2010. január 24., vasárnap

Tavaszi tekercs - ahogy én képzelem



A héten megkívántuk a kínai kaját, el is ugrottunk a Ping-be, a Moszkva térre. Kedvelem a helyet, kedves a kiszolgálás, finom az étel, és az adagok is emberesek, általában hozunk haza mindig egy-egy kisebb adagot.

Tamás, húsimádó szokásától eltérően előételként tavaszi tekercset rendelt, majd eszegetve azt mondta, ilyet csinálhatnék otthon is, szívesen enné.

Persze nekem se kellett több, másnap irány a japán-koreai bolt, szükséges tésztalapok beszerzése, töltelék kigondolása. Nem törekedtem nagy mértékben az eredeti receptek másolására, ezért biztosan csak egy gyenge utánérzésnek tűnik a receptem, viszont az tuti, hogy mind az utolsó falatig elfogyott, pedig betekercseltem legalább 20-22 darabot 3 főre!

Hozzávalók:
  • tavaszi tekercs tésztalapok
  • 2 nagyobb sárgarépa
  • 1 kicsi fej káposzta
  • 4-5 szál újhagyma
  • kb. 1/4 csomag rizstészta a csomagolás szerint elkészítve (nem kell sok, csak hogy elkeverve majd itt-ott megjelenjen a töltelékben)
  • 3-4 ek sötét szójaszósz
  • 2 ek szójaolaj
  • 1 ek szezámolaj
  • 1 nagyobb evőkanál barnacukor
  • nagyobb csipet só


Fagyasztott tésztát ajánlott a hozzáértő eladó, amit kb. egy óra alatt kiolvasztottam. Közben elkészítettem a tölteléket, hogy legyen ideje kihűlni - nem szeretek forró cuccokat csomagolni.

A répát és a káposztát is nagyjából egyenletes csíkokra vágtam, a hagymát pedig felkarikáztam. Egy nagyobb serpenyőbe pakoltam mindent, és lassú tűzön pároltam, forgattam őket 5-6 percig, s közben meglocsoltam az olajokkal, a szósszal, hozzáadtam a sót és a cukrot. Sajnos nem tudok WOK-ot használni, mert nagyon féltem a kerámia lapot. :-(

A tésztát is megfőztem, és hozzákevertem a zöldségekhez.

A tésztalapokat nedves konyharuhára fektettem egyenként, megfröcsköltem, megsimogattam annyi vízzel, ami eléggé felpuhította, és szűk maréknyi tölteléket helyeztem a szélére, majd feltekertem a tésztát; igyekezve, hogy minél szorosabb eredményt érjek el, ne maradjon túl sok levegő a tészta alatt - az olajban felhólyagosodik.

A kész tekercseket tányérra pakoltam, vigyázva hogy ne ragadjanak össze, s míg az összes tekercs elkészült, egy lábasban olajat forrósítottam. A vizezésnek köszönhetően a tekercsek nem esnek szét, a kívül maradt lapszél szépen hozzáragad az alatta lévő tésztaréteghez.

Amikor az olaj már jól felmelegedett, 4-5 tekercset beletettem, vigyázva, hogy itt se ragadjanak össze, s pár perc alatt megsütöttem. Szép aranyszínűre sültek a tekercsek, csak azzal volt némi nehézségem, hogy nem igazán akarták hagyni megfordítani magukat. A bennük rekedt minimális levegő miatt folyton visszafordultak első pozíciójukba. De azért némi segédeszközzel túljártam az eszükön. :-)

Mártogatóssal ettük, amit szintén a helyzet és a fantázia alkotott:
  • 2 ek paradicsomszósz
  • 2 ek sötét szójaszósz
  • 2 ek víz
  • 1 ek szezámolaj
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek balzsamecet
  • 1 csapott ek barnacukor
  • 2 gerezd fokhagyma lereszelve
  • csipet só

2010. január 22., péntek

Pudingos kosárkák




A főnökömtől megkaptam Karácsonyra Mautner Zsófi szakácskönyvét. Kedves ötlet volt tőle, tudja, hogy szeretek főzőcskézni. Nem állítom, hogy rengeteg receptet szeretnék azonnal elkészíteni belőle, de találtam párat, ami megtetszett. Mint például ezek a kis édességek.

