2010. február 17., szerda

Mandulás csók-keksz




Biztos másnak is ismerős... néha rámjön, h ezt vagy azt úúúgy ennék. Most épp kekszet kívántam. Ettől pedig nem tántoríthatott el semmi a világon. :-) A keksz a következő poszt lesz ugyan, de mivel abba csak a tojások sárgája kellett, gyorsan találtam egy olyan receptet is, amiben feldolgoztam a fehérjéket.

Érdekes süti, bár kicsi Vú könnyen kezelhetőként írta le a tésztát, én ezt akkor sem állíthatnám, ha fenyegetéssel kellene szembenéznem. :-) Kifejezetten nyűgös lettem tőle és egy ponton feladtam, cselhez folyamodtam.

Hozzávalók:
  • 25 dkg darált mandula vagy dió vagy mogyoró - én készlethez igazodva kb. 15-5-5 dkg aránnyal dolgoztam
  • 15 dkg porcukor
  • 1 tk méz
  • 1 tk fahéj
  • 1 tojásfehérje
+
  • 1 tojásfehérje
  • 5 dkg porcukor
A magvakat ledaráltam, összekevertem a porcukorral, a fahéjjal és a mézzel, végül hozzáadtam a tojásfehérjét és összegyűrtam az egészet. Aztán két folpack között kinyújtottam úgy 4-5 mm vastagra és innen jött a ... móka.
Mert a tésztát ki kell szaggatni... aham, persze. :-) Kiszaggattam én, de hogy azt az izét onnan bárki felszedje... kizárt.

Úgyhogy egy pár szétmászott csillag után úgy döntöttem, a célban kipasszírozott korongok lehetnek csak finomabbak pár béna csillagnál! :-)

Golyónként, nedves kézzel elegyengettem a tésztát kis korongokká a sütőpapíros lemezen, majd a porcukorral felvert tojásfehérjével megkentem mindet, és 150 fokos sütőbe toltam kb. 18 percre.

Amikor kivettem, sikítva elmenekültem az állagától, de amikor kihűlt, cserébe, hogy békén hagytam, már barátok lettünk és fel tudtam szedni a lapról.

Épp sütőpapírral rétegezve pihennek egy dobozban. Talán ízlik majd holnap a többieknek - meglepiből beviszem a mai süleményeket, pre-Zsuzsanna nap alkalmából. :-)

Nincsenek megjegyzések: