2010. szeptember 27., hétfő

Fűszeres, paradicsomos csirke (cacciatore)



Irtó régóta szerettem volna már kipróbálni ezt az ételt, de mindig csak halogattam. Valami miatt folyton volt rá okom, hogy mást tegyek az asztalra. De ma este szerencsére épp úgy álltak a csillagok és a készletek, hogy ez lett a vacsora. És azt gondolom, nem kerül süllyesztőbe a recept a továbbiakban. Igen finom fogás és nagyon egyszerűen elkészíthető.

Hozzávalók (2-3 személyre):
  • 1 nagyobb csirkemell filé
  • 5-6 dl igazi sűrű paradicsomlé
  • 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 1 kisebb fej lilahagyma
  • 5-6 nagy gerezd fokhagyma
  • 2 kisebb paradicsom (most lucullus)
  • só, bors, 1 ek vaj
  • 1 kisebb evőkanálnyi szárított, vagy jó sok bazsalikomlevél (6-8-akármennyi, ahogy tetszik)
A csirkemell feleket megmostam, felitattam rólunk a vizet és alaposan sóztam, borsoztam mindkét oldalukat. Majd pedig egy evőkanál vajon gyorsan körbepirítottam a húst minden oldalról, hogy a szaftja el ne vesszen a későbbiekben.

Egy olyan tűzálló tálra vagy öntöttvas edényre van szükség a továbbiakhoz, amelynek van teteje is. Ebbe öntöttem a paradicsomlevet és 1 dl vizet, beleszeleteltem a hagymákat és a paradicsomot, egészben beledobáltam a fokhagymagerezdeket és belekevertem a sót, borsot, illetve bazsalikomot ízlés szerint.
Végül ebbe a szószba merítettem a szép fehér burokba bújt csirkemell filéket, majd az edény tetejével lefedve toltam is a tálat a 190 fokos sütőbe.

A sütést illetően... most rendhagyó módon, időközben magasabb fokozatra kapcsoltam, mert Tamás nagyon éhes volt. De normál esetben 190 fokon sütöttem volna a hús puhulásáig, vagyis kb 50 percig - persze ez az idő a hústól függ.

Igazi házilag gyúrt szélesmetélttel (innen üdvözöljük Kriszti barátnőm nagymamáját!) tálaltam fel a kritikusomnak, aki nagyon elégedett volt az eredménnyel. Jólesően fűszeres, tartalmas és egészséges fogás. A csirke pedig csöppet sem száraz, hanem ízletes és omlós.

Szeretjük!

2010. szeptember 23., csütörtök

Cékla és édesburgonya saláta




A címmel és a képpel nagyjából el is mondtam mindent, mégis megér számomra egy bejegyzést ez a saláta. Eszméletlen finom! Amikor elkészült, alig tudtam megállni, hogy ne egyem vele tele magam. De csak 1-2 kanállal kóstoltam bele... képes voltam rá. Erős vagyok! Egy hős! :-)

Hozzávalók:
  • 1 szép nagy, vagy 2 közepes édesburgonya
  • 3-4 hosszúkás, közepes cékla
  • saját ízlés szerint készített tartármártás
De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy bármelyikből lehet kevesebb vagy több, lehet mást is hozzácsapni, mondjuk sima krumplit, répát, kinek mit. Mehet bele hagyma, fokhagyma, vagy ami csak szimpatikus.

De ha csak a fenti három hozzávaló adott, garantált egy nagyon finom és nagyon szerethető vacsora/könnyű ebéd/nass/kinekmi. Langyosan, hidegen, akárhogy.

A krumplit és a céklákat alaposan megmostam egy szivaccsal, majd enyhén sós vízben megfőztem. Hogy ez meddig tart? Mérettől függ és egy villával remekül ellenőrizhető.

A zöldségeket hűlni hagytam, majd meghámoztam, és kb egyforma méretűre kockáztam. Az egészet nyakonöntöttem a tartármártással és óvatosan összekevertem.

Aztán pedig... hammmmmmmm... :-)

2010. szeptember 22., szerda

Szőlős, banános pite




Gombhoz a kabátot... eszembe se jutott sütit sütni egészen addig, míg meg nem kóstoltam a frissen vásárolt szőlőt. Ellentétben az összes eddig felzabált szőlőfürttel, ez a mostani sajnos savanyú volt. :-( És ezt nem hagyhattam annyiban!

Gyorsan kerestem egy szimpatikus receptet (a Kifőztük 7-es számából), kicsit át- és újragondoltam a tölteléket, majd este a tettek mezejére léptem. Igazán szuper sütit választottam, nem volt vele sok gond, jól működött minden és a irtó jól passzoltak az ízek. Vittem be egy szép adagot a csajoknak a munkahelyemre; egy morzsa sem maradt és többen is kérték a receptet! :-) Szóval ahogy ígértem, íme:

Hozzávalók:

Tészta:
30 dkg liszt, plusz a nyújtáshoz
15 dkg puha vaj
10 dkg cukor
2 ek tejföl
1 tk sütőpor
csipet só
+ 1 tojás a tészta kenéséhez

Töltelék:
35 dkg szőlő (nekem most muskotály volt, de vegyesen is tuti finom)
1 szép nagy banán
10 dkg cukor (én most a szőlő miatt 11-et tettem)
fél rúd vanília
2 ek keményítő
fahéj

Először a tészta hozzávalóit egy tálban összekevertem, összegyúrtam (nagyon könnyen megvan), majd a tésztagolyót betettem fóliába csomagolva a hűtőbe kb. fél órára.

Közben kimagoztam a szőlőszemeket, és előkészítettem a többi hozzávalót.

Amikor a tésztát kivettem a hűtőből, két részre osztottam, majd lisztezett felületen először az egyiket a tepsi méreténél (20 cm x 30 cm) kicsit nagyobbra nyújtottam. A tésztalapot a sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedtem (ennek a legegyszerűbb módja, ha feltekerjük a nyújtófára) és úgy igazítottam, hogy legyen egy kis pereme is.

Ezután felkarikáztam a banánt a szőlő mellé és összekevertem a gyümölcsöket a cukorral, a keményítővel és a vanília magjával, majd az egészet ráterítettem a tésztalapra. (Ha levesebb gyümölcsöt használ valaki, a gyümölcsréteg alá szórhat 1-2 evőkanál zsemlemorzsát.) Végül a szőlős, banános réteget megszórtam egy kevés őrölt fahéjjal - ízlés szerint el is hagyható.

Már csak annyi maradt hátra, hogy a másik tésztalapot is kinyújtottam, az előző módon ráterítettem a sütire és a kilógó széleket levágtam, és a széleket a korábban kialakított peremhez igazgattam. A maradék, levágott tésztát újra kinyújtottam hosszúkás formájúra és csíkokat vágtam belőle, ezzel díszítettem a pitét, hogy szép rácsos legyen a teteje.

Végül megkentem az egész "fedelet" a felvert tojással és a tepsit 170 fokos sütőbe toltam. 35 percig sütöttem, végül további 8-10 perc alatt (ha még nem aranybarna a tészta), 180 fokon fejeztem be a művet.

Mindenképp hűlni kell hagyni a kész édességet, addig nem is érdemes mozgatni a tepsiből. Utána viszont neki lehet esni teljes erőbedobással! :-)

Hajrá!

2010. szeptember 13., hétfő

Fokhagymás cipó


Muszáj idetennem - már csak a szépsége miatt is. És hátha látják ezt azok is, akik az utóbbi hét kenyereit merészelték a polcokra helyezni.

