2010. április 26., hétfő

Gyümölcskosárkáim




A múlt héten "dobtam össze" ezeket a kis finomságokat és bár rengetegen voltak, ügyesen levertük a sereget. :-) Olyan kis helyesek, finomak, és gyönyörű színesek voltak! Jó volt rájuk nézni!

Az új szilikonos formámban sütöttem meg a kis tésztakosarakat, ettől eltekintve igen egyszerű és gyors volt a dolog, csak ki kellett várni a kreatív részt.

Hozzávalók a tésztához:
  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • 2 tojássárgája
  • 2 evőkanál tejföl
A lisztet elmorzsikáltam a vajjal, amolyan pitetészta indítás módra, majd hozzáadtam a többi cuccot és összegyúrtam az egészet. És itt jött a trükk. Vagyis a trükk, amit legközelebb már alkalmazni fogok.
Ez a tészta ugyanis nem AZ a tészta, amit addig parkoltathatok a hűtőben, amíg kedvem nem lesz folytatni a sütést. Mert aztán tölthetem azzal az időt, hogy a kézmelegemmel életre lehelem. Szóval egy 20-25 perc elég hűteni a tésztát,, ne adjunk neki órákat.

Egyébként a továbbiakban a tésztát kb. 3 mm vastagra nyújtottam és egy bögrével a formákba illő korongokat vágtam kis, amiket aztán 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt megsütöttem, aztán hűlni hagytam. Összesen 32 darab került a tálcámra.

Az utolsó adag sütése közben már a további tettem mezejére léptem. Vanília pudingot főztem, amit miután többnyire kihűlt, egy kanállal a kosárkákba ügyeskedtem. Erre pakoltam a málnaszemeket és a banán szeleteket, végül kevés zselatint készítettem és egy ecsettel megkentem a kosárkákat, hogy ne barnuljon meg a banán és szép legyen az összhatás.

Kb. egy órát érdemes állni hagyni, mielőtt behabzsoljuk, mert a tésztának kicsit puhulnia kell a puding segítségével.

Látványos és hálás, mégsem nehéz feladat. Érdemes bedobni egy összejövetelre.

(Mivel még fagyasztott málnát kellett használnom, kicsit eleresztette a levét a gyümölcs, így amolyan halloween-re is alkalmas vérző hatást értem el.) :-)

Kis figyelmesség




Nikitől kaptam ezt a képet és a gesztust, hogy gondolt rám. Nagyon örültem neki, köszönöm szépen! Igazán jól esik egy-két pozitív gondolat mostanában, hogy élni is alig van időm. Köszi Niki!!! :-)

Azt hiszem, már körbe-körbe járt a dolog, így "csak" mindenkinek adnám tovább, akikhez szinte nap mint nap benézek: Gabojszának, ChefVikinek, Nikinek, Biankának, Lila Fügének, Lillának, Limarának, Ottisnak, Maimoninak, Mónikának. Mirellenek és Ízbolygónak.

Köszönöm, hogy nálatok időzhetek! :-)

2010. április 21., szerda

Mostazonnal tapas




Pár napja történt, hogy már vacsora után jártunk, amikor Tamás kitalálta, úúúgy eszegetne valamit. Valami tapas méretűt, jellegűt, izé-hümm. Beültünk az autóba, irány Pest, a belváros, majd ott tuti találunk valami tetszetőset.

Az egészből annyi lett, hogy sétáltunk egy kellemeset, barangoltunk az 5 kerületben, de igazából sehova nem akaródzott bemenni épp. Ez az az érzés, amikor úúúgy, de úúúgy kellene valami, de ami az utunkba kerül, épp pont nem az, vagy nem olyan, stb.

Tehát végül tekergés után hazafurikáztunk - de nem szerettem volna a kívánós állapotot válaszra sem méltatni. Amolyan kapd elő, süsd meg és söpörd be az elismerő pillantást érte típusú eledel, TV előtti csipegetnivaló, partikaja. Tudom, nem egy nagy cucc, de olyan finom lett és igazán jókor jött. Megérdemli a megemlékezést.

