2010. március 30., kedd

Tócsni? Málé? Kinek mi!


Szuper gyors vacsora, bár húsmentes, de nálam a bizonyíték, ezt egy nagy húsevővel is el lehet fogadtatni. :-) Repetázott is belőle!

Na és a sztori: felénk, Nógrádban tócsni... aztán hallottam már tócsinak, lepcsánkának, lapcsánkának, macoknak, macinak. A mai új név a málé, mert elvileg van a kukoricamálé és ez a sima málé. Nem tudom, nem értek a zenéhez. Mindenesetre azt tudom, hogy ez másképp készült, mint amit anyukám süt otthon. Az is finom, de nekem jobban tetszik most ezt a ropogósabb változat. Ennek viszont nem tudom, mi a neve. Nincs is neki... Cosinus, hogy egy barátom mondaná. :-)

Hozzávalók 2-3 főre:
  • kb. 4-5-6 szem rózsakrumpli (méretfüggő)
  • 4-5 tojás
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 5-8 dkg sajt (amennyi épp van)
  • 1 kicsi fej lilahagyma
  • só, bors

Azért ez a sok kb. mennyiség, mert érzésre, ahogy sikerül alapon készítettem és bejött. Az a lényeg, h a nyers eredmény állaga ne legyen száraz, de ne is tocsogjon a tojásban a krumpli. A tojás be kell vonja a krumplit, egy darabos masszát alkotva, de nem a tojatok dominálnak!

A krumplikat nagylyukú reszelőn leküzdöttem és ráütöttem először 3 tojást, hozzáadtam a felaprózott lilahagymát, kis kockákra vágott sajtot, összekevertem és a massza állagát látva döntöttem még további 2 tojás mellett. Belereszeltem a fokhagymát is, sóztam, borsoztam és el is készültem, már csak sütni kellett.

Egy nagyobb serpenyőben 2-3 evőkanálnyi napraforgóolajat hevítettem és egy evőkanállal kis pogácsákat halmoztam bele, s mindegyiket szépen ellapogattam, kb. 6-7 mm vastagra, ahogy sikerült. Az volt a célom, hogy a krumpli megsüljön, és ne egy puha pogácsát kapjam a tányéromra, inkább egy ropogós tallérfélét.

(Szerintem köretként is nagyon jól működne, illetve tovább lehetne tarkítani egy kis pirított bacon-el vagy apró kockára vágott füstölt sonkával)

Amikor az egyik oldal szép pirosra sült, megfordítottam, kivártam ugyanazt a szép színt és papírra szedtem, hogy a felesleges olajat leitassam róluk.

Sütés közben néha pótoltam az olajat, amit a papír elnyelt.

Sikeres projekt volt, pedig hazafelé még ötletem se volt, mi legyen a vacsora. Fél órán belül már tömtük is a fejünkbe a finomat!
Én fokhagymás tejföllel idéztem elő a későbbi gyomorfájást, Tamás pedig nagy szenvedélyének hódolt és éljen a csípős jeligére csípős mustárral tunkolt - de csak óvatosan. Bikaerős!


Szezonzáró gombakrémleves




Pár napja készült ez a finom leves; gondoltam kell valami ütős zárás a levesszezon és "valami meleget" kívánás végére. Hisz itt a tavasz, jön a szép idő, ilyenkor már nem egy tál levesért, inkább egy nagy adag fagyiért, zöldségért, gyümölcsért ácsingózik a gyomor.

A zárás remekül sikerült, finom levest kanalaztunk.

Hozzávalók:
  • 2-3 szál újhagyma
  • 2 ek vaj
  • 40 dkg friss csiperke gomba
  • 5 dkg vegyes szárított erdei gomba
  • 1 l erős alaplé
  • 5-8 dl liter víz (alaplétől és ízléstől függően)
  • 2,5 dl tejszín
  • só, bors
A csiperkét megtisztítottam és felszeleteltem, a szárított gombákat pedig átmostam és beáztattam kb. 20 percre annyi vízbe, h ellepje.
A felolvasztott vajban megforgattam a karikára vágott hagymát, kicsit megfonnyasztottam, majd rádobtam a csiperkét és közepes tűzön hagytam, h eresszen levet. Amikor már megpuhult, hozzáöntöttem a beáztatott gombát és az áztató levet is (kb. 2-3 dl), illetve az alaplevet.

