2010. december 16., csütörtök

Vaníliás omlós keksz (tojásfehérje felhasználási tipp!)





Szerintem mindenki, aki szokott sütni, beleütközik abba a problémába, hogy mit kezdjen az esetlegesen megmaradt tojásfehérjékkel. És igencsak magasabb azon receptek aránya, amelyekben csak a sárgájára van szükség. Ezért szerintem pontosan értitek, miért nagy öröm, ha egy finom fehérjezabálóra akad az ember lánya.

Remek és nagyon finom megoldás pl. a financier, a meringue, vagy például ez az elképesztően egyszerű keksz is.

Kevés hozzávalóból, rövid idő alatt elkészíthető, finom - ennél többet nem kívánhatunk.

Hozzávalók:

  • 20 dkg vaj
  • 8-10 dkg porcukor (ízlés szerint)
  • 1 tojásfehérje
  • 1 vaníliarúd
  • 24 dkg finomliszt (ebből 5-6 dkg lehet rizsliszt is)
  • 1 csipet só

A tészta igazán könnyen összeállítható. A liszt kivételével egy keverőtálban kézi mixerrel jól megdolgoztam az összes hozzávalót, még egyenletes állagú, és kicsit habos nem lett.

Második lépésként pedig két részletben beledolgoztam a kimért lisztet. (Mivel én riszliszttel készítettem most, egy kortynyi tejjel is segítettem a tészta állagán.)

Ezen a ponton kijelenthetjük: kész a tészta. És ez elég könnyű menet szerintem.

Már csak annyi volt a dolgom, hogy a sütőt előmelegítettem 180 fokra, két sütőlapra sütőpapírt terítettem, a masszát pedig egy habzsákba ügyeskedtem. A sütőlapra nyomott formáknak tulajdonképp semmi nem szab határt, maximum a nyomózsákba dugható csövek. Én most viszonylag egyszerűbb verzióval kezdtem, de máris vannak további ötleteim.

13-14 percet sültek a sütőben, de érdemes figyelni, hisz sütője válogathatja. Akkor vettem ki, amikor a szélük picit elkezdett aranyozódni.

Karácsony előtt például még biztosan elkészítek egy nagyobb adagot, amit a liszt hozzáadása előtt kétfelé bontok és az egyik adaghoz a liszt mennyiségéből kb. 5 dkg-nyit kakaóval helyettesítek majd. A fehér tésztába pedig talán narancshéjat reszelek. Vagy csak így hagyom, s olyan formákat készítek, hogy a sütik közepén legyen egy helyes kis mélyedés valami finom lekvárnak. Hm... ugye nem is rossz ötlet?! :-)

2010. december 15., szerda

Vaníliás mini kuglófok



Régóta szerettem volna kuglófot sütni, de mindig akkor jutott eszembe a dolog, amikor épp nem volt alkalmam formát beszerezni. Amikor pedig nem volt ihlet, eszembe se jutott a forma. Nos, formát azóta sem vettem, egy huszárvágással megoldottam viszont a kérdés, kisebb sütőformáimban sütöttem meg a sütit és 3 nagyon helyes mini kuglófszerűséget kaptam (lyuk nélkül középen).

Hozzávalók:

  • 10 dkg vaj
  • 3 tojás
  • 12-14 dkg cukor (ízlés szerint)
  • 1 vaníliarúd kikapart magja
  • 2,5 dl tej
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 5 dkg mazsola - opcionális, mi nem szeretjük, ezért kimaradt
  • csipet só
  • zsemlemorzsa, porcukor

Kézi mixerrel kikevertem a puha állagú vajat, a tojásokat, a vaníliamagokat és egy csipet sót, a következő fázisban hozzáadtam a tejet, végül pedig részletekben a sütőporral elkevert lisztet.

A formákat kivajaztam és beszórtam zsemlemorzsával, s ezekbe öntöttem a masszát. 200 fokra előmelegített sütőben sültek szép aranybarnára kb. 40-45 perc alatt (egy fogpiszkálóval érdemes ellenőrizni, hogy biztosan megsült-e a tészta).

Amikor kivettem, kicsit a formákban, majd pedig egy rácson hagytam őket kihűlni, langyosodni, végül pedig meghintettem porcukorral.

A mazsolán kívül egyéb variációs lehetőségek is kínálkoznak, keverhetünk a tésztába például reszelt citrom- vagy narancshéjat, egy kevés kardamomot, esetleg fahéjat, és még sorolhatnám.

Pirított tejbegríz



Egy igazán egyszerű desszerttel jövök azokra az alkalmakra, amikor szinte kong a hűtő az ürességtől, de a hideg télből hazaérkező gyomor vágyik egy kis melengetésre.

A hozzávalókat nem is tudom pontosan megadni, a lényeg tulajdonképp csupán annyi, hogy főztem egy viszonylag sűrű tejbegrízt (tejből, búzadarából, cukorból, egy csipet sóból és egy fél vaníliarúd magjaiból), amit egy sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe kiterítettem és hagytam kihűlni, megszilárdulni.

Miután kihűlt a massza, egy serpenyőben kevés vajat hevítettem, a grízt darabokra vágtam és pár perc alatt mindkét oldalon aranyszínűre pirítottam.

Eperlekvárral ettük és nekem nagyon ízlett! Amolyan odakucorodós édesség.

2010. december 14., kedd

Karamellás, narancsos bonbon




Igen, igen... nálunk is egyre inkább érződik a Karácsony szele, ami természetesen ihletet ad. Nagyon jó lenne, ha ilyenkor el lehetne vonulni a munka elől és sürögve-forogva várni az ünnepet. Persze az ilyen gondolatok nem férnek össze a multi szemlélettel, ezért magamban tartom és szép csendben várom a Karácsonyt.

S persze nem várom tétlenül, mindenféle finomságot kipróbálok. Így születtek a fent látható bonbonok, illetve a kijelentés is, mely szerint a bonbonkészítés maga a csoda! Kreatív foglalkozás nagyoknak. Az eredmény pedig (külcsín és belbecs egyaránt) egyszerűen mindent megér.

Első körben nagyon ajánlott egy-két szilikonos bonbonforma beszerzése, mert nagyon könnyű ezzel dolgozni, s a bonbonok olyan könnyen kiszerelhetők a formákból, hogy magam is meglepődtem. (A Sőreginél például az áruk is igen kedvező, 1.000 Ft-ért kapható darabja!)

Nálam most karamellás, kandírozott narancshéjdarabkákkal bolondított falatok készültek - igazi édesszájúaknak való csemege, és a kalóriatáblázatban is igen előkelő helyet foglal el! :-)

Hozzávalók 15 db-hoz:

  • 10 dkg 70%-os étcsoki
  • 1 dkg vaj
  • karamell (amiből fél adagot készítettem, és még így is maradt egy kis nassolnivaló adag)
  • 2-3tk-nyi kandírozott narancshéj darabka

Ammondó vagyok, hogy ha valaki már nekilát, de 15 db-ot készítsen (persze ehhez formából is több kell), hanem variálva a töltelékeket, ne szabjon határt a lehetséges variációknak.

Ugyan én most nem temperáltam a csokit, de nagyon szép eredményt kaptam így is. Az étcsokit és a vajat egész egyszerűen gyöngyöző gőzfürdő fölött, egy övegtálban felolvasztottam, majd egy kis ecsettel kikentem vele a hideg vízzel kiöblített forma minden kis szivecskéjét. 1-2 percre beparkoltam a formát a mélyhűtőbe, majd újabb két vékony réteg következett. (Van, aki csak 2 réteggel dolgozik, de nem mertem a véletlenre bízni a dolgot, és mivel elég vékonyan vittem fel a rétegeket, nem lett vastag a bonbon fala.)

Amikor a bonbonfalak rendíthetetlenül álltak a helyükön, egy hintésnyi narancs következett a kupolákba.

Na és akkor...

Egy anyázós része van ennek a karamellés bonbonnak. A karamell mikor folyik szépségesen? Melegen. Mi történik, ha a meleg karamellt a lehűtött bonbonfalak közé csurgatjuk? Leolvad. :-( Ergo ez nem megoldás, és szerencsére nem is próbálkoztam vele. Ki kell hát hűteni a karamellt, de nem szabad teljesen. Hiszen akkor meg legény legyen a talpán, aki a pici formákba ügyeskedi. Tehát igyekeztem langyoskára hűteni az egyre szilárduló masszát, majd a lehető legnagyobb sebességgel a formákba juttatni. (Na ezen a pontos volt szentségelés rendesen!)

De végül elértem a célomat, nem teljesen tele, de megtöltöttem az üregeket. Közben a csokit a már nem melegedő, de még sokáig meleg víz fölött hagytam, így cseppet sem veszített az állagából, remekül tudtam vele továbbra is dolgozni, így végül rákerült a bonbonokra a lezáró réteg is. Legközelebb már ügyesebb leszek és nem töltöm csurrig az üregeket, mert így kicsit töredezett lett a bonbonkáim széle, miután kivettem a formából. Ettől eltekintve azonban határtalan volt a sikerélményem, azóta is azon gondolkodom, milyen töltelékekkel lepjem meg a családot Karácsonyra.

Fontos, hogy az utolsó, záró csokiréteg után újra jól le kell hűteni a bonbonokat a formában, s amikor jó kemények, nagyon könnyen ki lehet pattintani őket a szilikonból. Remek kis találmány!

Mindenkinek kreatív és nyugodt várakozást kívánok! :-)

2010. december 12., vasárnap

Spenót, ahogy Bíró Lajos dédije készítette




Szülinapomra Tamás meglepett Bíró Lajos frissen kiadott szakácskönyvével. Uccu neki végig is lapoztuk és rámutattunk azokra az étkekre, amelyeket biztosan elkészítünk majd belőle.
Legelsőként a spenótot kívánta meg maga az ajándékozó, ezzel köszöntem hát meg hogy gondolt rám.

Néhány apróbb változtatás történt az eredeti recepthez képest, de főleg a szezon adottságai, illetve a nálunk érvényes "húsnélkülnemételazétel" főszabály miatt.

Tehát a hozzávalók:
  • 90 dkg spenótpüré (eredetileg friss spenót)
  • 8 dkg vaj
  • 5 dkg liszt
  • 2-4 gerezd fokhagyma
  • 2-2,2 dl tej
  • só, bors
  • 1 dl tejszín
  • 25-30 dkg burgonya
  • feltétként pedig főtt tojás, vagy pl. fokhagymás csirkemell falatok
Mivel most csak mélyhűtött spenóttal volt módon dolgozni, előkészületként a két csomag zöldséget kiolvasztottam, a fokhagymát és a krumplit pedig megpucoltam, utóbbit ici-pici kockákra (max. cmxcmxcm) vágtam és miközben a főzelék készült, megfőztem.

A felaprított fokhagymából, vajból és lisztből rántást készítettem, majd ezt felöntöttem a tejjel és rövid ideig forraltam. Eddig tulajdonképp volt egy fokhagymás besamel-szerű szószom. Erre öntöttem a spenótot, elkevertem, majd sóval és borssal fűszereztem az egészet.

Amikor újra felmelegedett a massza, tovább szépítettem rajta a tejszínnel, összerottyantottam, végül pedig belekevertem a megfőtt krumplidarabkákat.

Az egyik legfinomabb főzelék (naná hogy a fokhagyma miatt! :-)), és igen gyorsan elkészíthető. A feltét pedig ízlés szerint variálható. Nagy sikert aratott.

2010. december 9., csütörtök

Házi karamell - ajándéktipp



Szerintem ez egy jó kis ajándék ötlet ha édesszájú vendégeket várunk, vagy hozzájuk megyünk egy kis karácsonyi vendégeskedésre. Nincs sok munka vele, nagy élvezet és a törődés is bele van csomagolva.

Az ötlet a Chili és Vanília blog szerzőjétől származik, bár legközelebb biztosan módosítani kell az arányokon, mert bár mindent a leírtak szerint végeztem el, iszonyú olvadós lett a végeredmény. Látszik is a képen, h csomagolás közben már bőven deformálódott a karamell. :-/

Természetesen ez mit sem vont le az ízéből! Karamell imádóknak kötelező tantárgy! :-) Azt hiszem, legközelebb egy süti rétegeként fogom bevetni ezt a karamell masszát. Mmmmm....... Tuti befutó lesz!

Hozzávalók:

  • 15 dkg kristálycukor
  • 15 dkg melasz szirup (pl. Lyle's Golden syrup - Culinarisban is elérhető áron, 454 g-os doboz kb 650 Ft)
  • 10 dkg vaj
  • 1 kk só

A só elhagyható, C&V-nál elvileg sós karamellaként szerepel a recept, de hiába a só, mi nem éreztünk benne ilyesmit. Talán több kellene... vagy egyszerűen így jó, kis pikánsságot ad neki és kész.

Előkészületként egy kisebb tepsit (tényleg ne legyen nagy, mert nem lesz magassága a karamellnek) kibéleltem sütőpapírral és a papírt kicsit ki is olajoztam.

Az elkészítés annyiból állt, hogy a cukrot és a szirupot egy lábaskában összeolvasztottam (nincs kevergetés!) és karamellizáltam, míg szép sötét borostyán színű nem lett, majd a tűzről lehúzva kisebb adagokban hozzákevertem a vajat, míg szépen össze nem állt a massza. (Közben a sót is hozzákevertem. De eleve sós vajat is lehet használni hozzá.)

Ezután az egészet a sütőpapíros tepsibe öntöttem, elegyengettem és hagytam kihűlni. Snitt! Egy éjszakás - vagy akár több is - hűtőben pihentetés következett. Másnap pedig, mielőtt felvágtam és csomagolni kezdtem volna a kis darabokat, betettem 15 percre az egészet a fagyasztóba (és ezt csomagolás közben is megismételtem párszor, hogy kezelhető legyen az anyag).

Szerintem érdemes a továbbiakban is a fagyasztóban tartani, mert ha kivesszük, kb. 5-10 perc alatt ehetővé olvad, és ott legalább tutira tartja a formáját. Ha pedig esetleg szállítjuk, bőven lesz ideje puhulni. Tán több is mint kellene.

Marhahúsleves




Ahogy beköszöntött az igazi hideg, mi is kiéheztünk egy jó húslevesre. Az pedig bizony igazi türelemjáték, nem csak úgy ripsz-ropsz működik a dolog. Első hozzávaló tehát egy szép hosszú, ráérős hétvégi nap. Ha jól emlékszem, talán 2 hete volt módon megejteni a rituálét. Az eredmény nem hagyott cserben, ezt büszkén teheti le bárki az asztalra.

Hozzávalók:

  • 2 jó húsos marhafarok
  • kb. 70 dkg leveshús
  • fél zeller
  • 1 kisebb karalábé
  • mérettől függően 2-3 sárgarépa
  • 2-3 fehérrépa
  • 1 közepes vöröshagyma
  • 1 TV paprika
  • petrezselyemzöld
  • 12-15 szem egész bors

Az első teendő marhahúsleves esetén hogy egy kisebb fazék vizet kell forralni, hogy a nagy lábasba rakott megmosott húsokat lelocsoljuk és 1-2 percig ebben a forró vízben áztassuk. Ezután a vizet leöntjük róla, s hideg vizet eresztünk rá - ez lesz a leves végső "anyaga".

A folyamat során végig az a lényeg, hogy nem kell forralni, zubogtatni a levest, csak szép lassan, épphogy gyöngyöztetni őfelségét. Nem ám akárhogy!

Amikor a leves eléri a gyönygyözési hőfokot, a hús elkezdi eregetni a habot. Ezt kitartóan kell szedegetni róla, eltart egy darabig, míg elfogy a lendület. :-/ Kitartás, tényleg abbamarad egyszer.

Miután lehaboztam a levest és úgy ítéltem meg, a hab felhagyott a támadással, "bezöldségeltem". Vagyis a megmosott, megtisztított zöldségeket, a borsot és az első adag sót (beletenni később is lehet, kivenni belőle már nem!) betársítottam a húsok mellé.

Ismét megvártam, míg gyöngyözőre hevül a közeg, majd újra a "csak gyöngyöztetem" álláspontra helyezkedtem s tulajdonképp ott is maradtam egészen a leves elkészüléséig. Ezt persze nem kapkodta el a kis drága, összesen 4,5 órát főtt - de közben nem vette zokon, h lementem egyet úszni. Amikor hazaértünk, már csak ki kellett kapkodni a hagymát, paprikát belőle, megejteni egy gyors tésztafőzést és zöldségkarikázást, és máris kanalazhattuk az erős, tartalmas, ízes fogást!

A marhafarok annyira jól megfelelt a leves-célnak, hogy legközelebb már biztosan csak ebből készítem majd. Omlós, puha, ízes hús - mint a csont közelében megtalálható húsok általában. Ajánlom mindenki figyelmébe!

2010. november 26., péntek

Mézes, burgonyás sütőtök krémleves




Nagy siker volt nálunk nemrégiben ez a leves, amolyan igazi téli íz, kellemesen sűrű állag és édeskés felhang. Nyami!

Hozzávalók:
  • egy kb. 1 kg-os sütőtök (az a szép sárga típus)
  • 30-40 dkg sárga krumpli
  • 1 közepes vöröshagyma
  • 1 ek vaj
  • 2-3 ek méz
  • 1 l zöldségalaplé
  • 2 dl tejszín
  • só, bors, szerecsendió
  • plusz tökmag és olívaolaj vagy földimogyoró olaj
A sütőtököt meghámoztam, felszeleteltem és egy sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam hogy a kb 190-200 fokos sütőben puhára süssem. Így intenzívebb ízeket csalhatunk elő ebből a szép, édességnek is beillő zöldségből.

Amikor a tök már közel állt a kész állapothoz, egy lábasban vajat olvasztottam és megforgattam rajta az apróra vágott hagymát, hogy szép üveges legyen. Ezután hozzácsorgattam a mézet és picit karamellizáltam a vajjal és a hagymával, majd felöntöttem a levessel az egészet.

A megpucolt és apró kockákra vágott krumpli is belekerült a készülő levesbe, majd miután puhára főtt, a megsült tökszeleteket is belepakoltam a lábosba és az egészet jól átdolgoztam botmixerrel.

Ezután újra felmelegítettem, hozzáadtam a tejszínt és csak a végső ízesítés maradt hátra. Az alapként használt leves már hozzáadott némi sót az ételhez, ezért kóstolás után pótoltam a szükséges mennyiséget, illetve borssal és egy egész szerecsendió lereszelt, kb 1/3-nyi részével fűszereztem a leves.

Miután egy csöppet hűlt, tökmaggal és földimogyoró olajjal tettük fel az i-re a pontot és jóízűen bekanalaztuk.

2010. november 19., péntek

Natúr comb és bruschetta




Elhiszem, hogy elsőre furcsának tűnhet, de gyors vacsoraötletként rendkívül jól bevált. Elég fontos mostanában, hogy ilyen gyorsan összedobható étkeket találjak, persze az ízek és a tápérték ilyenkor se essenek a gyorsaság áldozatául.

Azon az estén semmit nem terveztem főzni, ám amikor ezt életem párja meghallotta, elég kétségbeesett fejet vágott. :-/ Ergo gyorsan kellett egy jó ötlet.
Beugrottam a boltba, ahonnan 3 szelet szép sertéscombbal és egy adag piros paradicsommal jöttem ki. Nagyjából körvonalazódott a vacsora. Kenyér és fokhagyma, valamint fűszerek tekintetében jól álltunk, nosza uccu neki! :-)

Hozzávalók 2 személyre:
  • 3-4 szelet sertéscomb
  • 2-3 szem paradicsom
  • mérettől függően pár szelet kenyér
  • néhány gerezd fokhagyma
  • 2 ek liszt + kevés őrölt bors és fűszerpaprika
  • olívaolaj, bazsalikom, só, bors
  • kb. 2 ek vaj
A hússzeleteket egy kicsit kiklopfoltam, majd sóztam mindkét oldalon. A lisztet összekevertem a borssal és paprikával, majd a húsokat ebbe forgattam bele.

Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat, és ezen sütöttem meg a szeletek mindkét oldalát, szép pirultra, omlósra (oldalanként nagyjából 3-4 percig).

Közben a paradicsomokat kibeleztem és a magos részüket kivéve apró kockákra vágtam, majd összekevertem egy evőkanál olívaolajjal, kevés bazsalikommal, az ici-picire felaprított fokhagymával, illetve sóval és borssal.

Amikor a hússzeletek elkészültek, letakartam és pár percig pihenni hagytam őket, közben pedig megpirítottam a kenyérszeleteket. Amikor a pirítósok elkészültek, rájuk halmoztam a paradicsomos "feltétet", tányérra helyeztem a húsokkal együtt és irtó jóízűen elfogyasztottunk mindent. Nyami!

Téli egytál




Már jó ideje nem jelentkeztem a blogon... tetőznek a teendők, a munka, mindig van valami, ami kapcsán épp tűzoltani kell. De közben azért igyekszem legalább dokumentálni az elkészült étkeket, hogy a mostanihoz hasonló alkalommal itt is betömködjem a lyukakat.

Kb. két hete készült ez az igen egyszerű fogás, ám egyszerűsége ellenére mégis nagy sikert aratott. Laktató, finom és egészséges is, hiszen sütőzacskóban, szinte zsiradék nélkül készült.

Hozzávalók 2-3 személyre:
  • 50-60 dkg csirkemell vagy ami még jobb, csirkecomb filé
  • 40-50 dkg sütőtök
  • 40-50 dkg krumpli
  • 1 nagy vagy 2 kisebb fej lilahagyma
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • kevés olívaolaj, só, bors
  • sütőzacskó
A csirkehúst tisztítás után néhány órára bepácoltam 1-2 evőkanálnyi olívaolajba a fokhagymagerezdekkel.

