2010. május 27., csütörtök

Amaretto






Ennek a z édességnek küldetése volt. Vagyis inkább nekem volt célom vele. :-) Ugyanis az történt, és messze az elején kezdem a sztorit, hogy hétvégén átestem életem első közúti ellenőrzésén. Ami azért furcsa, mert évek óta vezetek, jövőre le is jár a jogsim, mégsem történt ilyesmi soha.

Na szóval, a rendőr úr figyelmeztetett, h nem ég az egyik első fényszóróm. Meg is lepődtem, mert 1-2 nappal azelőtt még biztosan láttam, h minden rendben. És mivel ez azért probléma, elkezdtem azon ügyködni, hogy oldjam meg. (Saját kézzel nem estem volna neki, miután a szervízköny elvette a kedvemet... még hogy szereljem le a hűtőrácsot meg aztán még nem is tudom mit... inkább nem.) Viszont ebben a szervízek nem igazán akartam segítségemre lenni. Mindenhol közölték, ahova telefonáltam, hogy 4ig vagy fél5ig dolgoznak, addig kell lerendezni a dolgot.

Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne. Ki végez manapság olyan időben a munkahelyén, hogy utána még hazajusson az autóért, majd el a szervízbe és még ne legyen 4 óra?! Pfff... Tehát világos volt, h ez nem opció.

Aztán kiderült, hogy az egyik barátunk szomszédja autószerelő, ő szívesen segít a cserében. Igen ám, viszont nem fogad el pénzt, nem szereti a bort, a sütit viszont igen. Na innen jött a dolog, h ide pedig akkor süti kell. :-) És ha süti kell, miért ne kombináljam ezt a dolgot a hűtőben sorsát váró tojásfehérjékkel? Így esett a választás az amaretto-ra. Mi sem egyszerűbb!

Tanulmányoztam pár receptet, aztán megalkottam a saját arányaimat, aztán így sikerült:

Hozzávalók:

  • 27 dkg őrölt mandula (de ez lehetne 30 is, csak nekem épp ennyi volt)
  • 4 tojásfehérje (kisebb tojások)
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tk vaníliaaroma
  • csipet só

Itt véget is ér a lista... nem sok hozzávaló, de mivel 30 dkg mandula tetemes mennyiség, nem mondható olcsó sütinek.

A tojásfehérjéket egy csipet sóval és a vaníliával felvertem, és közben adagoltam hozzá a cukrot is részletekben. Szép kemény, sűrű hab lett az eredmény, amihez aztán szépen hozzáforgattam az őrölt mandulát. Sütőlapra sütőpapírt terítettem, majd kiskanállal kis halmokat ügyeskedtem egymás mellé, amíg csak a massza tartott.

Itt volt egy 2-3 órás snitt, ugyanis azt olvastam, h ennek a sütinek az tesz jót, ha állni hagyják sütés előtt. Hivatalosan 12 órát mond a féma, na de túlzásokban soha nem szeretek esni :-), úgyhogy megelégedtem 3 órával.

Végül 150 fokos, légkeveréses sütőben kb 18 perc alatt megsütöttem a sütiket és hagytam szépen kihűlni; aztán egy dobozba pakoltam vártam az eredményt, örül-e majd a segítőkész szomszéd a személyes ajándéknak.

Nos, ezt már sosem fogom megtudni... ugyanis Tamás autóval ment ma az egyik kollégájához, aki ért az autók nyelvén... és kicserélte az izzót... úgyhogy a süti az ő nyereménye lett... majd begyűjtöm a véleményét... addig azt tudom mondani, hogy mi is csentünk belőle és nagyon finom volt! Kávé mellé, beszélgetéshez csipegetni, akármikor!

Sajtos muffin - avagy gombhoz a kabátot




Talán mással is előfordul, nem csak velem, hogy megvásárol valamit, úgyis mindig használom felkiáltással, aztán mégiscsak ott árválkodik a hűtőben a vásárfia jó darabig. Pont ez a helyzet állt elő nálam a héten... egy szép darab cheddar várakozott a sorsára. Ergo keresnem kellett valamit, a kukában mégse végezhette! Ez kizárt!

Így találtam a Mindmegettén ezt a receptet és úgy gondoltam, saját készleteimre hangolva elkészítem. Reggel kicsit korábban felkeltem, bekevertem a tésztát, aztán míg megmostan a hajam, süldögéltek a muffinok.

Hozzávalók:
  • 20 dkg cheddar sajt
  • 8 dkg provolone picante
  • 3 szál újhagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 20 dkg liszt
  • 1 cs sütőpor
  • 20 dkg tejföl
  • 8 dkg vaj
  • 4 ek tej
  • 1 kk őrölt pirospaprika
  • 1 csapott tk só
  • őrölt bors
  • 2 tojás
Első lépésként a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a muffinsütőbe pedig bepakoltam a kapszlikat.

A cheddar 3/4-ét aprókockákra vágtam, a többit pedig a provolone-val együtt lereszeltem nagylyukú reszelőn. A hagymákat megtisztítottam és vékonyan felszeltem, a fokhagymát ici pici darabokra aprítottam.

Egy tálban elkevertem a lisztet a sütőporral, egy másikban pedig a puha vajat elkevertem a tejföllel és a tejjel, majd pedig a sóval, paprikával, borssal. Ezután egyenként hozzáadtam a tojásokat és jól eldolgoztam a masszában.

A végén a lisztet, a sajtkockákat és a hagymát nagy mozdulatokkal, nem túlkeverve elvegyítettem a tejfölös masszával, aztán a formákba kanalaztam az egészet. Pont 12 db normál méretű muffinra elegendő ez az adag. A végén jó sok sajttal szórtam meg a sütik tetjét és betoltam őket a melegbe. 20-25 percet kaptak, majd hagytam kihűlni.

Melegen nem a legjobb döntés nekiesni (ahogy én tettem), mert:
1) még forró és megüli a gyomrot
2) a papírt szinte képtelenség jelentős veszteség nélkül eltávolítani róla
3) az állaga sem éri el így a legjobb verziót.

Szóval rácson, vagy egy tálcán érdemes hűni hagyni 30-40 percet legalább, és aztán lehet tolni a finom reggelit. Hoztam be a kollégáknak és nagyon örültek neki. :-)

(Egyéb kommentem, hogy mivel tejfölös, vajas a massza, a kapszlik átáznak és a muffinból távozik némi zsiradék az alján. De némi papírtörlőn csücsülés megoldja a dolgot simán.)

Újabb créme brulée variáció

Szóval az úgy volt, hogy akartam készíteni egy kókuszos parfét, de rosszul emlékeztem a hozzávalókra, így kókusz krém helyett kókusztejet vettem.

Hétvégén szóba került a créme brulée, ennek megfelelően meg is kívántam... persze ehhez nálunk nem kell sok, csak az említése, vagy egy kép is elég. :-)

És egybefutott a két dolog a fejemben... créme brulée... kókusztej... egy próbát megért. De még ám!

A recept ugyanaz, mint a grízzel bolondított verzióm, csupán annyi a módosítás, hogy a tejszín egy részét, pontosabban 2 dl-nyit kókusztejjel helyettesítettem, illetve a gríz mennyiségével is lehet játszani, 1 nagyobb evőkanálnyi is elég lehet bele, ha hígabb verziót szeretnénk.

Mivel nem vagyok nagy rajongója a kókusznak és származékainak, tőlem aztán tényleg elfogadható, hogy ez az édesség nagyon finom! Épp annyira kókuszos, hogy ne legyen tömény, bántó a kókusz ereje, minden falat végén épp csak odaköszön a kókusz: helló, itt vagyok! :-)

És jó, hogy ott van! Olyan lassan nálunk ez a brulée, mint egy menyasszony... valami régi, valami új, legközelebb szerzek hozzá valami kéket is. :-)))

2010. május 24., hétfő

Tavaszi zöldségleves


Még múlt héten készült ez az irtó finom zöldségleves, igazi friss, tavaszi ízekkel. Általában van valami minden levesben, amit hajlamos vagyok kitúrni, mert fás már, vagy nem jó ízű, stb. Itt viszont erre esély se volt, aznap déli piactúrám szerzeményei kerültek a lábosba, percek alatt főtt minden roppanósra.