Felforraltam a leveskezdeményt és lassú tűzön főztem kb. 10-12 percig. Ekkor beleeresztettem a botmixert és egyenletes állagúra turmixoltam a levest. Kóstolás következett, s mivel elég erősre sikerült a mostani alaplevem, tovább pár dl vízzel hígítottam az ízélményen.

Amikor újra bugyogni kezdett a főzet, borssal ízesítettem, kicsit sóztam még és hozzáadtam a tejszínt. Röviden összerottyantottam, majd le is kapcsoltam a főzőlapot. Igazi gazdag gomba íz, melyet a többféle gombával érhetünk el sikeresen.

Kevés friss petrezselyem is tovább gazdagíthatta volna az ízt, de nekem épp nem volt itthon, szárítottal pedig nem akartam lehangolni ezt az ételt.

2010. március 28., vasárnap

Egy becsületbeli ügy




Ezt csak azért teszem ide, hogy a lelkem megnyugodjon. Kijavítottam a múltkori türelmetlenségből elcsúfított sütit. Hétvégén újra megsütöttem, és ezúttal már szép lett.

Egész éjjelre hűtőben hagytam, így másnap már csak szeletelni és sütni kellett.

Továbbra is naaagyon finom! :-)

2010. március 21., vasárnap

Kriszti spenótos receptje




Persze kicsit ferdítek, de nekem ez Kriszti spenótos receptje. Elmondása szerint hasonlót evett egy olasz étteremben, aztán otthon is elkészítette. Most még én is tekertem rajta egy csöppet és ezt ettük egy péntek esti csajos vacsin.

Elmondás alapján voltak fenntartásaim... spenót... hááát... De azt kell mondanom, maximálisan pozitív a csalódás. Isteni finom előétel vagy könnyű vacsora lehet ez a fogás és biztosan el fogom máskor is készíteni.

Hozzávalók (3 főre):
  • kb. 40 dkg spenót (én most fagyasztottat használtam, de természetesen a friss a tuti)
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 6 tojás
  • 5-6 szelet bacon vagy vékonyra szelt császárszalonna
  • 5-6 szem koktélparadicsom
  • só, bors, parmezán
A kiolvadt spenótot az apróra vágott fokhagymával összepároltam (ha friss, akkor összefonnyasztottam volna) és megsóztam. Közben egy másik serpenyőben a felcsíkozott szalonnát zsírjára pirítottam.

A spenótot egy tűzálló piteformában terítettem, ráütöttem a tojásokat, amik kaptak sót és borsot - de sót óvatosan, hiszen a bacon is sós. Ezután megszórtam az egészet a pirított bacon-el, majd a paradicsom gerezdekkel, végül parmezánt reszeltem a tetejére. 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a spenót kicsit veszített a folyékony állagából és a tojások is megsültek.

Pirítóssal ettük és rendkívül elégedettek voltunk az eredménnyel - ez egy nagyon finom ötlet!

2010. március 17., szerda

Boldoggá tévő vajas kiflik




Életem első kiflijei... és egyszerűen gyönyörűek! Bár lehet persze, hogy a saját gyerekét minden anya a legszebbnek látja elv nyomán haladok, de ezt sem bánom! Ez valami csodás érzés! Saját kenyeret (no jó, kiflit) sütni! Ez... ez VALAMI!

Múlt hét vége felé megkaptam a régóta vágyott kenyérsütő gépemet. Igazából főleg a dagasztás miatt vágytam rá, enélkül, tudom, úgysem állok neki. Így viszont nagyon könnyen ment a dolog és közben vacsora is készülhetett.