Amikor kezdett mocorogni az éhség, egy nagy sütőzacskóba pakoltam mindent, a bepácolt csirkehúst, a fokhagymát, a felkarikázott lilahagymát, a krumpli és sütőtökdarabokat, illetve a szükséges sót és borsot további fűszerezésként. A zacskóba kerülő darabok között ne legyenek kirívóan nagy darabok, hisz mindennek ugyanannyi ideje lesz elkészülni és megpuhulni.

A sütőt 190 fokra melegítettem elő, a lezárt zacskót pedig egy nagy tepsibe fektettem, majd a meleg sütőbe toltam. Egy szűk órát sütöttem, vagyis inkább pároltam a zacskó tartalmát, majd egyszerűen tálaltam és jóízűen elfogyasztottuk. Minden megpárolódott, az ízek kellemesen átjártak minden finom darabot, a sütőtök pedig kellemes, édeskés bukét adott a fogásnak.

Természetesen nem a kulinária csúcsa, de az ilyen apró ügyességek köszönhetően gőzölgő, ízletes és szép ételeket tehetünk az asztalra még elfoglalt időszakban is.

2010. november 2., kedd

Kókuszos bodzás panna cotta




Ez egy igazi varia-desszert, vagyis remekül igazítható a készleteinkre. Nincsenek kőbe vésett arányok, kötelező elemek, vagyis csak nagyon kevés. Sőt, az összes hozzávaló és az elkészítés ideje is igen limitált. Pont emiatt értékelhető igen nagyra, hogy milyen finom! Előre elkészíthető, ízlésre szabható finomság.

Hozzávalók:
(Most nekem 5 szufléformányi adaghoz.)
  • 2 x 165 ml kókusztej
  • 2 dl 32%-os tejszín
  • 5 ek bodzaszörp
  • 2 ek barnacukor
  • 4 zselatinlap
  • eperdzsem
Azért gondoltam ezt a kókusz-bodza kombinációt, mert az eper mindkettőnek országos cimborája. Tehát nem lehet nagy hiba a kettő variálása sem. Nem állítom, hogy a bodza íz erőteljesen jelen volt a desszertben, de rosszat semmiképp nem tettem vele.

A kókusztejet, a tejszínt és a bodzaszörpöt melegíteni kezdtem, majd közben feloldottam benne a cukrot is. Mielőtt felforrt volna az elegy, lehúztam a tűzről és egyenként feloldottam benne a zselatinlapokat, simára kevertem, végül pedig formákba mertem az illatos lét.

És hát körülbelül meg is voltam a tennivalókkal. Megvártam, míg nagyjából kihűltek, majd betoltam mind az ötöt a hűtőbe pár órára. Kis rázogatásból látható, mikor szilárdult meg kellően az anyag.

A zselatinlapból elég lehet 3 is, akkor egy picit lazább állaga lesz. Így mindenképp finom volt, krémes, puha, és istenien harmonizált a rákanalazott házi eperdzsememmel. Ez egy szuper opció, ha előző este összedobható, mégis finom és érdekes édességet szeretnénk az asztalra tenni. Bátran ajánlom mindenkinek!

Természetesen a kókusztej elhagyható, akkor tejszín az alap, amit kb. 2/3 (tejszín)-1/3 (tej) arányban ízlés és kedv szerint tovább ízesíthetünk. Bátraké a szerencse! :-)

2010. november 1., hétfő

Mézes chilis csirkemell




Jolly joker ötlet hétköznap estére - ez a vacsora még egy halálosan hisztis és utálatos nap után is ad egy lökést. Egy vállrándítást. Amivel lekoptatható mindenki, aki bármit mondott aznap. Igazi íz! Intenzív, egyszerre pikáns és édes. Kárpótlás a legramatyabb napok után.

Hozzávalók (2 főre):
  • 1 egész csirkemellfilé
  • 1 ek vaj
  • 2 ek chiliszósz
  • 5-6 ek méz
  • 1 dl tej
  • só, bors
Plusz valamilyen saláta kedv szerint, nálunk sima vegyes saláta földimogyoró olajjal.

A húst megmostam és felitattam róla a vizet. Az egész filéből két darabot, majd 4 szeletet kanyarítottam, aztán majd besóztam és pici borsot is tekertem rá.
Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat és szép fehér réteggel sütöttem körbe a szeleteket minden oldalról. Ezután egyszerűen a húsra csorgattam a chilit és a mézet és nagy hőfokon karamellizáltam kicsit a szószt. Majd ráöntöttem a tejet, és fedő alatt puhára pároltam a húst.

Amikor levettem a fedőt, a tej fehér színe eltűnt, csak a szép pirosas, sűrű szósz maradt a porhanyós húson. Pont annyira lett csípős, ami jólesően ingerel, annyira édes, amennyire kell. Nagyon jól esett!

2010. október 31., vasárnap

Epres, szedres krémtorta




Valójában ez a süti maradékhasznosítási célból született - kész szerencse, hogy néha fel kell használni ezt-azt. :-)
Történt ugyanis, hogy a bécsi sült túrótorta eredeti receptje óriási tésztaadagot rendelt, 50 dkg liszttel és így tovább. Hogy senki nem fusson bele a nagy mennyiségű maradékba, én a receptben már csak a felezett adagot adtam meg. A maradék tésztát pedig végül ezzel a krémtortával hasznosítottam. (Egy kevéske tészta még így is a kukában végezte sajnos, szóval a lenti adagot is lehet kb. 15%-al csökkenteni - persze a piteforma függvényében. Az enyém kb 32 cm-es.)

Hozzávalók a tésztához:
  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg porcukor
  • 12 dkg hideg! vaj
  • 1 tojás
  • 1 cs vaníliás cukor
  • fél citrom reszelt héja - opcionális! (csak a túrótorta miatt volt benne, de jól illett ide is)
  • csipet só
A tésztát a túrótorta alapjának megfelelően kell összeállítani és hűtőben pihentetni. Akár másnapig is elvan egyedül.

Hozzávalók a krémhez:
  • 200 g natúr krémsajt
  • 3 tojás - szétválasztva
  • 10 dkg kristálycukor
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tk vaníliaesszencia
  • 25 dkg eper
  • 25 dkg szeder
  • csipet só
A tésztát kivettem a hűtőből és mellőzve a nyújtást, kis darabokat csíptem belőle és 3-4 mm vastagságban a formába nyomkodtam. Az a jó ebben a tésztában, hogy szépen össze lehet dolgozni részletekben is, a sütés gyógyír minden egyes kis hegre, szépen összeáll az egész.

A masszához egy tálba kapartam a krémsajtot, hozzákevertem a porcukorral kikevert tojássárgákat és a vaníliaesszenciát, majd pedig a felolvadt, lecsöpögtetett gyümölcsöket. Végül egy csipet sóval és fokozatosan adagol kristálycukorral kőkemény habbá vertem a tojásfehérjéket, majd nagyon óvatosan a gyümölcsökkel turbózott masszába forgattam.

A trutyit a kevergetés idejére a hűtőbe helyezett, majd újra előkapott, tésztával kibélelt formába öntöttem, és az egészet a 170 fokos sütőbe toltam. Kb. 30 percet sült így a torta, majd egy kis extra légkeverést is kapott, amíg szépen elkezdett barnulni a teteje (újabb 20-30 perc).

Mindenképp hűlni kell hagyni, hogy minimális szilárdságot elérjen. Sajnos nem lesz egy gyönyörűen szeletelhető édesség, viszont az íze maximálisan kárpótol a szépséghibáért. És egy kis hűtés után már egész szépen szeletelhető. Egyébként pedig, ha úgy alakul, ki veti meg a "kiskanállal essünk neki" étkezési formát!? Na ugye! :-)

2010. október 28., csütörtök

Bécsi sült túrótorta




Ez a legfinomabb igaz túrótorta, amit valaha ettem. Igazi alatt azt értem, hogy a vékony átfogó tésztarétegen kívül tulajdonképp semmi nem zavarja meg a túrótorta státuszt, nincs zselatin, nincs díszítgetés, nincs semmi, csak a rendkívül könnyű élvezet. Felkerült a kedvenceim közé.

A tésztához kell:

  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg porcukor
  • 12 dkg hideg! vaj
  • 1 tojás
  • 1 cs vaníliás cukor
  • fél citrom reszelt héja
  • csipet só

A tojások kívételével viszonylag hideg kézzel összedolgozom a hozzávalókat, hogy a vaj kellemesen elvegyüljön a szárazanyagokkal, majd hozzáütöm a tojást és gyorsan összeállítom a tésztát. Fólába csavarom és 3/4-1 órát a hűtőben parkoltatom, hogy a vaj újra összeszedje magát (mert a kézzel nyomkodás közben olvadásnak indul az érzékeny lelke).

Közben a töltelékhez kell:

  • 75 dkg túró (lehet egy része sovány túró is, de ne mind!)
  • 22,5 dkg puha! vaj
  • 13 dkg porcukor
  • 10 dkg kristálycukor
  • 6 dkg étkezési keményítő
  • 8 db tojás
  • csipet só
  • 1 nagy citrom részelt héja
  • 2 tk vanília esszencia
Sok-sok edényt össze kell sajnos maszatolni, lesz mosogatnivaló bőven! Előre szólok! :-/

Tehát... A 8 tojást két nagyobb tálba szétválasztottam. A fehérjéket várakozó álláspontra helyeztem a hűtőbe - így könnyebben fel lehet verni (állítólag; bár azt is hallottam már, hogy az a lényeg, h ne legyen túl friss a tojás).
A sárgáját habosra, világosra kevertem a porcukorral és a vaníliaesszenciával. Ezután hozzáadtam a vajat, és ezzel is homogénre robotoltam.
Szintén a robottal beledolgoztam a túrót is, végül az étkezési keményítőt kevertem a tömény masszához.

Ezen a pontos elővettem a hűtőből a tésztát, pár percet hagytam akklimatizálódni, majd lisztezett felületen 3-4 mm vastagságúra nyújtottam és kibéleltem vele a 26 cm-es kapcsos tortaformámat. Az aljára a formával vágtam méretre a kört, a szélére pedig széles csíkokat nyújtva, kézzel dolgoztam rá a tésztagyűrűt - egészen a forma tetejéig, szükség lesz rá.

A tojásfehérjéket előkaptam a hűtőből, egy csipet sót kanyarítottam a tálba, majd alacsony fokozaton elkezdtem felverni a habot. Amikor fehéredni kezdett, nagyobb fokozatra kapcsoltam, és közben beleadagoltam a kristálycukrot is. Akkor lehet abbahagyni a robotolást, amikor meg se rezzen a hab a tálban, olyan kemény.

Utolsó lépésként óvatosan beleforgattam a felvert fehérjehabot a túrós masszába, aminek köszönhetően egy igen könnyű anyaggá változott, végül pedig az egészet a tortaformába borítottam. Elegyengettem a tetejét, és a formát a 150 fokra előmelegített sütőbe toltam.
40 percet sütöttem így, majd légkeverésre kapcsoltam 140 fokon és további kb. 35 perc következett. (Eközben érdemes fóliával letakarni, ha nagyon erősen sülne a süti teteje.)

Amikor késznek nyilvánítottam, óvatosan kivettem a tortát sütőből (nem kell megijedni, ha túl folyékonynak tűnik) és hagytam kihűlni - ez eltart egy pár órát, közben lekapcsoltam róla a gyűrűformát.

Egy szülinapi bulin szeleteltük fel és eperdzsemet kanalaztunk hozzá - ezt legközelebb a masszába fogom itt-ott márványosítani, mindenképp megér sztem egy próbát.

Nagyon, nagyon, nagyon finom édesség!

2010. október 23., szombat

Fűszeres, sajtos kenyértekervények




Ez az ötlet is Limarától származik, mint mindig, ha kenyérféléről van szó. S most is csupán a szokásos "készletreigazítás", illetve a fantázia módosított a recepten egy csöppet.

Maradt még némi öregtésztám a múltkori adagból, azt szerettem volna felhasználni. És a kenyér is épp fogytán volt itthon. Úgy gondoltam, valami újfélét sütök, most nem a klasszikus kenyérformára vágytam. Inkább kis ropogós valamikre.

Hozzávalók (az én készletem szerint):

  • 19-20 dkg öregtészta
  • 50 dkg liszt (ha lehet, BL 80, ha nem, fele sima, fele rétesliszt)
  • 1,5 tk só
  • 0,5 dl olaj
  • 1,5 dl langyos tej
  • 1,5-1,7 dl langyos víz
  • 1 kk cukor
  • 14 g élesztő
  • őrölt bors és chilipaprika
  • sajt a szóráshoz

A fenti sorrendben bekészítettem a hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe - a bors és a chili kivételével - és elindítottam a dagaszt-keleszt programot. Miközben összeállította a tésztát a gép, óvatosan adagoltam a vizet a szükséges állapotig (kezdetnek 1,5 dl-t tettem bele). A dagasztás vége előtt pár perccel beletekertem némi borsot és chilit, de nem sokat, csak hogy egy kis fűszerességet kapjon a tészta.

1 órás kelesztés után lisztezett felületre borítottam a tésztát és 8 kb. egyforma darabba vágtam és gombócokba formáztam, majd letakarva hagytam 10 percig pihenni őket.

Ezután egyenként hosszába kinyújtottam mindegyiket (ekkor kb. 10-12 cm széles volt a tészta), majd félbehajtottam és feltekertem. Mindegyik tekervényt sütőpapírral leterített sütőlapra helyeztem, egymástól tisztes távolságban és kb. 50 percig hagytam kelni.

Ekkor vízzel alaposan lespricceltem az összes halmot, illetve a tepsi üres részeit, reszelt sajtot szórtam (mit szórtam, küzdöttem!, tapasztottam!) a kenyérkék tetejére és 200 fokos előmelegített sütőben sütöttem barnulásig - kb. 25 perc.

Tartalmas, ropogós pékáru; kisebb méretben, vagy akár sajttal töltve a tekeréskor, ideális sörkorcsolya is lehet. Megint nem hibáztam veled, Limara! :-)

2010. október 22., péntek

Baconbe tekert szűzérmék tepsis krumplival és tzatzikival

Ezt a szerintem látványnak sem utolsó vacsorát rittyentettem nemrégiben a megfáradt hazaérkezőnek. Nagyon elégedett volt a fogadtatással! :-)
Lassan abba kell hagynom az alapanyagok felhalmozását, mert kezd megtelni minden lehetséges zug, köztük a picinyke mélyhűtőnk is. Ennek jegyében kimentettem a zimankóból egy szép szüzet :-D, s türelemmel vártam olvadásig.

A hús hozzávalói 2-3 főre:

  • 1 egész szűzpecsenye
  • annyi szelet füstölt bacon, ahány szeletet kanyarítunk a szűzből
  • só, bors

A krumplihoz:

  • 5-6 nagyobb szem nem szétfővő krumpli
  • 2-3 ek maradék pecsenye vagy pl. kacsa/libazsír
  • 1 közepes fej lilahagyma
  • só, bors

A tzatzikihez:

  • 1 kígyóuborka
  • 1 kis doboz natúr joghurt
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors

Összesen annyi tennivalóm volt vele, hogy a kb. 2 ujjnyi szeletekre vágott húst besóztam, borsoztam, majd ügyesen átöleltem a szalonnaszeletekkel - amit egy-egy fokpiszkálóval meg is erősítettem.

Egy felhevített serpenyőben igyekeztem minden oldalról alaposan átpirítani az érméket, hogy a szalonnából is kisüljön a zsiradék nagyobb része, majd kb. 0,5-1 dl vizet öntöttem alá és lassú tűzön, fedő alatt puhára pároltam. Ennek ideje persze függ a hústól is, de nagyjából 20 perc alatt nagyon jó eredményt kaptam. Nem száradt ki, nem maradt kemény, rágós... inkább kifejezettem szaftos, kellemes.

Köretként kicsit előfőzött, majd pecsenyezsírral átforgatott, lilahagymával megszórt, iruló-piruló tepsis krupmplit, illetve fokhagymás, joghurtos tzatzikit adtam mellé.

A tzatzikihez megmostam, majd nagyobb lyukon lereszeltem az uborkát, a levét pedig alaposan kinyomkodtam. Hozzáreszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam, végül összekevertem a joghurttal és fél-egy órát állni hagytam.

Még annál is jobban sikerült ez a vacsora, mint arra számítottam. Igazán egyszerű, de nagyszerű fogás!

2010. október 21., csütörtök

Luxus gombafasírt




Korábban már említettem talán, hogy én sokáig nem voltam azzal tisztában, micsoda kincs, vagyis hogy inkább milyen értékes gomba a vargánya. Mindig is imádtam, ennél jobb ízű gomba számomra nem létezik! Csak mivel szüleim mindig az erdőt járva tettek szert nagyobb mennyiségekre, soha nem kellett az árával szembesülnöm. És szerencsére ez az állapot a mai napig tart, annyi különbséggel, hogy már egész pontosan tisztában vagyok azzal, milyen szerencsés is vagyok, hogy nem kell ezreket kiadnom ezért a finomságért.

Talán az előéletem indokolja, hogy a fent látható fasírtba is képes vagyok vargányát "beleölni". De meg kell mondjam, így is isteni finom és egy hétköznapi főzelék igazán különleges, ízletes kiegészítője lehet.

Hozzávalók (3-4 adaghoz):
A fagyasztott gombát kiolvasztottam, majd egy tálba öntöttem. Apróra vágtam a vöröshagymát, lereszeltem a fokhagymát, majd a fűszerekkel együtt a gombához adtam. A kenyeret vízbe áztattam, majd jól kinyomkodva, szétcincálva szintén a gombához társítottam, s kézzel elkevertem a masszát. Mivel még nagyon híg volt, néhány evőkanál morzsával segítettem az állagán, egészen addig, míg formázható alapot kaptam.

Ekkor vizes kézzel kisebb golyónyi adagokat vettem belőle, majd a tenyeremben megformáztam, morzsába hempergettem, végül pedig, amikor már az összes massza kis lapított golyóként végezte, forró olajban pirosra sütöttem mindkét oldalukat.

Ügyes húsmentes vacsora része lehet, az ízekről és élvezetről való lemondás legcsekélyebb mértéke nélkül.

Harapnivaló tökmagos, fokhagymás kenyér




Újabb kenyéralap, naná hogy Limarától. Nem érdemes máshova nyúlni, ha kenyérfélét akar sütni az ember lánya. Nincs hibázási lehetőség!

Ugyan én most nem követtem mindenben az eredeti receptet, de ez semmin nem változtat. Limara aszalt paradicsomos, rozmaringos fonott kenyérkéket alkotott, ez a fűszerezés azonban nálunk nem igazán nyerő. Ezért más irányba vittel ez az ízeket, majd végül a formát is. Persze a siker így sem maradt el. :-)

Hozzávalók:
  • 140 g natúr joghurt
  • 2-2,2 dl langyos víz
  • 1,5 tk só
  • egy csipet aszkorbinsav
  • 20 dkg öregtészta
  • 5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 45 dkg BL 80 liszt (vagy fele sima liszt és fele rétesliszt)
  • 3 ek olívaolaj
  • 1 tk cukor
  • 1 dkg élesztő
  • 2 tk szárított fokhagyma
  • 3 ek pirított tökmag
Az összes hozzávalót bekészítettem a kenyérsütő üstjébe a fokhagyma és a tökmag kivételével, és rászabadítottam a dagaszt-keleszt programot. Eredetileg 2 dl vizet adtam a tésztához, de a dagasztás közben további beavatkozásra volt szükség, amíg a tészta szépen össze nem állt. Persze ez sütő és liszt függvénye is. Akkor jó a kenyértészta, ha szépen egybegömbölyödik, nem ragad az üst falára és ha ujjal megnyomjuk, nem ragad, csak ruganyosan benyomódik és visszadomborodik.

A fokhagymát és a tökmagokat a dagasztás vége előtt 6-7 perccel adtam a tésztához, hogy legyen még idejük megfelelően vegyülni a kelesztés előtt. Ezután pedig egy órát kelesztettem a kenyerem tésztáját - én általában bent hagyom a kenyérsütőben, teljesen jól működő megoldásnak bizonyult eddig.

Amikor szépen megkelt, lisztezett lapon három részre vágtam (persze ez szabadon választható, attól függ, milyen formát szeretnénk kapni), majd kis cipó formákká alakítottam a tésztahalmokat. Mivel kisméretű sütőzacskóm volt itthon, egyenként kaptak egy-egy zacskót, amiben - sütőlapon - szépen megkeltek kb. 3/4 óra alatt. Ezután szép adag vizet permeteztem a zacskókba, a szájukat a kenyérkék alá hajtottam, és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam a sütőlapot. Kb. 25-28 perc alatt szét barnára, ropogósra sültek a cipók, langyosan, hidegen, a maradékot pedig pirítósként juttattuk a szervezetünkbe, a legnagyobb elégedettséggel.

Tamás feltételezése először az volt, amikor meglátta a kenyereket, hogy tuti valami delikáteszből szereztem be a napi betevőt. Pedig nem is! :-)

2010. október 18., hétfő

Tepertős, szilvalekváros papucs




Néha egy csepp luxussal fűszerezzük meg a szombat vagy vasárnap reggelt. Ilyenkor autóba ülünk és felmegyünk a Normafához, vagyis a Szépkilátás Cukrászdába (Szamos). Ropogós, foszlós pogácsák, friss kávé és az elmaradhatatlan szilvás papucs részei ilyenkor a reggelnek. Nagyon szeretem!

