2009. november 12., csütörtök

Berlin? - Bármikor!

Az előző hétvégét, vagy inkább hosszú hétvégét péntek reggeltől hétfő estig Berlinben töltöttük egyik kedves barátnémnál, aki épp ott tölt 4 hónapot. Tudnék ömlengni, és kicsit fogok is. Egyszerre ujjongtam és fájt a szívem... ilyet akarok minden nap!

És az egyébként is mozgalmas élethez hozzájött, hogy a város most ünnepelte a fal lebontásának 20 évfordulóját. Programok, emberek, lehetőségek mindenfelé... imádtam! Hihetetlen, hogy az a város, ami 20 éve döntötte le a családokat, kapcsolatokat szétszakító falat, most szinte úgy él mintha mi se' történt volna. Haladnak előre, vigyáznak arra, ami van, tesznek azért, amit szeretnének. Nyugalom van, jólét.

Természetesen megnéztük az azóta Európa szerte hírnévre szert tett dominófalat, a Reichstagot és egyéb szembe jövő érdekességeket és emlékeket, sőt még focimeccsen is voltunk az Olimpiai Stadionban, de mivel ez itt egy ún. gasztro blog, inkább másfelé terelném a szót.

Sajog a szívem azután a kínálat után, azután a minőség és kapaszkodjunk, azok után az árak után, amit kint láttam. Elképesztő számomra, hogy sokszor többet keresnek, sokkal jobban élnek, mint mi itt Magyarországon, mégis olcsóbbak a termékek a boltok polcain, a választékbeli különbség pedig leírhatatlan.

Rögtön első este egy hetente kétszer "működő" török piacra vezényelt minket jártas idegenvezetőnk (helló Erzsi!). Itt aztán újra Isztambulban érezhettük magunkat újra. Kavalkád, kiabálás, törökök és árubőség - de nevetségesen olcsón. 2-3 kg bármiből, paradicsomból, grapefruit-ból, gránátalmából!, kakiból (és ez a gyümölcs!) 1-2-3 EUR-ért, friss halak, polip, tintahal hihetetlen áron, és még sorolhatnám. De inkább mutatom.








A zöldségeken és gyümölcsökön kívül vettünk még egy nagyon érdekes és finom lekvárt egy kedves férfitól... birsalma-méz-vanília kombináció. Naaaaaaaaaaagyon finom! És legalább 30 féle másik ínycsiklandó íz kecsegtetett, mindegyik valami érdekes ízzel megbolondítva, természetesen egyéb fokozók ésatöbbik nélkül.


...

Második napunkon meglátogattuk a KaDeWe, vagyis Kaufhaus des Westens nevű áruházmonstrumot, de nem ám holmi plázára vagy szupermarketre kell gondolni. Luxusra, ízlésre, eleganciára és szájtátásra dögivel. Európa 2. legnagyobb áruháza, 6 szinttel, 60.000 nm-en.

Tamás rögtön az első szinte leakadt, világhírű óramárkák (a legteteje) mutogatták a termékeiket. Tudtam, erre időt kell hagynunk neki, így mi a 6.-ra irányítottuk a liftet. Közben ott vannak a női, férfi, gyerek és lakber osztályok is, de mi a csúcsra törtünk.

Úgy éreztem ott magam, mint Alíz Csodaországban, vagy mint ... mint... mint aki sokkot kapott.

Meg kell mutatnom, a liftből kilépve rögtön ez fogadott, mint egy kedves hazacsatolásként:


Aztán később láttunk még 2-3 féle magyar szalámit, kolbászt jártunkban-keltünkben.

Tésztákból annyi féle kapható, hogy el sem hittem - száraz és friss verziók egyaránt:



Sörökből, édességből minden elképzelhető formában, pékáruból, magokból (natúr, pörkölt, sós és ezek bármilyen kombinációjában) már-már túlzásnak érzi a választékot a józan ész, de a főzni szerető agy ujjong és tobzódik már a látványtól is.



És ami a legdurvább... a halas, "felvágottas" és sajtos pultok... A vagy százféle érlelt sonkáról és szalámiról és társaikról a véletlen műve, hogy nem készült fotó, de nem tudtam kihagyni a homárokat, amik úgy voltak bekészítve a hűtőpultba, hogy azok aznap tutira elfogynak, lesz rá kereslet. Elképesztő. És aki az alábbi sajtokat látja, elhiszi, hogy ha ilyen van, akkor tényleg ott volt még az a vagy 500-600 fajta tutira.



Természetesen itt nem mutatkoztak alacsonyabb árak, mint itthon, de ez egy másik világ. Ez egy olyan hely, ahol a fanatikusok lubickolnak, aki pedig azért eszik, hogy ne haljon éhen, felháborodik és visszafordul az ajtóban.

DE! Betértünk több más "élelmiszerboltba" is... több helyen elérhető az igényes kínálat; olcsóbb verzióban tapasztaltunk nagyon hasonlót. Mindent lehet kapni, sok-sokfélét, nem csak a nagyon standard hús-krumpli dolgokat, hanem szinte bármit.

Igazi álomváros Berlin... mind főzőcskére bevásárlás, mind kultúra, mind programok, mind szinte bármi terén. Olyan, ami élhető fiatalként, gyerekesként és bármilyen korban is. Nem túl nyüzsgő, de bőven van élet.

Végül pedig következzen néhány tipikus helyi fogás:

Na ezt aztán tényleg eszik úton-útfélen. Hasábbal, zsömlében, magában, ketchup-al, majonézzel, mustárral, curry-vel, bármivel. Wurst forever!


Szupersűrű, finom, krémes burgonyakrémleves


Álmás rétes vanília sodóval


Természetesen haza is menekítettem ezt-azt... mindenhol szereztem vásárfiát. A KaDeWe-ből megengedtünk magunknak egy üveg chilli szószt (34% habanero), igazi szuper lekvárokat és Lindt csokit (99-%ost is, mindössze 2 EUR-ért), a Galeria-ból 20 dkg kiszerelésű mandulát annyiért szinte, mint itthon a 10 dkg, fűszereket, édességet, és a Lidl-ből Giotto-t, ami jajj de finom édesség! Csak itthon nem lehet kapni, pedig Ferrero gyártmány.

Erzsitől pedig kaptunk egy édes mustárt, ami a legközelebbi virslizést, bocsánat wursztolást dobja majd fel.

Ééééés... 2 EUR-ért csini szuflé formákat szereztem, még azt sem bántam, hogy egész nap hordoznom kellett. :-)))

Napokig tudnék még mesélni, de ha röviden kellene összefoglalnom: minden szempontból élmény volt a kiruccanás - köszönjük Bözs és 100%, hogy visz még ide az utunk!

1 megjegyzés:

Lekvároskukta írta...

Szia!
Jó lehetett nagyon ez a kis kirándulás.
Giotto-t egyébként Müllerben szoktam látni, szinte mindig van :)