Az elkészítés során arra jutottam, hogy a recept nem az igazi - nem feltétlen váltak be az adagok és a módszer sem.

Azt írja ugyanis a könyv, hogy 30 dkg leveles tészta kell az adaghoz, amit kinyújtva, feltekerve kb. 3 cm-es darabokra vágunk és ezeket ujjal belenyomkodjuk a kivajazott muffin formákba. Nem vágtam 3 cm-es darabokat, valamivel inkább kisebbeket, és még így is vastag lett a tészta. Az alján nem sült át és így a süti közepe élvezhetetlen lett.

Mivel azonban a puding jóval több lett a megadott mennyiségekkel, mint ami elfogyott, és tésztám még volt a hűtőben, tovább próbálkoztam.

Nem tekertem fel a tésztát, hanem csak a kinyújtott formát daraboltam. Kis négyzeteket vágtam a gyorsaság jegyében, hisz 250 fokon tartani a sütőt elég áramzabáló dolog. A muffinsőtőm már szottyos volt, így a szilikon szívecskeformát kaptam elő.

A tésztát beleigazgattam, amilyen vékonyra sikerült, és max. 2/3-ig töltöttem újra a a krémmel. A kb. 12 perces sütés után kicsit még grilleztem a tetejüket és sokkal jobban sikerültek, mint az eredeti verzió.

Lehet, hogy a szilikon forma is segített a sülésben, de a vékonyabb tészta is jobban bevált, átsült. Szóval szerintem nem szükséges tekerni, nyomkodni, egyszerűen csak kb. akkora formát kivágni a lapból és azt beleegyengetni vékonyan a sütőformába.

Hozzávalók - eredeti mennyiségek:
  • 30 dkg leveles tészta
  • 4 dl tej
  • 12 dkg cukor
  • csipet só
  • diónyi vaj - kikenéshez
  • 3 dkg liszt
  • 4 tojássárgája
Ahogy én készítem majd kapásból legközelebb:
  • 30 dkg leveles tészta (vagy 275 g-os is elég, ilyen kiszerelést is kapni)
  • 3 dl tej
  • 8-9 dkg cukor
  • csipet só
  • 2 dkg liszt
  • 3 tojássárgája
  • kis diónyi vaj (kenéshez, ha szilikonformát használunk, nem kell)
Egyébként finom süti, házi formája a frencsájzoknál kapható pudingos táskáknak, finomabb verzióban, és újra is lehet melegíteni. Érdemes kipróbálni, mert nem kell nagybevásárolnunk miatta, és könnyen elkészíthető.

Ja és még egy dolog: a blogos bejegyzésben Chili azt említi, hogy az autentik tészta inkább réteslaphoz hasonlít. Azzal is érdemes lehet próbálkozni - mondjuk 2 rétegben.

2010. január 21., csütörtök

Grízes süti




Szintén vendégségbe készült, amolyan hidegtálas vacsi utáni nyalánkságnak. Azt hiszem, bevált, mert igen gyorsan elkopott a tálról. :-) Ízbolygónál láttam már jó ideje, és most beugrott, hogy ki szerettem volna próbálni.

Irtó jó ötlet, nagyon szerethető süti, mert nincs nagy alapanyag igénye, egyszerű összerakni, aztán pedig csak a dicséreteket kell bezsebelni.

Hozzávalók egy 31-32 cm-es tűzálló piteformához:
  • 8 dl tej
  • 2 tk. vaníliakivonat
  • 12 dkg búzadara
  • 15 + 10 dkg cukor
  • réteslapok (6-8)
  • 1 nagyobb citrom
  • 1 csapott tk. fahéj
  • 7,5 dkg vaj + a kikenéshez
Egy edényt kiöblítettem hideg vízzel, majd beleöntöttem a tejet, a vaníliát, egy csipetnyi sót és 15 dkg cukrot. Lassú forrásba hoztam és hozzáadtam a darát, pár percet kevergettem a tűzön, majd félrehúztam hűlni.