Hozzávalók:
  • 1,2 dl alaplé
  • 5 dl víz
  • 3 szál sárgarépa
  • 3 szál fehérrépa
  • 60 dkg fejtetlen zöldborsó
  • 1 nagyobb fehér karalábé
  • 3-4 közepes szem újkrumpli
  • kis csokor petrezselyem
  • 3 kisebb salotta hagyma
  • só, bors, olívaolaj
  • 1 ek liszt
  • 1 csapott tk őrölt pirospaprika
Szupergyorsan elkészül az egész, hála a fagyasztóban várakozó alaplé adagoknak. Igazi öröm ilyenkor előkapni ilyen "betárazott" dolgokat.

Minden zöldséget szépen megpucoltam és egymáshoz viszonyítva igyekeztem arányos darabokra vágni.
1-2 ek olívaolajon megforgattam az apróra vágott hagymát, rászórtam a paprikát és igyekeztem gyorsan cselekedni, hogy ne keseredjen meg: bedobáltam a répa, fehérrépa, karalábé darabkákat, rászórtam a lisztet és pár másodpercig kevergettem ezeket együtt.

Felöntöttem az egészet az alaplével, illetve vízzel és forrásba hoztam; beleúsztattam a petrezselyemcsokrot, majd pár perc múltán beletettem a krumplidarabokat is. Sóval, borssal fűszereztem még, aztán amikor szinte késznek ítéltem (10-12 percet főzz összesen az egész maximum, olyan gyorsan elkészülnek ezek a friss zöldségek, és akkor a legfinomabb a legtöbb, ha még roppanós, a krumplinak pedig igazán nem kell sok idő), belegurítottam a borsószemeket. - Igazából csak azért, hogy átmelegedjenek, annyira zsengék és finomak voltak (alig tudtam megállni, h nyersen ne egyem meg az összeset).

Nem is vártunk semmire már, csak h kicsit hűljön a leves a tálkákban... igazi tavaszízű leves volt a vacsoránk.

2010. május 21., péntek

Paradicsom életképek

Ezt a paradicsomot nemrégiben találtam a zöldségesnél és természetesen nem hagyhattam ott:



:-)))


Ezek pedig az erkélyen növekvő szépségeim, bár félek, az utóbbi napok szeles hidege nem tett jót nekik. Na azért nagyon drukkolok, hogy tovább növekedjenek, színesedjenek:




2010. május 12., szerda

Omlós tejszínes csirkemell és egy világbajnok tavaszi köret


Az utóbbi időben ez a kedvenc ételem... 1 héten belül kétszer is el kellett készítenem. Végre egy olyan formája a csirkemellnek, ami nem szárad ki (persze ez nem is volt cél), és végre újkrumpli, répa, miegymás szezon. Az újkrumplival szerelemben élünk jelenleg, szinte minden nap terítéken van.


Hozzávalók a csirkéhez (kb. 3-4 főre):
  • 1 egész csirkemellfilé
  • 2-3 dkg vaj
  • 2-3 ek liszt
  • 1 csapott kk őrölt pirospaprika
  • a paprikánál kicsit kevesebb őrölt bors
  • 2 dl tejszín
  • 3-4 dkg sajt (nálam érlelt emmentáli volt épp, de mindenképp érdemes vmi hangsúlyosabb sajttal próbálkozni)
A sütőt előmelegítettem 190 fokra.

