2010. május 27., csütörtök

Amaretto






Ennek a z édességnek küldetése volt. Vagyis inkább nekem volt célom vele. :-) Ugyanis az történt, és messze az elején kezdem a sztorit, hogy hétvégén átestem életem első közúti ellenőrzésén. Ami azért furcsa, mert évek óta vezetek, jövőre le is jár a jogsim, mégsem történt ilyesmi soha.

Na szóval, a rendőr úr figyelmeztetett, h nem ég az egyik első fényszóróm. Meg is lepődtem, mert 1-2 nappal azelőtt még biztosan láttam, h minden rendben. És mivel ez azért probléma, elkezdtem azon ügyködni, hogy oldjam meg. (Saját kézzel nem estem volna neki, miután a szervízköny elvette a kedvemet... még hogy szereljem le a hűtőrácsot meg aztán még nem is tudom mit... inkább nem.) Viszont ebben a szervízek nem igazán akartam segítségemre lenni. Mindenhol közölték, ahova telefonáltam, hogy 4ig vagy fél5ig dolgoznak, addig kell lerendezni a dolgot.

Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne. Ki végez manapság olyan időben a munkahelyén, hogy utána még hazajusson az autóért, majd el a szervízbe és még ne legyen 4 óra?! Pfff... Tehát világos volt, h ez nem opció.

Aztán kiderült, hogy az egyik barátunk szomszédja autószerelő, ő szívesen segít a cserében. Igen ám, viszont nem fogad el pénzt, nem szereti a bort, a sütit viszont igen. Na innen jött a dolog, h ide pedig akkor süti kell. :-) És ha süti kell, miért ne kombináljam ezt a dolgot a hűtőben sorsát váró tojásfehérjékkel? Így esett a választás az amaretto-ra. Mi sem egyszerűbb!

Tanulmányoztam pár receptet, aztán megalkottam a saját arányaimat, aztán így sikerült:

Hozzávalók:

  • 27 dkg őrölt mandula (de ez lehetne 30 is, csak nekem épp ennyi volt)
  • 4 tojásfehérje (kisebb tojások)
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tk vaníliaaroma
  • csipet só

Itt véget is ér a lista... nem sok hozzávaló, de mivel 30 dkg mandula tetemes mennyiség, nem mondható olcsó sütinek.

A tojásfehérjéket egy csipet sóval és a vaníliával felvertem, és közben adagoltam hozzá a cukrot is részletekben. Szép kemény, sűrű hab lett az eredmény, amihez aztán szépen hozzáforgattam az őrölt mandulát. Sütőlapra sütőpapírt terítettem, majd kiskanállal kis halmokat ügyeskedtem egymás mellé, amíg csak a massza tartott.

Itt volt egy 2-3 órás snitt, ugyanis azt olvastam, h ennek a sütinek az tesz jót, ha állni hagyják sütés előtt. Hivatalosan 12 órát mond a féma, na de túlzásokban soha nem szeretek esni :-), úgyhogy megelégedtem 3 órával.

Végül 150 fokos, légkeveréses sütőben kb 18 perc alatt megsütöttem a sütiket és hagytam szépen kihűlni; aztán egy dobozba pakoltam vártam az eredményt, örül-e majd a segítőkész szomszéd a személyes ajándéknak.

Nos, ezt már sosem fogom megtudni... ugyanis Tamás autóval ment ma az egyik kollégájához, aki ért az autók nyelvén... és kicserélte az izzót... úgyhogy a süti az ő nyereménye lett... majd begyűjtöm a véleményét... addig azt tudom mondani, hogy mi is csentünk belőle és nagyon finom volt! Kávé mellé, beszélgetéshez csipegetni, akármikor!

3 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon finom lehet isteni

Asztalosipari Kft. írta...

Tamás kollégája véleményíráshoz lusta, de az amarettóevést nem kellett kétszer mondani neki. Még aznap mind elfogyott és ehhez én is hozzájárultam. Köszönjük a finam sütit. A legközelebbi izzócserét lefoglaljuk! Ágnes

Zsuci írta...

Örülök nagyon, hogy ízlett a süti! És köszönjük a műszaki szakértést! :-)))