Viszont ez a móka nem tartozik az olcsó mulatságok közé. És egyébként is egyre jobban érdekelt a szilvás papucs titka. Utánanéztem hát, hogyan lássak neki. Meg is találtam egy jónak ígérkező receptet Chef Viki-nél, de további előkészületekre volt szükség. Ehhez az édességhez nem akármilyen szilvalekvár kell. Hanem igazi, sötét színű, sűrű, ami szinte beleköt az üvegbe. Na pont ilyet készített nekem anyukám nyár végén. Úgyhogy végre nekiláthattunk a hadműveletnek.

Hozzávalók Viki nyomán:
  • 50 dkg liszt
  • 2 pohár kefír (2x175 g)
  • 1 egész tojás
  • 1 kiskanál cukor
  • 25 g friss élesztő
  • 25 dkg darált sertéstepertő (bőr nélkül!)
  • 2 tk só
  • őrölt bors
  • kb. 40 dkg (házi) szilvalekvár
  • a kenéshez 1 tojás
A kefírt meglangyosítottam a mikróban fél-1 perc alatt, majd ezzel nyitva a sort a következőket pakoltam sorrendben a kenyérsütőm üstjébe: 1) kefír, 2) tojás, 3) liszt, 4) cukor, 5) élesztő. Elindítottam a dagaszt-keleszt programot és örültem, mert az arányok remekül működtek, gyönyörű tésztát dagasztott a gép. Aztán az egy óra kelesztés végére szinte kimászott a tészta a gépből.

A ledarált tepertőt sóval és borssal fűszereztem, majd a megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, kézzel széthúzogattam nagyjából és rákentem a tepertőt. Itt egy kis tunkolás, dögönyözés következett, ide-oda hajtogatva, forgatva, nyomkodva szépen, egyenletesen beledolgoztam a tésztába a barna masszát. Közben segítettem az állagon még néhány szórásnyi liszttel, hiszen a zsíros tepertő miatt kissé túl csúszós és lágy lett a tésztám.

Végül a kupacot téglalap formájúra (na persze, nem pont, de hasonlított :-))) ) nyújtottam (kb. 5 mm vastagra) és kis négyzeteket vágtam belőle. A sütőtepsikbe sütőpapír dukált, erre kerültek a kiskanálnyi lekvárral megfejelt, két sarkon behajtogatott (az összeragadást segítendő kicsit megnyomogatott) papucsok. Minden pre-süti 20-25 percet pihent legalább a sütés előtt.

A sütőt kb. 200 fokra melegítettük elő, az aljába pedig egy hőálló edényben vizet helyeztünk, hogy ezzel is segítsük a kellemes hangulatot a süléshez. :-)

A sütiket mindig csak a sütés előtt közvetlenül kentük be a felvert egész tojással, hogy ne legyen töredezett hatású a végeredmény. Kb. 22 percet sültek a jó melegben, és a lekvár minőségét bizonyítja, hogy nem fojt ki semmi. Pedig nem sajnáltam az anyagot, hisz az a legfinomabb benne! :-)

Szuperfinom süti, és a kenyérsütő igénybevételével szinte pofonegyszerűnek minősíthető. Köszi a hasznos útmutatást, Viki!

2010. október 15., péntek

Narancsos ihletésű aranygaluska vaníliasodóval




Életemben először merészkedtem erre a talajra, és nem bántam meg. Ugyan egy egyszerűbb elkészítési módot választottam, mint amelyet emlékeim szerint nagymamám alkalmazott, de sajnos a régi nagy receptekre ma már ritkán van idő. De a gyors megoldások sem járnak mindig számottevő lemondással - könnyen elkészíthető és igazán finom ez az édesség.

Hozzávalók:
  • 25 dkg liszt
  • 2 dkg friss élesztő
  • 2,5 dkg porcukor
  • 2,5 dkg puha vaj
  • 1 egész tojás
  • 1-1,2 dl langyos tej
  • 1 narancs héja
  • egy csipet só
  • 12-14 dkg darált dió
  • 10 dkg kristálycukor
  • 3-4 dkg olvasztott vaj
A sodóhoz:
  • 8 dl tej
  • 1 vaníliarúd
  • 4 tojássárgája
  • 6 dkg porcukor
  • 1 ek liszt
És akkor lássuk, hogyan készült. :-)

A tészta első blokkban felsorolt hozzávalóit egy nagyobb tálban összedolgoztam, ügyelve arra, hogy az élesztő és a só direktben ne érintkezzenek. Igyekeztem szép sima állagot elérni, majd kb. 30-40 percig pihentettem a tésztát.

Hogy miben sütjük meg a galuskát, nem túlzottan kötött. Lehet egy kisebb tepsi, vagy egy kapcsos tortaforma, amit ki kell vajazni, majd vékonyan lisztezni is.

A második blokkban szereplő darált diót összekevertem a cukorral, a vajat pedig a mikróban felolvasztottam egy kis tálkában és oda készítettem, ahol a tésztával elbánok majd. :-)

A kipihent tésztát lisztezett felültre borítottam, majd 1,5-2 cm vastagra nyújtottam. Aztán egy kis szaggatóval (nálam épp egy kis lágytojás tartó volt kéznél) kis pogácsaformákat szaggattam belőle. Ezeket a tésztadarabkákat egyenként átkentem az olvasztott vajjal, alaposan meghempergettem a cukrozott dióban és egymás mellé rakodtam a formába. 2 rétegbe rendeztem a galuskákat, végül a felsorakozott hadrend tetejére szórtam a maradék diót.

Újabb 30-40 perces pihentetés következett, majd betoltam az egészet a 170 fokos előmelegített sütőbe toltam, és bő fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Persze közben se maradtam tétlen, összedobtam a vaníliasodót.
Tejjel kiöblített lábasban felmelegítettem a tejet és benne a belekapart vaníliamagokat, illetve a vaníliarudat is. Közben szép habosra kevertem a tojások sárgáját és a cukrot, majd pedig a lisztet is hozzájuk társítottam. Amikor a tej már csak egy harapásnyira volt a forrástól, lehúztam a tűzről, kivettem belőle a vaníliarudat, és 1-2 merőkanálnyit a cukros tojássárgákhoz adtam. Simára kevertem, végül pedig az egészet vissza öntöttem a lábasba, és lassú tűzön, nem felforralva besűrítettem a sodót. Nem puding sűrűségű, mert én nem úgy szeretem (és pláne nem zacskós pudingporral!), ezért sem kell bele 1 evőkanálnál több liszt.

Na és itt kezdődött tulajdonképpen a jutalomjáték. Mind az aranygaluskát, mind a sodót kicsit kihűtöttem, aztán néhány ügyes mozdulattal egy adagot a tányéromra kompozícionáltam. :-)

Nagyon finoman jelentkezik a narancsos íz, isteni a gyerekkort idéző diós édességet! Igazi tunkolós, élvezkedős desszert!

2010. október 13., szerda

Krémleves kukoricából és vajbabból




Talán elsőre furcsa ötletnek tűnik. Kukorica krémlevest terveztem, aztán amikor már szinte nekiláttam, rájöttem, hogy csak egy doboz kukorica van itthon. Ott volt viszont a vajbab.. miért ne?

Az ilyen próbákból születnek az igazán érdekes és szerethető ízek.

Hozzávalók:
  • 1 nagy doboz konzerv kukorica
  • 1 doboz konzerv vajbab
  • kb. 5-6 dl alaplé
  • 2 kisebb vagy 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 5 szelet bacon
  • 2 dl tejszín
  • só, bors
Egy lábosban zsírjára pirítottam a felcsíkozott bacon szeleteket, majd a felaprított hagymákat. 1-2 perc alatt megforgattam az egészet, majd ráöntöttem a lecsöpögtetett kukoricát és babot. Az egészet felöntöttem annyi alaplével, ami kb. 2 ujjnyira ellepte, pici sót és jó adag friss borsot adtam hozzá és 10-12 percig főztem fedő alatt. (A sózással vigyázni kell, tekintve a bacon-re, illetve az alaplé meglévő sósságára!)

A következő lépésben megragadtam a botmixert és átturmixoltam a levest, majd amikor ez megvolt, az egészet átpasszíroztam egy sűrű szűrőkanálon. Erre szükség van, mert a mixer sajnos nem bír el a kukoricaszemek pici tasakjaival, és személy szerint nem szeretem a "zaccos" levest.

A szűrőkanálban maradt anyag a kukában végezte, a sima lé pedig visszakerült a kiöblített lábosba, felmelegítettem és beleöntöttem a tejszínt végezetül. Ezzel is rottyantottam rajta egyet, kóstoltam, kicsit még borsoztam és nekilátta a sajtos pirítósoknak.

Nagyon finom, jó szívvel ajánlom. Picit visszacseng ebben a levesben egy bableves felhangja, emellett pedig kellemesen édeskés ízt ad neki a kukorica. A pirítóssal gazdagítva igazi melengető vacsora egy nehéz nap után.

2010. október 12., kedd

Gesztenyés créme brulée



Igen, igen... créme brulée... megint... DE! egy újabb variációval jövök. Persze csodák nincsenek és éles váltások sem, de egy isteni ízról számolhatok be.

Barátos kolléganőmtől kaptam nagykanizsai gesztenyét - mert felénk, az ország északi részén nem terem ez a csemege (sokáig csupán a gesztifigurákat ismertem, még oviból), a pesti piacokon pedig horror áron mérik. Szóval innen is hálás köszönet érte! :-)

Természetesen annak rendje és módja szerint megsütöttem a gesztiket, de nem győztük megenni mindet. Így megpucoltam a maradékot és örvendtem, hogy lesz módon majd játszani vele.

Aztán több dolog is megfordult a fejemben, de ide lyukadtam ki. Egyszerűen nem tudjuk megunni ezt az édességet.

Lássuk akkor hozzávalókat (nekem 7 adag kerekedett belőle):
6 dl tejszín (4 dl 32 %-os és 2 dl 15%-os)
10 dkg porcukor
6 tojás sárgája
2 tk. vaníliaesszencia
10 dkg sült gesztenye villával porhanyós, picit darabosra nyomkodva
barnacukor a páncélhoz

Persze az elkészítés is megfelel a korábbi gyakorlanak. Csupán annyiban tértem el, hogy a tejhez a felmelegítés közben hozzáadtam a gesztenyét is, hogy együtt hevüljenek, elegyedjenek kicsit. Aztán ment minden a szokásos módon.

Fogyasztás előtt jött a fáklya, a perzselődő cukor isteni illata és az üdvözülés... maga az íz. Tökéletes! Ez a párosítás bárhol megállná a helyét! Ezt garantálom! Egyszerű, isteni finom és villantani rendkívül alkalmas édesség!

2010. október 10., vasárnap

Mindenki a Maligánba!

Ez a rövid és velős üzenet, amit mindenképp közzé szeretnék tenni. Engem megvettek!

Pénteken itthonról dolgoztam, s a munkát megszakítva elugrottunk ebédelni. Nem messze, hisz az ebédidő véges, de kész szerencse, hogy ilyen lehetőségek nyílnak a közelünkben.