És csak néhány dolog kell hozzá:
  • 1 csomag friss, előhűtött levelestészta
  • 1-2 szelet sonka
  • 1 paradicsom
  • 4-5 dkg sajt
  • 1 tojás
  • só, bors
A sütőt előmelegítettem 190 fokra.
A tésztát derelyevágóval ad hoc darabkákra vagdaltam. Egy sütőlapra pedig sütőpapírt terítettem.

A tésztát megkentem felvert tojással, sonkadarabkákat szaggattam rá, kis darabka provolone sajtokat szórtam rájuk itt-ott, paradicsomkockát párat, és frissen őrölt bors is dukált a tetejükre.

Innentől az események sorrendje adott:

Sütőbe betol, kb. 10-12 percet vár, tányérra halmoz, élvezettel elfogyaszt.

(A provolone piszkos jól érvényesült az átlagos ízek mellett - igazi pikánsságot adott a falatoknak! Ráadásul volt 1-2 falat, amire csak sajt jutott a tojásos kenés után. Nekem az ízlett a legjobban! Ha valami különlegesebb sajttal futunk neki, érdemes hagyni érvényesülni egymagában is.)

Újabb kenyérkém - by Limara



Ismét egy adag pótlás... hülye időhiány...
Receptleírás nélkül, mert újból el kell mondanom: azon kívül, hogy a saját lisztemre, gépemre igazgatom a recept főleg folyadéktartalmát, Limara receptjei kifogástalanul működnek! :-)

(Azt hiszem, én egy kicsit túlzásba vittem a bevagdalást, de így is mókásan néz ki. És a finomságán mit sem változtatott.)

2010. április 17., szombat

Mák Bistro




Rövid leszek és velős: tegnap este felavattuk az új helyet, megnyílt a Mák Bistro. Utólag is köszönöm a meghívást!!! Egy élmény volt! Sok munka van benne, de eredmény is lesz szépen, ez a jóslatom.

A hely hangulata egészen magával ragadó, bisztró fíling, bisztró konyha, baromi ügyes séf és cukrász!

Üdvözlő, megnyitó menüt kaptunk, igazi innovatív és ízletes fogásokkal, a desszertekre használt jelzőmet pedig talán nem írnám ide - a virtuális nyomdafesték is lehet szégyenlős. :-))) Úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúh....

A szakma is igen elismerően nyilatkozott az estéről és az ételekről, így sokak nevében mondhatom, ha kimozdulnátok, vagy tesztelnétek egy új helyet, irány a MÁK! :-)

Interjú a séffel (aki naaagyon cuki és látszik rajta, ez az élete).

2010. április 15., csütörtök

Hortobágyi húsos palacsinta




Egyik nagy kedvencem, annak ellenére, hogy az utóbbi időben többször is mellényúltam, amikor ezt választottam házon kívül. Bár az is igaz, hogy nem étteremben, hanem inkább kifőzde jellegű helyen kértem, de szerintem ez nem kellene, hogy csökkentett minőséget vagy ízt jelentsen. Mindegy, ez más tészta. Most maradjunk a palacsintáénál.

Egyébként másik érdekesség még számomra, hogy szinte mindig előételként szerepel az étlapon ez a fogás. Fene se érti, hogy tud akár egy tisztességes palacsinta után is benyomni valaki még egy főételt mondjuk!? Bár most megint egy bővebb témánál vagyunk, mostanában fő gondom, hogy ha beülünk enni valahova, úgy szeretnék több ízt kipróbálni, de már az előétellel megtelek, a főétel már kispályás fogyasztási mennyiséget tekintve kb., a desszert pedig legnagyobb sajnálatomra bukik. Na mindegy is, az élet nagy problémái, tudom, fogjam be.

Szóval a palacsinta. De megint egy sztori, csak röviden. Amikor még iskolás és otthonlakó voltam, főleg kisiskolás koromban, minden hétfőn az egyik nagymamáméknál vacsoráztunk. Gyakran például húsos palacsintát. Rendkívül büszke voltam magamra, hogy már én is segíthetek az előkészítésben! :-) Számomra ez az étel akkor finom, ha nem száraz, de nem is tocsog túlzottan a szószban, illetve szeretem, ha bekerül a sütőbe még összeállítva kicsit.

Na akkor végre csak elmondom azt is, hogy én csirkemellből szeretem a legjobban, bár lehet h az eredeti verzió is ezt mondja. Számomra ez az étel akkor finom, ha nem száraz, de nem is tocsog túlzottan a szószban, illetve szeretem, ha bekerül a sütőbe még összeállítva kicsit.

Egy finom paprikás csirkét készítek első körben, vagyis a felkockázott hagymát és paprikát kevés olajon, vagy még inkább kacsazsíron megfonnyasztom, lehúzom a serpenyőt a tűzről és belekeverek egy teáskanál őrölt pirospaprikát. Rádobok egy marékkal a jó apróra kockázott húsból, az edényt visszahúzom a lapra, belekeverek, majd rátolom az összes húskockát. Viszonylag erős lángon addig kevergetem a húst és a hagymás alapot, míg az összes kocka szépen kifehéredik, elkezd kicsit pirulni.

Ekkor felöntöm egy kevés vízzel, kb. annyival, ami úgy 1/3-ig ellepi a húst, sózom, borsozom, elkeverem és lassan rotyogtatva puhára, készre párolom, sütöm a csirkehúst. A végén látom, mennyi szaft marad rajta... ha túl sok, elforralom... végül hozzákeverek 2-3 evőkanál tejfölt és egy utolsót rottyantok rajta.

Amíg a hús sül, elkészítem a sós palacsintákat, melyek a nagy sikerű édes palacsinta receptje alapján sülnek, csak a cukor csökken egyetlen csipetre, a só mennyisége pedig 1 csapott teáskanálnyira nő.

A palacsintákat úgy töltöm meg a hússal, hogy a végén maradjon még szaft... amit a tűzálló tálba pakolt kis csomagokra locsolok, némi extra tejföl társaságában, aztán az egészet betolom még a 190 fokos sütőbe 10-15 percre.

1 órácskán belül elkészíthető vacsora lehet például, nekem múltkor sikerült kb. ezt az időt futnom, a palacsintatészta bekeverésével, csirkemell kockázásával együtt is, úgyhogy tényleg igaz.

És el ne felejtsem megemlíteni, hogy nagyon finom az eredmény!

Ja és a hozzávalók adatai (a paprikáshoz):
  • 1 ek kacsazsír
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • fél TV paprika
  • 1 nagyobb csirkemell filé (55-60 dkg)
  • só, bors, őrölt pirospaprika
  • 2-3 ek tejföl (20%)

(a palacsintákhoz - kb. 11-12 db):
  • korábbi recept+ 1 csapott tk só - hozzáadott cukrok (egy csipet mehet bele azért)

Zsemlék - nem is kérdés, honnan!




Ha kenyérsütésbe kezdek, biztos, hogy előtte Limara blogját böngésztem. Elég jó alap a kezdeti próbálkozásokhoz - bár megjegyzem, már kezdek ráérezni a tésztára, mikor adjak még vizet, vagy mégis egy kevéske lisztet, stb. Továbbra is nagyon jó érzés bármilyen kenyeret sütni.

Sokat ragozni ezt a dolgot most nem is akarom, hisz pláne szégyellem magam a lustaságomért, de az utóbbi időben még annyi időm sincs, mint korábban. Új pozícióban dolgozom, ami mindig macerás, pláne az elején, nem is beszélve arról, ha az ember még az előző munkákba is belelóg néha. :-/

Egyébként elkészült a szakdolgozatom, beköttettem, szombaton le is adom; még néhány zh, aztán nyáron a záróvizsgák. Már látom a végét! :-)

A feladatok, mindennapok kapcsán vívott időharc azért néha a konyhába is enged, még ha mostanában nem is készülnek nagy remekművek nálunk. Az egyszerű ételek élveznek előnyt, hogy közben egyéb teendőket is el tudjak végezni.

Ezek a zsömlék már talán több mint egy hete készültek, pontosan Limara receptje alapján, csak a víz mennyiségét szoktam emelni, amikor látom, hogy igényli még a tészta. Eszméletlen finom illata volt már sütés közben, pláne pedig utána! Ropogós héj, finom bél! Amilyen az igazi zsemle! Köszi ismét, Limara! :-)

2010. április 6., kedd

Egy kedves díj




Nikitől kaptam a minap ezt a díjat - úgy örülök neki, rögvest meg is köszönöm neki, hogy gondolt rám!!! És persze követem a megadott szabályokat is, amik a játékhoz tartoznak:

1. Ha valaki adja, én elfogadom a díjat, ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5. Kitöltöm a tesztet.
6. Megnevezem kitől és mikor kaptam, és kirakom a blogomba.

Név: Zsuzsi

Becenév: szusi, zsuci

Lakhely: Budapest

Születési hely: Salgótarján

Magasság: 172 cm

Névnap: február 19.

Foglalkozás: nyelvetnyelvreátültető személy

Testvérek: egyke vagyok

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: angol, német

Gyűjtemény: már nem aktív, de régebben levélpapír, szalvéta... ja, most egyébként már bejárt helyekről hozott képeslapokat gyűjtünk a toalett ajtaján (belülről)

Cipőméret: 38

Iskola: általános, gimi, fősuli, plusz most szakirányú továbbképzés (még egy kicsi és kéééész!)

Kedvencek: utazni! (ha ez a szempont)

Zsebpénz: abból sajnos már kinőttem... már fizetésnek hívják a pénzt, amit elköltök vagy összegyűjtök.

Álom: utazással elérhető álmaim vannak, plusz idővel majd egy kiccsalád, törpökkel.

Háziállat: neeeeeeeeem, háziállat nincs, allergia van. :-/

Nos talán ennyi rólam!

És még egyszer nagyon köszönöm, Niki! :-)))

Akiknek továbbadom:

Chef Viki
Ottis
Szepy
Mónika
Lilla
PalócProvance

2010. április 3., szombat

Aszalt paradicsomos kenyerek




Nem merem bagettnek hívni, mert a végén megsértődik. Meg a bagettek is. Nincs formám, nincs semmi direkt ehhez a műfajhoz való eszközöm szinte, de a jó életbe!, ez irtó jó lett! :-) Ez a kenyérsütés dolog továbbra is energiákat mozgat meg bennem. Ez VALAMI! Nem csak úgy elmentem bevásárolni és hoztam haza valamiféle kenyeret, zsömlét, akármit. NEM! Öregtésztát készítettem pár napja, majd élesztettem, pihentettem, dagasztottam, kelesztettem, formáztam, pihentettem és sütöttem. Na csak úgy akárhogy!

Persze hozzáteszem, erre jó egy újabb szakdolgozat, hogy otthon kelljen ülni folyvást a szünnapon, ahonnan azért néha-néha jó egy 10 percre felállni. Mert valljuk be, időigényes. De ez csak addig zavaró, míg 1-2 elkészült kenyeret meg nem kóstolunk.

Az alap recept természetesen Limarától, csak kicsit formára igazítottam. A lisztemhez, a gépemhez, a válogatás szívemcsücskéhez, ilyesmi. :-) És feleztem is a mennyiséget, hisz kidobni fájna érte a szívem.

Hozzávalók:
  • 125 g öregtészta
  • 1 dl víz
  • 100 g liszt (nekem BL 55 van most itthon)
  • egy csipet cukor
  • 10 g élesztő
---
  • 100 g BL 55 liszt
  • 50 g rétesliszt
  • 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 1 kk só
  • egy csipet aszkorbinsav
  • 1 dl víz + egy kevés ha a tészta kívánja
  • 1 kis maréknyi aszalt paradicsom és tk szárított chili 2 ek olívaolajba beáztatva

Szóval az öregtészta már 3 napja várta a hűtőben, hogy történjen végre valami. Most megkapta.

Kiszakítottam belőle a szükséges darabot, kenyérsütőgépbe raktam az első csapat hozzávalóval együtt, szép sorban, majd 2-3 perc alatt összekevertettem a géppel és kikapcsoltam a masinát. 1,5 óra szakdolgozás következett, míg a tészta persze csak henyélt.

Aztán az üstbe tettem a többi hozzávalót is, kivéve a paradicsomot és a chilit, és elindítottam a dagasztó, kelesztő programot, ami nem süt. Az elején ácsorogtam keveset a gép fölött, s igyekeztem ráhangolódni, mi kell még a tésztának. Nálam egy kevéske vizet kívánt még az anyag, biztos a rozsliszt tehette.

Kb. 7-8 perccel a dagasztás vége előtt, adagokban adtam hozzá az olajos paradicsomdarabkákat és a chilit, és hagytam, hogy szépen beledolgozza a lapát a tésztába ezeket is.

Aztán 1 órát kelesztettem a gépben az egészet, azután pedig lisztezett felületen kettévágtam a tésztát és hosszúkásra formáztam. Érdemes nem ellapítani, mert úgyis el fog magától is. Nem kell a dolgok elébe menni feleslegesen. :-)

Egy konyharuhával letakartam a pre-kenyereket és 1 órácskára újra visszatértem a számítógéphez. Végül 230 fokosra melegítettem elő a sütőt és benne a sütőlapot is. Amikor bemelegedett, a lapra ügyeskedtem a tésztákat, betoltam és egy kis pohárka vizet löttyintettem a sütő aljába (kb. fél-1 dl között lehetett).

Nagyon gyorsan megsültek a kis drágák, kb. 15-16 perc alatt - barnára, ropogósra, illatosra, ízesre. Naaaaaagyon finom! Lyukacsos, puha, könnyű a tészta, mint a mesében!

Ha átmennek a Tamás-teszten, legközelebb bazsalikom is kerül a tésztába - én egész biztosan imádni fogom! Vagy sült hagymával! Áááááááá, le kell állítanom magam! :-)))

Citromos madeleine




Végre! Végre megérkeztek az új szilikonos sütőformáim. Ezek közül egyik a madeleine. Igazán igyekeztem visszafogni magam, hogy ne essek neki rögtön aznap, de csak az lett a vége, hogy este 9kor álltam neki a sütkérezésnek. :-)

Gyorsan kikerestem Gordon Ramsay szakácskönyvéből a receptet, felcsaptam a megfelelő oldalon és uccu neki!

Hozzávalók:
  • 75 g vaj
  • 3 tojás
  • 80 g kristálycukor
  • 40 g darált mandula
  • 80 g liszt
  • 1 citrom reszelt héja
Az egész a barnított vajjal kezdődik. Na nem egy nagy ördöngösség! Kis lábasban a vajat felolvasztottam, majd lassú tűzön szépen sercegtettem, míg szép aranybarnás színe nem lett. Ekkor átöntöttem egy kis szűrőkanálon, hogy az esetleges darabkák lecsatlakozzanak a buliból, majd egy tálkában hűlni hagytam.

A lisztet, a mandulát és a citromhéjat összekevertem egy tálban. Egy másikban pedig jól felvertem a tojásokat a cukorral. Legalább 4-5 percig kell kézi mixerrel állni felette, hogy jó habos, sűrű legyen és a mixer kis farkincát húzzon maga után, amikor kivesszem.

A lisztes és a tojásos részeket szépen, alaposan összehoztam, nagy mozdulatokkal elkevertem, majd szép lassan hozzácsorgattam a vajat is és minden adagnál jól összedolgoztam a masszával. Hasonló a menet, mint a financier hadművelet.

Az eredeti recept szerint a tésztát ekkor le kell takarni és két órán át békén hagyni. (Igazság szerint ha eddig eljutottam volna a receptnek való nekiugráskor, talán el sem kezdtem volna tegnap este.) :-) Erre nekem nem volt időm, ezért kb. 45 percet pihentettem a masszát, majd a formákba ügyeskedtem és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 10-11 percig sütöttem a sütiket.

A sütési idő egyébként függ a formától is. Nekem 9 db-os szilikonos formám van, a fenti idő erre érvényes. Ha 12 db-os a forma, kisebbek a sütik, oda elég 8-9 perc sütés. Illetve ha nem szilikonos formával dolgozik valaki, akkor a forma vajazása, lisztezése sem maradhat el. Szilikonnal erre szerencsére semmi szükség.

A sütik szolidan édesek, finoman szaftosak és azoknak valók, akik szeretik az egyszerű dolgokat.

Nincs Proust-al átitatott misztikum, nincs habos-babos élvezet, csak egy egyszerű és finom süti, amit elmajszolhatunk kávé, tea mellé, vagy csak úgy. És másnap is finom! :-)