A receptet csakis Limaránál kerestem; ki mástól vehetne az ember lánya ötletet, jótanácsot.
Minimális szükséges változtatással sütöttem meg a kiflit, de ez is inkább csak a hozzávalók miatt adódott.
Munkából hazafelé tartva azt gondoltam, beugrom a boltba és veszek BL 80-as lisztet. Aha! Ha lehetne kapni. (Burgonyapehelyről már említést se mertem tenni.) Úgyhogy mivel mindenképp sütni akartam ma, maradt az a típus, amit kifejezetten kenyérsütéshez ajánlott a leírás (tulképp 55-ös és kicsivel több mint 80-as liszt keveréke). Ez is jól működött! De már furfangolom, hogyan juthatnék igazi tótkomlósihoz esetleg. :-)

Hozzávalók:
  • 3,8 dl tej
  • 1 tk. só
  • csipet aszkorbinsav
  • 1 ek. cukor
  • 60 dkg BL 80 liszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • 10 dkg puha vaj
A kenyérsütő üstjébe pakoltam a lista szereplőit az elmorzsolt élesztőig, majd bekapcsoltam a kelt tészta programot. Gondolom nem nagy probléma, hisz jól alakultak a dolgok, de nyitogattam a tészta összeállítása közben a gép fedelét többször is. 3,5 dl tejjel kezdtem a dagasztást, de egy keveset még kért a tészta látványa.

Amikor már tésztakupac formája volt, több részletben hozzáadtam a vajat is és hagytam a gépet, hogy végezze a dolgát. A kelesztés végére gyönyörűen feljött a tészta, öröm volt nézni.

Nem voltam biztos benne, hány részre is szeretném vágni a puha kupacot, miután kihuppant a lisztezett felületre, úgyhogy érzésre láttam neki. 9 kis kupac lett belőle.

Egyenként kinyújtottam őket, ovális formájúra, de úgy, hogy a végére maradó részeken kicsit "csúcsosabbak" legyenek. Ezek a kis csúcsok lettek feltekeréskor a kiflik megszokott kis középső csücskei. Ahogy azt régen láttam a régi, finom kifliken. Amiket még ezen elindulva szét lehetett tekerni és így eszegetni.

Szóval feltekertem őket egyenként, és addig még keltek, pihentek, míg egy nagy lábasban felforrt a víz.
Aztán egyenként kaptak egy-egy félperces fürdőt mindkét oldalukon a forrásban lévő, gyöngyöző vízben. Első olvasatra nem bíztam a sikerben, attól féltem, szétgurulnak a tekercsek, de semmi ilyesmi nem történt. Csak kicsit megduzzadtak és kész.

Sütőpapíros sütőlapra szedtem őket, némi helyet hagyva közöttük, és bedugtam a 200 fokos sütőbe. Nekem egész pontosan 22 percig sültek... szép barnára, illatosra. Ropogós a héja, puha és tartalmas a belseje! Boldog vagyok tőle!!! :-)

Köszi Limara!!!

2010. március 14., vasárnap

Kaptam egy díjat :-)




Deedee gondolt rám és köszönöm szépen neki a díjat! Valami igazán kedves dolog egy punnyadt vasárnap estére. :-)

7 dolog rólam... hm...

1) Folyamatos harcot vívok az alváshiánnyal. Munka, munka, újabb suli, és persze ha törik, ha szakad, főzőcske.
2) Nagyon szeretek utazni. Általában minden részlet jó előre megtervezett. Most például már pontosan tudom, merre utazunk majd augusztusban. Ezekért érdemes élni! Kihasználom hát a várakozás örömét is jó hosszan.
3) Két íz/illat amit utálok: a kapor és a kókusz.
4) Szeretem a jó könyveket és filmeket. Viszont annyira félős vagyok, hogy horror SOHA! (És a Sikoly is nagyon durva horrornak számít nálam.)
5) Nagy szervező, tervező típus vagyok, de azért kellően hajlok a spontaneitásra is.
6) Nem vagyok egy tipikus soppingolós alkat, de akcióban pl. imádok vásárolni.
7) Kívánós alkat vagyok. Ha egy ízt, ételt megkívánok, egyszerűen muszáj... ha nem előbb, akkor utóbb, de muszáj!

