2010. szeptember 13., hétfő

Fokhagymás cipó


Muszáj idetennem - már csak a szépsége miatt is. És hátha látják ezt azok is, akik az utóbbi hét kenyereit merészelték a polcokra helyezni.

Mert komolyan mondom, egyszerűen művészetszámba megy, hogy épeszű pénzösszegért normális kenyeret vegyen az ember. És normális alatt egyáltalán nem 27 magos, vagy fűszeres, vagy extrahiperspeckó kenyereket értek. Csupán annyi kívánalmunk lenne, hogy méretéhez képest hihető legyen a súlya és ne aggódjak azért, a héjon belül nincs is semmi, illetve ha este veszek egy frissnek tűnő kenyeret, másnap reggel még tudjak belőle vágni egy olyan szeletet, amiből a héjon belül nem morzsálódik szanaszét már a vágás közben minden, de MINDEN!

Olyan kenyeret szeretnék, ami jó és lehet is beleharapni! Ergo sütöttem a hétvégén, legalább a megérdemelt pihenés közben ne érjen minket csalódás. Előző este gyorsan összekevertem egy adag öregtésztát, ezzel is szavatolva a minőséget.

Hozzávalók:
  • 125 g öregtészta
  • 1 dl langyos víz
  • 100 g liszt (nekem BL 55, sajnos nem jutok könnyen BL 80-as liszthez)
  • egy csipet cukor
  • 10 g élesztő
---
  • 150 g liszt (BL 55)
  • 50 g rétesliszt
  • 1 kk só
  • egy csipet aszkorbinsav
  • 1 dl langyos víz + egy kevés ha dagasztás közben látjuk, hogy elbírná a tészta
  • 3 tk szárított fokhagyma
Először felpiszkáltam az öregtésztát, hogy tettvágy ébredjen benne. Ehhez a kenyérsütő üstjébe tettem, hozzáadagoltam az első blokk hozzávalóit és pár perc alatt összekevertem a tésztát. Ennél a pontnál kikapcsoltam a gépet és 1,5 órára magára hagytam - elmentem bevásárolni.

Amikor hazaértem (kb. pont időre), a második blokkban lévő hozzávalókat is a gépbe pakoltam (a fokhagymát kivéve) és elindítottam a dagaszt-keleszt programot. Ez újabb másfél órát vett igénybe (a dagasztás rész vége előtt kb. 8 perccel adtam a tésztához a fokhagymát), amíg elfoglaltam magam, majd pedig a gép pittyegése után lisztezett felületre borítottam a tésztát és cipót formáztam belőle.

Ezután újabb egy óra kelesztés következett, úgyhogy lementünk egyet úszni, szaunázni - a fene se bírja ezt a hirtelen és pofátlan hideget. Amikor hazaértem (jó bevallom, elég közel van a hely, ahol az úszás, szaunázás művelhető), 230 fokra kapcsoltam a sütőt, s a melegedés közben benne hagytam a sütőlapot is.

Amikor jól befűtöttem, a cipót a forró sütőlapra bénáztam (ez a legjobb szó a műveletre), becsusszantottam a sütőbe és aláöntöttem úgy fél-1 dl vizet.

Nagyjából 20-22 perc alatt sült meg, kicsit hosszabb időt igényelt, mint anno a bagett formában sütött verzió. De a héj barnulása itt is nagyon jó jelzője a kenyér állapotának.

Kérem szépen, pék urak! Így kell egy kenyérnek kinéznie:



Tessék Limarához fordulni, ha tanács kell! Ne a felfújóanyaggyártókhoz!

2 megjegyzés:

Lizann írta...

Egyetértek, néha hihetetlen, hogy miket árulnak "kenyér" címen! Ki fogom próbálni, imádom a fokhagymát! Meg a jó kenyeret!

Bianka írta...

Nagyon szép, isteni lehet