2010. április 15., csütörtök

Zsemlék - nem is kérdés, honnan!




Ha kenyérsütésbe kezdek, biztos, hogy előtte Limara blogját böngésztem. Elég jó alap a kezdeti próbálkozásokhoz - bár megjegyzem, már kezdek ráérezni a tésztára, mikor adjak még vizet, vagy mégis egy kevéske lisztet, stb. Továbbra is nagyon jó érzés bármilyen kenyeret sütni.

Sokat ragozni ezt a dolgot most nem is akarom, hisz pláne szégyellem magam a lustaságomért, de az utóbbi időben még annyi időm sincs, mint korábban. Új pozícióban dolgozom, ami mindig macerás, pláne az elején, nem is beszélve arról, ha az ember még az előző munkákba is belelóg néha. :-/

Egyébként elkészült a szakdolgozatom, beköttettem, szombaton le is adom; még néhány zh, aztán nyáron a záróvizsgák. Már látom a végét! :-)

A feladatok, mindennapok kapcsán vívott időharc azért néha a konyhába is enged, még ha mostanában nem is készülnek nagy remekművek nálunk. Az egyszerű ételek élveznek előnyt, hogy közben egyéb teendőket is el tudjak végezni.

Ezek a zsömlék már talán több mint egy hete készültek, pontosan Limara receptje alapján, csak a víz mennyiségét szoktam emelni, amikor látom, hogy igényli még a tészta. Eszméletlen finom illata volt már sütés közben, pláne pedig utána! Ropogós héj, finom bél! Amilyen az igazi zsemle! Köszi ismét, Limara! :-)

3 megjegyzés:

Niki írta...

Nagyon szépecskék;oDDD Hát nem írigyellek,a szakdolgozat és a zh miatt...hát sok sikert és egy nagy-nagy kalappal:-)))

Zsuci írta...

Köszönöm Niki! Már csak egy kis erőfeszítés és megleszek ezzel is. De egy jó darabig biztos megint nem adom a fejem iskolára! Az tuti! Ennyi papír egyelőre elég. Aztán majd meglátjuk...

Bianka írta...

nagyon szépek