2010. június 28., hétfő

Vajbabfőzelék fasírttal




Nagyon érdekes dolog, de néha olyan ételeket kívánok meg, amiket egészen addig nem voltam hajlandó szinte megkóstolni sem. Ilyen hullámon evezve készült ez a mai főzelék is.

A "nemszeretem" állapotot nagy valószínűséggel több dolog is táplálta... 1) a "rámondom hogy nem szeretem" általános gyerektulajdonság; 2) az akkori főzelékek nem pont abban a formában készültek, mint a mostani verzióim; 3) illetve, ha jól emlékszem, kaporral készült... KAPORRAL... belegondolni is borzasztó! :-(

Szóval ma reggel elmentem a piacra és beszereztem a hozzávalókat... aztán mivel nem tudtam ellenállni, belecsúszott a csomagomba pár cső csemege kukorica is. Így ezzel melegítettünk az ebéd előtt, aztán nekiláttam a főzeléknek is.

Hozzávalók kb. 4 személyre:
  • kb. 80 dkg zsenge vajbab
  • 1 csokor petrezselyem
  • 2 dkg vaj
  • fél fej vöröshagyma
  • 2 nagyobb gerezd fokhagyma
  • egy nagy doboz tejföl (450 g) fele
  • 2-3 dl tej
  • 1 ek liszt
  • 1 kk őrölt pirospaprika
  • só, bors
A babot megpucoltam, a végeit lecsipkedtem és jól megmostam, majd 1-1,5 cm-es darabkákra vágtam.

Egy lábasban felolvasztottam a vajat és pár perc alatt megforgattam rajta az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Rádobtam az őrölt paprikát, megforgattam és beletettem az apróra vágott babot és a szintén apróra késelt petrezselymet. Felöntöttem kb. 1,5-2 dl vízzel (nem kell hogy ellepje az összes babot, csak hogy legyen miben megpárolódnia), megsóztam, majd fedő alatt pároltam - de nem főztem szét!!! (Bő 10-12 perc alatt el is értem a kellő állagot, de ez esetenként, a bab függvényében változhat.)

Ezután a tejfölt és a tejet, majd a lisztet simára kevertem egy habverővel, és a babhoz öntöttem, majd pedig az egészet összerottyantottam, sűrűsödni hagytam, s tovább ízesítettem borssal, illetve a szükséges sómennyiséggel.

Friss fasírttal és zsömlével volt szuper ebédünk így hétfő délben. Éljenek a szabadnapoooooooooooooooooook! :-) És a felújított, felnőttként mégis szerethető ételek.

2010. június 27., vasárnap

Málnás fehércsokis marquise




Igazi masszív édesség, amolyan kis adag is bőven elég kategória, de szerintem nagyon finom. Persze, aki nem szereti a fehércsokit, el se kezdjen gondolkodni a dolgon. Esetleg egy étcsokis verzión... hm... most hogy mondom...

Hétvégén be kellett iktatnom az életembe egy szakdoga védést, így a szombatra várt vendégeink fogadására nem sok időm maradt készülődni. Előre kellett tehát dolgoznom egy kicsit. Így került egy nappal korábban a fagyasztóba ez a finomság. Direkt jót tesz neki, ha legalább 24 órát állni hagyjuk.

A hozzávalók:

  • 6-8 db babapiskóta
  • a kicsi narancs kifacsart leve (vagy 5-6 ek)
  • 30 dkg fehércsoki (nekem pasztilla)
  • 2,5 dkg vaj
  • 2 dl habtejszín
  • 1 ek porcukor
  • 1 kis tálca málna vagy eper
Egy kenyérvekni (vagy fatörzs) forma aljába alufóliát egyengettem; úgy, hogy a szélein bőven túlérjen. Az aljára pakoltam a babapiskótákat (nekem kis pöttyformájúak voltak most), és rájuk facsartam a narancs levét.

A fehércsokit a vajjal egy műanyag tűzálló tálba tettem és a mikróban, 1-2 perc alatt összeolvasztottam. Közben belekevertem egyszer, hogy szépen elegyedjen a massza.

A tejszínt a cukorral felhabverőztem, hogy tartása legyen, és szépen összeforgattam a csokis masszával. A massza felét ráöntöttem a babapiskótákra, majd a megmosott málnaszemeket szépen belenyomkodtam; erre pedig rátöltöttem a maradék masszát is.

Az alufóliát óvatosan ráhajtottam, letakartam, majd az egészet betoltam a fagyasztóba.

Aztán amikor tegnap este elővettem, hagytam kicsit barátkozni a klímával és kiborítottam egy tányérra, leimádkoztam a fóliát... így nézett ki:



Tudja esetleg valaki, mi ennek a magyar neve? Szerintem túl masszív egy jégkrémtortaszerű dologhoz.

2010. június 25., péntek

Mennyei manna - képekben

Apukám szeret gombázni.

Én pedig nagyon szeretem, hogy szeret gombázni! :-)))

Ugye mindenki felismeri?
















2010. június 20., vasárnap

Cseresznyés pite




Fűszeres Eszternél láttam néhány napja egy szép meggyes pitét... és mivel úgyis rá vagyok most kattanva a cseresznyére - ami pedig nem áll olyan távol a meggytől -, gondoltam, kipróbálom azzal. Egy apró különbség esett még a receptben, ugyanis én nem 2 dl, hanem 200 g tejföllel kevertem össze a masszát (ami nem ugyanannyi, de nagyon lusta voltam épp és nem akartam egy mérőedény összetejfölözni külön). :-( Tudom, tudom, szörnyű vagyok néha...
A tészta finom és igen lágy lett... talán a tejföl mennyisége miatt, de tényleg finom! :-) Érdemes kipróbálni, ha nem akartok sokat pepecselni egy kis édességért.