Figyeltem már egy ideje, hogy új tábla került ki a Maligán étterem elé (Lajos u; a Kolosy téri piac mellett) - a heti/napi menüt hirdetik rajta. Nos, kipróbáltuk. És nagyon élveztük!

Tamás előételként spenótkrémlevest választott, melyet nagyon ötletesen koktélos pohárban szervíroztak, tejhabbal a tetején. Igen ízletes fogás.
Én bátrabb voltam és kocsonyát választottam csülökkel. Egész pontosan egy apró csülökdarabkákból álló aszpikos tornyot kaptam balzsamecetes salátaágyon. Mellé friss, ropogós kenyérrel, melyet a ház ingyen! kínál a fogások mellé. Minden íz a helyén volt, a balzsamecet pedig remek párt alkotott a kocsonyás fogással.

Főételeink az ír bárányegytál, illetve a sütőtökös rizottó bacon chips-el. Természetesen Tamás minden fogásából kivettem a részem egy-egy falattal - így a bárányos ételről is el tudom mondani, jó választás volt. Egy mindent bele alapon elkészített ízletes fogást kapott, bárány (vagy talán inkább birka) hússal, krumplival, répával és kellemes fűszerezéssel. Amolyan hideg idők szép ételét.
Saját főételem igazi élvezetet nyújtott. A sütőtök darabkák, a krémes, de nem túlfőzött rizottó, a kellemes kontrasztot adó sós bacon... egyszerűen imádtam! Minden a helyén volt, egyszerre érvényesült az édes és a sós, a krémes és a roppanós.

Mivel az adagok közel sem aprók a menü jelleg ellenére, desszertet már csak egyet mertünk kérni közösen. A kedves elnevezésű angyalbögyölőre esett a választásunk. Ez tulajdonképp egy istenien lágy és krémes nudli jellegű tészta, melyet panko morzsába forgattak és kétféle ízletes lekvárral tálaltak nekünk. Jó pont, hogy nem egy agyoncukrozott édességet kaptunk a tányérunkra... a tészta szinte semleges ízét remekül feldobták az édeskés, savanykás lekvárok.

Tehát elmondhatom, boldog lennék, ha minden hétköznap ilyen keretek között költhetném el az ebédemet - azt pedig garantálhatom, ha itthon kell a számítógép előtt ülnöm hétköznap, oda visz majd az utam.

Mesébe illő exta információ még a menü ára (a menüt többféle elő- és főételek, illetve desszertek közül válogathatjuk össze) - melynek profitabilitását annak ellenére is kétlem, hogy a séf, Reményi Tibor, ügyesen dolgozik a szezon nyújtotta lehetőségekkel.

2 fogásos menü: 1.000 Ft
3 fogásos menü: 1.100 Ft!

2010. szeptember 27., hétfő

Fűszeres, paradicsomos csirke (cacciatore)



Irtó régóta szerettem volna már kipróbálni ezt az ételt, de mindig csak halogattam. Valami miatt folyton volt rá okom, hogy mást tegyek az asztalra. De ma este szerencsére épp úgy álltak a csillagok és a készletek, hogy ez lett a vacsora. És azt gondolom, nem kerül süllyesztőbe a recept a továbbiakban. Igen finom fogás és nagyon egyszerűen elkészíthető.

Hozzávalók (2-3 személyre):
  • 1 nagyobb csirkemell filé
  • 5-6 dl igazi sűrű paradicsomlé
  • 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 1 kisebb fej lilahagyma
  • 5-6 nagy gerezd fokhagyma
  • 2 kisebb paradicsom (most lucullus)
  • só, bors, 1 ek vaj
  • 1 kisebb evőkanálnyi szárított, vagy jó sok bazsalikomlevél (6-8-akármennyi, ahogy tetszik)
A csirkemell feleket megmostam, felitattam rólunk a vizet és alaposan sóztam, borsoztam mindkét oldalukat. Majd pedig egy evőkanál vajon gyorsan körbepirítottam a húst minden oldalról, hogy a szaftja el ne vesszen a későbbiekben.

Egy olyan tűzálló tálra vagy öntöttvas edényre van szükség a továbbiakhoz, amelynek van teteje is. Ebbe öntöttem a paradicsomlevet és 1 dl vizet, beleszeleteltem a hagymákat és a paradicsomot, egészben beledobáltam a fokhagymagerezdeket és belekevertem a sót, borsot, illetve bazsalikomot ízlés szerint.
Végül ebbe a szószba merítettem a szép fehér burokba bújt csirkemell filéket, majd az edény tetejével lefedve toltam is a tálat a 190 fokos sütőbe.

A sütést illetően... most rendhagyó módon, időközben magasabb fokozatra kapcsoltam, mert Tamás nagyon éhes volt. De normál esetben 190 fokon sütöttem volna a hús puhulásáig, vagyis kb 50 percig - persze ez az idő a hústól függ.

Igazi házilag gyúrt szélesmetélttel (innen üdvözöljük Kriszti barátnőm nagymamáját!) tálaltam fel a kritikusomnak, aki nagyon elégedett volt az eredménnyel. Jólesően fűszeres, tartalmas és egészséges fogás. A csirke pedig csöppet sem száraz, hanem ízletes és omlós.

Szeretjük!

2010. szeptember 23., csütörtök

Cékla és édesburgonya saláta




A címmel és a képpel nagyjából el is mondtam mindent, mégis megér számomra egy bejegyzést ez a saláta. Eszméletlen finom! Amikor elkészült, alig tudtam megállni, hogy ne egyem vele tele magam. De csak 1-2 kanállal kóstoltam bele... képes voltam rá. Erős vagyok! Egy hős! :-)

Hozzávalók:
  • 1 szép nagy, vagy 2 közepes édesburgonya
  • 3-4 hosszúkás, közepes cékla
  • saját ízlés szerint készített tartármártás
De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy bármelyikből lehet kevesebb vagy több, lehet mást is hozzácsapni, mondjuk sima krumplit, répát, kinek mit. Mehet bele hagyma, fokhagyma, vagy ami csak szimpatikus.

De ha csak a fenti három hozzávaló adott, garantált egy nagyon finom és nagyon szerethető vacsora/könnyű ebéd/nass/kinekmi. Langyosan, hidegen, akárhogy.

A krumplit és a céklákat alaposan megmostam egy szivaccsal, majd enyhén sós vízben megfőztem. Hogy ez meddig tart? Mérettől függ és egy villával remekül ellenőrizhető.

A zöldségeket hűlni hagytam, majd meghámoztam, és kb egyforma méretűre kockáztam. Az egészet nyakonöntöttem a tartármártással és óvatosan összekevertem.

Aztán pedig... hammmmmmmm... :-)

2010. szeptember 22., szerda

Szőlős, banános pite




Gombhoz a kabátot... eszembe se jutott sütit sütni egészen addig, míg meg nem kóstoltam a frissen vásárolt szőlőt. Ellentétben az összes eddig felzabált szőlőfürttel, ez a mostani sajnos savanyú volt. :-( És ezt nem hagyhattam annyiban!

Gyorsan kerestem egy szimpatikus receptet (a Kifőztük 7-es számából), kicsit át- és újragondoltam a tölteléket, majd este a tettek mezejére léptem. Igazán szuper sütit választottam, nem volt vele sok gond, jól működött minden és a irtó jól passzoltak az ízek. Vittem be egy szép adagot a csajoknak a munkahelyemre; egy morzsa sem maradt és többen is kérték a receptet! :-) Szóval ahogy ígértem, íme:

Hozzávalók:

Tészta:
30 dkg liszt, plusz a nyújtáshoz
15 dkg puha vaj
10 dkg cukor
2 ek tejföl
1 tk sütőpor
csipet só
+ 1 tojás a tészta kenéséhez

Töltelék:
35 dkg szőlő (nekem most muskotály volt, de vegyesen is tuti finom)
1 szép nagy banán
10 dkg cukor (én most a szőlő miatt 11-et tettem)
fél rúd vanília
2 ek keményítő
fahéj

Először a tészta hozzávalóit egy tálban összekevertem, összegyúrtam (nagyon könnyen megvan), majd a tésztagolyót betettem fóliába csomagolva a hűtőbe kb. fél órára.

Közben kimagoztam a szőlőszemeket, és előkészítettem a többi hozzávalót.

Amikor a tésztát kivettem a hűtőből, két részre osztottam, majd lisztezett felületen először az egyiket a tepsi méreténél (20 cm x 30 cm) kicsit nagyobbra nyújtottam. A tésztalapot a sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedtem (ennek a legegyszerűbb módja, ha feltekerjük a nyújtófára) és úgy igazítottam, hogy legyen egy kis pereme is.

Ezután felkarikáztam a banánt a szőlő mellé és összekevertem a gyümölcsöket a cukorral, a keményítővel és a vanília magjával, majd az egészet ráterítettem a tésztalapra. (Ha levesebb gyümölcsöt használ valaki, a gyümölcsréteg alá szórhat 1-2 evőkanál zsemlemorzsát.) Végül a szőlős, banános réteget megszórtam egy kevés őrölt fahéjjal - ízlés szerint el is hagyható.

Már csak annyi maradt hátra, hogy a másik tésztalapot is kinyújtottam, az előző módon ráterítettem a sütire és a kilógó széleket levágtam, és a széleket a korábban kialakított peremhez igazgattam. A maradék, levágott tésztát újra kinyújtottam hosszúkás formájúra és csíkokat vágtam belőle, ezzel díszítettem a pitét, hogy szép rácsos legyen a teteje.

Végül megkentem az egész "fedelet" a felvert tojással és a tepsit 170 fokos sütőbe toltam. 35 percig sütöttem, végül további 8-10 perc alatt (ha még nem aranybarna a tészta), 180 fokon fejeztem be a művet.

Mindenképp hűlni kell hagyni a kész édességet, addig nem is érdemes mozgatni a tepsiből. Utána viszont neki lehet esni teljes erőbedobással! :-)

Hajrá!

2010. szeptember 13., hétfő

Fokhagymás cipó


Muszáj idetennem - már csak a szépsége miatt is. És hátha látják ezt azok is, akik az utóbbi hét kenyereit merészelték a polcokra helyezni.

Mert komolyan mondom, egyszerűen művészetszámba megy, hogy épeszű pénzösszegért normális kenyeret vegyen az ember. És normális alatt egyáltalán nem 27 magos, vagy fűszeres, vagy extrahiperspeckó kenyereket értek. Csupán annyi kívánalmunk lenne, hogy méretéhez képest hihető legyen a súlya és ne aggódjak azért, a héjon belül nincs is semmi, illetve ha este veszek egy frissnek tűnő kenyeret, másnap reggel még tudjak belőle vágni egy olyan szeletet, amiből a héjon belül nem morzsálódik szanaszét már a vágás közben minden, de MINDEN!

Olyan kenyeret szeretnék, ami jó és lehet is beleharapni! Ergo sütöttem a hétvégén, legalább a megérdemelt pihenés közben ne érjen minket csalódás. Előző este gyorsan összekevertem egy adag öregtésztát, ezzel is szavatolva a minőséget.

