2009. december 29., kedd

Malackaraj, tökélyre sütve majd elszúrva

Nem szégyen az, ha az ember elront valamit, legalább tanul belőle. Így jártam én a tegnapi vacsorával... :-( Nem lett azért ehetetlen, az íze kifejezetten finom volt, de sajnos kiszáradt a karaj. Na de nem szaladok ennyire előre.



Szóval úgy indult, hogy az egész, bőrös karajt megmostam és egy papírtörlővel leitattam róla a vizet. Alaposan besóztam és beborsoztam minden oldalát, majd kb. 1-2 percig sütöttem egy serpenyőben, amiben kevés kacsazsírt hevítettem ehhez. Így gondoskodtam a hús nedveinek megtartásáról, első pont pipa.

A sütőt bemelegítettem 150 fokra, a karajt pedig minden oldalán megszórtam kakukkfűvel, majd egy tepsibe tettem, kevés plusz kacsazsír, 2 fej fokhagyma, 1 nagy fej felaprított lilahagyma és két paradicsom társaságában. Kb. 1 dl vizet is öntöttem alá, és egy kevés sóval is újra meghintettem, majd alufóliával letakartam az egészet és betoltam a sütőbe. Lassú sütés és ízek előkészítve, második pont pipa.

A húst kb. 1,5 órán át sütöttem 150 fokon, és amikor ez letelt, az állaga egyszerűen zseniális volt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen puha, omlós, szaftos húst sikerül sütnöm. Tényleg, nagyszerű volt.

Aztán elrontottam. :-(

Mivel bőrös húsom volt, szerettem volna, ha a bőr ropog, mert az úgy finom. Ezért levettem a húsról a fóliát és erős grill alatt pirítottam - sajnos kb. 15 percig, mert a bőr nagyon lassan pirongott csak. És ezalatt a 15 perc alatt mindent elrontottam, ami addig olyan jól sikerült. :-(
A karaj kiszáradt, szinte minden szaftossága odalett. A vacsoránál csak a krumplipüré és a mellé evett paradicsom és hagymák mentették meg.

Mellette szólt viszont, hogy az íze remekül sikerült. A kakukkfű és az enyhe paradicsomos, hagymás íz nagyon jól dolgozott együtt.

Szóval összességében sikert nem könyvelhettem el, de tanulságot annál inkább. És legközelebb már tudom, hogyan lesz szuper a húsom.

A maradékot egyébként okosan használtam fel, nagyon finom húskrém lett belőle reggelire. Kevés vajjal és a hússal, maradék hagymával, pecsenyelével.


2009. december 20., vasárnap

Csokicsúcsok hósipkásan



Nem mondhatok mást, rögtön azzal kezdem, Ízbolygótól az ötlet és a recept, ami annyira megtetszett, hogy mindenképp szerettem volna ezt adni valakinek ajándékba. Ma este barátokhoz megyünk egy kis karácsonyi koccintásra, és remélem, értékelik majd, hogy tegnap este sütöttem ezeket a kis fehér csúcsos csokihegyeket, kifejezetten nekik. Nagyon jól mutatnak a szép üvegedényben!

Csak annyit változtattam a hozzávalókon, hogy egy kortynyi tejet is adtam a tésztához, ami nem és nem akart összeállni; illetve nem mogyoró- hanem diónugátot használtam a tésztába, de ez kb. a tökmindegy kategória. Ezért le sem írnám még egyszer a receptet és az elkészítést, csak szerettem volna egy kicsit eldicsekedni vele, milyen szépek. :-)

Csülök pékné módra




Vasárnapra be volt tervezve ez az étel, szombaton a hentes frissen bontotta nekem csülköt és gyorsan neki is estem a dolognak, mert nem megy ám ez hipp-hopp. Pláne nem abban a verzióban, ahogyan nálam alakult. Viszont! Belefér a napba egy jó kis szánkózás, ha ügyesek vagyunk. :-)

Ugyanis még reggel el akartunk menni szánkózni, de olyan szélvihar volt, hogy nem mertünk elindulni. Délelőtt nekiláttam a csülök előkészítésének, de közben hétágra kisütött a nap. Na ilyenkor mi van!?

Végül az lett, hogy forrástól számított 1 órát főztem a csülköt 5-6 gerezd fokhagymával és 4-5 babérlevéllel, majd szép nagy darabokra vágtam kb. 1 kg krumplit és felkarikáztam 4 fej vöröshagymát. Ezeket sóztam, borsoztam, kevéske kacsazsírt dobáltam rá, és közéültettem 3 kisebb fej fokhagymát is, végül a csülköt ültettem erre az ágyra, szintén jól megsózva, beborsozva.

2 merőkanál főzőlevet mertem alá, majd alufóliával letakartam a tepsit, és 135 fokos sütőbe toltam, aztán vettük a sapkáinkat és elhúztunk szánkózni. Amikor 3 óra múlva hazaértünk, olyan illatok fogadtak belépéskor, hogy összefolyt a nyál a szánkban. A csülök omlós volt, puhára sült, párolódott, a krumpli minden ízt magába szívott és jó volt ránézni a szinte kész eredményre.

Már csak annyi dolgom volt, hogy 1,5-2 dl sörből és 2 tk. mézből locsolólevet keverjek és grill alatt pirítsam a csülök bőrét kb. 10-15 percig, közben pedig a sörös lével kenegessem, locsolgassam. Plusz eközben még egy gyors uborkasaláta is összejött.

A végeremény magáért beszélt, olyan csöndben ettünk végig, hogy a nemlétező legyeket is meghallhattuk volna. Tamás csak hümmögni tudott még utána is, egészen estig emlegette, hogy ejj de jó volt ez; még ilyen jót! :-)

Szóval tény, hogy nem egy 20 perc alatt összedobható étel, a kalóriákról nem is beszélve, de ha okosan alakítjuk az időnket és a sütést, programot is szervezhetünk, s közben a tepsiben omlósra sül az ebédünk. Tetszetős koncepció! :-)

A hozzávalók még egyszer:

  • 1 szép nyers csülök
  • 4-5 babérlevél
  • 5-6 gerezd + 3 fej fokhagyma
  • 1 kg rózsaszín krumpli
  • 4 fej vöröshagyma
  • 1,5-2 dl sör
  • 2 tk méz
  • só, bors, kevés kacsazsír

2009. december 19., szombat

Aszalt szilvás, mandarinos kacsa




Ma volt az első olyan szombatom jó ideje, hogy nem kellett suliba mennem, és mihaszna módon most egyéb tennivalóimmal sem haladtam. Voltam viszont hentesnél, bevásárolni, csomagoltam ajándékokat, és főztem!

Szép kacsacombokat kaptam a hentes bácsitól, és szerettem volna valami újat, amit nem szoktam. Márpedig ha valami nem jellemző rám, akkor az a hús-gyümölcs párosítás. Ennek ellenére azonban elmondhatom, ez bizony bitang jól sikerült!

Hozzávalók:
  • 4 kacsacomb
  • 15-16 szem aszalt szilva
  • 2 mandarin
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • só, bors, olívaolaj
Sok tennivalóm nem akadt a vacsorával, hálás darab, csak megmostam a húst, besóztam, borsoztam és bőrrel lefelé egy tepsibe pakoltam.
Ráfacsartam a combokra a mandarinok levét és rájuk/melléjük pakoltam a negyedeket, plusz a szilvákat és fokhagymagerezdeket is.
A tepsire alufóliát borítottam és az egészet a sütőbe toltam, amit 180 fokra kapcsoltam és együtt hagytam felmelegedni a hússal.
Hosszú sütés következett, először kb. 50 perc múlva néztem a sütő felé, amikor megfordítottam a húsokat és visszafedtem fóliával a tepsit. Betoltam megint a sütőbe, és újabb 40 percet adtam neki, majd levettem a fóliát és plusz kb. 10 perc alatt megpirítottam kicsit a bőrt a combokon.

Ez a kb. 10 perc bőven elég volt arra, hogy összedobjam a köretet is, amihez meghámoztam 3 szép édeskés almát és felkockáztam, majd 1 mandarin levével, 1 kiskanál mézzel és kevés fahéjjal, aztán pedig kb. 4 cl jó konyakkal pároltam meg.

Az omlós puhára sült kacsa, a szilva, az almás köret, a citrusos háttéríz annyira jól összedolgoztak, hogy teljesen lelkes vagyok a további próbálkozásokkal kapcsolatban hús + gyümölcs vonalon.

Egy igazi rendhagyó fogás, könnyű, friss körettel és ünnepváró ízekkel, sőt mi több, a lakásban terjengő ünnepi illatokkal!

2009. december 14., hétfő

Créme Brulée - és a hír: élek még!

Már alig bírtam magammal az utóbbi napokban, de le kellett győznöm a főzés utáni vágyat, rengeteg volt a munka, tanulnivaló, miegymás. Jó esetben is csak rutinkaják kerültek az asztalra, nem volt azokon mit ragozni.

