2009. november 23., hétfő

Zabpelyhes sütikeksz




Ízbolygótól a recept alap, csak az itthon meglévő készleteket és ízlést vettem alapul hozzá. Igazán nagyon jó ötlet és laktató reggeli lesz holnap egy nagy pohár hideg tejjel.

Azért írtam hogy sütikeksz, mert nekem a keksz szó valaki szárazabbat, valami ropogósat takar. Ebben az esetben azonban egy keksz formájú puha sütiről van szó, ami gazdag rostban, egészséges, laktató és szuperkönnyű elkészíteni.

Hozzávalók:
  • 15 dkg zabpehely
  • 15 dkg aszalt gyümölcs - én most fügét és nagyméretű mazsolákat használtam
  • 25 dkg vaj
  • 5 dkg darált dió
  • 10 dkg darált keksz
  • 3 tojás
  • 2 nagy evőkanál méz
  • 1 citrom és 1 narancs héja
  • 1 tk. sütőpor
  • 1/3 szerecsendió reszelve
  • 1 kk fahéj


A zabpelyhet egy nagyobb serpenyőben átforgattam a tűzhelyen, majd hozzákevertem az olvasztott vajat és szépen egymásután a többi alkatrészt is. Igyekeztem jól elkeverni de közben nem összetörni a pelyheket.

A sütőt 180 fokra melegítettem elő és a masszából korongokat formáztam egy sütőpapíros sütőlapra. Szép nagy tallérok kerekedtek belőle, kb. 15-20 perc alatt szépen meg is sültek. A lakásban pedig terjengett a karácsonyi illat, amolyan otthon illat, amit csak egy süti kreálhat.

Jó munkás ember reggelije leveles "deszkán"




Ez a reggeli egy korábbi gyors vacsora más irányba terelt verziója - és milyen jó irányba! Az viszont fix, hogy REGGELI, utána pedig jöhet a fizikai munka is akár. Energiánk lesz bőven.

Hozzávalók:
  • 1 csomag friss leveles tészta (én a Tante Fanny-t használom)
  • kb. 3 dl tejföl (20%)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • fél fej lilahagyma
  • kb. 10-15 dkg füstölt kolbász
  • só, bors, olívaolaj
A tésztát a kívánt formára vágom és sütőpapírral fedett sütőlapra pakolom. A fokhagymát apróra vágom és a tejfölbe keverem, majd ezzel a kencével kenem meg gazdagon a lapokat.

Ezután már csak a feltét következett, kolbászkarikák és hagymacsíkok, só, bors, és egy kis olívaolaj a végén, csak úgy odalöttyintve.

190 fokos előmelegített sütőbe toltam a készülő reggelit és a tészta pirulásáig sütöttem.

Hű, de jóllaktunk! :-)

2009. november 21., szombat

Fasítgolyók csicsókás körettel




Mostanában csak úgy megkívánok ételeket... olyan ételeket, amiket eddig nem igazán kedveltem. És persze amit az ember lánya megkíván... annak el is kell készülnie, mégpedig záros határidőn belül. :-)

Így adódott, hogy életemben először fasírtot gyártottam. Szép kis golyókat, hogy sok legyen a ropogós rész, ahogy én szeretem.

Nyers hús kóstolásban van még mit fejlődnöm, mert az csak úgy ímmel-ámmal, gyorsan történt, ezért egy kevés sót még elbírt volna a cucc, de ahogy nagymamám mondaná, sózni lehet, kivenni belőle nehezebb. :-)

A piacon pedig sikerült szereznem csicsókát, s bár a pucolása közben öregedtem pár évet, egész érdekes köret került belőle a tányérral.

