2010. április 15., csütörtök

Hortobágyi húsos palacsinta




Egyik nagy kedvencem, annak ellenére, hogy az utóbbi időben többször is mellényúltam, amikor ezt választottam házon kívül. Bár az is igaz, hogy nem étteremben, hanem inkább kifőzde jellegű helyen kértem, de szerintem ez nem kellene, hogy csökkentett minőséget vagy ízt jelentsen. Mindegy, ez más tészta. Most maradjunk a palacsintáénál.

Egyébként másik érdekesség még számomra, hogy szinte mindig előételként szerepel az étlapon ez a fogás. Fene se érti, hogy tud akár egy tisztességes palacsinta után is benyomni valaki még egy főételt mondjuk!? Bár most megint egy bővebb témánál vagyunk, mostanában fő gondom, hogy ha beülünk enni valahova, úgy szeretnék több ízt kipróbálni, de már az előétellel megtelek, a főétel már kispályás fogyasztási mennyiséget tekintve kb., a desszert pedig legnagyobb sajnálatomra bukik. Na mindegy is, az élet nagy problémái, tudom, fogjam be.

Szóval a palacsinta. De megint egy sztori, csak röviden. Amikor még iskolás és otthonlakó voltam, főleg kisiskolás koromban, minden hétfőn az egyik nagymamáméknál vacsoráztunk. Gyakran például húsos palacsintát. Rendkívül büszke voltam magamra, hogy már én is segíthetek az előkészítésben! :-) Számomra ez az étel akkor finom, ha nem száraz, de nem is tocsog túlzottan a szószban, illetve szeretem, ha bekerül a sütőbe még összeállítva kicsit.

Na akkor végre csak elmondom azt is, hogy én csirkemellből szeretem a legjobban, bár lehet h az eredeti verzió is ezt mondja. Számomra ez az étel akkor finom, ha nem száraz, de nem is tocsog túlzottan a szószban, illetve szeretem, ha bekerül a sütőbe még összeállítva kicsit.

Egy finom paprikás csirkét készítek első körben, vagyis a felkockázott hagymát és paprikát kevés olajon, vagy még inkább kacsazsíron megfonnyasztom, lehúzom a serpenyőt a tűzről és belekeverek egy teáskanál őrölt pirospaprikát. Rádobok egy marékkal a jó apróra kockázott húsból, az edényt visszahúzom a lapra, belekeverek, majd rátolom az összes húskockát. Viszonylag erős lángon addig kevergetem a húst és a hagymás alapot, míg az összes kocka szépen kifehéredik, elkezd kicsit pirulni.

Ekkor felöntöm egy kevés vízzel, kb. annyival, ami úgy 1/3-ig ellepi a húst, sózom, borsozom, elkeverem és lassan rotyogtatva puhára, készre párolom, sütöm a csirkehúst. A végén látom, mennyi szaft marad rajta... ha túl sok, elforralom... végül hozzákeverek 2-3 evőkanál tejfölt és egy utolsót rottyantok rajta.

Amíg a hús sül, elkészítem a sós palacsintákat, melyek a nagy sikerű édes palacsinta receptje alapján sülnek, csak a cukor csökken egyetlen csipetre, a só mennyisége pedig 1 csapott teáskanálnyira nő.

A palacsintákat úgy töltöm meg a hússal, hogy a végén maradjon még szaft... amit a tűzálló tálba pakolt kis csomagokra locsolok, némi extra tejföl társaságában, aztán az egészet betolom még a 190 fokos sütőbe 10-15 percre.

1 órácskán belül elkészíthető vacsora lehet például, nekem múltkor sikerült kb. ezt az időt futnom, a palacsintatészta bekeverésével, csirkemell kockázásával együtt is, úgyhogy tényleg igaz.

És el ne felejtsem megemlíteni, hogy nagyon finom az eredmény!

Ja és a hozzávalók adatai (a paprikáshoz):
  • 1 ek kacsazsír
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • fél TV paprika
  • 1 nagyobb csirkemell filé (55-60 dkg)
  • só, bors, őrölt pirospaprika
  • 2-3 ek tejföl (20%)

(a palacsintákhoz - kb. 11-12 db):
  • korábbi recept+ 1 csapott tk só - hozzáadott cukrok (egy csipet mehet bele azért)

3 megjegyzés:

Niki írta...

Imádom,imádom,és imádom:)Csak és kizárólag gyermekeim apja készíti,mert én nem tudom olyan finomra csinálni mint Ő,ezért ez az Ő reszortja.Mi serésből készítjük,de csírkéből is biztosan finom:D

Zsuci írta...

Régen otthon mi is talán combból készítettük - nekem a csirkés a tuti. De a lényeg az az íz, amit a palacsintatészta, a paprikás, a tejföl együtt ad - szuper! :-)

Jó dolog lehet az, ha a férfi főz otthon. Nálunk is van kuktáskodás... :-)))

Bianka írta...

Imádom, de még sosem készítettem. Nagyon guszta