Viszont időközben elmúlt egy szülinap, és az egyik ajándék eeeeeeeegy.... dobpergés, dobpergés... szuperjó karamellizáló pisztoly volt. Jellemerősítő várakozás előzte meg a használatot, de megérte, tegnap elkészült életem első créme brulée-je.


Ezer a recept a neten, az előzetes pozitív tapasztalatok alapján Ízbolygó verzióját próbáltam ki (kiküszöbölve a kis elírást a hozzávalóknál). Az eredmény finom lett, sikerként elkönyvelt, bár nem pont ez az állag rémlik nekem a spanyol és mallorca-i utazásokról. Ott egy kicsit hígabb volt a vaníliakrém.

De most már a próbálkozások lehetősége határtalan, valószínűleg más recepteket is próbára teszek majd, hátha eltalálom az emlék-állagot; ez a mostani pedig megy a jól működők közé. :-)

Már csak a pisztoly helyes használatát kell megtanulnom, hogy a legszebb végeredményt érhessem el. A képen az első nekifutás virít, ami szerintem nem is olyan rossz, hisz a látszat ellenére evés közben kiderült, összefüggő az a páncél, csak ilyen kis pöttyös a képe.


Hozzávalók:
  • 2,5 dl tejszín
  • 5 dkg porcukor
  • 4 tojás sárgája
  • 1 tk vaníliaaroma
  • barnacukor a karamellpáncélhoz

Végtelenül egyszerű a dolog, egészen gyorsan összedobható, ha nem számítjuk a hűtőben pihentetés idejét, de emiatt pont megfelelő egy előre elkészíthető desszert szerepére.

A tejszínt a vaníliával forrásba hoztam, de csak szép lassan és éppenhogy. Közben kikevertem a porcukrot és a tojássárgákat, majd erre a szépen kivilágosodott kavarékra öntöttem rá a felhevített tejszínt. Közben folyamatosan kevergettem, hogy szépen elegyedjenek.

Az egészet visszaöntöttem a kis lábosba, és alacsony fokozaton, folyamatosan kevergetve besűrítettem a krémet. Vigyáztam, ne kezdjen forrni a sűrűsödő alap, nehogy kicsapódjon a tojássárgája.

Amikor szépen elérte a kívánt állagot, kis szufléformákba osztottam szét a keveréket és egy magas falú tepsibe pakoltam, amibe a formák feléig forró vizet öntöttem.

150 fokra előmelegített sütőbe toltam az egészet és 25 percig gőzöltem, sütöttem. Végül szobahőmérsékletűre hűtöttem és berámoltam a hűtőbe 3-4 órára (legalább!).

Aztán már evés előtt csak egy finom réteg barnacukor került a szép sárga krémekre, amit a szuper pisztolyommal karamellizáltam.

A siker garantált! Nyamiii!

2009. december 2., szerda

Reggeli melegszendvics olaszos hangulatban

Múlt vasárnap készült ez az isteni reggeli, kényeztetve a szemet, az orrot és az ízlelőbimbókat is. Egy ilyen délelőtti fogás után hajlamos vagyok azt érezni, enyém a világ! :-)

Hozzávalók (most 8 szeletkéhez):
  • egy teljes kiőrlésű bagett kb. 2/3-a
  • 1 ek kacsazsír
  • fél fej lilahagyma
  • 2 paradicsom
  • fél kk. bazsalikom
  • só, bors
  • kb. 5-6 dkg grana padano
  • igény szerinti mennyiségben pármai sonka (kb. 2-3 szelet fejenként)

A bagettet feldaraboltam és feleztem, majd lehasaltatva először átmelegítetettem a keményebb felüket.

Közben a kacsazsírt felhevítettem, az apróra vágott lilahagymát megforgattam rajta és hozzáadtam a szintén felaprózott paradicsomot és a fűszereket. Az egészet lassan rotyogtattam pár percig, míg be nem sűrűsödött (persze a darabok nem tűnjenek el belőle!).

A paradicsomos szószt a bagettekre halmoztam, jó adag sajtot reszeltem reszeltem mindegyikre. Egy sütőlapra sorakoztattam a mini szendvicseket és jól befűtött grill alá toltam pár percre.

Amikor szépen rápirult a sajt, kipakoltam a sonka ölére mindet és jóízűen befalatoztuk. Elképesztő ízeket kölcsönzött az egésznek az a kevéske kacsazsír. Tudom, nem bruschetta, nem olasz reggeli, de a leheletnyi bazsalikom és a sajt, a sonka megadta az illúziót. Tamás szerint 10/10-es!

Korog a gyomrom, ha rágondolok!