Hozzávalók a fasírtgolyókhoz:

  • 70 dkg darált sertéscomb
  • fél fej apróra vágott vöröshagyma
  • 5-6 gerezd apróra vágott fokhagyma
  • 1 kk habanero chilli-s paprikaszósz vagy más csípős szósz
  • 1 kisebb csokor petrezselyem, aprítva
  • só, bors
  • 2 kisebb tojás
  • 2 zsömle vízbe áztatva (nekem most 1 zsömle és egy tk. bagett vége)

A húst egy nagyobb tálba tettem, majd hozzákevertem a jól kinyomkodott zsömlét, a tojásokat és az összes többi hozzávalót - s az egészet jól összemalackodtam. :-) Elég szűk a határvonal számomra, hogy az ilyen nyers húsban turkálás móka vagy gusztustalan tevékenység-e inkább?! Vagy a kettő együtt. :-)

Amikor a masszát késznek gondoltam, kis golyókat formáztam belőle és kenyérmorzsában megforgattam mindegyiket. Végül olajat hevítettem és szép lassan, hogy ne égjenek meg, kisütöttem az összeset. Azért kell lassan sütni, hogy ne csak a külseje süljön meg, a belseje se maradjon rózsaszín a golyóknak.

A köret egyébként nem lett túlbonyolítva, kb. fél kg csicsókát és 2 óriási szem krumplit megpucoltam és szép vékonyra szeleteltem. Egy tűzálló tálat kivajaztam, alulra jött egy réteg krumpli, sóztam, borsoztam. szerecsendiót reszeltem rá. Ezt követte egy réteg csicsóka, só, bors, reszelt grana padano, ismét csicsóka, só, bors, sajt és kevés tejszín (kb. 3 ek; maradék), nagyon vékonyra vágott vöröshagyma, a tetejére pedig még egy utolsó réteg krumpli, só, bors, szerecsendió és sajt, végül kevés tejet is öntöttem alá.

Alufólia alatt pároltam kb. 20 percet, majd a fólia nélkül készre sütöttem, pirítottam.

2009. november 18., szerda

Extra reggeli


Múlt vasárnap készült ez a rendkívül laktató és igen finom reggeli. Ugyan a forma nem lett szép tiszta, a végeremény szerintem nagyon gusztusos lett. Nagy örömmel kanalazgattuk.

Hozzávalók 2 főre:

  • 4 szuflé vagy valami más kisméretű hőálló sütőforma
  • 2 ek vaj
  • 4-5 szelet bacon
  • 8-10 szem koktélparadicsom vagy 1-2 fürtös paradicsom
  • 1 tk bazsalikom
  • 4 tojás
  • 4-5 dkg sajt
  • só, bors

Azzal kezdtem, hogy a formák oldalát kivajaztam kicsit, majd egy serpenyőben ropogósra sütöttem a csíkokra vágott bacont, ezt kiszedve ugyanabban a serpenyőben plusz vajjal megforgattam felaprított paradicsomot is, plusz fűszereztem sóval, borssal és a bazsalikommal.

Ezután a formákba került egy paradicsomos réteg, majd arányosan elosztva a bacon darabkák, erre kevés sajt, minden formába beleütöttem egy tojást (ezt megsóztam és borsoztam) és kevés sajt került még a tetejére.

200 fokos sütőbe toltam egy sütőlapon mind a 4 formát és a tojásokat közepesre sütöttem. (Közben pedig illatozva pirultak a kacsazsíros pirítósok... ahhhhhhhhhhh, vasárnap délelőtti áhítat.) :-))))))))))))

Diós, csokis kevert süti




Az utóbbi időben fájdalmasan kevés időm van új receptek kipróbálására, sőt sajnos sokszor a rutin főzésre is alig jut időm. :-( Suli, fordítás, fordítás, tanulás... buszon, itthon, ahol érem. Elég fáradt vagyok.

Hasonló helyzetekre ideálisak a gyors, hipp-hopp összekeverem sütik. És ami persze egyáltalán nem elhanyagolható, nagyon finomak.

Ezzel a recepttel volt egy kis baki... a kis szakácskönyv fordítása, amiben találtam, nem sikerült a legjobban. 1-2-t a hozzávalók között felsorolt elemek közül elfelejtettek belevenni a programba, ergo nem volt egyértelmű, mikor mit. Persze annyi gyakorlat azért van már, hogy ügyesen megoldottam a helyzetet és így készült végül a hétvégi finomság (hogy legyen mit csipegetni a hosszú-hosszú szombati órák közben).

Hozzávalók (egy adaghoz, én 1,5-szerest készítettem, ami épp jó volt egy 20x30-as tepsihez)):
  • 12 dkg vaj + a kikenéshez
  • 23 dkg csokoládé (harmadolva használtam tej, ét és fehércsokit)
  • 12 dkg dió
  • 2 tojás
  • 12 dkg barna cukor (kevesebb is elég!, mondjuk 6-8 dkg)
  • 12 dkg sütőporos liszt
A tepsit kikentem egy kis vajjal és kevés lisztet hintettem bele.
A csokik kb. 1/3-át nagyon lassú tűzön felolvasztottam a vajjal, s míg ők elegyedtek, kimértem a többi hozzávalót.
Miután a vajas csokis massza kicsit hűlt, a sütőporos liszthez kevertem, majd hozzáadtam a cukrot (tényleg érdemes kevesebbet használni, mint amit a recept ír, kivéve ha nagyon édesszájú a közönség) és a tojásokat, s ezekből sűrű masszát kavarásztam.
Végül a durvára tört hazai dió és a kisebb-nagyobb csokidarabok kerültek a tésztába. Szinte túlnyomó többségben voltak a masszához képest, de így lett szuper a végeremény.
180 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsibe kanalazott sütikezdeményt és kb. 25-30 percet sütöttem (fogpiszkálóval ellenőrizve a kész állapotot).
Megjegyzem, mivel elég nagy csokimennyiség szükséges ehhez az édességhez, kiváló alkalom a háztartásban fellelhető maradék csokik felhasználására. Nálunk pl. került bele fehér csokipasztilla, 70%-os Lindt étcsoki, és Svájcból kapott ajándék tejcsokik is. Nagyszerűen megfértek együtt, édes hármas! :-)

2009. november 12., csütörtök

Berlin? - Bármikor!

Az előző hétvégét, vagy inkább hosszú hétvégét péntek reggeltől hétfő estig Berlinben töltöttük egyik kedves barátnémnál, aki épp ott tölt 4 hónapot. Tudnék ömlengni, és kicsit fogok is. Egyszerre ujjongtam és fájt a szívem... ilyet akarok minden nap!

És az egyébként is mozgalmas élethez hozzájött, hogy a város most ünnepelte a fal lebontásának 20 évfordulóját. Programok, emberek, lehetőségek mindenfelé... imádtam! Hihetetlen, hogy az a város, ami 20 éve döntötte le a családokat, kapcsolatokat szétszakító falat, most szinte úgy él mintha mi se' történt volna. Haladnak előre, vigyáznak arra, ami van, tesznek azért, amit szeretnének. Nyugalom van, jólét.

Természetesen megnéztük az azóta Európa szerte hírnévre szert tett dominófalat, a Reichstagot és egyéb szembe jövő érdekességeket és emlékeket, sőt még focimeccsen is voltunk az Olimpiai Stadionban, de mivel ez itt egy ún. gasztro blog, inkább másfelé terelném a szót.

Sajog a szívem azután a kínálat után, azután a minőség és kapaszkodjunk, azok után az árak után, amit kint láttam. Elképesztő számomra, hogy sokszor többet keresnek, sokkal jobban élnek, mint mi itt Magyarországon, mégis olcsóbbak a termékek a boltok polcain, a választékbeli különbség pedig leírhatatlan.

Rögtön első este egy hetente kétszer "működő" török piacra vezényelt minket jártas idegenvezetőnk (helló Erzsi!). Itt aztán újra Isztambulban érezhettük magunkat újra. Kavalkád, kiabálás, törökök és árubőség - de nevetségesen olcsón. 2-3 kg bármiből, paradicsomból, grapefruit-ból, gránátalmából!, kakiból (és ez a gyümölcs!) 1-2-3 EUR-ért, friss halak, polip, tintahal hihetetlen áron, és még sorolhatnám. De inkább mutatom.








A zöldségeken és gyümölcsökön kívül vettünk még egy nagyon érdekes és finom lekvárt egy kedves férfitól... birsalma-méz-vanília kombináció. Naaaaaaaaaaagyon finom! És legalább 30 féle másik ínycsiklandó íz kecsegtetett, mindegyik valami érdekes ízzel megbolondítva, természetesen egyéb fokozók ésatöbbik nélkül.


...

Második napunkon meglátogattuk a KaDeWe, vagyis Kaufhaus des Westens nevű áruházmonstrumot, de nem ám holmi plázára vagy szupermarketre kell gondolni. Luxusra, ízlésre, eleganciára és szájtátásra dögivel. Európa 2. legnagyobb áruháza, 6 szinttel, 60.000 nm-en.

Tamás rögtön az első szinte leakadt, világhírű óramárkák (a legteteje) mutogatták a termékeiket. Tudtam, erre időt kell hagynunk neki, így mi a 6.-ra irányítottuk a liftet. Közben ott vannak a női, férfi, gyerek és lakber osztályok is, de mi a csúcsra törtünk.

Úgy éreztem ott magam, mint Alíz Csodaországban, vagy mint ... mint... mint aki sokkot kapott.

Meg kell mutatnom, a liftből kilépve rögtön ez fogadott, mint egy kedves hazacsatolásként:


Aztán később láttunk még 2-3 féle magyar szalámit, kolbászt jártunkban-keltünkben.

Tésztákból annyi féle kapható, hogy el sem hittem - száraz és friss verziók egyaránt:



Sörökből, édességből minden elképzelhető formában, pékáruból, magokból (natúr, pörkölt, sós és ezek bármilyen kombinációjában) már-már túlzásnak érzi a választékot a józan ész, de a főzni szerető agy ujjong és tobzódik már a látványtól is.



És ami a legdurvább... a halas, "felvágottas" és sajtos pultok... A vagy százféle érlelt sonkáról és szalámiról és társaikról a véletlen műve, hogy nem készült fotó, de nem tudtam kihagyni a homárokat, amik úgy voltak bekészítve a hűtőpultba, hogy azok aznap tutira elfogynak, lesz rá kereslet. Elképesztő. És aki az alábbi sajtokat látja, elhiszi, hogy ha ilyen van, akkor tényleg ott volt még az a vagy 500-600 fajta tutira.



Természetesen itt nem mutatkoztak alacsonyabb árak, mint itthon, de ez egy másik világ. Ez egy olyan hely, ahol a fanatikusok lubickolnak, aki pedig azért eszik, hogy ne haljon éhen, felháborodik és visszafordul az ajtóban.

DE! Betértünk több más "élelmiszerboltba" is... több helyen elérhető az igényes kínálat; olcsóbb verzióban tapasztaltunk nagyon hasonlót. Mindent lehet kapni, sok-sokfélét, nem csak a nagyon standard hús-krumpli dolgokat, hanem szinte bármit.

Igazi álomváros Berlin... mind főzőcskére bevásárlás, mind kultúra, mind programok, mind szinte bármi terén. Olyan, ami élhető fiatalként, gyerekesként és bármilyen korban is. Nem túl nyüzsgő, de bőven van élet.

Végül pedig következzen néhány tipikus helyi fogás:

Na ezt aztán tényleg eszik úton-útfélen. Hasábbal, zsömlében, magában, ketchup-al, majonézzel, mustárral, curry-vel, bármivel. Wurst forever!


Szupersűrű, finom, krémes burgonyakrémleves


Álmás rétes vanília sodóval


Természetesen haza is menekítettem ezt-azt... mindenhol szereztem vásárfiát. A KaDeWe-ből megengedtünk magunknak egy üveg chilli szószt (34% habanero), igazi szuper lekvárokat és Lindt csokit (99-%ost is, mindössze 2 EUR-ért), a Galeria-ból 20 dkg kiszerelésű mandulát annyiért szinte, mint itthon a 10 dkg, fűszereket, édességet, és a Lidl-ből Giotto-t, ami jajj de finom édesség! Csak itthon nem lehet kapni, pedig Ferrero gyártmány.

Erzsitől pedig kaptunk egy édes mustárt, ami a legközelebbi virslizést, bocsánat wursztolást dobja majd fel.

Ééééés... 2 EUR-ért csini szuflé formákat szereztem, még azt sem bántam, hogy egész nap hordoznom kellett. :-)))

Napokig tudnék még mesélni, de ha röviden kellene összefoglalnom: minden szempontból élmény volt a kiruccanás - köszönjük Bözs és 100%, hogy visz még ide az utunk!

2009. november 3., kedd

Leveles pizza, vagy mi...




Sokszor láttam már hasonló ötletet és mindig fel is figyeltem rá, de a kipróbálás egészen idáig váratott magára. Utólag azt kell mondanom, a fenébe! Ezt már sokszor meg kellett volna sütnöm, ezer verzióban.

Elképesztően hálás fogás... nagyon gyorsan elkészíthető és ehhez képest meg pláne irtó finom. Teljesen belelkesültem. :-)

Hozzávalók 2-3 személyre, éhségtől függően:
  • 1 rúd Tante Fanny friss leveles tészta
  • paradicsompüré
  • 3 nagy szelet sonka (sült sonka vagy prágai pl.)
  • 3-4 fej gomba (csiperke)
  • 1 kisebb fej paradicsom
  • 1 salotta hagyma
  • só, bors, bazsalikom
A tésztát sütőpapírral letakart sütőlapra terítettem és megkentem a paradicsompürével. Azért is nem írtam mennyiséget, mert ki hogyan szereti, de kb. 1,5 dl-t használtam a tésztára; majd enyhén meg is sózta és borsoztam.

A piros rétegre sonkadarabokat szaggattam, csak ahogy sikerült, majd rászeleteltem a gombákat, vékonyan a salottát és a paradicsom húsos részét. Végül megfröcsköltem az egészet olívával, kicsit megint sóztam és rádobáltam némi sajtot - de csak imitt-amott, nem sajtos bevonatot akartam képezni.

180 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb. 15-20 percig sütöttem, amíg a tészta láthatóan kezdett pironkodni.

Húúúúúúúúúúúúúúú de jóóóóóóóóóóóóóóóó! :-) És máris legalább 3 másik variáció van a fejemben.

2009. november 1., vasárnap

Málnás süti




Ma Tamás szüleinél ebédeltünk, és gondoltam, biztos örülnek majd, ha egy tál sütivel állítok be hozzájuk. Nos örültek. :-) És úgy tűnt, ez a süti nekik is legalább annyira ízlik, mint nekem.

Egy korábbi receptet használtam fel, csak 1-2 dolgot módosítottam, nem nagy cucc. Mégis kicsit más lett, a savanykás ízű málna pedig olyan harmóniát alkotott az édes, puha, omlós tésztával, hogy jaj!, elvesztem.

Hozzávalók:
  • 20 dkg liszt + 1 tk sütőpor
  • 3 nagy vagy 4 kicsi tojás
  • 1 tk vaníliakivonat
  • 15 dkg kristálycukor
  • 15 dkg barnacukor
  • 25 dkg vaj + a forma kenéséhez
  • 5 dkg darált + 1 nagy marék szeletelt mandula
  • csipet só
  • 450 g fagyasztott málna (de ez nem szentírás, 550 g is lehetne, kb. fél kg gyümölcs kell, ha lehet, kicsit levesebb)
A vajat lassan felolvasztom, közben a tepsit (20x30as pl. jó, én most kicsit nagyobbat használtam, ezért nem lett magas a sütim) kivajaztam és liszteztem.