Hozzávalók:
  • 125 g öregtészta
  • 1 dl langyos víz
  • 100 g liszt (nekem BL 55, sajnos nem jutok könnyen BL 80-as liszthez)
  • egy csipet cukor
  • 10 g élesztő
---
  • 150 g liszt (BL 55)
  • 50 g rétesliszt
  • 1 kk só
  • egy csipet aszkorbinsav
  • 1 dl langyos víz + egy kevés ha dagasztás közben látjuk, hogy elbírná a tészta
  • 3 tk szárított fokhagyma
Először felpiszkáltam az öregtésztát, hogy tettvágy ébredjen benne. Ehhez a kenyérsütő üstjébe tettem, hozzáadagoltam az első blokk hozzávalóit és pár perc alatt összekevertem a tésztát. Ennél a pontnál kikapcsoltam a gépet és 1,5 órára magára hagytam - elmentem bevásárolni.

Amikor hazaértem (kb. pont időre), a második blokkban lévő hozzávalókat is a gépbe pakoltam (a fokhagymát kivéve) és elindítottam a dagaszt-keleszt programot. Ez újabb másfél órát vett igénybe (a dagasztás rész vége előtt kb. 8 perccel adtam a tésztához a fokhagymát), amíg elfoglaltam magam, majd pedig a gép pittyegése után lisztezett felületre borítottam a tésztát és cipót formáztam belőle.

Ezután újabb egy óra kelesztés következett, úgyhogy lementünk egyet úszni, szaunázni - a fene se bírja ezt a hirtelen és pofátlan hideget. Amikor hazaértem (jó bevallom, elég közel van a hely, ahol az úszás, szaunázás művelhető), 230 fokra kapcsoltam a sütőt, s a melegedés közben benne hagytam a sütőlapot is.

Amikor jól befűtöttem, a cipót a forró sütőlapra bénáztam (ez a legjobb szó a műveletre), becsusszantottam a sütőbe és aláöntöttem úgy fél-1 dl vizet.

Nagyjából 20-22 perc alatt sült meg, kicsit hosszabb időt igényelt, mint anno a bagett formában sütött verzió. De a héj barnulása itt is nagyon jó jelzője a kenyér állapotának.

Kérem szépen, pék urak! Így kell egy kenyérnek kinéznie:



Tessék Limarához fordulni, ha tanács kell! Ne a felfújóanyaggyártókhoz!

2010. szeptember 12., vasárnap

Gyors lilahagymás tarte tatin




Az utóbbi hetek nem teltek túl termékenyen főzés szempontjából, csupa eddig már megszeretett étel került az asztalra. Azonban ez az undok esős idő bekergetett a konyhába és próbálkozásra bírt.

Sosem készítettem még tarte tatin-t, de régóta szemezek vele. Tudtam én, hogy ez valami jó! És egy kicsit csalni is lehet vele, ezt már megszagoltam korábban. Gyors verziója ugyanis elkészíthető az eredeti tészta helyett előhűtött leveles tésztából is. Ezen a kiskapun sétáltam be ezúttal én is. És nem bántam meg. (Persze a becsületem nevében az eredeti verziót is elkészítem majd valamikor... ha lesz több időm, mint most adatott.)

A fordított torta eredetileg egyébként almával készült, de remek eredmény érhető el körtével, ananásszal vagy akár banánnal is - legalábbis ezt olvastam a neten. És tuti hogy így is van. Nekem azonban hónapokkal ezelőtt ez a lilahagyma szó kapcsolódott össze a tarte tatin-el... sajnos már nem emlékszem, hogy hol.

Amikor készítettem, aggódtam egy kicsit, hogy 'ajj, mi lesz ebből?', de csöppet sem bántam meg a próbálkozást, teljesen meggyőzött a végeredmény.

Hozzávalók:
  • 1 csomag előhűtött leveles tészta
  • 1 jó nagy fej lilahagyma
  • kb. 6-8 dkg kristálycukor
  • kevés bors
  • 1 kisebb tojás
  • csipet só
  • 2-3 dkg vaj
Egy piteformát (nekem elég nagy van, sztem kb. 32 cm-es) alaposan kimázoltam vajjal, majd pedig gazdagon beszórtam kristálycukorral - kicsit vastagabban, mint amennyi csak simán megragad a vajban. Erre tekertem némi borsot és egy csipetke sót is rádobtam.

A lilahagymát elfeleztem, majd vékony szeletekre vágtam, és sugarasan, szépen egymás után a sütőformába raktam.

Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy a tésztát ráillesszem a süti egyelőre lentre került tetejére. Mivel ezek az előhűtött tésztát négyszögletűek, ügyesen ráfektettem a téglalapot, majd azokat a részeket, melyek nagyon túllógtak, beillesztettem a kihagyott szélekre. Lényeg, hogy a pótlásokkal és némi jól kihúzkodott maradékkal több helyen erősítve a tésztaréteget, pont megfelelő vastagságú készterméket kaptam.

Felvert tojással megkentem a tészta tetejét, és a 180 fokos sütőbe tettem a reménységemet.

Bevallom, nem emlékszem pontosan, mennyi ideig sült, de szerintem olyan 25-30 percet lehetett bent a melegben. A tészta azonban egész pontosan jelezte, mikor kell kimentenem a sütit (süti ez egyáltalán?). Szép aranyszínűre sült.

Felkesztyűzve kivettem a formát a sütőből, 1-2 percet hűlni hagytam, majd pedig egy alkalmas tálcán fejreállítottam és kikopogtattam várakozásom lila tárgyát. Szuperjól kontrázott egymásra a cukorral és saját édességével karamellizálódott hagyma és az a kevés kis bors, amit a cukorréteg kapott. Pikáns, érdekes, édes és nagyon szerethető!

2010. szeptember 11., szombat

Krumplifőzelék - pici szeplőkkel




Ugyan sok esetben a feltét a főzelék kiegészítője, nálunk azonban ez alkalommal fordult a kocka. A császárhús ugyanis jött, látott és győzött, de azt is ki kell emelnünk, hogy a krumplifőzelék pedig minden ízében remekül szerepelve hagyta érvényesülni és támogatta a 'feltétet', sikeres duót alkotva. Biztosan asztalra kerül még, például fasírttal.

Hozzávalók:
  • kb. 1 kg krumpli
  • 1 nagy vagy 2 kisebb fej hagyma
  • 4,5 dl tejföl
  • 1 ek liszt
  • 1 kk őrölt csemegepaprika
  • 3 babérlevél
  • olaj, só, bors
A hagymát apróra vágtam és olajon üvegesre pirítottam, majd lehúztam az edényt a tűzről és hozzáadtam a pirospaprikát, kevertem rajta egyet és hozzápakoltam a felszeletelt krumplit is - miközben már visszahúztam a tűzre a lábast.

Felöntöttem annyi vízzel, ami nem egészen lepte el a krumplit (kb. 3/4-ig), beledobtam a babérleveleket és sóztam.

A tejfölt kikevertem egy evőkanál liszttel, majd amikor a krumpli megfőtt, a levéből a tejfölhöz mertem 2 merőkanállal, szépen elkevertem, majd visszaöntöttem a tejfölös sűrítő anyagot a krumplihoz.

Innentől már óvatosan kavargáltam a főzeléket, hogy össze ne törjön a sok krumpliszelet, de azért igyekeztem átforgatni. Amikor besűrűsödött a leve és kóstolás után késznek nyilvánítottam, beletekertem még egy kevés borsot és vacsoráig kicsit hűlni hagytam.

Sült császárhús




Ez az étel felkerült a TOP10-es listára! Egyszerűen azt kell mondanom, hogy elképesztő. Omlós, ízes, tartalmas, igazi csemege! Kétszer sütve! Mert két napon kerül a teendők közé a fogás, és a második napon kerül az asztalra.

A recept a ráncos homlokú séftől származik, Isten áldja érte! :-)

A húst teljesen véletlenül vásároltam... persze magamnál voltam közben, de lövésem se volt, mi lesz a sorsa. Csak úgy megtetszett! Na mondja valaki, hogy nincs ízlésem! :-)))

A mennyiségeket a saját adagunk kapcsán írom (bevallom a recepthez képest ezt-azt szabadon értelmeztem), de szerintem semmi nem történik, ha ettől bárki eltér netán.

Hozzávalók:
  • 80 dkg - 1 kg császárhús
  • 4-5 dl alaplé
  • bő fél dl száraz fehérbor
  • 3 fej fokhagyma
  • kakukkfű
  • olívaolaj
  • só, bors
A húst megmostam és szárazra töröltem, a bőrét beirdaltam, majd az egészet, minden irányból bőségesen bekentem sóval és borssal; a fokhagyma fejeket pedig a külső héjuktól megtisztítottam és vízszintesen félbevágtam.

Egy tepsibe olívaolajat öntöttem, megágyaztam fokhagymával a császárhúsnak (a hagymák vágott felével felfelé), erre szórtam a kakukkfüvet, majd a húsos résszel a tepsi alja felé fordítva ráfektettem az egészre a husit. A tepsibe öntöttem társaságként a bort és az alaplevet és alufóliával fedve már toltam is az egészet a 170 fokos sütőbe.

Azért szerethető még számomra ez a recept, mert előkészíthető, sőt! Elő is kell. Hiszen a húst először puhára sütöttem a sütőben - az ehhez szükséges idő magától a hústól függ. Nekem most több mint 2 órára volt szükségem hozzá (miközben az első óra után időnként meglocsoltam a szafttal a húst), de tényleg csak azt tudom mondani, amikor már késznek nyilvánítható a sült, és a villát bele lehet szúrni, akkor értünk az első napi teendők végére. Vagyis hogy majdnem.

A kész sültet kivettem a sütőből, a szaftot egy szűrőn át egy kisebb lábosba öntöttem, majd a tepsibe ugyanúgy visszahelyezett húsra ráhelyeztem egy kisebb tepsit, amire nehéz fűszertartókat, konzerveket pakoltam, hogy présbe fogják az illatos sültet. Így hűlt ki a finomság, majd ment a hűtőbe éjszakára.

Másnap, amikor már minden készen állt a vacsorához, elkészült a főzelék is, a sütőmet maximális forróságra állítottam, a húst vastagabb szeletekre vágtam, a fenti bőrös részt kevés olívaolajjal bekentem és kicsit meg is sóztam. 15 percet kapott még a forróságban, ennek fele alatt a grill is melengette (legközelebb végig fogja!), végül 5 percet pihentettem a húst a sütőből kivéve, letakarva.

Krumplifőzelékhez ettük és valami fenomenális volt! Tamás egyszerűen el volt olvadva az ízektől! Nagyszerű opció, ha van időnk előkészülni egy vendégségre, szeretnénk villantani és gyorsan friss fogást az asztalra varázsolni.