180 fokra előmelegítettem a sütőt, közben pedig a formát kivajaztam, a réteslapokat pedig vajjal rétegezve raktam a tálba, vagyis egy réteg réteslap (itt-ott darabokra szakítva és egymáshoz igazgatva), meglocsolva vajjal, újabb lapréteg, vaj, 3. réteslap. Erre a harmadik réteslapra terítettem a grízes masszát, tetejére pedig újabb 3 réteg réteslap/vaj kombó.

A tálat a sütőbe toltam, majd mikor szép aranybarnává sült a süti teteje (kb. 25 perc után), alufóliát terítettem rá, hogy ne égjen meg a tészta. Összesen 45 percig sütöttem, majd hagytam hűlni.

Közben elkészítettem a szirupot, amivel a már nem túl meleg sütit meglocsoltam.
A citromot megmostam és lehámoztam egy zöldséghámozóval a héját, illetve kinyomtam a levét.
Egy kis edényben feltettem főni 1,5 dl vizet. 10 dkg cukrot, a citromlevet, a citrom héját és a fahéjat.
Felforraltam és addig rotyogtattam, míg sziruppá sűrűsödött, lassabban gurult le a kanálról, mint az elején.

Legközelebb megpróbálom a narancsos verziót; úgy gondolom, azt sem kell majd kidobni.

2010. január 19., kedd

Töltött túrós pogácsák


Előre is elnézés a szörnyű fotókért, mivel vendégségbe készült a pogi, otthon a nagy készülődésben elfelejtettem lefotózni. Maradt hát a telefonos megoldás, csak úgy sebtiben, ahogy épp sikerült.



Olyan régóta készültem megsütni, kb. mióta Ízbolygót olvasom. Mégis csak most került rá sor. Én egy kicsit még csavartam a dolgon, töltelékkel gazdagítottam a falatokat és szerintem kifejezettem jó ötlet volt.

Az alaprecepten nem változtattam, így a hozzávalók:
  • 60 dkg liszt
  • 50 dkg félzsíros túró
  • 40 dkg puha vaj
  • 2 tojás
  • 1 tojás a kenéshez, tejföllel kikeverve
  • 3 dkg élesztő + kb. 05,-1 dl tej
  • 3 dkg só
Először a lisztet és a túrót dolgoztam nagyjából össze, majd hozzáadtam 2 tojás, aztán a vajat és jól összetapicskoltam őket. Közben a tejet meglangyosítottam és hagytam kicsit éledni benne az élesztőt, s ezzel, valamint a sóval is összedolgoztam a tésztát.
Fóliával letakartam és kb. fél órára a hűtőbe tettem a ragacsot, mert inkább látszott annak, mint valamirevaló tésztának.

Ennek ellenére amikor kivettem, jól alá- és ráliszteztem, nagyon könnyen lehetett nyújtani. Jó ujjnyira kinyújtottam, a felét megkentem a tejfölös tojással és kettéhajtottam. Aztán a tészta széleit is felhajtottam, majd az egész kupacot megfordítottam, hogy a hajtogatott része legyen alul.

Végül jó ujjnyira nyújtottam és kis formával kiszaggattam a pogácsahadsereget. Sütőpapíros sütőlapra pakoltam őket, lekentem a tejfölös tojással és 200 fokos sütőben szép aranybarnára sütöttem - kb. 16-18 perc.

A töltelékhez összekevertem 2 nagyobb, natúr macis sajtot, de bármilyen natúr krémsajt tuti, hozzáadtam kb. 6-7 dkg érett kéksajtot és egy nagy evőkanál tejfölt. Addig törtem, kavartam, míg valami masszaszerű nem lett belőle, amit aztán a kihűlt, félbeszelt pogácsákba kenegettem.

2010. január 13., szerda

Könnyű céklás vacsora, vagy egy finom köret

Kellett valami finom vacsira, valami könnyű, valami életre bátorító, tegnap ugyanis gyalog kellett megtennem oda-vissza az otthon-munkahely távot, ami 1-1 órát vett igénybe. Innen is csókoltatok minden "kedves" BKV-st és kívánom a "legjobbakat"!

Dupla funkciót töltött be, nekem vacsoraként, Tamásnak a vacsora köreteként szolgált.

Szeretek variálni a köreteken egyébként, még ha a ház ura nem is lelkesedik e passziómért... neki a krumpli és a rizs jelenti A köretet, a többit max. kiegészítésként lehet használni. Nem egy könnyen meggyőzhető alkat. :-/

Hozzávalók:
  • 2 közepes fej cékla
  • 1 nagyobb vagy 2 kisebb répa
  • 2-3 közepes krumpli
  • olívaolaj
  • só, bors
    ízlés szerint sajt, nálam cheddar és kék sajt

A zöldségeket megpucoltam és felszeleteltem, egy tepsit kicsit megkentem olívával, majd a szeleteket belerétegeztem:

Aztán 1-2 evőkanál olívaolajat csurgattam még rá, sóztam, borsoztam, majd fóliával letakarva 180 fokos sütőben sütöttem kb. 40 percig. Utána levettem a fóliát és visszatoltam a tepsit, hogy tovább süljön, piruljon minden. Kb. 20 percet töltöttek még bent, ennek úgy a felénél az adag egyik felére cheddar-t, a másikra pedig kék sajtot potyogtattam.

A végén így nézett ki a tányérom, ami nagyon hamar ki is ürült nagy hümmögések közepette:

2010. január 10., vasárnap

Créme brulée vs.2




Az utóbbi hetekben, beleértve ebbe az ünnepeket is, teljesen rá vagyok kattanva a tejbegrízre. Bármikor enném. De egy idő után már unalmas a sima verzió, bele kellett hát csempészni valamibe. Úgy gondoltam, a créme brulée kiváló befogadója lesz a grízes állagnak, hisz a gríz puddingot is imádom. Nem tévedtem!

Nemrégiben felkerült ide már egy brulée recept, most azonban kicsit változtattam az arányokon.

Hozzávalók 6 adaghoz:
6 dl tejszín
10 dkg porcukor
6 tojás sárgája
2 tk. vanília aroma
2 ek búzadara
barnacukor a páncélhoz

Hideg vízzel kiöblített kis lábasban, lassú tűzön forráspontig melegítettem a tejszínt és a vaníliát (egy csipetke só is került bele), közben pedig szétválasztottam a tojásokat, a fehérjék a fagyasztóba kerültek, a sárgákat pedig szép habosra kevertem a cukorral.

Amikor a tejszín épp kezdett forrni, levettem a tűzről, és szép lassan a kikevert tojáshoz elegyítettem; aztán az egészet visszaöntöttem a lábasba és lassú tűzön, vigyázva, hogy ne forrjon fel, a grízzel dúsítva besűrítettem a krémet.

Aztán a formákba kanalaztam, amiket egy tepsibe pakoltam és felöntöttem a formák feléig forró vízzel. Így toltam az egészet 150 fokos sütőbe és gőzfürdőztettem 25 percig.

Eztán már csak hagynom kellett kihűlni az édességeket, fóliával letakarva hűtőben pihentetni pár órát, majd a vacsora látványosságaként karamelizálni a cukorréteget, és bezsebelni az elismeréseket.

A gríz nagyot dobott a krém állagán és kiváló eredményt hozott! Állagra, sűrűségre így kb. ugyanaz lett, mint az előző volt, további "folyósítással" fogok kísérletezni (pl. még egy tojássárga elhagyásával), mert nekem úgy lenne autentik. :-)

2010. január 6., szerda

Rakott krumpli kis csavarral

Rakott krumplit készíteni mindenkit tud. Talán az első ételek egyike volt, amivel anno önállóan megpróbálkoztam. Nem lehet nagyon elrontani, tehát jóbarát. Viszont kevés variációval találkozhatunk a mindennapok során. Él a darált húsos menza forma, illetve a házias, kolbászos.

Nekem más töltelékek a kedvencek, de mivel a hús alapkövetelmény nálunk, a tepsi egyik vége ilyen, másik vége olyan csellel készítem. Ma este is ez történt, házi füstöltkolbászos és rókagombás részek ültek egymás mellé, egy kis édesburgonyával csavarva a megszokott ízvilágon. Panaszt nem hallottam.



Hozzávalók:
  • jó másfél kg rózsaszín krumpli
  • 1 nagy édesburgonya
  • 1 tisztességes szál füstölt kolbász
  • 'amennyi van, annyi van' rókagomba - erről bővebben mindjárt
  • 500 g tejföl
  • 7 tojás
  • só, kacsazsír
Szóval a rókagomba. A fagyasztómban lapulnak néha Jolly Joker-ek, mint például egy-egy lesütött, lefagyasztott vargánya vagy épp rókagomba, mikor mit szednek és mentenek meg nekem anyukámék. Szóval most kész állapotban volt kb. 10-12 dkg-nyi, vajon, petrezselyemmel lepirított rókagomba, ezt használtam fel.
Tudom, szentségtörésként is értékelhetjük a vargánya és a rókagomba ilyen felhasználását, de hát ha ennyire szeretem?! És nálunk tényleg nem sok ezer forintért szerzik be ezeket, hanem kimennek az erdőbe és kis szerencsével találnak.

Szóval a krumplikat megpucoltam és felszeleteltem kb. 4-5 mm vastagságúra, és sós vízben szinte készre főztem.
Közben felmelegítettem a gombát, illetve kevés kacsazsírral megsegítve átforgattam, átmelegítettem, pirítottam a felkarikázott kolbászt. Ja és persze megfőztem a tojásokat, keményre, hogy szeletelni tudjuk majd.

Egy nagyobb tepsi aljába rétegeztem a krumpli felét, erre pakoltam a tojáskarikákat, és 2/3 - 1/3 arányban ráterítettem a kolbászt, illetve a gombát. A tejföl felét rákanalaztam, hogy nagyjából mindenhova jusson, nem sajnáltam, azt nem szabad.
Jött végül a maradék krumpliféle, néhány karika maradék tojás, a másik adag tejföl és a kolbász kisült, szép piros zsírja koronázta a képet.

190 fokos sütőbe toltam és kb. 25-30 percig sütöttem, néha rápillantva türelmetlenül.

Irtó jól működött benne az édeskrumpli, Tamás is nagyon dícsérte; azt hiszem, ha lesz rá lehetőségem, ezentúl így csinálom. Rakott krumpli rulez - irregulár! :-)

2010. január 3., vasárnap

Financier - a tojásfehérjék végzete




Egy ideje csak gyűlnek, gyűlnek a fehérjék a fagyasztómban, köszönhetően a créme brulée és mandulás, parmezános keksz élvezetnek, találnom kellett hát egy olyan receptet, ami nem igényli a sárgáját, csak a fehérjét zabálja.

Jelentem, megvan!

Kutakodtam egy kicsit a neten és meg is leltem a nagyszerű megoldást, és kicsit módosítva Chili & Vanilia receptjén, ma elkészült ez az irtó finom édesség.

Nem jártam még Párizsban, és bevallom, közel sem néztem ki ennyit ebből a receptből, úgyhogy óriási kellemes csalódás ért, amikor megkóstoltam. Nagyon finom! És ismét egy könnyen elkészíthető édesség. Az én listámra felkerült, az fix!