És akiknek szívesen továbbadnám, bár talán már részesültek ilyesmiben:
Ottis
Yasmine
Maimoni
Mónika
Limara
Garffyka
Belly

Ti mit mondanátok el magatokról?

2010. március 10., szerda

"Alá-felé" káposzta




Bizony, ez a neve. Anyukám szüleménye... vagyis inkább nagymamám kezdte a dolgot. Azt hiszem, egy töltött káposzta rajongó család is belefárad néha a harasztok tekergélésébe, s könnyebb utat keres. Így születhetett ez a finom étel is.

Tudom, tudom, a rakott káposzta, de ez tényleg más. Valahogy nem olyan. Sokkal, sokkal finomabb, pedig én nem tartozom a töltött káposzta és egyébként is bármilyen káposzta imádó vérvonalhoz.

Nagyon izgultam, hogyan fog sikerülni, mert eddig még csak a családi verziókat kóstoltam. De azt kell mondjam, nem hazudtoltam meg a felmenőket. :-)

Hozzávalók egy jóóó nagy adaghoz:
  • 40-50 dkg sertéscomb vagy lapocka
  • 40-50 dkg füstölt sonka
  • 30 dkg rizs
  • kb. 80 dkg savanyú káposzta
  • 1 jó nagy vagy 2 kisebb fej vöröshagyma
  • 2 ek kacsazsír
  • 1 púpos teáskanál őrölt csemegepaprika
  • só, bors
  • kb. 2 dl paradicsompüré
Előre elkészítettem a hagymás "fűszert". A hagymát felaprítottam és 2 evőkanál kacsazsírban megfonnyasztottam, aztán belekevertem az őrölt paprikát, elkevertem és hagytam hűlni.

Minkét húst nagyjából egyforma, apró kockákra vágtam és egy nagyobb tálba tettem. Kicsit átöblítettem a rizst, majd ez is ment a hús mellé. Ide társult a paprikás hagyma és kacsazsír is, a paradicsompüré, aztán a só és a bors is. Az egészet jól összekevertem, kézzel tapicskolva, ahogy kell. :-)

Bármennyire utálom az ilyesmit, de megkóstoltam és jól meg is ijedtem, mert sósnak találtam. Viszont rögtön el is kezdtem abban reménykedni, hogy a rizs majd felszívja a feleslegesnek tűnő sót. És szerencsére igazam is lett. Ergo legyen a nyers anyag kissé sós.

A káposzta felét és nagyobb lábosba terítettem, erre pedig rátúrtam a rizses, húsos masszát. Végül lezártam a maradék káposztával és felöntöttem annyi vízzel, h a rizses részt épp ellepte.
Fedőt tettem rá, felforraltam és alacsony lángon addig főztem (kb- 50-60 perc), míg a víz felszívódott és a rizs finom puha nem lett.

Nekem tejföllel az igazi, de az fix, h abban egy véleményen voltunk: ez egy igazán ízletes, gazdag, laktató és nagyon finom étel.

2010. március 1., hétfő

Brownie_v3




Volt már itt ilyesmi párszor... itt... és itt is. Most egy olyan receptet próbáltam ki, amelyet az egyik ismerősöm nagyon dicsért és ami már a mennyiségekkel kiverte nálam a biztosítékot.

Brutálisan édes az eredmény - viszont abszolút garantált az autentik brownie állag. Kívül roppan, belül krémes. De muszáj hozzá vaníliafagyit enni - kell ami tompítja a kíméletlen édességet.

Hozzávalók:
  • 12 dkg vaj
  • 20 dkg 70%-os étcsoki
  • 9 dkg liszt
  • 375 g barnacukor
  • 4 tojás
  • csipet só
A vajat és a csokit lassan felolvasztottam egy kis lábasban, közben pedig kimértem a lisztet és a cukrot. Igazából annyi történt, hogy az egészet végül összekutyultam. A liszthez hozzáadtam a cukrot, a sót, majd a csokit és a tojásokat kicsit eldolgoztam és cukros részhez kevertem.
Csak arra kell figyelni, hogy ne legyen teljesen forró a csoki, ne főzze meg hirtelen a tojásokat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, de kisebb fajtába, hogy ne legyen nagyon vékony. (Az én tepsim kb. 12x18 cm-es.) Végül 190 fokra előmelegített sütőbe toltam és 30 percig sütöttem. Érdemes hűlni hagyni, egyrészt hogy egyáltalán szeletelni tudjuk, másrészt mert úgyis félmelegen, langyosan finom igazán szerintem. :-)

VIGYÁZAT! Rettentően bűnös élvezet!

(Be kell vallanom, nem hiszem, hogy ezzel a cukormennyiséggel még egyszer elkészíteném. Ez talán már több mint ami normális. :-/ A 3 verzió közül nekünk eddig a 3 féle pasztillával készülő viszi a pálmát. Ugyan itt a blogon kis szív formákban mutattam meg, de leggyakrabban őzgerincben szoktam sütni. És lehet, hogy nem Az igazi, és nem csak étcsoki van benne, de csináltam már csak étcsokival is. A cukor mennyisége viszont ott sokkal tolerálhatóbb.)

Igazi téli egytál




Talán unalmasnak tűnik, de elhihetitek, egyáltalán nem az. Megint a szép, lassú sütést reklámozom. És közben bármit. Vasárnap kora délután épp egy kis sétát. Hisz ki kell élvezni az ajándék jó időt. Holnaptól állítólag jön megint a hideg. :-( Csak tudnám meg, ki hívta ide! :-/

Szóval vasárnap kora délután autóba ültünk és meg se álltunk a Kopaszi gátig. Szuper hely! Tavasztól őszig ideális városon belüli kirándulóhely. Gyerekbarát, sétabarát, amolyan nagy park érzést nyújt.

Nos, míg mi ott sétálgattunk és kávéztunk egyet, itthon alakult az ebédünk. Jó ezt tudni.

Hozzávalók:
  • csontos tarja - kb. 70 dkg
  • kb. 3/4 kg nem szétfővő krumpli
  • kb. 60 dkg savanyított káposzta
  • 2 fej lilahagyma
  • 4-5 szem koktélparadicsom
  • 1 nagy édeskés alma
  • 6-8 dkg kolozsvári szalonna
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • só, bors kacsazsír

Hozzáteszem, hogy a fenti mennyiségek nem tekintendők szentírásnak. Az egytálételekhez hasonlóan, itt is lehet variálni sokféleképp.

Egy nagyobb tepsi aljára megágyaztam a káposztával és középre helyeztem az alaposan besózott és borsozott húst. Köré pedig felhalmoztam a nagyobb darabokra vágott krumplit, amit szintén megsóztam, a fokhagymát, hagymacikkeket, félbevágott paradicsomokat és almacikkeket. Végül némi kacsazsírt szórtam a krumplira és pár szelet szalonnával gazdagítottam a társaságot. A szalonnából a húsra is tapasztottam párat.

Alufóliával lefedtem a tepsit és 135 fokos sütőbe toltam a következő kb. 2 órára. Amikor hazajöttünk, még éreztem a húson, hogy bandukolhattunk volna kicsit többet. Levettem az alufóliát és 180 fokra melegítettem a hőmérsékletet. Egészen addig sütöttem még így, míg a húsba bele nem tudtam szúrni a villát - de vigyáztam, hogy szaftos maradjon.

Igazi vegyes ízű, nagyon laktató és gazdag egytálétel. Amolyan címeres télbúcsúztató fogás.