2010. március 17., szerda

Boldoggá tévő vajas kiflik




Életem első kiflijei... és egyszerűen gyönyörűek! Bár lehet persze, hogy a saját gyerekét minden anya a legszebbnek látja elv nyomán haladok, de ezt sem bánom! Ez valami csodás érzés! Saját kenyeret (no jó, kiflit) sütni! Ez... ez VALAMI!

Múlt hét vége felé megkaptam a régóta vágyott kenyérsütő gépemet. Igazából főleg a dagasztás miatt vágytam rá, enélkül, tudom, úgysem állok neki. Így viszont nagyon könnyen ment a dolog és közben vacsora is készülhetett.

A receptet csakis Limaránál kerestem; ki mástól vehetne az ember lánya ötletet, jótanácsot.
Minimális szükséges változtatással sütöttem meg a kiflit, de ez is inkább csak a hozzávalók miatt adódott.
Munkából hazafelé tartva azt gondoltam, beugrom a boltba és veszek BL 80-as lisztet. Aha! Ha lehetne kapni. (Burgonyapehelyről már említést se mertem tenni.) Úgyhogy mivel mindenképp sütni akartam ma, maradt az a típus, amit kifejezetten kenyérsütéshez ajánlott a leírás (tulképp 55-ös és kicsivel több mint 80-as liszt keveréke). Ez is jól működött! De már furfangolom, hogyan juthatnék igazi tótkomlósihoz esetleg. :-)

Hozzávalók:
  • 3,8 dl tej
  • 1 tk. só
  • csipet aszkorbinsav
  • 1 ek. cukor
  • 60 dkg BL 80 liszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • 10 dkg puha vaj
A kenyérsütő üstjébe pakoltam a lista szereplőit az elmorzsolt élesztőig, majd bekapcsoltam a kelt tészta programot. Gondolom nem nagy probléma, hisz jól alakultak a dolgok, de nyitogattam a tészta összeállítása közben a gép fedelét többször is. 3,5 dl tejjel kezdtem a dagasztást, de egy keveset még kért a tészta látványa.

Amikor már tésztakupac formája volt, több részletben hozzáadtam a vajat is és hagytam a gépet, hogy végezze a dolgát. A kelesztés végére gyönyörűen feljött a tészta, öröm volt nézni.

Nem voltam biztos benne, hány részre is szeretném vágni a puha kupacot, miután kihuppant a lisztezett felületre, úgyhogy érzésre láttam neki. 9 kis kupac lett belőle.

Egyenként kinyújtottam őket, ovális formájúra, de úgy, hogy a végére maradó részeken kicsit "csúcsosabbak" legyenek. Ezek a kis csúcsok lettek feltekeréskor a kiflik megszokott kis középső csücskei. Ahogy azt régen láttam a régi, finom kifliken. Amiket még ezen elindulva szét lehetett tekerni és így eszegetni.

Szóval feltekertem őket egyenként, és addig még keltek, pihentek, míg egy nagy lábasban felforrt a víz.
Aztán egyenként kaptak egy-egy félperces fürdőt mindkét oldalukon a forrásban lévő, gyöngyöző vízben. Első olvasatra nem bíztam a sikerben, attól féltem, szétgurulnak a tekercsek, de semmi ilyesmi nem történt. Csak kicsit megduzzadtak és kész.

Sütőpapíros sütőlapra szedtem őket, némi helyet hagyva közöttük, és bedugtam a 200 fokos sütőbe. Nekem egész pontosan 22 percig sültek... szép barnára, illatosra. Ropogós a héja, puha és tartalmas a belseje! Boldog vagyok tőle!!! :-)

Köszi Limara!!!

5 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon finomak lehetnek, egy kis kakaó mellé :)

Zsuci írta...

Hajjajjj! :-)

Limara írta...

Gyönyörűek! :))Gratulálok az első kiflikhez! :)))

Garffyka írta...

Ezek bizony nagyon finomak! És szépek lettek :)
Nálunk is gyakori vendég, van, hogy kinyújtás után, feltekerés előtt reszelt parmezánnal, zöldfűszerrel, len-, szezámmaggal bolondítom.

Zsuci írta...

Köszi Limara! :-)

Garffy - igen, nekem is eszembe jutott, h valami plusz ízt is lehetne bele csempészni legközelebb. Én első körben szárított paradicsomra gondoltam. Kíváncsi vagyok, hogyan működne.