Hozzávalók (dupla adaghoz! - de megéri):
  • 32 dkg vaj
  • 1 kisebb ek vaníliakivonat
  • 6 tojásfehérje
  • 10 dkg liszt
  • 10 dkg finomra darált mandula
  • 10 dkg kristálycukor
  • 20 dkg porcukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 2 ek méz
  • csipetnyi só
A szárazanyagokat, vagyis a lisztet, cukrokat, mandulát és sót összekevertem és átszitáltam, majd hozzávegyítettem a citromhéjat is. Közben felolvasztottam a vajat és a vaníliával összekeverve pirítani kezdtem, míg szép erős aranyos színű lett (kb. 10 perc), a tojásfehérjéket pedig kézimexerrel addig vertem, míg elérte a fehér színt, de a kemény állagot még nem (kb. félúton megálltam).

Végül a lisztes cukros keverékhez forgattam a tojást, a mézet, aztán pedig a vajat. Először kicsit megijedtem, azt hittem, nem veszi fel azt a vajmennyiséget a massza, de csak megbirkóztak egymással.

Végül szilikonos sütőformákba ügyeskedtem a tésztát és 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg kiállta a fogpiszkáló tesztet, vagyis nem ragadt a piszkálóra semmi (kb. 40-45 perc, szívecske formák esetében, de inkább az ellenőrzést javaslom kb. 20-25 perc után).

Két vendégkörnél is kiállta a próbát, s dicsérő szavakat zsebeltem be vele. Olyan is akadt, aki azt mondta rá: hibátlan! :-)

Nem tévedett sokat!

2010. január 1., péntek

Olaszos tészta pancetta-val




Még 30-án készült ez a nagyon gyors vacsora, kis elérhető luxussal díszítve fel az év végét. Igazi olaszos ízek, nagyszerű alapanyag, más nem is kell. És az egész 15 perc alatt asztalra is került, előkészítéssel együtt.

Hozzávalók:
  • 25 dkg tészta
  • 6 (nem hajszálvékony) szelet pancetta
  • 1 nagy vagy 2 kisebb salotta hagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 5-6 szem koktélparadicsom
  • 2 dl tejszín
  • bors
  • 5-6 levél friss bazsalikom
  • pecorino sajt
Feltettem forrni a tésztavizet, s közben előkészítettem a hozzávalókat, felszeleteltem a hagymát és fokhagymát, felcsíkoztam a pancetta-t, meghámoztam a paradicsomokat.
Amikor a víz felforrt, a szalonnát egy serpenyőben pirítani kezdtem, majd félúton hozzádobtam a salottát és együtt pirítottam őket, míg a hagyma kicsit megadta magát.

Ezután beledobtam a serpenyőbe a fokhagymát, párszor átforgattam együtt, majd jött a bazsalikom, a felaprított paradicsom, az egészet megborsoztam s összerotyogtattam. Amikor a tészta megfőtt, leöntöttem róla a vizet, majd a szószhoz kevertem a tejszínt, amivel még 1-2 perc alatt összefőztem, végül belekevertem a tésztát.

Gyorsan asztalhoz ültünk, pecorino-t reszeltünk az illatozó vacsorára és naaaaaaaaaagyon elégedetten megvacsoráztunk. 15-16 perc, nem több. Zseniális!

Szamócás, mandulás kevert süti




Szerintem már sokszor említettem itt, hogy nagy kedvenceim a kevert sütik, hisz gyorsan elkészíthetőek, sokféleképp variálhatók és ami igen fontos, nagyon finomak tudnak lenni! :-) Egy korábbi verziót módosítottam most egy kicsit, és ebből lett az egyik szilveszteri édesség.

Az egyik változtatás maga a gyümölcs volt, most szamócát használtam - ami igen szépen muzsikált az ízével; a másik dolog pedig, hogy elcsaltam egy kis cukrot az adagból, és így is szuperfinom, édes és ízletes lett az eredmény. 15-15 dkg helyett 12-12 dkg-ot kevertem a kristály- és a barna cukorból is a tésztába.

Ezen kívül most egy 32 cm-es piteformát választottam a sütéshez, amiben kicsit másképp sült a sütim, most tényleg kellett az eredeti sütési idő, és persze az alufólia is jó szolgálatot tett.

A vacsora zárásaként - úgy tűnt - mindenkinek tetszett és szívesen lapátoltuk még a reggeli után is. :-)