Az első napi sütés közben megmaradt szaftot pedig beforraltam, szép sűrűre, és mivel most a főzelék nem igényelte, fokhagymás, zsíros kenyér formájában végezte. De krumplipürére csorgatva is mennyei lett volna. Na majd legközelebb... nyammmmm!

2010. augusztus 24., kedd

A császár morzsája

Megint egy édesség, ezek nagyon futnak mostanában nálam. Szinte csak ezt ennék, ha nem gondolnék bele a hosszútávú hatásaiba. De egy kevés senkinek sem árt.

Elkészítés szempontjából ez egy rendkívül hálás darab, tulajdonképp csak elő kell készíteni, ami kb. 2 perc, aztán pedig 10-15 perc alatt friss, meleg, isteni fogás terem az asztalon belőle. Remek vendégváró, legközelebb be fogom vetni egy baráti evés-iváson.

A mellette látható kiegészítő az új dzsem-em. Múlt héten készült és csak dícsérni tudom. Vaníliás szilva-őszibarack dzsem. Az eddig is bevált dzsemfix-es megoldás, 3:1 arányban, vagyis pontosabban 1250 g gyümölcs és hozzá 350 g cukor. Egy rész szilva (kék) és két rész őszibarack (nekem most sárga és fehérhúsú vegyesen) elosztásban készült, egy egész vaníliarúd magjait belekaparva a gyümölcsfőző kondérba. Az egyik legjobban sikerült variációm!

A császármorzsa hozzávalói (4 tisztességes uzsonna, vagy 6 desszert fogásként tálalható adag):
  • 30 dkg búzadara
  • 3 tojás
  • 4,6 dl tej
  • 10 dkg cukor
  • opcionálisan 5-10 dkg mazsola
  • fél vaníliarúd vagy 1 tk aroma
  • csipet só
  • a sütéshez vaj

A darát a készítés előtti estén beáztattam a tejbe és ezzel meg is tettem minden szükséges előkészületet. :-)

Másnap, amikor megéheztünk némi édességre, elővettem a hűtőből darás tálat - itt, aki szereti, áztassa be a mazsolát is - és békén hagytam, míg a többi hozzávalót előkészítettem.

A tojássárgákat szép világosra, habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, a fehérjéket pedig egy csipet sóval kemény habbá vertem.

Ezek után semmi más dolgom nem maradt, mint a darához keverni a cukros tojássárgáját, majd pedig beleforgatni a kemény fehérjehabot.

Egy nagy serpenyőben felhevítettem annyi vajat, hogy jól szétfusson mindenhol, majd pedig a tészta felét (vagy kb. annyit, hogy bő ujjnyi vastagságban legyen benne) beleöntöttem. Erős, de nem full lángon hagytam, hogy megpiroljon az alsó fele, majd 4 részre vágtam és egyenként megfordítottam. Itt persze nem fontos ügyesnek lenni, hisz úgyis a morzsa állag a cél! :-)

Amikor már minkét oldal kapott egy kis színt, elkezdtem szétszabdalni az egészet és forgattam, és szabdaltam, amíg a pirult, kész állagot el nem érte. Se nem túl pici, se nem túl nagy darabokra.

A recept nekem személy szerint azért tetszik, mert nem gejl, pont csak annyira édes, amennyire arra szükség van. A lekvár még bőven jöhet mellé!

Tényleg egy olyan édességet találtam ezzel - mert soha nem készítettem még -, ami praktikus, előkészíthető, gyorsan készre varázsolható és nagyon finom! És az sem hátrány, hogy nagy alapanyagigénye sincs. Biztosan készül még nálunk ilyen!

Áfonyás brownie - ez a tuti recept mostantól!

Ó igen! Ez az amit kerestem. Még ha a fotó nem is a legjobb minőségű.

Ez így szuperistenifinom. Brownie állag, haladóknak tolerálható édesség, az áfonya pedig igazi kontrasztot adott ennek az édességnek. Édes és közben pici savanykás íz keveredik - elvesztem.

Persze ez is vanília fagyival tökély, kell valami könnyed íz és állag mellé, ami az egészet olyan harmóniába hozza, hogy csak hümmögni képes az ember felette.

Hozzávalók:

12 dkg vaj
20 dkg 70%-os étcsoki
10 dkg liszt
25 dkg barnacukor
4 tojás
csipet só
1 kis tálca áfonya (vagy más savanykás gyümölcs)

Szinte ugyanaz a sor, mint a v3-as brownie-nál, de ott erős túlzásnak találtam a cukormennyiséget. Ez a verzió viszont nagyon bejött nálunk.

A vajat és a csokit lassú tűzön összeolvasztottam, közben pedig kimértem és összekevertem a lisztet és a cukrot, egy csipet só társaságában. Amikor a csoki elolvadt, kicsit hagytam hűlni, s csak ezután ütöttem és kevertem bele a tojásokat, nehogy megfőjjenek.

Az áfonya kivételével az összes hozzávalót összekevertem végül, és egy kisebb fajta, sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, a tetejébe pedig belenyomkodtam az áfonyaszemeket.

190 fokos, előmelegített sütőben sütöttem 28-30 percig, majd pedig kicsit hűlni hagytam, mielőtt nekiestünk.

A vaníliafagyi tényleg kötelező velejáró, csokiimádóknak pedig garantált az élmény! :-)

Visszatérek - könyékig tunkolok

Én aztán rendesen kivettem a nyári szabadságot minden téren! Elég hosszú időre eltűntem, és megvallom, nagyon jól esett! Két hét nyaralás, egy hét édes semmittevés - mi kell ennél több?!

Főleg ismételt ételek készültek, köztük sok gyorsan összedobható fajta, de azért lesz néhány recept, ami felkerül majd szép lassan ide. Most bemelegítésképp pedig - fotó nélkül és így is csak erős idegzetűeknek - egy olyan ételről szeretnék beszámolni, ami igazi dobogós számomra. Nem a bonyolultság, nem a kulináris magaslat, csupán az élmény mondatja ezt velem - mert minden alkalommal élmény ezt ennem.

Hozzátartozik a titkolózás is, mert Tamás előtt ezt enni nem illdomos. Igazi budai származás, kevés étel- és ízélmény a korábbi években - ezzel nem versenyezhet holmi tunkolás, kenés, hidegen zsírozás. :-)

Na jó, nem húzom tovább, mondom. Adott két kacsacomb. 1-2 szem paradicsom. 1 fej fokhagyma. 3-4 salotta vagy mogyoróhagyma. Kakukkfű, bazsalikom, só, bors, kacsazsír.

Egy kisebb tepsit gazdagon kikentem a zsírral, a combokat sóztam, borsoztam. Alár, mellé, rá, ahogy sikerült, felkarikáztam a hagymát, rádobáltam a megpucolt fokhagyma gerezdeket, mentek utánuk a paradicsom darabok... végül az egészet megszórtam kakukkfűvel, illetve kevés bazsalikommal - "csak a zízi kedviér'!" :-)

Fóliával lefedtem a tepsit és előmelegített, 170 fokos sütőbe toltam, egy szűk órácskára, amikor lekerült róla a fólia és tovább sütöttem a combokat 180 fokon, amíg a bőr szépen megpirult, a villa pedigleg beleszúrható, belecsúszó lett.

A zöldségek illatosra, puhára sültek, minden íz összeállt. Majd hagytam az egészet kihűlni!

Egy zárható edénybe tettem a húst, ráöntöttem a zöldségeket és az alul maradt zsír, szaft utolsó cseppjeit is, majd amikor lehűlt, az egészet lefedve a hűtőbe tettem.

Az ízorgia másnap következett. Adott egy munkába visszatérő első nap, ami lássuk be, nem kellemes. Aztán briga hazáig, majd zuhany és behajlás a hűtőbe - őrült öröm! :-)

Innentől már semmi másra nincs szükség, csak éhes gyomorra, kenyérre és egy éles késre. Szelet kenyér levág, hideg, nem túl zsíros szafttal, sült paradicsom, hagyma, fokhagyma keverékével falatonként megken, majd rája hideg, sült kacsahúst katonáz.

Az első pár falatnál még moderál... majd elveszik ez a képesség és jön az ösztön és az élvezet... telnek a kenyérszeletek, végül gyorsan, még titkon kezet mos szappannal, kétszer, kb. könyékig... :-)

Amikor Tamás hazaért, nem vacsoráztam vele. Neki lecsó készült... én már nem voltam éhes. :-))) Tudod, maradt egy kis kacsahús, azt elcsipegettem. :-)))

2010. július 15., csütörtök

Kukorica-krémleves - a 200. bejegyzésem!



Tegnap előtt készült ez a szuperfinom leves... és csak dicsérni tudom. Gyorsan elkészül, laktató, gazdag ízű étel, és langyosan igazi nyári csemege.

Tamás azt kérdezte, mielőtt nekiláttam, hogy előbbre lesz-e a világ azzal, hogy én egy kukorica-krémlevest készítek. Hm... erre feltétlen választ kellett találnom. És a válasz: IGEN. A következtetést pedig a halk belapátolásból és a méltató hümmögésből vontam le. :-)


Hozzávalók:

  • 2 doboz konzervkukorica (ebből az egyik most akciós és kicsit nagyobb doboz volt)
  • 2 dl tejszín
  • 3-4 dkg vaj
  • 5 szelet bacon
  • 2 pici vagy 1 közepes fej vörös- vagy salotta hagyma
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • víz, só, bors

A kisebb lábasban, a vajon megpirítottam a felcsíkozott bacon-t, majd egy erre alkalmas eszközzel kiszedtem a szalonnákat, s a felszeletelt hagymát és fokhagymát adtam át a hőnek. Megforgattam párszor, de nem adtam nekik sok idő, ráöntöttem a két doboz kukoricát mindenestől, illetve még annyi vizet, h az egészet jó 2 ujjnyival ellepje.

Ezután fedő alatt főztem nagyjából 10 percig a kukorit, sóztam és borsoztam is közben, aztán nekieresztettem a botmixert és jó alaposan átzümmögtem a levest. Ettől alaposan besűrűsödött - itt még ki-ki, igény szerint adhat hozzá vizet.

Újra felmelegítettem az egészet, végül hozzáöntöttem a tejszínt és együtt is felforraltam, hogy párat bugyogjon. Ellenőriztem az ízt, ami kezdett nagyon tetszeni, aztán egy kis tálra tettem a sűrű szűrőmet és szépen átküldtem rajta a levest.

Sajnos erre szükség volt, mert a kukorica emészthetetlen héjait nem tudta teljesen kiiktatni a mixer, a darabos, itt-ott fenakadó érzés meg nem túl kellemes - szerintem. De gyorsan megvan a passzírozás, és viszonylag kevés az elveszített anyag is, 3-4 főre elegendő leveske marad még utána. A szűrőt pedig érdemes rögtön nagy nyomás alá tartani a csapnál, h később ne gyűljön meg vele a bajunk.

A végén már csak annyi teendőm maradt, hogy tányérokba merjem a szép színű levest és meghintsem az elején elkészített bacon csíkokkal.