2010. augusztus 24., kedd

A császár morzsája

Megint egy édesség, ezek nagyon futnak mostanában nálam. Szinte csak ezt ennék, ha nem gondolnék bele a hosszútávú hatásaiba. De egy kevés senkinek sem árt.

Elkészítés szempontjából ez egy rendkívül hálás darab, tulajdonképp csak elő kell készíteni, ami kb. 2 perc, aztán pedig 10-15 perc alatt friss, meleg, isteni fogás terem az asztalon belőle. Remek vendégváró, legközelebb be fogom vetni egy baráti evés-iváson.

A mellette látható kiegészítő az új dzsem-em. Múlt héten készült és csak dícsérni tudom. Vaníliás szilva-őszibarack dzsem. Az eddig is bevált dzsemfix-es megoldás, 3:1 arányban, vagyis pontosabban 1250 g gyümölcs és hozzá 350 g cukor. Egy rész szilva (kék) és két rész őszibarack (nekem most sárga és fehérhúsú vegyesen) elosztásban készült, egy egész vaníliarúd magjait belekaparva a gyümölcsfőző kondérba. Az egyik legjobban sikerült variációm!

A császármorzsa hozzávalói (4 tisztességes uzsonna, vagy 6 desszert fogásként tálalható adag):
  • 30 dkg búzadara
  • 3 tojás
  • 4,6 dl tej
  • 10 dkg cukor
  • opcionálisan 5-10 dkg mazsola
  • fél vaníliarúd vagy 1 tk aroma
  • csipet só
  • a sütéshez vaj

A darát a készítés előtti estén beáztattam a tejbe és ezzel meg is tettem minden szükséges előkészületet. :-)

Másnap, amikor megéheztünk némi édességre, elővettem a hűtőből darás tálat - itt, aki szereti, áztassa be a mazsolát is - és békén hagytam, míg a többi hozzávalót előkészítettem.

A tojássárgákat szép világosra, habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, a fehérjéket pedig egy csipet sóval kemény habbá vertem.

Ezek után semmi más dolgom nem maradt, mint a darához keverni a cukros tojássárgáját, majd pedig beleforgatni a kemény fehérjehabot.

Egy nagy serpenyőben felhevítettem annyi vajat, hogy jól szétfusson mindenhol, majd pedig a tészta felét (vagy kb. annyit, hogy bő ujjnyi vastagságban legyen benne) beleöntöttem. Erős, de nem full lángon hagytam, hogy megpiroljon az alsó fele, majd 4 részre vágtam és egyenként megfordítottam. Itt persze nem fontos ügyesnek lenni, hisz úgyis a morzsa állag a cél! :-)

Amikor már minkét oldal kapott egy kis színt, elkezdtem szétszabdalni az egészet és forgattam, és szabdaltam, amíg a pirult, kész állagot el nem érte. Se nem túl pici, se nem túl nagy darabokra.

A recept nekem személy szerint azért tetszik, mert nem gejl, pont csak annyira édes, amennyire arra szükség van. A lekvár még bőven jöhet mellé!

Tényleg egy olyan édességet találtam ezzel - mert soha nem készítettem még -, ami praktikus, előkészíthető, gyorsan készre varázsolható és nagyon finom! És az sem hátrány, hogy nagy alapanyagigénye sincs. Biztosan készül még nálunk ilyen!

3 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon szeretem :)

Garffyka írta...

Szeretem, de vmiért még sosem készítettem. Na, majd meglepem vele apósom :)

Zsuci írta...

Szerintem érdemes kipróbálni, mert szinte meglepően könnyű az elkészítése, cserébe pedig nagyon finom és kiadás fogás!