Tehát a hozzávalók:
  • 10 dkg puha vaj
  • 17 dkg porcukor
  • 2 egész tojás
  • 200 g tejföl
  • 13 dkg rétesliszt
  • fél csomag sütőpor
  • csipet szódabikarbóna
  • kb. fél kg magozott cseresznye

A vajat és a porcukrot kézi habverővel habosra kevertem (majd felcsatoltam a pótkezeimet, mivel az eredeti kettő leesett). Ezután egyenként hozzákevertem a tojásokat, illetve a tejfölt is.

A lisztet kimértem, beleszórta a sütőport és a szódabikarbónát, aztán az egészet a masszába szitáltam. Jól eldolgoztam az egészet, és sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe simítottam. Ráhalmoztam a cseresznyét, és légkeveréssel 160 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Érdekes nézni, hogy a cseresznyék egyszer csak eltűnnek szem elől... és a süti alján landolnak. :-) Varázslat! :-)))

Kb. 30 percet sült, egy fogpiszkálóval érdemes persze ellenőrizni az állapotot. És hűlni hagyni egy darabig, miután kikerül a sütőből.

Igen jól bírja az időt egyébként, még másnap is szaftos, finom volt az állaga.

2010. június 17., csütörtök

A dzsem projekt

Ugyan egy ideje hallgatok, de tétlen semmiképp sem vagyok. Ilyesmik születnek nálam mostanában:









Nincs trükk, nincs hosszas folyamat (ha nem számítom az aprítást, magozást, stb.). Segítségem a Dzsemfix 2:1... és az egész pofonegyszerű. És persze a bolti lekvárok és dzsemek a sajátoknak poros nyomába sem érnek, azt talán mondanom sem kell. :-)

A sima eper a tasak leírása szerint készült, a borsos eperbe frissen tekertem a borsot, de nem sokat, csak hogy egy falat után érdekes jöjjön elő a csipkelődő íz. 1250 g gyümölcshöz ment kb. egy csapott mokkáskanálnyi talán. De az a max!

A cserkó-meggy pedig igazából 1000 g erejéig cseresznye, 250 g meggy... és uhhhhhh, elvesztem, olyan finom mind!

A cseresznyésből még biztosan gyártok egy adagot, illetve terveim között szerepel némi barackos próbálkozás is majd.

2010. június 1., kedd

Kókuszkrém karamellizált-buggyantott eperrel


Gyors, előre elkészíthető édesség kellett a hétvégére... valami, amit a hűtőben lehet parkoltatni. Elővettem a GoodFood-ot, ott ötletes pohárdesszerteket, gyors édességeket lehet találni bármikor. És nekem pont erre volt szükségem.

Vannak olyan helyzetek, amikor nem faxnit kell villantani, csupán egy mutatós és finom édességet.

És alig kell hozzá pár dolog (kb. 7 adaghoz):
  • 8 dl kókusztej
  • 70-80 dkg eper
  • 4 + 8 ek cukor
  • 4 zselatinlap
  • 1 kis ek vaníliaaroma vagy 1 rúd kikapart magjai
Az előre elvégezhető munka csupán annyi, hogy a zselatinlapokat hideg vízbe kell áztatni 5-6 percre, s közben 4 evőkanál cukorral fel kell melegíteni a kókusztejet forráspontig, de épp csak addig, hogy ne forrjon fel.

Amikor a kókusztej eléri a magas hőfokot, egyenként bele kell keverni a felpuhult lapokat, hogy szépen feloldódjanak, majd a tejet kis formákba kanalazva elosztani.

Az adagokat hűlni hagytam, majd letakargattam és jóccakát kívánva beraktam a hűtőbe.

Bő nap után néztem újra felé, amikor elkészítettem a feltétet is. Ehhez megmostam, majd darabokra vágtam az epret, és egy nagy serpenyőben megolvasztottam 2-3 ek vizet és 8 evőkanál cukrot.

Amikor a víz nagy része elrotyogott belőle és szépen habzó, sűrűsödő karamelles öntet kezdett kialakulni, hozzáadtam az epret és néha átkeverve, rázogatva pár percig még a tűzön hagytam a gyümölcsöt is.

Eközben az eper is levet eresztett, ami, miután a langyosra hűlt epreket a kókuszos krémekre kanalaztam, tulajdonképp finom eperszörpöt hagyott maga után. Vízzel hígítva isteni finom!

A kész desszerteket újra letakartam és fogyasztásig újra a hűtőben tároltam.
Kókuszkedvelőknek igazi csemege, az eperrel pedig igazán kellemes társak voltak!



* A kókuszkrém egyébként két részre vált a hűlés és szilárdulás közben, alul képződött egy kocsonyás, szinte átlátszó rész, felül pedig a vastagabb fehér krém. Azt gondolom, ennek az az oka, hogy a kókusztej maga 60% kókuszmasszából és 40% vízből áll, s ezek másképp reagálnak a hevítésre, illetve a zselatinnal való szilárdulási folyamatra is. Nem zavarta az élvezetet egyébként a dolog, inkább csak érdekesség.