2010. augusztus 24., kedd

Visszatérek - könyékig tunkolok

Én aztán rendesen kivettem a nyári szabadságot minden téren! Elég hosszú időre eltűntem, és megvallom, nagyon jól esett! Két hét nyaralás, egy hét édes semmittevés - mi kell ennél több?!

Főleg ismételt ételek készültek, köztük sok gyorsan összedobható fajta, de azért lesz néhány recept, ami felkerül majd szép lassan ide. Most bemelegítésképp pedig - fotó nélkül és így is csak erős idegzetűeknek - egy olyan ételről szeretnék beszámolni, ami igazi dobogós számomra. Nem a bonyolultság, nem a kulináris magaslat, csupán az élmény mondatja ezt velem - mert minden alkalommal élmény ezt ennem.

Hozzátartozik a titkolózás is, mert Tamás előtt ezt enni nem illdomos. Igazi budai származás, kevés étel- és ízélmény a korábbi években - ezzel nem versenyezhet holmi tunkolás, kenés, hidegen zsírozás. :-)

Na jó, nem húzom tovább, mondom. Adott két kacsacomb. 1-2 szem paradicsom. 1 fej fokhagyma. 3-4 salotta vagy mogyoróhagyma. Kakukkfű, bazsalikom, só, bors, kacsazsír.

Egy kisebb tepsit gazdagon kikentem a zsírral, a combokat sóztam, borsoztam. Alár, mellé, rá, ahogy sikerült, felkarikáztam a hagymát, rádobáltam a megpucolt fokhagyma gerezdeket, mentek utánuk a paradicsom darabok... végül az egészet megszórtam kakukkfűvel, illetve kevés bazsalikommal - "csak a zízi kedviér'!" :-)

Fóliával lefedtem a tepsit és előmelegített, 170 fokos sütőbe toltam, egy szűk órácskára, amikor lekerült róla a fólia és tovább sütöttem a combokat 180 fokon, amíg a bőr szépen megpirult, a villa pedigleg beleszúrható, belecsúszó lett.

A zöldségek illatosra, puhára sültek, minden íz összeállt. Majd hagytam az egészet kihűlni!

Egy zárható edénybe tettem a húst, ráöntöttem a zöldségeket és az alul maradt zsír, szaft utolsó cseppjeit is, majd amikor lehűlt, az egészet lefedve a hűtőbe tettem.

Az ízorgia másnap következett. Adott egy munkába visszatérő első nap, ami lássuk be, nem kellemes. Aztán briga hazáig, majd zuhany és behajlás a hűtőbe - őrült öröm! :-)

Innentől már semmi másra nincs szükség, csak éhes gyomorra, kenyérre és egy éles késre. Szelet kenyér levág, hideg, nem túl zsíros szafttal, sült paradicsom, hagyma, fokhagyma keverékével falatonként megken, majd rája hideg, sült kacsahúst katonáz.

Az első pár falatnál még moderál... majd elveszik ez a képesség és jön az ösztön és az élvezet... telnek a kenyérszeletek, végül gyorsan, még titkon kezet mos szappannal, kétszer, kb. könyékig... :-)

Amikor Tamás hazaért, nem vacsoráztam vele. Neki lecsó készült... én már nem voltam éhes. :-))) Tudod, maradt egy kis kacsahús, azt elcsipegettem. :-)))

Nincsenek megjegyzések: