoltunk a Stand Bisztróba. Alkalmanként, ha van kedv kimoccanni a szokásos 3-4-szögből ebéd téren, benézünk.

Nos, azt hiszem, a mai volt az utolsó alkalom... A teljesítmény kritikán aluli volt! És nem az étel minősége, odáig el sem jutottuk.

Azzal kezdődött a dolog, hogy csekkoltuk az étlapot, hogy tuti tetszik-e mindenkinek a menüválaszték, majd elindultunk. 12:20-kor értünk a Sas utcába, és azt láttuk az ajtóra kiírva: Closed! Plusz egy lapon, hogy ottan bent most épp valami forgatás zajlik, de 12:30-tól felszolgálnak ebédet, várnak szeretettel.

Gondoltuk, 10 perc az nem lehet gond, bár általános tapasztalat, hogy sokszor csúszik, döcögős a kiszolgálás, de várjunk, csak nem késünk el nagyon.

Fél egykor ki is nyitották az ajtót, bementünk, leültünk, rendeltünk... És szinte azonnal megkaptuk a kancsó ásványvizünket, ami tőlem igen jó pontot érdemel, hisz nem kényszerítenek egy 4-500 Ft-os ital megvásárlására, 4-en megiszunk 1 l vizet és 100-120 Ft az egész fejenként. Hiába, ebéd téren mindenki árérzékeny.

Szóval... felvették a rendelést, majd vártunk. És vártunk. És még vártunk. 15-20 perc elteltével már kezdtünk fészkelődni, 55-kor pedig megkérdeztük az egyik pincért, hogy ugyan várható-e már az ebéd. Azt mondta, végre a fiúk már odaférnek a tűzhelyekhez, mert a forgatás elhúzódott, nem egyszerű. Itt már kezdett felmenni a pumpa. Ha megy a forgatás, engem nem érdekel, de akkor vagy zárják be az éttermet és ezt legyenek szívesek közölni, lehetőleg már a honlapon, vagy intézzék úgy, hogy ez ne gátolja a főzést! De főleg ne vegyék fel a rendelést anélkül, h tájékoztatnának. Egyáltalán nem nyűgöz le Dzsanni vagy ki a fene, se az hogy ott van, se az, hogy forgat. Az pedig, hogy emiatt éhen maradok, már-már fáj.

Tehát ott tartottam, hogy 55-kor azt ígérte a pincér, hogy már jön a kaja. Szuper... vártunk tovább.

Aztán egészkor (amikor hivatalosan le is járt az ebédszünetünk és még vissza is kellett menni, kaja pedig sehol) elpattant a húr... felálltam, megkértem a pultban álló fiatalembert, hogy legyen kedves törölni a rendelésünket és kifizetném az üveg vizet, ugyanis az ebédidőnk lejárt sajnos.

Egy elhaló elnézést és teljesen értetlen fej... majd törlés a számítógépben... és amire nagyon kíváncsian vártam, de itt sem kellett kellemesen csalódnom, a víz kifizetése következett. Nincs ám "ó kedves vendég, szánjuk-bánjuk, röstelljük is egyben és vendégünk erre a nyamvadt 450 Ft-os vízre, kérem jöjjenek máskor is, nem bánják meg". A nagy ................. - t! Törlés, fizetés, majd ennyi: nagyon sajnálom, de még tart a forgatás.

Itt már csak néztem magam elé és kifelé indultam, de ezt szerettem volna mondani:

LESZAROM!!!

Én meg éhes vagyok és mehetek vissza az irodába, az asztalomnál pedig elmajszolgathatok egy béna szendvicset. Köszi! Egy élmény volt!

És persze még a hülye vendégre néznek furcsán, vajon ennek mi baja?!
Tényleg én nem tartok lépést a világgal, vagy egyesek szaladtak el kicsit? Netán a Stand-ba csupa olyan vendéget várnak, aki láblógázást megszakítva megebédel és megkávézik valahol, úgy déltől fél 3-ig?

Azt hiszem, ez nem egy versenyképes hozzáállás. És még akkor is sokkal "elégedettebben" távozunk, ha minimálisan azt érezzük, nagyon sajnálják. Erre nem futja, úgy látszik. Életemben először felálltam egy étteremben és evés nélkül, irtó idegesen távoztam.

2009. október 18., vasárnap

Lasagne - némi defekttel




Soha nem készítettem még lasagne-t; nem rajongok érte. Tamás viszont sokszor választja az étlapról, ha látja. Gondoltam, csak kipróbálom, olyan nagy ördöngösség nem lehet. Aham...

Mondjuk az ízzel nem volt baj, nagyon jók sikerült eltalálni, a tésztalap, paradicsomos marharagu, besamel, sajt rétegezése meg nem nagy művészet. De! Direkt nem száraz tésztalapokat vettem, mondván, biztos nem puhul meg rendesen. Az Interspar-ban találtam egy előhűtött, friss lasagne tészta nevű verziót, meg is örültem neki és hazahoztam.

Nos, nem kellett volna... a tepsi legalább 40 percet pihent a sütőben, a legalsó lapok közepe mégis lisztes kemény maradt. :-( Úgyhogy kénytelenek voltunk leenni a talpáról a többi réteget - ami nagyon ízlett.

Ha olvassa valaki a bénázásomat, ötleteljen velem. Ti hogyan készítitek a lasagne-t? A receptben nem is mennék bele, semmi különös, és azzal nem is volt gondom; volt benne anyag... darált marhacomb, paradicsomlé, fűszerek, grana padano, meg ami csak kell. Mi a garancia, hogy az a hülye lap puha lesz a végére? Pláne ha kemény lapokkal dolgozom?! Hisz még így is cipőtalp maradt az alja, h ez elvileg friss volt!?

Vagy tök ciki vagyok és kimaradt egy lépés? (A csomagolásra írva nem volt más, mint rétegezni, majd sütni 30-40 percet.) :-(

Almás lepény




Ez a süti akkoriban készült először, amikor még csak kezdtem főzögetni. És nagy sikert aratott, barátok voltak nálunk és elfogyott a tepsit teljes tartalma. Akkor szilvás verzió készült, most almás... és az a helyzet, hogy megvan a tanulság is... levesesebb gyümölcsből finomabb... egyszerűen szaftosabb a süti, a gyümölcsdarabok pedig lesüllyednek jobban, nem lebegnek a tetején. Ebben az almás verzióban jólesik egy kis lekvár vagy öntet mellé. Egyébként maga a tészta nagyon szerethető, hisz könnyen összedobható és igen finom.

Hozzávalók:
  • 38 dkg cukor (nekem 2/3 barna, 1/3 vaníliával érlelet kristály)
  • 38 dkg liszt
  • 5 tojás
  • 1 cs sütőpor
  • 1,5 dl étolaj
  • 1,5 dl langyos víz
  • 30-40 dkg gyümölcs
Nem tettem bele fahéjat, most valahogy nem kívántam az ízét.

Egy keverőtálban kikevertem a tojásokat és a cukrot, majd fokozatosan hozzáöntöttem a vizet és az olajat. Végül a sütőporos lisztet kevertem a tésztakezdeménybe, míg egynemű masszát nem kaptam.

Az egészet egy kiolajozott tepsibe öntöttem és a tetejére dobáltam az almaszeleteket. 200 fokos sütőben kb. fél óra kellett neki, míg nem ragaszkodott a tészta a fogpiszkálóhoz.

2009. október 13., kedd

Burgonya pékné módra





Hétfő esti kényeztető vacsora, ha már beköszöntött ez az undorító hideg, szeles idő. Nemrégiben vettem két pici szakácskönyvet és az egyik témája a burgonya. Innen az ötlet, és milyen jó! Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán finom köretet.

Hozzávalók:

  • kb. 40-50 dkg krumpli (nem a szétfővő típus)
  • 4-5 salottahagyma (vagy egy nagy fej vöröshagyma)
  • 5 dkg vaj
  • fél dl tej
  • fél dl zöldségalaplé
  • só, bors
  • plusz én használtam egy kis reszelt parmezánt is (kb. 2 dkg)

Egy tűzálló tál aljára pár szeletke vajat tettem, majd szépen rétegezve bepakoltam a felszeletelt krumplit és hagymát, sóval, borssal meghintve minden sort. Végül ráöntöttem a tejes alapleves keveréket, és alufóliával letakarva fél órára a 180 fokos sütőbe dugtam.

Amikor letelt kb. fél óra, levettem a fóliát, ráreszeltem a parmezánt és további kb. fél órára visszatoltam a sütőbe, aminek az utolsó 10 percében rászabadítottam a grillt a cuccra, kb. 220 fokon. Hadd piruljon szlogennel.

Isteni finom a végeredmény! Akár önmagában is megállja a helyét kevésbé húsigényeseknek. Egyébként hagymás-fokhagymás csirkecombbal tálaltam fel a Húsevőnek. :-) Azt mondta, ez megint egy toplistás dolog volt! Annyit evett belőle, hogy már féltem, rosszul lesz. De csak a hasát simogatta. :-)))

2009. október 9., péntek

Csokis mogyorós muffin




Nem tudtam mit kezdeni magammal ma este... holnap korán kell kelnem sajnos, és még jópárszor egy évig... suli van... elkezdtem egy szakirányú továbbképzést (Európai Uniós szakfordító). Tehát összekötöttem a kellemest a hasznossal és összedobtam egy muffin-t, így holnap nem csak szendvicseznem kell a hosszú padban ülés alatt.

Az alapötlet a Le Cordon Bleu muffin-os füzetéből való, de annyira készletre és igényre kellett szabnom a receptet, hogy már csak hasonlít esetleg eredeti önmagára. Plusz felezett adaggal is dolgoztam.

Hozzávalók:
  • muffinpapír
  • 175 g liszt
  • fél tasak sütőpor
  • 2 csapott evőkanál holland kakaópor
  • 75 g vaj
  • 75 g barnacukor
  • 0,9 dl tej
  • 1 nagyobb tojás
  • 5 dkg durvára tört pörkölt mogyoró
  • 75 g ét és fehércsoki pasztilla vegyesen
Amolyan tipikus ezt keverjük össze azzal, aztán mehet bele az izé és kavar, kanalaz, süt a sorrend. :-) Naszóval...

A lisztet, a kakaót és a sütőport beleszitáltam egy keverőtálba. Majd a vajat és a cukrot kis fokozaton összeolvasztottam egy kis serpenyőben; a tojást pedig felvertem a tejjel egy tálkában.

A mogyorót agyonvertem kicsit klopfolóval (egy rongyba tekerve) és belekevertem a lisztes halomba a csokipasztillákkal együtt.

Kis völgyet alakítottam ki a szárazanyagban és beleöntöttem a vajas és tejes keverékeket, végül fémkanállal (ezt külön kérte a recept!) nagyjából összedolgoztam a masszát és kb. 3/4ig töltöttem vele a muffinpapírokkal kibélelt formákat.

200 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsit és kb. 20 percig sütöttem (tűpróba). Miután kivettem, kicsit pihenni/hűlni hagytam, majd örömsütivé vált az U20as magyar csapat csodaszép győzelmére az olaszok ellen.

Hajrá magyarok! Éljen! A világ 4 legjobb csapata között vagyunk!!! :-)))

Gyors és finom melegszendvics reggelire



Valamelyik hétköznap reggel készítettem el ezt a melegszendvicset - ha jól emlékszem, azt követő nap, hogy megérkezett az új GoodFood. :-)

Jó ötlet, és lehet majd tovább fokozni, próbálgatni, sok variáció van benne. Én most az alapötletet próbáltam ki és minden elfogyott.

Kellett hozzá:
  • 4 szelet rozskenyér
  • 2 szál újhagyma
  • 1 tk. jóféle mustár
  • 1 tojás
  • kb. 8-10 dkg cheddar sajt (nem tudom pontosan)
A sütőt grilljét jól bemelegítettem és a kenyérszeletek egyik oldalát megpirítottam. Közben a felkarikázott hagymát, mustárt, reszelt sajtot és tojást összedolgoztam, majd a kenyerek még nem pirult felére halmoztam.

Visszatoltam a szeleteket a sütőbe és olvadásig/pirulásig kaptam még időt.

Tényleg gyors reggeli, finom és legalább nem a szokásos. Érdemes kipróbálni.

2009. október 6., kedd

Dupla-krumpli+csirke rakottas




Ez egy tipikusan olyan étel, amit este hazaérve is van ereje az embernek összedobálni, aztán amíg sül, már lehet relaxálni a kanapén és nézni ki a fejből - vagy persze bármi más jöhet, kinek mihez van ereje esténként. ;-)

Bár nem pont így terveztem, keresztülhúzta a számításaimat, hogy nem volt itthon tejszín, pedig mindig szokott... de azért nem adtam fel.

Hozzávalók:
  • 1 édesburgonya
  • 3-4 nagyobb szem (rózsaszín) krumpli
  • 1 nagyobb csirkemell filé
  • 10-12 dkg gruyére sajt
  • 2 pohár tejföl
  • 5 dkg vaj
  • só, bors
Sok részleteznivaló nincs is az összeállításon... a sütőt 190 fokra melegítettem elő, és míg előállt a kellő hőmérséklet, gyorsan rétegeket építettem a hozzávalókból, s persze minden rétegnél sóztam, borsoztam.

Pár szelet vajjal kezdtem, erre jött egy réteg szeletekre vágott krumpli, majd hússzelet, aztán reszelt sajt, édeskrumpli szeletek, tejföl, hús, krumpli, sajt, tejföl és édeskrumpli, plusz tejföl és sajt a tetejére. De az is lehet hogy valahol összekevertem a sorrendet. Középtájon volt még kevés vaj, és a tetejére is dobtam pár darabkát.

Az egészre öntöttem még kb. 1 dl tejet, lefedtem és a sütőbe toltam egy szűk órácskára (kb. 50 perc). Kellett is ennyi idő, egyszer csekkoltam közben, de még visszakívánkozott.

Aztán amikor már szinte késznek ítéltem az eredményt, levettem a tetőt és 200 fokon elrotyogtattam a maradék levet és jól megpirítottam a sajtot rajta.

Nagy érdekes ízek keveredtek a tányéron... a standard hús+krumplit tejföl és - sülés közben szinte elviselhetetlenül büdös, érett - gruyére fanyarította, amit kitűnően ellensúlyozott a szinte őszibarackosan édes édesburgonya.

Nekem bejött!

2009. október 3., szombat

Vegyes főzelék




Az ötlet Gabojszától ered, nincs ezen semmi ragoznivaló - még ha az ilyesmit egyesek bizonyos esetben el is sumákolják (nem szép dolog!).

Szerettem volna egy jobb megoldást főzelékkészítésre, mint a régi lisztes verzió és amit nála láttam, megtetszett. Bár elsőre furcsálltam a krémsajtos sűrítést, tényleg működik. És ugyan itt-ott készletre szabtam a leírást, a végeredmény nagyon finom!

Hozzávalók:
  • 2 nagy répa vagy 3 normál méret
  • 4-5 kisebb/közepes szem krumpli
  • 450 g fagyasztott zöldborsó (vagy persze friss, ha adott)
  • 3 dkg vaj
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 2 dl tejszín
  • 2-3 dl tej
  • 1 doboz natúr krémsajt (nekem most Filadelfia)
  • 1 csokor petrezselyem
  • só, bors
A hagymát lereszeltem és a vajon megpirítottam kicsit, majd hozzáadtam az egységnyire darabolt répát és a borsót is. 1-2 percig kevergettem majd ráöntöttem a tejszínt és a tejet is (tejből annyit h épp ellepje a zöldségeket a tejszín-tej keverék), forrásba hoztam, közben sóztam, borsoztam és fedő alatt pároltam. Amikor már kezdett megpuhulni a répa, beletettem a szintén felaprított krumpli darabokat is a lábasba - azért később, mert a krumpli hamarabb hajlamos meg- sőt szétfőni is.

Amikor a krumpli is szinte készre puhultnak tűnt, levettem a fedőt és jöhetett a finomra vágott petrezselyem is. Pár percig együtt rotyogtak lassan, végül belekapartam a sajtot a zöldséges keverékbe, s ahogy olvadt, úgy sűrűsödött be a főzelék.

Látványra olyan, mint egy lebutított francia saláta, de nálunk nagyon jól vizsgázott. Krémes, ízes, a sajt kifejezettem jól viselkedett ebben a környezetben. Nyoma sincs a régi menzás főzelék "élménynek".

Tamásnak egy kis majorannával ízesített csirkemell dukált mellé, én pedig szívesen kanalaztam magában, feltét és bármi nélkül.