Ha a vaj felolvadt és hűlt pár percet, hozzáadtam a cukrot, majd a vaníliát (fél rúd magja is szuper hozzá), a csipet sót és a tojásokat, és minden résznél homogén masszát kevertem belőlük egy tálban.

Ezután részletekben jött a mandula és a liszt is, minden fázisnál szépen kikeverve, ne maradjon csomó sehol.

Ezután már csak annyi dolgom maradt, hogy a masszát a tepsibe simítottam, ráhalmoztam a gyümölcsöt és meghintettem a szeletelt mandulával, végül a 180 fokos sütőbe toltam. 40 perc sütést ír az eredeti recept, majd alufólia alatt még 20 percet, de mivel most nagyobb tepsivel dolgoztam, ezek az idők kb 10-10 perccel lerövidültek.
Amikor szépen barnulni kezdett a tésztám, lefedtem a fóliával és kb. 10 percet adtam még neki. Persze a kész állapotot a fogpiszkáló próba segített kihirdetni.

Nagyon bejött nekem az a cukormegosztás és a málna íze is igen jól passzolt a tésztához. Nyami!

Isteni tésztavacsora - tortiglioni sonkás, gombás rózsaszín szószban




Gyorsan összedobható vacsi hazaesős estékre - hmmmmmmmmmmmmmmm és nagyon finom!!! Imádtuk!

Az alapötlet a kedvenc olasz tésztám ihletése... a Fratelliben és a Da Lello-ban is imádom a tejszín-sonka-gomba-paradicsom láncra felfűzött spagettit. Ugyan itt most nem spagettit főztem ki hozzá, de az ízélmény isteni volt! A kedvenc tésztaszószom.

Hozzávalók 2-3 főre:
  • 2 salotta hagyma vékonyra szeletelve
  • 1 ek olívaolaj
  • 7-8 kisebb fej csiperkegomba szeletelve
  • 4 nagyobb szelet sonka (prágai vagy sült sonka) - kb. 12 dkg - vékonyra csíkozva
  • 3,5 dl sűrített paradicsom (nekem most passzírozott volt a neve, de sztem az kb ugyanaz)
  • 2,5 dl tejszín
  • 4 nagy gerezd fokhagyma picire aprítva
  • só, bors
  • 1 kk bazsalikom, fél kk oregano
  • fél doboz tortiglioni (Barilla)
Ha minden össze van aprítva, a szósz elkészítése max addig tart, mint hogy felforr a víz és kifő a tészta.

A hagymát az olíván átforgattam pár percig, majd hozzáadtam a gombaszeleteket, enyhén sózva és borsozva. 3-4 percig így pároltam a gombát a saját levében, amit kieresztett.
Aztán hozzáadtam a fokhagyma felét, a paradicsomot és a tejszínt, összemelegítettem, s ekkor jöttek a sonkacsíkok.

Az egész gyönyörű rózsaszín szószt újra lassú, meg-megbuggyanó forrásba hoztam, fűszereztem a bazsalikommal, oreganoval, kis sóval és még borssal saját ízlésünk szerint, majd további kb. 8-10 percig lassan főztem, hogy kellően besűrűsödjön.

Amikor a tészta megfőtt, akkor kevertem a szószba a maradék fokhagymát, hogy frissen bolondítsa tovább az ízeket. Leöntöttem a kis csövecskékről a vizet és összekevertem az egészet a meseszínű, sonkás-gombás cuccal, majd pár percig pihenni hagytam a tálalás előtt.

Fájdalom, de épp nem volt itthon parmezán, belesütöttem a szuper mandulás, parmezános kekszbe. Azért így is ment a lamentálás, hogy 10-ből 9 vagy 10 tán 10 pontot ítél-e a bíróúr a fogásnak. :-)