A húst alaposan megmostam, egyforma vastagságú szeletekre vágtam és besóztam. Egy tűzálló tálat alaposan kivajaztam; a lisztet egy tányérban összekevertem a paprikával és a borssal.
A hússzeleteket beleforgattam a fűszeres lisztbe, majd a tűzálló tálba fektettem szépen, egymás mellé. (Ha két rétegnyi hús "adódna", érdemes közé kevés vajat szeletelni - de tényleg csak vékonykán. És persze ebben az esetben a sütési időt is hosszabbra kell kalkulálni kicsit.)
A tejszínt rálocsoltam a tálban lévő húsokra, majd beborítottam az egészet reszelt sajttal.
Végül az egészet betoltam a jó meleg sütőbe.
Kb. 25 perc alatt el is készül a husika, persze mindenképp elleőrizni kell egy villával, mert a nyers változat kevésbé finom. A lényeg, hogy amikor a villát bele lehet szúrni bármelyik hússzeletbe, nem gumis, nem akad, akkor késznek lehet nyilvánítani, tuti nem lesz száraz. A tetjén finom olvadt, pirult sajt, körülötte sűrű, ízes szósz. Nyami!!!
És miközben önállóan elkészül a sütőben a csirke, isteni köretet kanyaríthatunk mellé így tavasz idején. Kulcsszó az újkrumpli, az újrépa és az újhagyma... tehát helyesbítek: kulcsszó az ÚJ! :-)

A köret hozzávalói:
  • 80-100 dkg újkrumpli (kisebbek)
  • 1 csokor (5 szál) répa
  • 3 szál újhagyma
  • 1-2 ek kacsazsír
  • só, bors
Megtisztítom az újkrumplikat (nem hámozom, csak kaparom!) egyforma darabokra vágom (ketté vagy négybe); megtisztítom a répákat és nagyobb cikkekre vágom (kb. 1-1,5 cm).
A krumplit és a répát sós vízben előfőzöm, szinte készre. Nem kell neki sok idő, figyelni kell rá! Ez még zsenge anyag!
Egy nagy serpenyőben kacsazsírt hevítek, elkezdem pirítani rajta a felkarikázott újhagymát, majd amikor kezdi megadni a tartását, rázuttyantom a krumplikat és összerázogatom az egészet.
Erős lángon rázogatva, dobálgatva (nem törve!) lehetőleg minél több oldalán megpirítom a krumpliszemeket, közben pedig kóstolom és sózom, borsozom, ízlés szerint.
Nálam ez most a TOP! Egyszerű, de annyira finom, hogy gyomorból lelkesedem érte! :-)))
Na és valljuk be, a kacsazsír kilométereket tol az egész fogáson! Csalafinta kis hozzávaló. Csak úgy megbújik az összetevők között, hogy aztán nagyon alakítson.

Meleg újkrumpli saláta


Néhány hete, ha jól emlékszem, a Fűszeresen láttam hasonlót és akkor el is határoztam, ilyen nekem is kell. Az a jó a gasztroblogokban, hogy szinte 100%, hogy képet is kap az ember a recept mellé - nekem ez nagy meggyőző erő szokott lenni. Így legalább nagyjából tudom, mire számíthatok és a képektől a kedvem is megjön a dolgok elékszítéséhez.

Szombat délutánra grillezős mókára voltunk hivatalosak, tudtam is rögtön, hogy eljött a saláta ideje. Ugyan nem pont úgy készítettem, ahogyan olvastam, de azt bizton állíthatom, ez a verzió isteni finom! A grillezés tökéletes kiegészítője volt számomra!

Hozzávalók:

(Hogy hány személyre, az attól is függ, mennyi köret van az asztalon, egyéb saláták, stb. Szerintem ez az adag grillezéshez, plusz egy zöld saláta mellé 5-6 főnek elég.)
  • 1-1,2 kg újburgonya (lehetőleg kisebb darabok)
  • 2 ek kacsazsír
  • 3-4szép szál újhagyma
  • 2 dl 32%-os tejszín
  • só, bors
A krumplikat nem hámoztam, ilyenkor még nem kell, csak egy kis késsel lekapartam a vékony héjukatm jól megmostam és a kisebbeket félbe, a nagyobbakat négybe vágtam. Egy lábosban, sós vízben megfőztem, de vigyázva, hogy épp csak megfőjjenek, szét semmiképp se!

Mivel egész sok krumplim volt, két adagra vettem a további elkészítést - még így is, hogy egész nagy serpenyővel operáltam.

Tehát 1 ek kacsazsíron elkezdtem megpirítani a felkari
kázott újhagymák felét, majd amikor már puhulni kezdtek, rádobtam a krumpli felét és összeforgattam a hagymás zsírral. Erős tűzön, néha feldobálva és megforgatva (kanállal nem akartam összetörni) szépen megpirítottam a krumplikat, mind a két adagot és egy nagyobb tálba csúsztattam végül. Míg a második adag pirult, az elsőt szigorúan letakartam és melegen tartottam.

Aztán ráöntöttem a tejszínt a krumplikra, borsot tekertem rá és pótoltam a szükséges sót is. Letakarva összeráztam az egészet és kb. fél órát hagytam is letakarva, hogy a krumplidarabok magukba szívják a tejszínt.

Ennyi idő alatt meg is érkeztünk a grillezés helyszínére, ahol már nagyban sültek a hússzeletek, úgyhogy kb. csak le kellett ülni elfogyasztani mindent finomságot. A krumpli még kellően meleg/langyos volt és szuperjól egészítette ki a vacsorát. Nagyon nagyon szerettem és biztosan elkészítem még máskor is!

Mivel hétvégén megint dolgoznom kellett a leadandó anyagokon, kenyérsütésre is volt időm... a múltkori aszalt paradicsomos kenyerek sültek, csak fokhagymás verzióban! Hű de szerettük ezt is! Igazi kerti parti kellékek!

2010. május 7., péntek

Epres, túrós, mascarpone-s "pohárdesszert"




Bözsi barátnőm nyomán, némi változtatással készült ezt az édesség és igen finom lett. Örömmel üdvözöltük az eperszezont, napok óta esszük már az epreket a piacról, ahova ebédidőben szoktam elsétálni. Tavaly kihasználatlanul hagytam ezt az időszakot, amit vettünk, nyersen be is habzsoltuk. Most legalább már van egy "eredmény" is. És még van időm... :-)

A hozzávalókat igazából igény szerint lehet adagolni, ki milyen arányban szereti a beosztást

Ami kell hozzá:
  • babapiskóta (nekem kis korongjaim voltak most, kb. 40-50 db-ot használtam el; és kb. 4-5 db tesz ki egy normál, tisztességes méretű babapiskótát)
  • 500 g túró
  • 250 g mascarpone
  • 10 dkg őrölt mandula (de 5-6 dkg-nál többet nem teszek bele legközelebb)
  • 45-50 dkg eper
  • kb. 3-4 evőkanál méz
  • 3,5 dl tej
  • 1 tojás
Ez a süti most vendégségbe készült, ahová el is kellett szállítani, így csak ez a kis mutató adag került az üvegtálkába, a többit egy műanyag edénybe rétegeztem.

Először a tejből, az eper kb. feléből és egy kevés, mondjuk 1 ek mézből elkészítettem egy eperturmixot, amibe beáztattam a babapiskótákat.

A túrót, a mascarpone-t, 2-3 ek mézet, a mandulát és a tojást összedolgoztam, hogy jól elkeveredjenek. A mandulát talán egy kicsit túlzásba vittem, legközelebb tényleg elég lesz belőle kevesebb.

És jöhetett a rétegezés: egy sor áztatott babapiskóta, egy réteg túrós krém, egy réteg felezett vagy szeletelt eper, piskóta, krém, eper, és így tovább, amíg az anyag tart és az edényünk bírja. A tetejére mindenképp eper kerüljön, hogy mutatós legyen a végeredmény.

Egy éjszaka kifejezetten jót tesz neki a hűtőben! Igazi csajos desszert, rizling és beszélgetés járt mellé. :-)