Mert komolyan mondom, egyszerűen művészetszámba megy, hogy épeszű pénzösszegért normális kenyeret vegyen az ember. És normális alatt egyáltalán nem 27 magos, vagy fűszeres, vagy extrahiperspeckó kenyereket értek. Csupán annyi kívánalmunk lenne, hogy méretéhez képest hihető legyen a súlya és ne aggódjak azért, a héjon belül nincs is semmi, illetve ha este veszek egy frissnek tűnő kenyeret, másnap reggel még tudjak belőle vágni egy olyan szeletet, amiből a héjon belül nem morzsálódik szanaszét már a vágás közben minden, de MINDEN!

Olyan kenyeret szeretnék, ami jó és lehet is beleharapni! Ergo sütöttem a hétvégén, legalább a megérdemelt pihenés közben ne érjen minket csalódás. Előző este gyorsan összekevertem egy adag öregtésztát, ezzel is szavatolva a minőséget.

Hozzávalók:
  • 125 g öregtészta
  • 1 dl langyos víz
  • 100 g liszt (nekem BL 55, sajnos nem jutok könnyen BL 80-as liszthez)
  • egy csipet cukor
  • 10 g élesztő
---
  • 150 g liszt (BL 55)
  • 50 g rétesliszt
  • 1 kk só
  • egy csipet aszkorbinsav
  • 1 dl langyos víz + egy kevés ha dagasztás közben látjuk, hogy elbírná a tészta
  • 3 tk szárított fokhagyma
Először felpiszkáltam az öregtésztát, hogy tettvágy ébredjen benne. Ehhez a kenyérsütő üstjébe tettem, hozzáadagoltam az első blokk hozzávalóit és pár perc alatt összekevertem a tésztát. Ennél a pontnál kikapcsoltam a gépet és 1,5 órára magára hagytam - elmentem bevásárolni.

Amikor hazaértem (kb. pont időre), a második blokkban lévő hozzávalókat is a gépbe pakoltam (a fokhagymát kivéve) és elindítottam a dagaszt-keleszt programot. Ez újabb másfél órát vett igénybe (a dagasztás rész vége előtt kb. 8 perccel adtam a tésztához a fokhagymát), amíg elfoglaltam magam, majd pedig a gép pittyegése után lisztezett felületre borítottam a tésztát és cipót formáztam belőle.

Ezután újabb egy óra kelesztés következett, úgyhogy lementünk egyet úszni, szaunázni - a fene se bírja ezt a hirtelen és pofátlan hideget. Amikor hazaértem (jó bevallom, elég közel van a hely, ahol az úszás, szaunázás művelhető), 230 fokra kapcsoltam a sütőt, s a melegedés közben benne hagytam a sütőlapot is.

Amikor jól befűtöttem, a cipót a forró sütőlapra bénáztam (ez a legjobb szó a műveletre), becsusszantottam a sütőbe és aláöntöttem úgy fél-1 dl vizet.

Nagyjából 20-22 perc alatt sült meg, kicsit hosszabb időt igényelt, mint anno a bagett formában sütött verzió. De a héj barnulása itt is nagyon jó jelzője a kenyér állapotának.

Kérem szépen, pék urak! Így kell egy kenyérnek kinéznie:



Tessék Limarához fordulni, ha tanács kell! Ne a felfújóanyaggyártókhoz!

2010. szeptember 12., vasárnap

Gyors lilahagymás tarte tatin




Az utóbbi hetek nem teltek túl termékenyen főzés szempontjából, csupa eddig már megszeretett étel került az asztalra. Azonban ez az undok esős idő bekergetett a konyhába és próbálkozásra bírt.

Sosem készítettem még tarte tatin-t, de régóta szemezek vele. Tudtam én, hogy ez valami jó! És egy kicsit csalni is lehet vele, ezt már megszagoltam korábban. Gyors verziója ugyanis elkészíthető az eredeti tészta helyett előhűtött leveles tésztából is. Ezen a kiskapun sétáltam be ezúttal én is. És nem bántam meg. (Persze a becsületem nevében az eredeti verziót is elkészítem majd valamikor... ha lesz több időm, mint most adatott.)

A fordított torta eredetileg egyébként almával készült, de remek eredmény érhető el körtével, ananásszal vagy akár banánnal is - legalábbis ezt olvastam a neten. És tuti hogy így is van. Nekem azonban hónapokkal ezelőtt ez a lilahagyma szó kapcsolódott össze a tarte tatin-el... sajnos már nem emlékszem, hogy hol.

Amikor készítettem, aggódtam egy kicsit, hogy 'ajj, mi lesz ebből?', de csöppet sem bántam meg a próbálkozást, teljesen meggyőzött a végeredmény.

Hozzávalók:
  • 1 csomag előhűtött leveles tészta
  • 1 jó nagy fej lilahagyma
  • kb. 6-8 dkg kristálycukor
  • kevés bors
  • 1 kisebb tojás
  • csipet só
  • 2-3 dkg vaj
Egy piteformát (nekem elég nagy van, sztem kb. 32 cm-es) alaposan kimázoltam vajjal, majd pedig gazdagon beszórtam kristálycukorral - kicsit vastagabban, mint amennyi csak simán megragad a vajban. Erre tekertem némi borsot és egy csipetke sót is rádobtam.

A lilahagymát elfeleztem, majd vékony szeletekre vágtam, és sugarasan, szépen egymás után a sütőformába raktam.

Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy a tésztát ráillesszem a süti egyelőre lentre került tetejére. Mivel ezek az előhűtött tésztát négyszögletűek, ügyesen ráfektettem a téglalapot, majd azokat a részeket, melyek nagyon túllógtak, beillesztettem a kihagyott szélekre. Lényeg, hogy a pótlásokkal és némi jól kihúzkodott maradékkal több helyen erősítve a tésztaréteget, pont megfelelő vastagságú készterméket kaptam.

Felvert tojással megkentem a tészta tetejét, és a 180 fokos sütőbe tettem a reménységemet.

Bevallom, nem emlékszem pontosan, mennyi ideig sült, de szerintem olyan 25-30 percet lehetett bent a melegben. A tészta azonban egész pontosan jelezte, mikor kell kimentenem a sütit (süti ez egyáltalán?). Szép aranyszínűre sült.

Felkesztyűzve kivettem a formát a sütőből, 1-2 percet hűlni hagytam, majd pedig egy alkalmas tálcán fejreállítottam és kikopogtattam várakozásom lila tárgyát. Szuperjól kontrázott egymásra a cukorral és saját édességével karamellizálódott hagyma és az a kevés kis bors, amit a cukorréteg kapott. Pikáns, érdekes, édes és nagyon szerethető!

2010. szeptember 11., szombat

Krumplifőzelék - pici szeplőkkel




Ugyan sok esetben a feltét a főzelék kiegészítője, nálunk azonban ez alkalommal fordult a kocka. A császárhús ugyanis jött, látott és győzött, de azt is ki kell emelnünk, hogy a krumplifőzelék pedig minden ízében remekül szerepelve hagyta érvényesülni és támogatta a 'feltétet', sikeres duót alkotva. Biztosan asztalra kerül még, például fasírttal.

Hozzávalók:
  • kb. 1 kg krumpli
  • 1 nagy vagy 2 kisebb fej hagyma
  • 4,5 dl tejföl
  • 1 ek liszt
  • 1 kk őrölt csemegepaprika
  • 3 babérlevél
  • olaj, só, bors
A hagymát apróra vágtam és olajon üvegesre pirítottam, majd lehúztam az edényt a tűzről és hozzáadtam a pirospaprikát, kevertem rajta egyet és hozzápakoltam a felszeletelt krumplit is - miközben már visszahúztam a tűzre a lábast.

Felöntöttem annyi vízzel, ami nem egészen lepte el a krumplit (kb. 3/4-ig), beledobtam a babérleveleket és sóztam.

A tejfölt kikevertem egy evőkanál liszttel, majd amikor a krumpli megfőtt, a levéből a tejfölhöz mertem 2 merőkanállal, szépen elkevertem, majd visszaöntöttem a tejfölös sűrítő anyagot a krumplihoz.

Innentől már óvatosan kavargáltam a főzeléket, hogy össze ne törjön a sok krumpliszelet, de azért igyekeztem átforgatni. Amikor besűrűsödött a leve és kóstolás után késznek nyilvánítottam, beletekertem még egy kevés borsot és vacsoráig kicsit hűlni hagytam.

Sült császárhús




Ez az étel felkerült a TOP10-es listára! Egyszerűen azt kell mondanom, hogy elképesztő. Omlós, ízes, tartalmas, igazi csemege! Kétszer sütve! Mert két napon kerül a teendők közé a fogás, és a második napon kerül az asztalra.

A recept a ráncos homlokú séftől származik, Isten áldja érte! :-)

A húst teljesen véletlenül vásároltam... persze magamnál voltam közben, de lövésem se volt, mi lesz a sorsa. Csak úgy megtetszett! Na mondja valaki, hogy nincs ízlésem! :-)))

A mennyiségeket a saját adagunk kapcsán írom (bevallom a recepthez képest ezt-azt szabadon értelmeztem), de szerintem semmi nem történik, ha ettől bárki eltér netán.

Hozzávalók:
  • 80 dkg - 1 kg császárhús
  • 4-5 dl alaplé
  • bő fél dl száraz fehérbor
  • 3 fej fokhagyma
  • kakukkfű
  • olívaolaj
  • só, bors
A húst megmostam és szárazra töröltem, a bőrét beirdaltam, majd az egészet, minden irányból bőségesen bekentem sóval és borssal; a fokhagyma fejeket pedig a külső héjuktól megtisztítottam és vízszintesen félbevágtam.

Egy tepsibe olívaolajat öntöttem, megágyaztam fokhagymával a császárhúsnak (a hagymák vágott felével felfelé), erre szórtam a kakukkfüvet, majd a húsos résszel a tepsi alja felé fordítva ráfektettem az egészre a husit. A tepsibe öntöttem társaságként a bort és az alaplevet és alufóliával fedve már toltam is az egészet a 170 fokos sütőbe.

Azért szerethető még számomra ez a recept, mert előkészíthető, sőt! Elő is kell. Hiszen a húst először puhára sütöttem a sütőben - az ehhez szükséges idő magától a hústól függ. Nekem most több mint 2 órára volt szükségem hozzá (miközben az első óra után időnként meglocsoltam a szafttal a húst), de tényleg csak azt tudom mondani, amikor már késznek nyilvánítható a sült, és a villát bele lehet szúrni, akkor értünk az első napi teendők végére. Vagyis hogy majdnem.

A kész sültet kivettem a sütőből, a szaftot egy szűrőn át egy kisebb lábosba öntöttem, majd a tepsibe ugyanúgy visszahelyezett húsra ráhelyeztem egy kisebb tepsit, amire nehéz fűszertartókat, konzerveket pakoltam, hogy présbe fogják az illatos sültet. Így hűlt ki a finomság, majd ment a hűtőbe éjszakára.

Másnap, amikor már minden készen állt a vacsorához, elkészült a főzelék is, a sütőmet maximális forróságra állítottam, a húst vastagabb szeletekre vágtam, a fenti bőrös részt kevés olívaolajjal bekentem és kicsit meg is sóztam. 15 percet kapott még a forróságban, ennek fele alatt a grill is melengette (legközelebb végig fogja!), végül 5 percet pihentettem a húst a sütőből kivéve, letakarva.

Krumplifőzelékhez ettük és valami fenomenális volt! Tamás egyszerűen el volt olvadva az ízektől! Nagyszerű opció, ha van időnk előkészülni egy vendégségre, szeretnénk villantani és gyorsan friss fogást az asztalra varázsolni.

Az első napi sütés közben megmaradt szaftot pedig beforraltam, szép sűrűre, és mivel most a főzelék nem igényelte, fokhagymás, zsíros kenyér formájában végezte. De krumplipürére csorgatva is mennyei lett volna. Na majd legközelebb... nyammmmm!