2010. március 1., hétfő

Igazi téli egytál




Talán unalmasnak tűnik, de elhihetitek, egyáltalán nem az. Megint a szép, lassú sütést reklámozom. És közben bármit. Vasárnap kora délután épp egy kis sétát. Hisz ki kell élvezni az ajándék jó időt. Holnaptól állítólag jön megint a hideg. :-( Csak tudnám meg, ki hívta ide! :-/

Szóval vasárnap kora délután autóba ültünk és meg se álltunk a Kopaszi gátig. Szuper hely! Tavasztól őszig ideális városon belüli kirándulóhely. Gyerekbarát, sétabarát, amolyan nagy park érzést nyújt.

Nos, míg mi ott sétálgattunk és kávéztunk egyet, itthon alakult az ebédünk. Jó ezt tudni.

Hozzávalók:
  • csontos tarja - kb. 70 dkg
  • kb. 3/4 kg nem szétfővő krumpli
  • kb. 60 dkg savanyított káposzta
  • 2 fej lilahagyma
  • 4-5 szem koktélparadicsom
  • 1 nagy édeskés alma
  • 6-8 dkg kolozsvári szalonna
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • só, bors kacsazsír

Hozzáteszem, hogy a fenti mennyiségek nem tekintendők szentírásnak. Az egytálételekhez hasonlóan, itt is lehet variálni sokféleképp.

Egy nagyobb tepsi aljára megágyaztam a káposztával és középre helyeztem az alaposan besózott és borsozott húst. Köré pedig felhalmoztam a nagyobb darabokra vágott krumplit, amit szintén megsóztam, a fokhagymát, hagymacikkeket, félbevágott paradicsomokat és almacikkeket. Végül némi kacsazsírt szórtam a krumplira és pár szelet szalonnával gazdagítottam a társaságot. A szalonnából a húsra is tapasztottam párat.

Alufóliával lefedtem a tepsit és 135 fokos sütőbe toltam a következő kb. 2 órára. Amikor hazajöttünk, még éreztem a húson, hogy bandukolhattunk volna kicsit többet. Levettem az alufóliát és 180 fokra melegítettem a hőmérsékletet. Egészen addig sütöttem még így, míg a húsba bele nem tudtam szúrni a villát - de vigyáztam, hogy szaftos maradjon.

Igazi vegyes ízű, nagyon laktató és gazdag egytálétel. Amolyan címeres télbúcsúztató fogás.

Nincsenek megjegyzések: