2009. október 28., szerda

Aranysárga tyúkhúsleves

Az a leves, amit ma este főztem, az az igazi sárga fajta, amit otthon eszik az ember az anyukája konyhájában.



És most itt, az én konyhámban is megszületett. Ami pedig a legszebb, hogy merő véletlen indította a dolgot.

A munkahelyemről hazatelefonáltam Tamásnak, hogy vegyen ki egy csomag csirkemellet a fagyasztóból, bármelyiket, csak ne azt, amit otthonról hoztunk, nagymamám baromfiudvarából. Elszeparált csomagokat készítettünk, célzottan.

És naná hogy Tamásnak sikerült mégis AZT a csomagot kihalásznia. És mire hazajöttem, már kiolvadva várt rám egy egész mell, két szárny és egy máj + szív kombó (az állat egyébként nem tyúk, inkább fiatal felnőtt volt, amolyan növendék csirketyúk vagy mi). Amolyan igazi élénksárga bőrrel.

Eredeti terv szerint csak a mellekre lett volna szükségem, de csak nem dobok ki házi csirke alkatrészeket!? Gyorsan szemrevételeztem, mim van itthon. Találtam alap hozzávalókat, úgyhogy nekifutottam.

Hozzávalók:
  • 2 csirkeszárny
  • a hús lefejtése után maradt csirkemell csontok (egy kis hús úgyis marad) :-)
  • 1 máj, szívvel
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 közepes répa
  • 2 közepes petrezselyemgyökér
  • kb. 10 dkg karfiol apró rózsákra szedve
  • kb. 4,5 l víz
  • só, bors
  • ha ciki, ha nem, de egy leveskocka (Lehet ám ilyesmiből jobbféléket kapni; a rögtönzött alaplé elkerülhetetlen kelléke. Sajna másra nekem személy szerint nincs időm. Persze rákészülni egy levesfőzésre más kérdés. Most nem ez volt a szitu.)
A megmosott húst, a hagymát, a répát és gyökeret kb. két kávéskanál vízzel felforraltam és lassú tűzön főzni kezdtem. Amikor a hús kieresztette a habját, leszedegettem róla, majd borssal és a kockával ízesítettem.

Innentől már csak főztem, főztem, egészen addig, míg a hús is megpuhult és minden íz átjárt minden szereplőt. Végül beledobtam a karfiolokat, csak mert voltak és egyáltalán nem ártottak az ízeknek. Pár perc és kész is volt a friss, meleg, otthonszínű és -ízű leves. Talán nem illett hozzá a betűtészta, de csak ez volt itthon. Korábban megláttam valahol és vicces volt az ovis évekre emlékezni. :-)

Nem vicc, a fentieket senki ne próbálja ki "bolti csirkéből", vagy ha mégis, ne számítson a leírt eredményre. Lehetetlen. Próbáltam már, de annyi esélye van a dolognak, mint lufiárusnak a nyílzáporban. :-)

Nincsenek megjegyzések: